2 évad 5. fejezet

Juj, bocsii, hogy azt mondtam ma már benne lesz Krisz a részbe, de elfelejtettem, hogy még van ez a rész. Most valószínűleg, ha ezt elolvassátok megfogtok ölni, hogy várnotok kell hétfőig az új részért :P


Reggel, amikor felkeltem, már fél 11 volt, és még Ryan is aludt.  Felébresztettem őt, majd mondtam neki, hogy rendeljünk valami reggelit. Ő beleegyezett, így rendeltünk. Miután megreggeliztünk közösen, nekem eszembe jutott, hogy ma Krisztiánhoz fogok menni, így szinte azonnal görcsbe állt a gyomrom. Féltem tőle. Nem tudtam, hogy egyáltalán otthon van-e, ezért előtte amíg Ryan a fürdőbe volt, felhívtam Tomikát.
- Igen? – vette fel pár csörgés után.
- Szia, figyelj, nem tudod, hogy otthon van-e ma Krisztián? – kérdeztem bele félénken.
- Húha, csak nem elakarsz hozzá menni?
- De-de. – bólogattam. – Kötelességemnek érzem.
- Hm, oké. Amúgy otthon van ma. Tegnap mondta, hogy lemondták valami fellépését, szóval otthon lesz.
- Akkor jó. Szoríts nekem jó?
- Rendben. – nevetett.
- Köszi. Szia, Tomika.
- Szia.
Elköszöntünk, és épp akkor jött ki Ryan. Fhú, akkor most neki is bekell adagolnom valahogy. Ő tudja ki az a Krisztián, mindent elmondtam neki rólunk. Remélem, hogy nem fog problémázni.
- Öhm, Ryan. Figyelj.. – kezdtem bele.
- Igen? –nézett rám érdeklődve, miközben felvette a pólóját.
- Ma szeretnék elmenni Krisztiánhoz. – nyögtem ki végül. Ő egy ideig nézett rám, majd leült az ágyra engem pedig az ölébe húzott.
- Biztos?
- Igen. – bólogattam. - Ugye nem gond neked? Mert szeretném vele megbeszélni. Vagyis megpróbálni.. – húztam a számat.
- Hát rendben, ahogy gondolod. – vont vállat végül mosolyogva.
- Tényleg? Úgy értem, hogy ez nem gond neked?
- Nekem? Persze, hogy nem. Tudom, hogy komoly múltatok van, megértem. Én megbízom benned.
- Köszönöm Ryan. Szeretlek.
- Én is téged. – nevetett, majd megcsókolt.
- Akkor megyek, elkészülök. – álltam fel, magamhoz vettem egy kis farmer rövidnadrágot, és egy pólót, majd bementem a fürdőszobába. Ott a hajamat felfogtam egy copfba, felöltöztem, fogat mosta, kisminkeltem magam, majd visszamentem a szobába.
- Nah, akkor én megyek jó? – kérdeztem.
- Rendben. – állt fel.
- Elleszel addig?
- Ühüm. – bólintott.
- Akkor jó. Szoríts nekem, hogy ne csapja rám rögtön az ajtót. – fintorogtam.
- Oké. – nevetett.
Kikísért az ajtóig, ott egy csókkal elköszöntünk egymástól, majd leintettem egy taxit, ami pár perc után már Krisztián lakása előtt parkolt le. Kifizettem, aztán kiszálltam, és bementem a lépcsőházba. Felmentem a lépcsőn, és egy nagy levegő vétel után megálltam az ajtója előtt. Be akartam csengetni, de nem mertem. Álltam ott pár percig, aztán úgy döntöttem, hogy elmegyek, de végül még is rávettem magam, és egy nagy sóhaj után bekopogtam. Vártam kicsit, majd nyílt az ajtó, és megjelent Krisztiánt..