- Szia. – bújtam vissza mellé.
- Szia. Jól vagy? – kérdezte.
- Igen, már jobban. Remélem, hogy ez nem fog sokáig tartani már. – dünnyögtem bele a párnába.
- Én is. Rossz nézni, ahogy szenvedsz. – simogatta a hátam.
- Ahj, fel kell kelnem, és mennem kell az egyetemre. Elhiszed, hogy semmi kedvem? – néztem fel rá.
- El. – nevetett, én pedig adtam neki egy puszit, és kikeltem az ágyból, majd a szekrényemhez mentem, ahol elkezdtem keresgélni a ruháim között, végül egy farmer és egy kockás ing mellett döntöttem, majd felöltöztem és a fürdőbe mentem, ahol kisminkeltem magam, fogat mostam, és már kész is voltam. Amíg én készülődtem Krisztián csinált nekem reggelit, amiért nagyon hálás voltam. Együtt megreggeliztünk, aztán pedig Krisztián elvitt a suliba.
- Akkor hívj, ha kijöttél az orvostól rendben? – mondta már az egyetem előtt.
- Te leszel az 1. Szeretlek.
- Én is téged, és vigyázz magadra.
. Rendben, . bólogattam, aztán megcsókolt, majd én kiszálltam, és bementem.
A sulit szinte végig izgultam. Az egyik részem várta a délutánt, hogy végre biztos legyek abban, hogy mi van, a másik pedig legszívesebben megalította volna az időt, annyira félt.
Viszont volt a délelőtt egy jó dolog. Megismerkedtem egy csajjal, Rékának hívják, és beszélgettünk egy kicsit. Az egyik előadáson aztán egymás mellett is ültünk, és tök jó volt, hogy végre valaki hozzám szólt a suliban. Látszott, hogy őt nem érdekli, kivel járok. Lehet, hogy vele egész jóba lehetek majd még.
Miután itt végeztem, már fél 1 volt, ezért mindjárt mentem a kórházba, mivel 1-re kell ott lennem. Amikor odaértem, rögtön felhívtam Lindát, aki mondta, hogy menjek fel, és majd ő jön. Felmentem a 2. emeletre, ahol leültem a rendelő elé az egyik kék székre. Pár perc múlva pedig megérkezett Linda.
- Szia. – köszönt mosolyogva.
- Szia.
- Hányra kell bemenned? – kérdezte.
- 1-re. Addig még van 10 perc. – néztem az órámra.
- Szuper, addig legalább tudunk beszélgetni. Tegnap a telefonba még akartam kérdezni, de olyan gyorsan letetted. Krisztián mit szólt?
- Hát eléggé meglepődött, de végül is egész jól. Azt hittem, hogy ki fog akadni nagyon. Azt mondta, hogy mellettem áll, bárhogy is fogok dönteni. ő küldött el ide is, mert, hogy ő nem hisz azokba a tesztekbe. – forgattam a szemem.
- Pedig azok elég pontosak, főleg, ha 3 mind pozitív. Viszont akkor is jó, hogy elküldött ide.
- Tudom, csak félek. – néztem rá aggódva.
- Ne félj, nem lesz semmi baj. – mosolygott.
- Reméljük. Viszont nem gond, hogy elrángattalak? Nincs most dolgod?
- Nem, most nincs. Ha pedig valami van, akkor majd hívnak.
- Akkor jó.
- És, tudod már, hogy megtartod-e a babát?
- Megtartom. Úgy értem, hogy nem fogom megölni. Nem tudom még.
- Ezen még ráérsz gondolkozni. És örökbe is adhatod. – ajánlotta.
- Nem tudom Linda, mert végül is, mégis csak az enyém. Érted ugye? – néztem fel rá.
- Persze, hogy értem. – bólogatott. – Viszont most ezen még ne gondolkozz. Ezt Krisztiánnal kell megbeszélnetek majd.
- Tudom. - értettem vele egyet. Egy kicsit még beszélgettünk, de aztán szóltak, hogy bemehetünk így felálltunk, és kissé remegő gyomorral menünk be a rendelőbe. Én legalábbis nagyon izgultam.
- Sziasztok – mosolygott ránk Dr. Vidovics – Viki, tegnap a telefonba elmondtad, hogy azt hiszed, hogy terhes vagy. Gyere, feküdj le, készítünk egy ultrahangot, amiből kiderül. – mondta kedvesen és az ágyra mutatott. Ránéztem Lindára, aki csak bólintott biztatásképpen, majd lefeküdtem az ágyra, Linda pedig odajött mellém.
- És milyen tüneteid voltak?
- Hát… - szólaltam meg – pár napja minden nap rosszul vagyok, szédülök, éhes vagyok állandóan, és késik a menzeszem is.
- Értem – bólogatott – akkor mindjárt meglátjuk.
Kicsit fel kellett húznom az ingemet, és bekente a hasamat ilyen zselés valamivel, ami kicsit kellemetlen volt, mivel elég hideg volt. Aztán pedig a monitort kezdte nézni, miközben mozgatta rajta, így én is odanéztem.
- Nos, igen. Valóban terhes vagy. Nézd, ott van. – mutatott egy kisebb fekete pontra. Én pedig csak néztem. Olyan furcsa, hogy az a kisbabám. Az enyém. Melegség járt át hirtelen. Teljesen elérzékenyültem, de szerencsére a könnyeimet sikerült visszatartanom. Beharaptam az alsó ajkamat, és úgy néztem vigyorogva Lindára, aki szintén mosolygott.
- Doktor úr, azt lehet tudni, hány hetes? – kérdeztem.
- Igen, persze. Most vagy a 7. hétben, vagyis már majdnem 2 hónapos.
- Értem. - bólogattam. – Olyan picike.
- Bizony. Még nagyon kicsi.
- Szeretnéd tudni, hogy mikorra várható?
- Azt már lehet tudni? Igen, akarom, persze. – bólogattam hevesen, mire ő csak elmosolyodott, majd gondolkozott kicsit, és csak aztán szólalt meg.
- Kb. április közepe felé várható.
- És, ezek a reggeli rosszullétek meddig fognak tartani? Ugye nem végig?
- Nem, persze, hogy nem. Pár hét, és elmúlik.
- Fhú, az jó. – könnyebbültem meg.
Ez után csinált nekem egy képet, aminek annyira örültem, még úgyis, hogy alig lehetett rajta látni valamit. Utána szólt, hogy már felülhetek, így letöröltem a hasamról azt a zselét, aztán felálltam.
- Minden hónapban kell járnod vizsgálatokra, tessék felírtam neked, hogy mikor kell jönnöd legközelebb, és írtam fel pár vitamint is. – adott a kezembe kettő cetlit, majd megköszöntem, hogy segített, aztán elköszöntünk és kimentünk a folyosóra.
- Hú, ez tök izgi. Terhes vagy. – örült Linda, és én is elmosolyodtam.
- Hát nem tudom. Félek igazából. De annyira furcsa érzés, hogy az én kisbabám. – vigyorogtam el, és megnéztem a képet. Szinte alig lehetett látni, csak egy kis sötétebb pontot, de a tudat, hogy ott van az én kisbabám, mindennél jobb érzés volt. Nem gondoltam még az elején, hogy ez lesz.
- Elhiszem. Annyira jó neked. Majd vásárolunk neki kis babaholmikat meg minden. Olyan izgatott lettem. – nevetett.
- Linda, nyugi. – nyugtattam le nevetve. – Az még kicsit messzebb van.
- Tudom. –sóhajtott. - Menj, mond el Krisztiánnak.
- Szerintem csak felhívom. Dolgozik.
- Ahj, ne már. Menj be hozzá a stúdióba, tuti örülne neked. – biztatott.
- Gondolod? – ráncoltam a szemöldököm.
- Aha, tuti. – bólogatott hevesen.
- Rendben akkor elmegyek hozzá. Köszönök mindent Linda. – öleltem meg.
- Ugyan, szívesen eljöttem veled. - mosolygott. Intettem neki még egy utolsót, majd elindultam ki a kórházból. Fogtam egy taxit, mivel a stúdió innen kicsit messze van, majd bemondtam a címet, és elindultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése