86. fejezet

Itt is van az új rész, viszont szeretnélek titeket megkérni, hogy kicsit többet komizzatok, ha már mindennap kaptok új részeket.. Elhihetitek, hogy nincs sok időm erre, de azért mindig próbálok minden nap részt hozni, azt hiszem megérdemlek pár komit. Mónikának köszönöm, habár ő is kifejthetné kicsit bővebben a véleményét :) Ennyit szerettem volna, és remélem, hogy fog tetszeni az új rész :)

- Ki volt az? - kérdezte, miközben odajött hozzám, és leült az ágyra.
- Lola. Nemsokára itt vannak. - mondtam, majd az ölébe ültem, és szenvedélyesen megcsókoltam, aztán kicsit hátralöktem, ő pedig lefeküdt maga után húzva engem is.
- Akarlak. Most! - súgtam a fülébe. Felálltam, és mutattam, hogy jöjjön utánam. Bementem a fürdőbe, ahol becsuktam az ajtót, őt pedig nekinyomtam a csempének.
- Hú, de kis heves vagy. - sóhajtotta, aztán fordított, megfogta a combomat, én pedig a lábaimmal összekulcsoltam a derekát. Nem zavart, hogy Ő már zuhanyzott egyszer, betoltam a kabinba, ott pedig újra egymásnak estünk. A csókja forró és lassú volt, a kezei simogatóan ölelték át a nyakam, miközben ujjai apró finom cirógatásba kezdtek. Nyelvünk táncot járt, testem remegett a vágytól, magamhoz húztam, és élveztem, ahogy a víz mindkettőnk bőrét végigjárja...

- Kicsim jössz már? - szólt be a szobába, mivel ő már elkészült, és csak rám várt.
- Pillanat édes. - kiáltottam vissza, miközben az utolsó simításokat végeztem a hajamon. Pár perc után belebújtam a cipőmbe, és kimentem hozzá. - Tadáám, kész vagyok. - mondtam.
- Húha. - jött közelebb. - Szexi. Nem maradunk inkább itt? - kezdte el csókolgatni a nyakamat.
- Nem-nem. - ráztam a fejemet, miközben nevetve eltoltam. - Nem volt elég a zuhanyzó kabinba?
- Belőled sose elég. - suttogta a fülembe, én pedig csak kuncogtam rajta.
- Na gyere szívem, menjünk. - mentem el előle, megfogtam a kezét, és magammal húzva kimentünk az ajtón.
- Gonosz vagy. - zsörtölődött, mire én felé fordultam, és szenvedélyesen megcsókoltam.
- Szeretsz. - mondtam neki utána.
- Te is szeretsz. - puszilt meg.
Leértünk a földszintre, ahol kicsit várni kellett még Lolaékra, de addig legalább megismerkedtünk Bence barátnőjével. Lucának hívják, és nagyon szép, aranyos. Miután Lola is megérkezett Gáborral az oldalán, üdvözöltük egymást, aztán belevetettük magunkat az éjszakába. Első utunk abba a klubba vezetett, amit egy papíron láttunk. Jól nézett ki meg minden, viszont nagyon pocsék volt a zene így jobbnak láttuk, ha tovább állunk. Tomika mondta, hogy tud egy jó helyet, mindig oda szokott járni ha itt van, és az tuti jó. Elmentünk oda, és az este további részét ott töltöttük. Nagyon jól éreztem magam, és úgy láttam, hogy a többiek is. Egész este táncoltunk, beszélgettünk meg ilyesmi. A lényeg, hogy én jól éreztem magam velük, főleg Krisztiánnal. Kb. éjszaka 3 körül indultunk vissza a szállodába. Fogyasztottunk alkoholt, de szerencsére senki nem ázott el nagyon. Amikor beértünk, én lerúgtam magamról a cipőmet, levettem a rucimat, aztán bedőltem Krisztián mellé az ágyba, szorosan hozzábújtam, pár perc után pedig aludtunk is.

85. fejezet

Az elkövetkező hetek roham tempbóan teltek el.  Rengeteg mindent történt. Egy csomó ideig Krisztián, és én  voltunk a téma több újságnál is, végül annyiba maradtunk, hogy Krisztián bevallotta, hogy van barátnője, de egyenlőre nem akarja bemutatni az embereknek. Megkért mindenkit, hogy ne foglalkozzanak az üggyel, hagyjanak békén, majd ha úgy érzi itt lesz az ideje, akkor bemutat. Egy kicsit még foglalkoztak az emberek a dologgal, de utána lenyugodtak.

Túlestem az érettségimen, szerencsére jól sikerült, viszont Krisztiánnak sajnos nem sikerül a diplomavédése. Szomorú volt ez miatt nagyon, de meg is értettem.
Felvettek több egyetemre is, de én végül a Budapesti Kommunikációs Főiskola mellett döntöttem, kommunikáció és médiatudomány szakon. Ez 6 félév, de a sulival majd úgy érzem ráérek szeptembertől törődni. Most inkább élvezem a nyarat.

Most épp a Balatonon vagyunk, tegnap érkeztünk Krisztiánnal, Tomikával és Lindával. Most pár napra itt leszünk Siófokon, este pedig jönnek Lolaék, Petiék, és Bence is, akinek állítólag van valami barátnője. Reméljük elhozza őt is.
Kb. délután 3 óra lehet, fogalmam sincs. Lent vagyunk a parton, és épp készültünk enni valamit.
- Megyünk már? - kérdeztem állva.
- Per .. sze .. csak .. Tomi.. ka .. - nevetett Krisztián, de annyira, hogy szinte beszélni se tudott. Fogalmam sincs, hogy mi olyan vicces nekik, egy ideje már ott röhögnek, a semmin. Linda is és én is várjuk, hogy végre abba hagyják és elinduljunk.
- Kicsim ne csináld már, éhes vagyok. - mondta Linda.
- Jó-jó. - röhögött Tomi is.
Nagy nehezen abba hagyták, és sikerült felállniuk, mert eddig a homokban ültek.
- Végre. - sóhajtottam, amikor Krisztián megfogta a kezemet és elindultunk.
- Na jól van már. - kuncogott, és adott egy puszit.
Ebédre mind a 4en lángost ettünk. Evés közben természetesen a fiúk megint hozták a formájukat, így a nevetéstől alig tudtam enni, de ezzel Linda is így volt.
Miután mind befejeztük az evést, visszamentünk a helyünkre, aztán pár perc után, be a vízbe. Kicsit hideg volt, de meglehetett szokni.
A délután további része is ugyan ilyen jó hangulatba telt, 6 után pedig fogtuk a holminkat, és visszamentünk a szállodába. Krisztiánnal bementünk a saját szobánkba, majd előbb ő elment zuhanyozni.
- Szia. - szóltam bele.
- Viki, szia.
- Krisztián épp zuhanyzik, fontos?
- Nem, dehogyis, csak annyi, hogy mindjárt ott vagyunk. Ti akkor gondolom a szállodába vagytok.
- Igen-igen. - bólogattam, de tudtam, hogy nem látja.
- Szuper. Akkor az a parti este? - kérdezte. Láttunk tegnap ilyen hirdetést, hogy nyílt valami új klub. Gondoltuk megnézzük.
- Igen, ha pedig esetleg nem lenne jó, akkor kitalálunk valamit.
- Rendben. Akkor majd találkozunk. Szia.
- Szia. - elköszöntünk, és mikor letettem, pont jött ki Krisz, egy szál törölközőbe.

84. fejezet

Itt is van az új rész, köszönöm a komikat, remélem, hogy ez is tetszeni fog:)
Ja, és ne felejtsetek el szavazni, vasárnapig:)
És kövessetek twitteren:)


- Igen? - vettem fel.
- Helló. Ti meg hová tűntetek? - szólt bele Krisztián. Hallottam a hangján, hogy kb. most kelt.
- Elugrottunk a westendbe. Épp kajálunk, nemsokára megyünk haza.
- Akkor jó. Viszont hozhatnátok nekünk is valamit. Nincs itthon semmi.
- Rendben. Pizza jó lesz? - kérdeztem.
- Igen.
- Oké. Akkor nemsokára ott vagyunk. Szia.
- Szia. - elköszöntünk, majd letettük.
Amikor befejeztük mindketten az evést, vettünk a srácoknak is pizzát, és elindultunk haza.
- Megjöttünk. - kiáltottunk, amikor bementünk az ajtón.
- Sziasztok. - jöttek ki Tomika szobájából.
- Itt a pizza. - tettem le a konyhapultra. - Megyek lepakolom ezt. - mutattam fel a táskámat.
- Várj. - szólt utánam Krisz. Megvártam, ő pedig jött velem.
- Na mi az? - kérdeztem tőle, már bent.
- Semmi. - jött oda, és megcsókolt.
- Hm, ez jól esett. - hümmögtem csukott szemmel, miután elengedett.
- Örülök. - pusziltam meg. - Miket vettél? - nézett a táskámba.
- Semmi érdekeset. Nem találtam szinte semmit. - fintorogtam.
- Akkor miért nem mentetek máshova?
- Mert ez volt a legközelebb. - vontam vállat.
- Jah, értem.
- Na de gyere, menjünk, mert Tomika nem hagy neked kaját. - húztam kifelé.
A nap további része egész jól telt, addig, amíg Tomi el nem kezdte nézegetni a neten, hogy miket írnak a tegnap estéről, és rá nem bukkant valamire, ami nekem nagyon nem tetszett.
- Gyertek csak! - kiáltott ki nekünk a szobájából.
- Mi az? - mentünk oda Krisszel, ő pedig csak a képernyőre mutatott, ahol egy kis rövid cikk volt rólam, és Krisztiánról. Többen láttak minket tegnap, és már máskor is. Van pár kép is, amiken szerencsére annyira nem látni az arcomat, de aki ismer az könnyen kiveszi, hogy én vagyok az. Leírták, hogy Tomika unokatesója vagyok, amit fogalmam sincs, hogy honnan tudnak.
- Ne. Most ez komoly? - néztem Krisztiánra kétségbeesett arccal.
- Hát nagyon úgy néz ki. - sóhajtott. - A francba.
- Ne már. Most mindenki ezzel fog foglalkozni.
- Nyugodj meg. - simította meg az arcomat. - Majd én elintézem. Szólok Orsinak, és nem lesz semmi baj. - puszilt meg, és megölelt.
- Hát remélem. - suttogtam bele a nyakába, ő pedig nyugtatás képpen a hátamat simogatta.A délután további részében végig ideges voltam, és láttam, hogy Krisztián is az, mivel hiába próbálta hívni Orsit, nem vette fel a telefont. Nekem viszont fél 6-kor muszáj volt elindulnom az állomásra, ha nem akartam lekésni a vonatot.
- Kicsim, akkor ne idegeskedj jó? Megoldom. Te csak törődj az érettségiddel. - ölelt meg már az állomáson.
- Rendben. Holnapra szorítok neked, és majd hívj, hogy hogy sikerült. - szorítottam magamhoz.
- Oké. Na menj, mert elmegy a vonatod. - tolt el magától.
- Szeretlek nagyon. - pusziltam meg.
- Én is téged. Szia édes.- kaptam tőle még egy utolsó kis puszit, és ölelést, majd felszálltam a vonatra, ami pár perc múlva el is indult.

Szavazás!

Van 2 új szavazás, amit a chat alatt találtok :)
A végéről kérdezek, ami nektek még kicsit messzebb van, viszont én már elég közel járok hozzá, és mivel érdekel, hogy ti mit akartok, ezért szavazhattok :)
Ja, és most előre mondom, hogy a 'Nem happy end, nem valakinek a halálát jelenti :)
Szóval szavazzatok, vasárnapig van rá lehetőségetek :)

83. fejezet

Csajszik csináltam nektek twittert, mert páran már kérdezték, hogy van-e :) Szóval csak chat alatt kattintotok, aztán már követhettek is ;) Ja, és a Formspring-en még mindig tudtok kérdezni, bármit :) Amit csak akartok:)

Reggel, ugyanúgy mint az otto után, most is iszonyat nagy fejfájással ébredtem, ha csak nem nagyobbal. Oldalra néztem, ahol Krisztián még mélyen aludt. Úgy döntöttem, hogy még nem kelek fel. Elkezdtem az estén gondolkozni, ami  szerintem az egyik legjobb volt. Óriási buli volt a comet után. Nagyon örültünk Krisztiánnak, és persze a többieknek is. Tomika se volt csalódott, velünk együtt bulizott. Azt hiszem, hogy kicsit sokat ittunk mind, de most nem érdekelt. Nagyon örültem Krisznek, és ő is eléggé meglepődött, de annál boldogabb volt. Ezeken gondolkoztam, aztán kezdtem éhes lenni, és fájt a fejem. Gondoltam kimegyek a konyhába, készítek reggeli, és veszek be valami gyógyszert. Felkeltem, és ekkor vettem észre, hogy nincs rajta ruha. Kicsit meglepődtem, de nem foglalkoztam vele sokat, volt egy tippem, hogy mi történhetett, erre csak elmosolyodtam, majd megkerestem Krisz pólóját, felvettem a bugyimat, és így mentem ki a konyhába, ahol Linda ült az asztalnál, kávét szürcsölve.
- Szia. - köszöntem neki.
- Oh, szia. - nézett rám. Látszott, hogy ő sincs a legjobb passzban.
- Csináltál kávét? Egy angyal vagy. - mentem oda a konyhapulthoz, és töltöttem magamnak is. Kerestem fájdalomcsillapítót, és gyorsan be is vettem.
- Fáj a fejed? - nevetett.
- Ah, ne is mond. Neked nem? - legyintettem.
- Dehogyisnem.  Krisztián még alszik? - kérdezte, mire én csak bólogattam. - Tomika is.
- Gondoltam. Te figyelj, nem megyünk el vásárolni? Ezek szerintem még úgy se kelnek fel egy ideig. Kriszt pedig nem akarom felkölteni, hagy aludjon.
- De, tőlem mehetünk. Viszont nem eszünk előtte valamit? Én majd meghalok éhen.
- Majd beülünk valahová a plázába.
- Akkor megyek gyorsan elkészülök. Menj te is. - ugrott le a székről.
- Rendben. - totál lelkes lettem én is,  így bementem a szobába, és felöltöztem. Felvettem egy kis kék ruhát, egy barna övvel. Bementem a fürdőbe, ahol próbáltam magamra egy kis emberi arcot varázsolni,persze ezt mind úgy, hogy Krisztiánt ne ébresszem fel. Miután kész lettem, fogtam a táskámat és kimentem Lindához.
- Mehetünk? - kérdeztem, ő pedig csak bólogatott.
Úgy döntöttünk, hogy a westendbe megyünk, mivel egyikünk sem tud vezetni, és az van a legközelebb. Amikor odaértünk, szinte rögtön betámadtuk az üzleteket. Nem vettem sok mindent, nem nagyon fogott meg semmi. Vettem egy körömlakkot, egy felsőt, egy nyakláncot, és egy napszemüveget. Linda ő össze vásárolt mindent, sok mindent vett. Amikor már mindketten befejeztük, kipurcanva mentünk a Don Pepe-bem hogy együnk egy pizzát. Már rendeltünk, amikor megszólalt a telefonom.

82. fejezet

Amikor a vonatom megérkezett, felhívtam Krisztiánt, hogy itt vagyok, ő pedig kb. fél óra múlva meg is jelent.
- Szia. Ne haragudj, hogy késtem, de dugóba keveredtem. - jött oda hozzám, aztán adott egy puszit a számra, csakhogy a fogszabályzója is a szájába volt, így kicsit rám jött a nevetés.
- Szia. Semmi gond, a lényeg, hogy itt vagy. - mondtam akadozva.
- Jó oké. Nevesd ki magad, aztán mehetünk. - állt meg előttem karba tett kézzel.
- Ne haragudj, de ez nagyon vicces. Cuki. - mentem oda hozzá.
- Cuki? Szuper. - fintorgott. - De mindegy gyere menjünk inkább.
Megfogta a kezemet, és elindultunk kifelé az autójához, mire kiértünk már én is abbahagytam a nevetést.
- Neked mikor kell ott lenned? - kérdeztem már miután elindultunk.
- Majd olyan 4-re megyek.
- Nekem akkor még nem kell ott lennem ugye?
- Ha nem akarsz akkor nem. Elég jönnöd, ha kezdünk, én is úgyis megyek még majd haza.
- Ja, akkor oké.  És mit kell oda felvennem? Hoztam egy csomó ruhát. - mutattam a táskámra, ő pedig csak nevetett.
- Majd megnézzük. - mosolygott rám.
- Hm, oké. Amúgy izgulsz? - fordultam felé,  ő pedig bólogatott.
- Kicsit. Viszont nem nagyon számítok most gömbre. Nagyon erősek a többiek. Mindenkinek hatalmas rajongó tábora van. Főleg Tomikának, de nem lesz baj, ha ő nyeri. Én örülni fogok neki - mosolygott rám, miközben kiszálltunk az autóból és elindultunk felfelé.
- Én drukkolok nektek, de főleg neked. Tomika már nyert a bravón. - nevettem, és ő is elnevette magát.
- Hát majd meglátjuk. - sóhajtott. - Tamás, megjöttünk. - kiáltott.
- Sziaaa Vikii. - jött ki a szobájából.
- Szia. - öleltem meg.
- Mizu csajszi?
- Semmi érdekes. - válaszoltam. - Veled?
- Hát, velem se. - vont vállat.
- Viki éhes vagy? - kiabált ki Krisztián a konyhából.
- Nem, én ettem otthon. - mentem be a konyhába, Tomikával a nyomomba.
- Akkor jó. Amúgy elleszel majd egyedül, ha mi elmegyünk? - kérdezte Krisz.
- Persze. Addig elkészülök meg ilyesmi. - legyintettem.
- Vagy átjöhet Linda. - vágott közbe Tomi.
- Igen, ez jó ötlet. - bólogattam.
- Akkor megyek felhívom. - ment vissza a szobájába.
A délután a srácok természetesen izgultak, akármennyire is próbálták elrejteni, láttam mindkettőn, de inkább nem szóltam nekik. Krisztiánnal átnéztük a ruhámat, végül egy kis fekete pánt nélküli mellett döntöttünk. Fél 4 után pár perccel megjött Linda, a fiúk elmentek, aztán mi lázas készülődésbe kezdtünk.
Lindának is hasonló kis mini rucija volt mint nekem, csak neki kék. Megcsináltuk a hajunkat, vagyis én kicsit begöndörítettem, Linda pedig kivasalta a sajátját. Kisminkeltük egymást, aztán még beszélgettünk, majd nemsokára megjöttek a fiúk. Ők gyorsan lezuhanyoztak, felöltöztek és így mentünk az arénába.

81. fejezet

Ez bolond. Ez volt kb. a véleményem róla a ustream után. Nem normális, sokat nevettem rajta. Egyszerűen imádom.
- Kicsi szívem, te nem vagy normális. - szóltam bele a telefonba, miután vége lett a ustreamnek, és felhívott.
-  Nekem te vagy minden, kicsi szívem. - énekelte az egyik régebbi számát.
- Örülök, hogy jó kedved van. - mosolyogtam.
- Jah, amúgy holnap képzeld megkapom a fogszabályzómat. - mondta, mire belőlem kitört a nevetés. - Ahj, ne nevess már ki. - durcizott.
- Jó, bocsánat, ne haragudj. - kuncogtam. - Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz.
- Én is. Remélem, hogy fogok tudni beszélni.
- Nyugi fogsz tudni. Kicsit érdekesen, de fogsz. - nevettem.
- Hát köszi a biztatást. - fintorgott.
- Oh, igazán nincs mit. - kuncogtam.
Egy kicsit még beszélgettünk, majd miután letettük, én lementem a konyhába és megvacsiztam. Utána visszamentem a szobámba és lezuhanyoztam. Nem érdekelt, hogy még csak 8 óra van, bezuhantam az ágyamba, és pár perc múlva aludtam is.

Az elkövetkező napok nem szóltak másról, mint a tanulásról. Délig aludtam, nagyon örültem, hogy ezt már megtehetem végre, aztán délután keményen tanultam, este pedig kint voltam Dorinával. Hívtam a Comet-re, de nem tudom miért, nem akar jönni. Kicsit furcsa mostanában. Nem értem. Remélem, hogy ez hamar átmegy rajta, ha pedig nem akkor majd megkérdezem.

Szombat reggel, amikor felébredtem, gyorsan kipattantam az ágyból, és a szekrényemhez mentem, hogy kivegyek belőle valami ruhát. Kiválasztatom egy farmert, egy fehér pólót, és egy színes kockás inget, majd felöltöztem. Ez után bementem a fürdőszobába, ahol a hajamat kifésültem, tettem magamra egy kis sminket, aztán amikor kész lettem, fogtam a táskámat amibe már tegnap bepakoltam és lementem a konyhába, ahol anyuék reggeliztek.
- Sziasztok. - köszöntem, miközben leültem az asztalhoz.
- Szia. Kész vagy? - kérdezte anyu, én pedig bólogattam, és elvettem egy pirítóst.
Miután befejeztem a reggelit, megkértem aput, hogy vigyen ki az állomásra. Elköszöntem anyutól, utána pedig el is indultunk. Az állomáson apu rám bízta, hogy vigyázzak magamra, majd én felszálltam a vonatra, ami pár per múlva el is indult Pestre.

80. fejezet

1 előtt 15 perccel, már épp készültünk ki az állomásra, amikor felkeltek Tomiék.
- Kicsi lány, te már mész is? - kérdezte Tamás, én pedig bólogattam. - És elmentél volna köszönés nélkül? - indult el felém.
- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni. - mosolyogtam.
- Ugyan. - legyintett, majd jó szorosan magához ölelt. - Jó légy. Találkozunk szombaton ugye?
- Ühüm. - hümmögtem, miután elengedett.
Gyorsan elköszöntem még Lindától is, majd elindultunk az állomásra.
- Sajnálom, hogy már mész. - mondta Krisztián kint a vonatnál.
- Én is elhiheted, de ne félj, itt leszek szombaton. Azt már kibírjuk valahogy. Ja, és ma nézlek ustreamen, szóval dobj egy sms-t vagy valami, ha kezdesz. - öleltem meg.
- Feltétlenül.
- Na de én megyek, nemsokára indulunk. - engedtem el.
- Rendben kicsim. Akkor majd hívlak még ma.
- Jójó. - bólogattam. Gyorsan megcsókolt, adott még egy hosszú, szoros ölelést, aztán én felszálltam a vonatra. Kerestem egy üres fülkét, leültem, majd szememmel Krisztiánt kezdtem fürkészni. Amikor megtaláltam intettem neki egy utolsót, a vonat pedig nem sokára el is indult.
Miután a vonatom megállt, én leszálltam róla, aztán elindultam haza. Mivel most senki nem jött értem, ezért az út kicsit tovább tartott.
- Sziasztok, megjöttem. - kiáltottam be, miután megérkeztem.
- Oh, szia. Miért nem szóltál, hogy már jössz? Kimentem volna érted. - jött ki anyu a konyhából a kezét törölgetve, majd adott egy puszit.
- Jól esett gyalogolni. - vontam vállat.
- Értem. Nem vagy éhes? - kérdezte, én pedig csak a fejemet ráztam.
- Apu hol van amúgy?
- Beszaladt munkába, nemsokára jön már. - nézett az órájára.
- Ja. Ne én  felmegyek a szobámba lepakolok, aztán lehet lefekszek. Kicsit fáradt vagyok. - mondtam.
- Rendben. - bólintott. Én felmentem a szobámba, ő pedig visszament a konyhába.
Ott átvettem egy kis rövid nacit és egy fekete felsőt, kipakoltam a táskámból, aztán leültem a tv elé. Elkezdtem nézni egy filmet, de pár perc után be is aludtam.
6 előtt pár perccel, arra ébredtem, hogy csörög a telefonom. Meg sem néztem, hogy ki az úgy vettem fel.
- Igen?
- Szia, én vagyok. Csak nem aludtál? - szólt bele Krisztián, én pedig felültem.
- Szia. Igen, aludtam. Kicsit fáradt voltam. - mondtam, ő pedig kuncogott.
- Azért hívlak, mert nemsokára ustream. Mondtad, hogy szóljak, ha kezdek.
- Ja, igen. - álltam fel. Odamentem az asztalomhoz, és bekapcsoltam a laptopomat. - A twitteredet ugye megtudom nézni akkor is, ha én nem vagyok regisztrálva? - kérdeztem.
- Igen, meg.
- Akkor jó. Na majd beszélünk, szia kicsim. - köszöntem el.
- Majd hívlak, szia. - tette le ő is.

79. fejezet

Tegnap kicsit elcsesztem, mert véletlenül ezt a részt tettem fel, ezért ma még megkapjátok a 80. részt is :)

- Szia. - köszöntem neki nevetve miközben odamentem hozzá.

- Szia. Úristen, nagyon fáj a  fejem. - motyogta.

- Hoztam neked egy fejfájás csillapítót és kávét. - nyújtottam át neki.

- Oh, köszönöm. Egy angyal vagy. - puszilt meg.

- Ugyan. - legyintettem, majd én is beleittam a kávémba.

- Tomiék? - kérdezte.

- Nem tudom. Szerintem még alszanak. - válaszoltam.

- Aha. Te amúgy mikor mész ma?

- 1-kor. - mondtam, és rápislantottam az órámra, ami már fél 12-t mutatott.

- Ou, olyan hamar? - nézett rám szomorú szemekkel, én pedig bólintottam. egyet.

- Igen, mert nem akarok későn haza érni. - bújtam oda hozzá, ő pedig megcsókolt.

- Szeretlek. - súgta a fülembe.

- Én is téged. Nagyon. - mosolyogtam.  - Mindjárt jövök. - pattantam fel mellőle.

- Hova mész? - ült fel.

- Wc-re. - néztem hátra és beszaladtam a fürdőbe.

Amikor visszaértem Krisztián már a telefonját nyomogta.

- Mit csinálsz? - kérdeztem, miközben odaültem a háta mögé és a lábammal átkaroltam a derekát. Ő egyik kezével elkezdte simogatni a combomat, hátra fordul, adott egy kis puszit a számra és úgy válaszolt: Twitterezek.

- Megint? Jaj ne már. - dőltem hátra, de a lábamat ugyanúgy hagytam.

- Itt írják egy csomóan, hogy kár, hogy nem én nyertem a szobrot. Ez azért jól esik. - mosolyodott el.

- Imádnak téged.-  ültem fel, és én is belenéztem a telefonjába.

- Amúgy, nem akarsz egy ustreamet csinálni ma? Nézd már mennyien kérik. - böktem a fejemmel a készülékre.

- Hát végül is, lehet. Nincs ma dolgom. - vont vállat.

- Helyes. Akkor szépen csinálsz egyet. - bólogattam, ő pedig csak nevetett.

Egy ideig még feküdtünk ott az ágyba, de aztán 12 után felkeltünk, mivel nekem lassan készülődnöm kellett. Felvettem egy világos nadrágot, és egy sötét színű hosszú felsőt, megmostam a fogam, kisminkeltem magam, a hajamat pedig felfogtam egy copfba. Kimentem a szobába, és addigra nagy meglepetésemre Krisztián elpakolt.

- Ahv, nem akarok haza menni. - mondtam, miközben rácsimpaszkodtam.

- Hát akkor ne menj. - nevetett.

- Tudod, hogy muszáj. -fintorogtam.

- Tudom. - puszilt meg. - Alig várom a pénteket, hogy újra gyere.

- Én is. Addig viszont még jön egy fárasztó hét. - sóhajtottam.

- Ja, ne is mond. Comet próbák 1000-el. - forgatta a szemét.

- Legalább te azt csinálod amit szeretsz.

- Szerencsére. - bólogatott.

78. fejezet

Végül 8 után pár perccel elkezdték, hozzám pedig oda jött Krisztián, Tomika, Lola és voltak ott még páran, így néztük. Először a No Comment lépett fel, aztán mindjárt kihirdették, hogy a legjobb klippért járó díjat Tomika kapta, aminek nagyon örültünk. Igaza volt Krisztiánnak. Néztem az arcát, de nem láttam rajta csalódottságot. Látszott, hogy tényleg örül Tomikának.
Aztán Lola ment a színpadra, nekem nagyon tetszett, és szerintem a többieknek is. Utána Tomika megint nyert, most az év felfedezettje kategóriába. Annyira büszkék voltunk rá, ő pedig tisztára meg volt lepődve. Örültünk neki. Majd Reni után Krisztián megnyerte a Westend különdíjjat. Aztán amikor kihirdették, hogy a férfi előadót Vastag Csabi nyerte, kicsit meglepődtem. Igazából rá nem nagyon számítottam.
- Sajnálom, hogy ne te nyerted. Szerintem te sokkal jobban megérdemelted volna. - mondtam a fülébe.
- Ugyan, nem számít. - legyintett, de láttam rajta, hogy kicsikét bántja azért. Adtam neki egy kis csókot, mire ő csak rám mosolygott. - Szeretlek.
- Én is szeretlek. - öleltem meg.
Aztán miután kiosztották az összes díjat, volt a live jam, ahol felléptek a többiek, köztük Krisztián és Tomika is. Miután vége lett, volt a fotózkodás, autogram osztás, így én kicsit megint háttérbe voltam.
- Akkor most? Hová? - kérdeztem Krisztiánt miután odajött hozzám.
- Nem tudom. A többiek jönnek fel kicsit hozzánk. Nem gond?
- Nem, dehogyis. - ráztam a fejem.
- Rendben, akkor menjünk. - megfogta a kezem, és bementünk az öltözőjébe. Felkapta a cuccait én pedig a saját táskámat és odamentünk a többiekhez. Együtt indultunk el Krisztiánékhoz. Nem jött fel csak Lola, Gábor, Peti, Zoé, Linda és Bence. Mi Krisztiánnal bementünk a szobájába, ahol lepakoltam a cuccomat és ő is a sajátját, aztán mi is visszamentünk a nappaliba. Ott már elég jó volt a hangulat. Nem is tudom, hogy meddig lehettek, csak annyit tudok, hogy rengeteget nevettem, kicsit többet ittam mint kellett volna, de ezzel mindenki így volt, és, hogy állandóan faltuk egymást Krisztiánnal. Fogalmam sincs mikor mehettek el, de valamikor talán hajnalban. Mi bementünk a Krisz szobájába, ahol ledobáltam magamról a ruhát, és fehérneműbe beledőltem az ágyba. Szorosan Krisztiánhoz bújtam, és így aludtunk el.

Reggel arra ébredtem, hogy a fejem majd szét szakad. Lassan felültem, aztán kikeltem az ágyból halkan, hogy ne ébresszem fel Kriszt. Felvettem a földről a pólóját, és magamra húztam, és így mentem ki a konyhába. Húha elég nagy rumlit hagytunk. Gondoltam örülnek majd a fiúk, ha meglátják. Gondoltam csinálok kávét, és amíg az készült kerestem fejfájás csillapítót. Miután megtaláltam, és kész lett a kávé, öntöttem 2 bögrébe, nekem és Krisznek, de hagytam benne még Tomikának, és Lindának is. Fogtam őket a gyógyszerrel együtt, és bementem a szobába, ahol már Krisztián az ágyon ült kómás fejjel.

77. fejezet

Krisztián elment valahová mert elhívták, én pedig Lolával voltam. Néztük, hogy gyakorolnak a többiek. Épp Reni énekelt, amikor oda jött Tomika.
- Szia királylány. Most mondta Krisztián, hogy már itt vagy és, hogy Lola elrabolt. - mondta, mire én csak nevetve megöleltem.
- Nem igaz. Ő tűnt el valahová.
- Mindegy. Mizu? - kérdezte, miközben leült mellénk.
- Semmi érdekes. Veled? Izgulsz?
- Aha kicsit. - fintorgott. - De nem vészes.
- Te már próbáltál?
- Még nem. Még most jön Veca, aztán MM és utána én.
- Öö, most ez lehet kicsit furcsa, de ki az az MM? - kérdeztem furcsállva, mire mindkettőjükből kitört a nevetés.
- Ő kérlek szépen, Márton Máté. 14 vagy 15 éves, nem tudom. - válaszolta Lola.
- Hm, hát így se nagyon tudom ki az. Na de mindegy, majd mindjárt meglátom. - vontam vállat. Beszélgettünk még kicsit, aztán Tomika felállt és elment valahová.
- Jön Veca. - szólal meg Lola és fejével a színpadra bökött. Nagyon szépen énekelt. Imádtam a hangját.
- Gyönyörű szép. - mondtam.
- Igen az. Szerintem ő fogja megnyerni.
- Szeretnéd te nyerni? - néztem rá kíváncsian.
- Igen. Jó lenne megnyerni. Mindenki szeretné szerintem megnyerni akit jelöltek, de van egy olyan érzésem, hogy ezt most Veca fogja, de nem baj, mert ő egy igazán tehetséges  lány, és szerintem megérdemelné. - mondta őszintén mosolyogva.
- Te is megérdemelnéd.
- Köszönöm. - nevetett.
- Na ott van neked MM. - mutatott a színpadra pár perc múlva. Oda néztem, és egy kb. Justin Bieber hasonmás állt ott.
- Ez tök olyan mint Bieber. - mondtam.
- Csak a haja. Egész jól énekel, vagyis van egy szám ami egész jó, de a sajátja nekem nem annyira jön be.
Elkezdtük hallgatni, és hát megkel mondjam hallottam már tőle jobbat, de nem kritizáltam inkább. Ez után volt Tomika, aki szokás szerint elökörködött mindent, majd Bence, végül Lola is elment mellőlem, mert ő következett. Egy ideig egyedül ültem, de aztán vissza jött hozzám Krisztián.
-  Bocsi, hogy itt hagytalak. - mondta, miközben leült mellém.
- Semmi baj. - mosolyogtam, ő pedig csak megcsókolt.
- Hm, ez hiányzott már nagyon. - hümmögött, miután elengedtük egymást, én pedig csak mosolyogtam.
- Szeretlek. - simítottam meg az arcát.
- Én is téged kicsim. - suttogta, majd újra megcsókolt.
A délután további részében már hátra mentünk a backstage-be, mivel lassan kezdtek bejönni az emberek. Először a VIP, majd 6kor a többiek is, köztük Linda,így utána már nem voltam egyedül szerencsére.
Mindenki autogramot osztogatott, fényképeszkedett, interjúzgattak, én pedig Lindával beszélgettem. Lassan megjöttek a többiek is. Láttam VV zsófikát, Anikót, Gigit, Bécit, Tóth Gabival beszéltünk pár szót, de ő is rohant, mint mindenki.

76. fejezet

A héten nem csináltam mást csak tanultam szinte egész nap, esténként pedig kimentünk kicsit Dorinával. Vártam már a szombatot, hogy lássam végre Krisztiánt. Dorina nem jön, mert inkább Petivel lesz, de nem baj, hiszen tudom, hogy nem érdeklik őt ezek a díjátadók.
Szombaton 9kor keltem az ébresztőmre, mivel mint ilyenkor mindig, most is a 10kor induló vonattal megyek. Mivel láttam, hogy nincs annyira meleg, kivettem egy farmert a szekrényemből és egy kék mintás felsőt. A fürdőszobába megmostam a fogamat, kisminkeltem magam, kifésültem a hajamat, majd felkaptam a táskámat, amibe tegnap bepakoltam, és lementem a földszintre. ott megreggeliztem, aztán elköszöntem anyutól, apu pedig kivitt az állomásra.
Amikor már majdnem beértem Pestre, felhívtam Krisztiánt, hogy mindjárt ott vagyok.
- Szia. Mindjárt beérek Pestre, még kb. 10 perc. - mondtam mindjárt.
- Szia. Figyelj, most nem tudunk érted menni.
- Nem baj. Eltalálok oda, csak, hogy tudok majd bemenni? - kérdeztem.
- Lemegyek érted a WestEnd-hez jó?
- Oké, akkor majd, ha ott leszek hívlak.
- Rendben. Szia.
- Szia. - elköszöntünk, majd letettük.
A vonat nem sokkal később meg is állt az állomáson. Leszálltam, majd elindultam a Westendhez. Amikor ott voltam, felcsörgettem Krisztiánt, aki pár perc múlva ott is volt.
- Szia. - köszönt, aztán megölelt.
- Szia. - adtam neki egy puszit. Ő elvette a táskámat, megfogta a kezemet és így mentünk a teraszra.
- Milyen volt az utad? - kérdezte.
- Fárasztó. Alig vártam, hogy ide érjek. - sóhajtottam. - Neked eddig a napod?
- Kb. ugyanaz. Én már próbáltam, szóval nekem már ennyi. Várom az estét.
- Azt elhiszem. Szerinted fogsz nyerni? - kíváncsi voltam mit mond erre.
- Hát igazából nem hiszem. A videóklippet tuti Tomika nyeri. A férfi előadót pedig nem tudom igazából. Szeretnék nyerni, mert jó lenne, de nem hiszem, hogy idén megnyerem. - mondta.
- Hát majd meglátjuk. - motyogtam, miközben felértünk. Ott hátra mentünk az öltözőkhöz, Krisztián letette a sajátjába a táskámat és visszamentünk.
- Vikii. - hallottam Lola hangját a hátam mögül.
- Lola, szia.- fordultam meg mosolyogva.
- Örülök, hogy itt vagy. - mondta miközben megölelt.
- Én is. - nevettem.
- Mikor jöttél? - kérdezte.
- Pont most. - válaszoltam, erre ő pedig csak bólogatott.

75. fejezet

- Mit fogunk enni? - kérdeztem Dorinát a konyhába.
- Jesszusom, megijesztettél. - nézett hátra.
- Ne haragudj. - kuncogtam.
- Egyébként meleg szendvicset. Jó lesz?
- Aha, nekem jó.
- Amúgy mikor keltél? Mióta ültél ott?
- Krisztián ébresztett fél 12kor. - válaszoltam.
- De nem értem, minek oda ültél le. Lejöhettél volna ide is, vagy bármi. Tiszta bolond vagy. - nevetett.
- Nem tudom. Jó volt ott. Ja, és ő is üdvözöl téged.
- Szuper. Mikor mész megint hozzá?
- Szombaton a bravo otto-ra. Tényleg, neked nincs kedved jönni? - jutott eszembe.
- Hát nem tudom. Igazából engem nem annyira érdekel ez. - fintorgott.
- Jaj, olyan vagy Dó. Igazán eljöhetnél. - kértem.
- Meglátom még. Viszont most itt van, egyél inkább. - tett elém 2 szendvicset.
Elkezdtünk enni, majd miután mindketten jól laktunk, felmentünk a szobájába, hogy felöltözzünk. Miután felöltöztem, és megmostam a fogamat, úgy döntöttem, hogy lassan elindulok haza.
- Dorina, én megyek jó? - mondtam neki.
- Máris? - kérdezte, én pedig bólogattam. Felszaladtam bepakoltam a táskámba a tegnap kiteregetett holmimat, majd lementünk, Dorina pedig kikísért.
- Akkor majd beszélünk még gondolom. - mondta, miközben én a cipőmet vettem fel.
- Majd hívlak. Szia. - megöleltük egymást, aztán én elindultam haza.
- Anyu megjöttem. - szóltam, miután hazaértem.
- Szia kincsem. - puszilt meg. - Milyen volt?
- Jó volt nagyon.
- Lebarnultál. - nézett rám mosolyogva.
- Aha. Tök szép színem lett. Apu nem jött még meg? - kérdeztem. Apu egy üzleti útra ment tegnap, ma kellene megjönnie.
- Nem. Lehet, hogy csak holnap jön. - mondta.
- Oh, miért?
- Mert elhúzódik neki. De holnapra már tuti itthon lesz.
- Értem. Ja, amúgy szombaton megyek Pestre oké?
- Megint? Nem tanulnod kellene?
- De csak szombaton, aztán vasárnap jövök is. Mert tudod lesz a bravo otto. Muszáj ott lennem.
- Muszáj? Ugyan miért lenne már muszáj? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Jaj anyu, ne csináld már. - kértem.
- Rendben, de vasárnap tényleg haza.
- Imádlak. - pusziltam meg. - Viszont most megyek fel, kipakolok a táskámból. - mondtam, majd felszaladtam a szobámba.

74. fejezet

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. nem akartam felvenni, de meglátta, hogy Krisztián hív, így gyorsan kiszálltam az ágyból és kimentem a szobából. Nem akartam Dorinát felébreszteni. Leültem az ajtó elé, majd felvettem.
- Szia. - szóltam bele, miközben ásítottam egyet.
- Szia.Felébresztettelek. - kérdezte.
- Igen, de nem baj.
- Ne haragudj.
- Semmi baj. Hány óra van egyébként?
- Fél 12. Azért is gondoltam, hogy már nem alszol. - mondta.
- Tegnap kicsit elfáradtunk. Filmeztünk este, aztán dumáltunk még. Kicsit későn aludtunk el.
- Jah értem. Strandon milyen volt?
- Nagyon jó. Napoztunk sokat, szép barna lettem.
- Eddig is az voltál. - nevetett.
- Dehogyis voltam. Neked milyen volt tegnap? Milyenek voltak a fellépések?
- Fhú jók voltak. Sokan voltunk.Az egyikre eljött velem Tomika is. -válaszolta.
- Ma mész valahová? - kérdeztem.
- Igen, de semmi kedvem. Fáradt vagyok. - sóhajtott.
- Aludj a kocsiba kicsim. Hová mentek ma?
- Mosonmagyaróvár, utána pedig Kőszeg, majd Kecskemét.
- Sajnállak. Nem baj, veled leszek lélekben. - nevettem.
- Ott mindig velem vagy.- hallottam a hangján, hogy mosolyog, így én is elmosolyodtam.
- Hiányzol. -suttogtam a telefonba.
- Te is nekem, nagyon-nagyon. 1 hét és Otto. Alig várom, hogy lássalak. Meddig leszel egyébként? - kérdezte.
- Nem tudom. Meddig legyek? Lesznek koncertjeid?
- Vasárnap nem lesz és hétköznap se nagyon. Viszont utána meg pénteken Comet. Azon is szeretném, hogy ott legyél. - kérte.
- Akkor tudod mit? Szombaton megyek a ottóra, aztán vasárnap haza, tanulok, majd pénteken megyek hozzád vissza, de szombaton jövök is haza, mert kedden kezdődnek az érettségik. Oké?
- Öö, rendben. Neked pedig utána már vége ugye?
- Bizony. Fhú de jó lesz. Alig várom, hogy túl legyek rajta.
- Azt elhiszem, de ne félj menni fog. - biztatott.
- Reméljük. Amúgy neked nyáron lesz valami szabadidőd? Mert ilyenkor sok koncert van nem?
- Lesz szabadidőm, remélhetőleg. Szeretnék menni tengerhez. Utoljára Petivel voltam. Jó lenne most elmenni, mondjuk veled. - mondta, és kicsit meglepett.
- Velem? - csodálkoztam.
- Ühüm. - hümmögött. - Te nem szeretnél?
- De nagyon jó lenne, viszont nem tudom anyuék mit szólnának hozzá. - nevettem.
- Azt még majd megbeszéljük. - mondta, ám ekkor hirtelen kinyílt az ajtó, én pedig hátraestem, mivel annak voltam nekitámaszkodva.
- Jézusom, te meg mit csinálsz itt? - jött ki Dorina kómás fejjel.
- Krisztiánnal beszélek. Nem akartalak felébreszteni, kijöttem ide. - dörzsöltem a fejem, ahol beütöttem.
- Hát te tiszta bolond vagy. - nevetett. - na megyek le, csinálok valami kaját. - indult el, de aztán megfordult. - Ja, és üdvözlöm Krisztiánt. - mondta, majd már tényleg lement.
- Jól vagy? - hallottam Krisztián hangját, ahogy nevet.
- Igen, most már jól. Dorina üdvözöl.
- Oh, én is őt.
- Átadom, viszont most megyek. Majd beszélünk. Szia kicsim, szeretlek.
- Én is szeretlek, szia. - elköszöntünk, majd eltettük én pedig elindultam lefelé.

73. fejezet

A vasárnap, mint általában mindig, ha nem Pesten vagyok unalmasan telt. Tanultam, tvztem. Az egyetlen jó dolog benne az volt, hogy Krisztián végre este elküldte a képeket, és nagyon tetszettek. Főleg azok, amiken ketten vagyunk. Eldöntöttem, hogy azok közül az egyiket kifogom tenni egy képkeretbe a szobámba. Megkérdezte, hogy feltehet-e pár képet az oldalára, én pedig végül belementem. Végül is ebből semmi bajom nem lehet.
A hét többi napján tanultam, szombaton pedig megbeszéltük Dorinával, hogy elmegyünk strandra. Peti nem tudott jönni, mivel nem lesznek otthon. Én is hívtam Krisz-t, de neki mint szokás szerint megint egy csomó fellépése volt hétvégén, így nem tudott eljönni, ezért úgy döntöttünk, hogy tartunk egy csajos napot, és mivel Dorina szülei nem voltak ma otthon, nála alszok.
Reggel amikor felébredtem, megnéztem az órát, ami fél 10et mutatott. Dorinával megbeszéltük, hogy eljön hozzám 10-re és együtt megyünk. Gyorsan kipattantam az ágyból felvettem egy szürke felsőt és egy fehér rövidnadrágot. A hajamat csak kifésültem, majd jó magasra felfogtam. Sminket nem tettem, hiszen úgy is lehet elázna. Lent gyorsan megreggeliztem, és mire befejeztem meg is érkezett Dó. Elköszöntem anyutól, aztán elindultunk.
Nagyon jól éreztük magunkat egész nap.Egész nap fürödtünk, kajáltunk rengeteget és napoztunk. Elég jól le is barnultunk mind a ketten. Fél 6 körül, amikor már kezdtünk elfáradni, és úgy gondoltuk, hogy elég mára, elindultunk Dorinához.
- Fhú, tisztára elfáradtam. - mondta, miközben leültünk a nappaliba.
- Nekem mondod? Kivagyok. - néztem rá.
- Mit csináljunk most?
- Először is szerintem rakjuk ki a vizes holmit. - ajánlottam.
- Ja, igazad van. - bólogatott. Felálltunk, fogtuk a táskánkat, felmentünk az emeletre és a vizes cuccokat kiakasztottuk a balkonra.
- Mit szólsz egy filmhez? - kérdezte miután visszamentünk a szobájába.
- Tőlem oké. Csak ne horrort jó? - kértem, ő pedig nevetve bólogatott. Dorina imádja a horror filmeket, de én már kevésbé. Lementünk a földszintre, hiszen a nappaliba akartuk nézni. Hoztunk egy kis nasit és innivalót, majd letelepedtünk a kanapéra, és elkezdtünk nézni egy vígjátékot. Miután vége lett,  felmentünk, mindketten lezuhanyoztunk, aztán bebújtunk az ágyba. Egy ideig még beszélgettünk, nevettünk, de mindketten fáradtak voltunk így hamar el is aludtunk.

72. fejezet

A délután további részét kb. végig unatkoztam, mivel már nem mehettem vissza a kertbe, mert miközben ebédeltünk beborult, és nem sokkal később el is kezdett zuhogni az eső. Közben hívott Dorina, hogy 6kor találkozzunk a kedvenc teázónkba, addig pedig úgy döntöttem, hogy megnézek egy filmet. Fél 6kor aztán elkezdtem készülődni. Felvettem egy fekete szűk farmert, egy fehér felsőt és egy csíkos kardigánt. A hajamat azt hagytam copfba, kicsit kisminkeltem magam, felkaptam a táskámat és lementem.
- Anyu, akkor én megyek. - szóltam be neki a nappaliba.
- Rendben. Mikor jössz? - kérdezte.
- Nem tudom. Na szia. - intettem. Felvettem a cipőmet, magamhoz vettem egy esernyőt, bár már nem esett, de még be volt borulva. Pár perc múlva odaértem, és Dorina már bent várt.
- Szia. Régóta vársz? - kérdeztem miközben leültem.
- Szia. Nem, most jöttem pár perce.
- Akkor jó. - mondtam, majd a pincér odajött hozzám, én pedig rendeltem egy fahéjas teát.
- Na mesélj már. Megöl a kíváncsiság. - sürgetett Dó.
- Fhú, nem is tudom hol kezdjem. - nevettem.
- Először is ott, hogy mit szólt a bulira.
- Azt egész jól fogadta, de én totál kiborultam. Nem tudom miért, de úgy rám jött a zokogás, nem bírtam abba hagyni. Nem tudom, hogy mi volt velem. Annyira féltem, hogy megharagszik. - sóhajtottam.
- De nem haragudott, és az a lényeg, hogy túl vagy rajta. Hidd el, jobb, hogy elmondtad, mert akkor még most is azon agyalnál állandóan. - mosolygott.
- Tudom. Örülök, hogy elmondtam.
- Aztán mi volt? - kíváncsiskodott tovább, mire nekem eszembe jutott, hogy mi történt utána, és rögtön elpirultam.
- Öhm .. hát.. - kezdtem el dadogni. Tisztára zavarba jöttem, nem tudom miért.
- Úristen. - sikított, majd a szája elé tette a kezét. Én gyorsan körülnéztem, és láttam, hogy többen minket néznek.
- Jézusom. Hangosabban nem lehetett? - intettem le.
- Úristen. Ti lefeküdtetek? - kérdezte most már halkabban, vigyorogva, én pedig csak bólintottam egy aprót. - Jesszus, de jó. milyen volt?  Jó volt?
- Fantasztikus volt. - mondtam kuncogva, majd eltakartam az arcom a kezeimmel.
- Húha, na de mesélj mi volt még? - terelte a témát, és nagyon hálás voltam, hiszen kicsit zavarba voltam ettől a témától.
- Elmentünk a szüleihez.
- Komoly? Milyenek? Jó fejek? Izgultál? Én, amikor engem Peti bemutott, teljesen kész voltam.
- Ne is mond, én is. Féltem, hogy valamit rosszul csinálok, vagy valami hülyeséget mondok, vagy ilyesmi. - nevettem.
- Nálam is ez volt a helyzet. - szólt közbe.
- De aztán kiderült, hogy alaptalan volt a félelmem, hiszen a szülei és a testvérei is nagyon aranyosak meg minden.  - mosolyogtam, miközben visszaemlékeztem rájuk. -Aztán pedig, pénteken lefotózott. Csináltunk iylen rendes fotósorozatot. Smink, ruha meg minden. Nagyon jó volt. Majd lehet holnap küldi el a képeket. Alig várom őket. - ujjongtam.
- Majd feltétlen megkel őket mutatnod. - mondta, én pedig csak bólogattam.
- És te? Neked, hogy telt a heted? - kérdeztem.
- Jól. Petivel voltam. Úgy gondoltam, hogy ezt a hetet még hagyom a lazulásra, aztán utána pedig tanulás.

- Jah, én is. Azért is jöttem már haza, mert Krisztián még mondta, hogy maradjak, de neki is egyre több a fellépése meg ilyesmi. Úgyhogy inkább mondtam, hogy jövök haza, tanulok.
Egy kicsit még beszélgettünk, majd 8 körül, úgy döntöttünk, hogy elindulunk haza. Megbeszéltük, hogy hívjuk egymást, aztán elköszöntünk.
Otthon lezuhanyoztam, néztem még kicsit a tv-t, aztán bebújtam az ágyba, és szinte rögtön el is aludtam.

71. fejezet

Reggel, amikor felkeltem, már fél 11 volt, így felkeltem az ágyból, majd a szekrényemhez mentem, hogy kivegyek belőle valami ruhát. Mivel sütött a nap, ezért kiválasztottam egy kis farmer rövidnadrágot, és egy kis szürke felsőt. Bementem a fürdőbe, ahol a hajamat felfogtam egy kis copfba, megmostam a fogamat, aztán lementem a konyhába.
- Szia anyu. - köszöntem neki.
- Szia. Felébredtél? Éhes vagy?- nézett rám mosolyogva.
- Ennék valamit. - mentem a hűtőhöz, végül egy tál müzlit kezdtem el enni tejjel.
- Egyébként mi volt Krisztiánnál? Mesélsz? Tegnap olyan gyorsan felszaladtál. - kérdezte.
- Fáradt voltam. Pesten pedig jó volt nagyon. Képzeld, voltunk a szüleinél. - kezdtem, majd elmondtam neki az egész hetemet, de azt, hogy lefeküdtünk, inkább kihagytam. Ezt nem anyummal akartam megbeszélni.. Miután befejeztük a beszélgetést, és amíg vártam az ebédre, úgy döntöttem, hogy kimegyek, napozok egy kicsit és közben tanulok. Felszaladtam a szobámba a holmimért, és, hogy átvegyem a bikini felsőmet, majd felkaptam még a napszemüvegemet, beledugtam a lábamat a papucsomba és kimentem a kertbe. Előszedtem a napozó ágyat, lefeküdtem és elkezdtem tanulni.  Már vagy fél órája olvasgattam a magyart, amikor megcsörrent a telefonom, a kijelzőn Krisztián neve villogott, így mindjárt fel is vettem.
- Szia. - szóltam bele mosolyogva.
- Szia. Na mizu? Mit csinálsz? - kérdezte.
- Fhú képzeld, épp a kertben ülök, napozok és közben a magyart tanulom. - válaszoltam.
- Igen? De jó neked.
- Miért te mit csinálsz?
- Én kérlek szépen, a képeidet nézegettem. Párat már retusáltam. Nagyon jók lettek. Gyönyörű szépek, muszáj voltalak felhívni. - nevetett.
- Oh, köszönöm. Mikorra lesznek készek?
- Nem tudom. Lehet holnap, mert ma még mennem kell 2 fellépésre.
- Jah értem. - bólogattam, noha tudtam, hogy nem látja.
- Neked mi a programod mára?
- Hát egy ideig még itt leszek, aztán este lehet megyünk valamerre Dorinával. Nem tudom még. - mondtam.
- Értem. Akkor majd beszélünk még. Légy jó. Majd küldöm a képeket. Szia kicsim, szeretlek.
- Rendben. Én is szeretlek, szia. - köszöntünk el, majd letettem.
Egy kis ideig még feküdtem ott, aztán amikor anyu szólt, hogy ebéd, felmentem a szobámba, felvettem a felsőmet vissza, leraktam a könyveimet és lementem enni.

70. fejezet

Meg van a 10 000 látogató. Nagyon örülök, köszönöm nektek :) Ezért most kicsit hosszabb részt kaptok, remélem, hogy tetszeni fog :) 

- Kész vagy édes? - kérdeztem tőle.
- Igen, mehetünk. - bólogatott.
Elköszöntünk a többiektől, majd elindultunk haza felé.
- Jó volt? - kérdezte már az autóba.
- Igen. Nagyon tetszett. Az elején kicsit feszengtem, de aztán tök jó volt. Imádtam. - lelkendeztem.
- Mondtam én, hogy nincs mitől félned. Örülök, hogy tetszett. - nézett rám egy pillanatra mosolyogva, mire én csak adtam neki egy puszit.
- Most akkor hová? Haza aztán megyünk vagy mi?
- Először haza, ott összepakolunk, beugrunk kajálni valahová, mivel én majd meg halok éhen, aztán mehetünk.
_ Hánytól is van a koncerted?
- 7-től. - mondta, miközben leparkolt. Kiszálltunk az autóból aztán felmentünk. Ott én gyorsan összeszedtem a holmimat, és bementem Tomika szobájába, hogy elköszönjek.
- Tomii, akkor mi megyünk. - mentem oda hozzá.
- Máris? - nézett rám én pedig csak bólogattam. - Ou, hát akkor, majd látjuk egymást csajszi. Vigyázz magadra. - ölelt meg.
- Te is. Találkozunk az ottón. - pusziltam meg miután elengedett, aztán én kimentem Krisztiánhoz, és most már tényleg elindultunk. Először elmentünk megebédelni, aztán pedig elugrottunk Krisztián táncosaiért és mentünk Nyíregyházára.  Az út szokás szerint, ha a srácokkal vagyok viccesen telt és elég gyorsan. Úgy döntöttem, hogy csak a koncert után fogok haza menni.
A koncertet hátulról néztem, és mint mindig most is nagyon-nagyon jó volt és sokan voltak, Krisztián pedig megint a legjobb formáját hozta. Imádom őt nézni a színpadon..
Amikor vége lett, oda jött hozzám én pedig nevetve megöleltem.
- Jó voltál.
- Köszönöm. - csókolt meg. - Viszont nekem most mennem kell autogramot osztani. - mondta, miután elengedett.
- Rendben. Szerintem én meg lassan megyek haza.
- De elviszünk mi. Csak várj meg.
- Hm, rendben. Csak siess, jó? - kértem, ő pedig bólintott, majd egy puszi után kiment a rajongóihoz. Amíg nem jött vissza, mi a táncosaival elég jól elhülyéskedtünk. Végem volt rajtuk.
- Fhú végre. Kész vagyok. - jött Krisztián.
- Akkor mehetünk? - pattantam fel.
- Igen. -- válaszolta. Felfogta a cuccait, megfogta a kezemet és így mentünk ki a kocsihoz, nyomunkban a srácokkal.

- Nem jöttök be kicsit? - kérdeztem őket, már a házunk lőtt.

- Nem édesem, ne haragudj, de most nem. Majd legközelebb, jó? Már így is fél 9, mire pedig haza érünk lesz vagy 11 és alig bírok. - mondta Krisztián.

- Hát jó. Akkor majd beszélünk telefonon. Szeretlek. - öleltem át.

- Én is szeretlek, nagyon. - csókolt meg. Nem akartunk nagyon belemenni, hiszen a srácok ott voltak a hátunknál, így miután elengedett, adtam még egy utolsó kis puszit a szájára, aztán elengedtem, majd miután elköszöntem tőlük, kiszáltám az autóból, intettem nekik egyet és bementem a házba.

- Megjöttem. - mentem be a nappaliba, ahol a szüleim épp tv-t néztek.

- Szia kincsem. Krisztián nem is jön be? - kérdezték.

- Nem, mert fáradt, és a táncosai is itt vannak. Úgyhogy inkább mentek haza. - válaszoltam.

- Értem. Te jól érezted magad? - nézett rám apu.

- Igen, nagyon. Viszont most én is megyek elfürdök, aztán alszok, mert én is kivagyok. majd holnap mesélek. Jó éjt nektek.

- Neked is. - köszöntek el. Felmentem a szobámba, ahol csak ledobtam a táskát a földre, előszedtem a szekrényemből egy pizsamát, aztán bementem a fürdőszobámba. Ott teleengedtem a kádat vízzel, majd levetkeztem és beültem. Kb. 1 óráig áztattam magam, amikor már kezdett kihűlni a víz, így kiszálltam. Megtörölköztem, felvettem a pizsamámat és bebújtam az ágyba. Eszembe jutott Dorina, így felhívtam. Pár csörgés után már épp leakartam tenni, amikor felvette.

- Szia. - szólt bele.

- Szia csajszi. Na mizu? - kérdezte lelkesen.

- Fhú hát ne is kérdezd. Annyi mesélni valóm van. - hadartam.

- Azt gondoltam. Viszont ezt ne telefonon tárgyaljuk meg szerintem. - javasolta.

- Oké. Holnap összefutunk?

- Nem tudom, hogy ráérek-e még holnap, mert lehet megyünk az unokatesómékhoz. Majd felhívlak, hogy mi legyen jó?

- Persze. Én ráérek. - mondtam.

- Akkor jó. Vagy lehet, hogy akkor is kitudunk menni, ha elmegyünk, de akkor csak este felé. nem gond ugye?

- Nekem nem.

- Szuper. Akkor majd hívlak. Jó éjt Viki.

- Neked is. Szia. - köszöntünk el, majd letettük.

Ez után én még kicsit forgolódtam, de aztán szerencsére sikerült elaludnom.

69. fejezet

Reggel megint Krisztián ébresztett, de most szerencsére nem azzal, hogy a fényképezőgépjét  kattintgassa.
- Jó reggelt napfény. -  köszönt, majd adott egy puszit.
- Neked is. - nyújtózkodtam. - Hány óra?
- Már fél 11.  Elkészültél, reggeli és mehetünk. - állt fel az ágyról.
- És mit vegyek fel? - ültem fel én is.
- Az mindegy, majd ott adnak neked valami ruhát, és ki is sminkelnek. - mondta.
- Komolyan? - kérdeztem, ő pedig csak bólogatott.
- Juj szuper. Akkor mindjárt kész vagyok. - pattantam fel és mentem a bőröndömhöz. Kivettem belőle egy farmer overált, felvettem, aztán bementem a fürdőbe ahol fogat mostam, a hajamat felfogtam egy copfba és kimentem Kriszhez, aki már a konyhában volt és reggelit csinált.
- Hm, imádlak. - öleltem át hátulról.
- Oh tudom. - bólogatott, majd megfordult adott egy puszit a számra, elültünk és elkezdtünk enni.
- Tomika? - kérdeztem közbe.
- Ő még alszik. - válaszolta, majd gyorsan befejeztük a reggelit és elindultunk.
Amikor oda értünk és kiszálltunk z autóból, már kezdtem kicsit izgulni, fogalmam sincs miért. Bementünk, és természetesen látszott, hogy ott mindenki ismeri őt. Bevitt egy szobába, ami tele volt ruhákkal, aztán adott egy puszit és elmondta, hogy itt majd segítenek nekem és ott hagyott. Volt ott egy fiatal csajszi, aki adott nekem egy laza szürke ruhát. Felvettem, aztán a sminkes kicsit kisminkelt, végül a fodrász kivasalta, a kissé göndör hajamat. Miután kész lettem, bementünk egy terembe, ahol már kicsit többen voltak, és ott volt Krisztián is. Épp a fényképezőgépjén áligatott valamit, de amikor észre vett, rám mosolygott és odajött hozzám.
- Gyönyörű vagy, mint mindig. Mindjárt kezdünk. Ne izgulj, majd én mondom, hogy mikor mit csinálj. - biztatott.
- És ennyien mind bent lesznek? - néztem körül.
- Akarod, hogy kimenjenek? - kérdezte.
- Hát, ha nem gond. - bólintottam egy aprót.
- Nem dehogyis. Mindjárt kiküldöm őket, te pedig nyugi. - nevetett, majd megpuszilt.
- Köszönöm. - öleltem meg.
Pár per múlva, ahogy mondta tényleg kiküldött mindenkit, és csak mi maradtunk. Ettől kicsit felengedtem. Elkezdtük a fotózást, ami ahhoz képest, hogy mennyire izgultam, szerintem egész jól ment. Sőt a végére azt hiszem, hogy egész belejöttem, és végül Krisztiánnal is csináltunk pár közös képet.
- Juj, alig várom, hogy végre elküld őket. - öleltem meg miután befejeztük.
- Örülök, hogy tetszett. - nevetett.
- A legjobb volt. - válaszoltam.
- Mondtam én. - puszilt meg. - Most viszont lassan mennünk kéne kicsim.
- Rendben. Megyek gyorsan átveszem a ruhámat, és mehetünk is. - mondtam.
- OKé, én addig összepakolom ezeket. - mutatott a gépjére. Én csak bólintottam, majd átmentem az öltözőbe, ahol átvettem a ruhámat, ezt pedig felakasztottam egy fogasra, majd vissza tettem a helyére, és kimentem Kriszhez.

68. fejezet

- Kész vagyok. - nyitottam be a szobába.
- Oké, akkor megyek én. - állt fel Krisztián, majd odajött hozzám.  - Megvársz? - kérdezte, mire én csak bólogattam. Adott egy puszit, aztán elment.
- Ah, de elfáradtam. - feküdtem le Tomika mellé.
- Oh ugyan mibe?
- Nem tudom, de fáradt vagyok.  - ásítottam.
- Holnapra mit terveztek?
- Krisz lefotóz. Juj úgy várom már. - élénkültem fel.
- Eddig még nem fotózott téged? - nézett rám csodálkozva, én pedig csak a fejemet ingattam. - Hm, azt hittem. - hümmögött. - Egyébként haza mikor mész?
- Holnap koncertje lesz Nyíregyházán, és vele.  - válaszoltam.
- Ou már holnap? Azt hittem csak hétvégén.
- Nem, mert Krisztiánnak hétvégén fellépései vannak, úgyhogy, ha már jön Nyíregyházára akkor minek jöjjek vissza. - vontam vállat.
- Értelek. Remélem azért, hogy hamar jössz megint.
- Valószínűleg majd csak a bravo otto-ra. 2 hét múlva. Most úgyis nektek is próbák meg minden egyéb hülyeség.
- Végül is igazad van. - bólogatott.
- Kész vagyok. - nyitott be Krisztián.
- Oké. - mentem oda hozzá. - Akkor jó éjt Tomika. majd holnap beszélünk. - intettem neki, aztán átmentünk Krisztián szobájába.
- Jó volt ma. Sajnálom, hogy holnap már menned kel. - mondta, miközben lelefeküdtünk.
- Az én is, de az ottóra jövök ígérem. - bújtam hozzá.
- Reméltem is.
- Szeretlek. - súgtam közel a szájához.
- Én is szeretlek. - csókolt meg. Miközben csókolóztunk lassan maga alá fordított, ő pedig felém gördült, és így folytattuk tovább, 1 kicsit se elengedve egymást. Szinte téptük egymás száját.Karjaimat nyaka köré fontam, ő pedig az oldalamat simogatta, majd először leszedte rólam a pizsama felsőmet, végül mindkettőnkről lekerült a ruha. Vadul csókolt , fogai az alsó ajkamba mélyedtek, mire én körmeimmel csinos kis csíkot húztam  a háta közepére.
Annyira jó volt vele, annyira szeretem. Leírhatatlanul imádom őt. A sóhajait, ahogy végig simít a bőrömön, ahogy a hajamba túr, amikor a fülembe mondja, hogy szeretlek. Mindent, az egész lényét. Sose gondoltam volna, hogy lehet valakit ennyire szeretni, hogy valaki iránt egyszer ezt fogom érezni, azt pedig főleg nem, hogy iránta. Viszont most már nem tudom, hogy mi lenne velem, ha elveszíteném.

67. fejezet

- Úgy látszik kijöttél a formából. - nevetett Gábor.
- Jól van már, csak hagytam magam. - lökte meg Kicsit Krisztián.
- Aha, na persze. - bólogatott, miközben a hűtőből kivett egy ásványvizet, Krisz pedig odajött hozzám.
- Vesztettél? - kérdeztem kuncogva, mire ő csak bólogatott.
- Régen játszottam már. - mondta.
- Nem baj az. - pusziltam meg.
- Nem-nem.
A nap további része is nagyon jól telt, de aztán 7 körül úgy döntöttünk, hogy ideje menni.
- Anyu, akkor majd beszélünk még telefonon. - mondta Krisz már az ajtóban.
- Rendben édesem, majd hívlak. - ölelték meg egymást, aztán odajött hozzám.
- Viki, nagyon örülök, hogy megismerhettelek. Remélem hamarosan újra találkozunk.
- Én is nagyon örülök. - mosolyogtam, majd mindenkit megöleltünk és elköszöntünk, aztán beültünk az autóba és egy utolsó intés után elindultunk.
- Na ugye, hogy nem is volt olyan szörnyű? - kérdezte Krisz miután kihajtottunk Sopronból.
- Nem bizony. Imádtam, annyira jó fej itt mindenki és aranyos és kedves és látni, hogy annyira büszkék rád meg minden. - soroltam, mire ő csak nevetett.
- Örülök, hogy jól érezted magad kicsim. - mosolygott rám, majd megfogta a kezemet.
- Egyébként képzel már tökre várom a fotózást. Kíváncsi vagyok, hogy milyenek lesznek. - mondtam neki.
- Komolyan? - nézett rám csodálkozva én pedig csak bólogattam. . Akkor majd amint lesz időm leretusálom őket, és el is küldöm neked jó?
- Rendben, de én majd retusálás nélkül is meg akarom nézni oké?
- Persze ahogy akarod, de nem lesz nagy a változás, hiszen így is nagyon gyönyörű vagy.
- Köszönöm. - hajoltam oda hozzá egy puszira.
Az út további része jól telt, beszélgettünk, zenét hallgattunk és együtt énekeltünk, ami kicsit vicces volt. Mire hazaértünk, már kb. fél 10 volt, és nagy meglepetésünkre Tomika otthon volt.
- Szia. Hát te? - kérdeztem tőle, miközben bementünk a szobájába.
- Sziasztok. Linda dolgozik, szóval haza jöttem. Nektek milyen volt?
- Jó volt nagyon. - válaszoltam.
- Igen? Akkor tök jó.
- Ti kibékültetek? - kérdezte Krisztián, miközben leült a Tomika gépje elé.
- Persze, még tegnap este. - bólogatott.
- Szuper. - mondta hümmögve, mert már a twitterjét figyelte.
- Srácok én elmentem zuhanyozni. - álltam fel az ágyról.
- Rendben. - szóltak. Átmentem Krisztián szobájába, előszedtem a pizsamámat, és bementem a fürdőbe, ahol gyorsan lezuhanyoztam, megtörölköztem, felöltöztem és visszamentem a fiúkhoz.

66. fejezet

- Igazából semmi extra, de én szeretem.  - mondta amikor beléptünk. Igaza volt. Semmi extra, csupán egy ágy, szekrény és íróasztal, de nekem is tetszett.
- Szerintem is jó. - mentem oda hozzá, és átöleltem.
- Egyébként azt mondták a szüleim, hogy tök aranyos vagy.
- Komolyan? Ők is nagyon aranyosak, kedvesek és Zsófi is meg Gábor is.- mosolyogtam.
 Mondtam, hogy nem kell félned. - nevetett.
- Most már tudom. Örülök, hogy eljöttünk ide. Nagyon szép ez a ház,
- Köszi, örülök, ha tetszik, és annak is, hogy eljöttél. Szeretlek. - húzott közel magához.
- Én is szeretlek téged. - suttogta, majd megcsókolt. Először gyengéden, majd egyre hevesebben. Aztán megemelt, én pedig a lábamat a dereka köré fontam és így vitt az ágyához, majd tett rá óvatosan. Már a nyakamat csókolgatta, én pedig a hátát simogattam, amikor elkezdte felfelé tolni a felsőmet, nekem pedig eszembe jutott, hogy hol is vagyunk éppen.
- Krisztián állj.. sem a hely sem az idő nem épp megfelelő. - néztem a szemébe, miután nagy nehezen elszakadtam tőle.
- Igazad van, viszont nem bírok magammal, őrülten kívánlak. Legszívesebben itt helyben letepernélek. - mondta, miközben felállt, engem pedig magával húzott.
- Ígérem, hogy este bepótoljuk. Most viszont menjünk vissza a szüleidhez, nagyfiú. - mondtam neki nevetve, majd megigazítottam a ruhámat és egy utolsó puszi után kézen fogva visszamentünk a kertbe.
A délután további része remekül telt, rengeteget beszélgettünk, később pedig visszatért Gábor is és vele is sikerült pár szót váltanom, de aztán ő elment Krisztiánnal kosarazni, én pedig Zsófival Erikának segítettem kicsit elpakolni.
- Amúgy Viki, hogy bírod ezt az egész felhajtást ami Krisztián körül van? Nem zavarnak a rajongók vagy ilyesmi? - kérdezte egyszer csak.
- Hát igazából már megszoktam, mivel én régóta ismerem őt. A rajongói pedig nem tudják, hogy együtt vagyunk szóval eddig nincs probléma.  - válaszoltam.
- És nem nehéz, hogy ilyen keveset találkoztok?
- De igen. nagyon nehéz olyankor amikor több hétig nem látom. Viszont nyáron már több időnk lesz, csak most neki is a diplomája, nekem az érettségik, így mindketten elvoltunk foglalva, és hát elég messze is lakunk egymástól. Remélem, hogy nyáron több időt lehetünk majd együtt. Szeptembertől pedig, ha minden igaz Pestre fogok járni egyetemre.
- Milyen egyetemre szeretnél járni? Mik érdekelnek?
- Beadtam több helyre is a jelentkezésem, kommunikáció és médiatudomány szakra. Ezek érdekelnek, a műsorvezetés, vagy újságírás, vagy ilyesmi.
- Értem.
- Viszont most még itt van a szóbelim és attól félek nagyon.
- Ne félj, menni fog, ha tudtad az írásbelit, ez is jó lesz. - biztatott mosolyogva.
- Hát, remélem. - mondtam, amikor pont bejöttek a fiúk.

65.fejezet

Az ebéd az jól telt, nagyon finom volt a kaja. Miután mind jóllaktunk, Zsófi felajánlotta, hogy körbevezet a házban, én pedig szívesen belementem. Nagyon szép házba laktak.
- Egyébként te még suliba jársz ugye? - nézett rám amikor beértünk a szobájába.
- Igen, most fogok érettségizni. - bólogattam.
- És az osztálytársaid mit szólnak, hogy Krisztiánnal jársz? - kérdezte, miközben mutatta, hogy üljünk le a szobájában lévő kanapéra.
- Hát, igazából nem nagyon vagyok jóba az osztálytársaimmal, mert szerintük tiszta beképzelt lettem, mert, hogy ismerem Tomikát és Kriszt. Szóval nem is tudom, hogy tudják-e, hogy együtt vagyunk, de szerintem igen, mivel eljöttek a ballagásomra.
- Szerintem egyáltalán nem vagy beképzelt. - mosolygott.
- Köszi. És te? Végül is, te vagy a húga, és téged még ismernek is.
- Ja, hát vannak barátnőim, akiket egyáltalán nem érdeklik, hogy kinek a húga vagyok, de vannak barátnőim akik szeretik a zenéjét, de tudom, hogy nem miatta vannak velem jóba, mivel sose kértek olyat, hogy találkozni akarnak vele, vagy valami. Kértek, hogy vigyek autogramot, vagy írassak alá valamit, ami szerintem még elég normális, de ennél több nincs. Viszont van pár csaj aki utál ez miatt a suliba, de nem nagyon érdekelnek. Szóval lényegébe még elég szerencsés is vagyok szerintem.  - mondta.
- Hát jó neked. De végül is engem sem érdekelnek nagyon ők, és már úgysem fogok velük nagyon találkozgatni, szóval mindegy is. - vontam vállat.
- Krisztián nagyon szerencsés veled.
- Oh, köszönöm szépen Zsófi. Örülök, hogy így gondolod. - mosolyogtam rá. - Igazából nagyon féltem, hogy valamit elrontok vagy valami, de már kicsit megnyugodtam. - nevettem.
- Igen, látszott rajtad amikor bejöttetek a kertbe, de ne félj. Anyuékon látni, hogy máris imádnak. Krisztiánnal pedig nagyon szépek vagytok. Látszik, hogy szeretitek egymást, meg ugye ő nem sok barátnőjét hozta el eddig ide.  - nevetett ő is.
- Mi van velem? - jött be az említett.
- Semmi. - mondtuk egyszerre.
- Ajaj, itt már túl nagy az összhang. - ült le ő is, az ölébe húzott, majd adott egy kis puszit a számra.
- Gábor? - kérdezte Zsófi.
- Elment a barátnőjéhez. Mióta van barátnője? És én miért nem tudok róla?
- Hát álitólag már 2 hónapja, de mi is csak vagy 2 hete tudjuk. Utálom azt a csajt, oda jár a sulinkba, beképzelt meg minden. - fintorgott.
- Akkor minek jár vele?
- Mert állítólag "szereti". - mutatta a macska körmöket a kezével.
- Hát végül is ő dolga. Az én szobámat is megmutattad Vikinek? - kérdezte, mire Zsófi csak a fejét rázta.
- Gondoltam azt te akarod neki megmutatni. - mondta.
- Jössz megnézni? - nézett rám én pedig csak bólogattam, aztán felálltam az öléből, majd bementünk a szembe lévő szobába.

64. fejezet

Mi először elvittük Lindáékat, aztán mi is haza indultunk.
- Tominak mi baja volt? - kérdezte Krisztián.
- Hát fáradt volt, meg összevesztek Lindával. - válaszoltam.
- Jaj, állandóan összevesznek hülyeségeken. Aztán kicsit durcáskodnak mindketten és ki is békülnek. - legyintett, miközben beparkolt a ház elé.
- Egyébként te jól érezted magad? - kérdezte már miközben mentünk felfelé.
- Igen, nagyon. - bólogattam. - Jó volt velük.
- Akkor örülök. - mondta, majd kinyitotta az ajtót és bementünk.
- Mész előbb zuhizni? - kérdeztem tőle már a szobájában.
- Ha akarsz mehetsz.
- Nem menjél nyugodtan. - mentem oda hozzá és adtam neki egy puszit.
Ő elment zuhanyozni, majd amikor végzet mentem én is. Amikor kész lettem, befeküdtem mellé, szorosan hozzábújtam és egy jó éjt csók után el is aludtunk.

Reggel Krisztián ébresztett  fél 10-kor, hogy keljek, mert nemsokára indulunk. Az út 2 és fél óra, a szülei pedig ebédre várnak minket. Felvettem egy zöldes kockás inget, egy farmert, és pár ékszert. Bementem a fürdőbe, megmostam a fogam, a hajamat kifésültem, aztán kicsit kisminkeltem magam és kimentem Krisztiánhoz.
- Kész vagy? - kérdezte, mire én csak bólogattam. Felkaptam még a táskámat, felvettem a tornacipőmet, Krisztián becsukta az ajtót és elindultunk. Az út elég hosszú volt, és minél közelebb voltunk, annál jobban izgultam.
- Kicsim nyugodj már meg, mondom, hogy imádni fognak. - nevetett rajtam Krisztián.
- De ha nem? Tuti elrontok valamit, leejtek valamit, vagy ilyesmi. - ráncoltam a homlokomat.
-Viki, nem fogsz semmit elrontani. minden rendben lesz. - biztatott mosolyogva, mire én csak sóhajtottam egyet és inkább néztem a tájat.
Amikor az autó megállt egy szép családi ház előtt, kisebb gyomor görccsel léptem ki az autóból. Jesszusom, komolyan jobban félek mint az érettségik előtt.  Krisztián rám mosolygott, megfogta a kezemet és elindultunk befelé.
- Megjöttünk!. - kiáltotta amikor beértünk, és becsukta az ajtót. Levette a cipőjét, így én is követtem.
- Sziasztok. - jött elő mosolyogva egy barna hajú nő az egyik szobából, gondolom az anyukája.
- Szia anyu. - köszönt Krisztián, majd megölelték egymást.
- Csókolom. - köszöntem én is, miután elengedték egymást.
- Szia, te biztosan Viki vagy. Nagyon örülök, hogy végre megismerhetlek, nyugodtan tegezz csak és szólíts Erikának. - mosolygott, aztán kaptam tőle egy rövid ölelést.
- Köszönöm. - nagyon aranyos volt az anyukája.
- A többiek? - kérdezte Krisz, mikor bementünk a nappaliba, ami nagyon szépen, hangulatosan be volt rendezve.
- Az udvaron. Úgy döntöttünk, hogy kint fogunk enni, mivel nagyon jó idő van. Gyertek ki. - mondta, aztán kimentünk.
- Sziasztok. - köszönt ránk  az apukája, aztán ő is megölelte  Krisztiánt.
- Rengeteget hallottam már rólad. - fordult felém mosolyogva. - Reméltem, hogy hamarosan megismerhetlek. Nyugodtan tegezz csak, és hívj Gábornak. - mondta és kaptam tőle egy kisebb ölelést.
- Köszönöm. - mosolyogtam, mire Krisz megpuszilta a fejem búbját, kezdtem kicsit feloldódni.
 Annyira aranyosak voltak mind, és kedvesek. A testvérei is jó fejek voltak. Gábor és Krisz állandóan ugratták egymást, viszont látszott, hogy csak viccelnek. Zsófit pedig már szinte mindjárt imádtam. Mellette és Krisztián mellett ültem az asztalnál, és vele beszélgettem. Nagyon aranyos lány. Rájöttem, hogy a félelmem alaptalan volt.

63. fejezet

Játék közbe rengeteget nevettünk egymás bénázásain. Az elején a fiúk vezettek, de a végén Tomika és Krisztián elhülyéskedtek, így a mi nyertük meg. Kiderült, hogy  Peti barátnője, akit Zoénak hívnak, nagyon jól játszik, és nagyon jó fej. Eddig vele nem találkoztam, de örülök, hogy megismerhettem.
- Jaj fiúk, olyanok vagytok. Simán megnyertük volna, ha ti nem debilkeditek el. – nevetett rajtuk Peti.
- Mondtam, hogy mi nyerünk. – karoltam át Krisz nyakát a végén.
- Mert hagytuk magunkat Tomival. Különben tuti mi nyerünk. – puszilt meg.
- Aha, aha. – bólogattam.
- Oké, mit szóltok egy visszavágóhoz? – kérdezte Gábor.
 . Mi lenne, ha most úgy játszanánk, hogy mindenki a párjával? – ajánlotta Zoé.
- Mi benne vagyunk – mondtuk egyszerre Krisztiánnal, majd összenéztünk és egymásra mosolyogtunk, ő pedig magához ölelt és vártuk, hogy a többiek mit szólnak. Végül mindenki beleegyezett, és így játszottunk. Gábor-Lola, én – Krisztián, Peti-Zoé, Linda- Tomika. Tomika a játék közbe leült, láttam, hogy valami baj van, hiszen egész este alig szóltak egymáshoz Lindával. Miután gurítottam, odamentem hozzá és leültem mellé. Szerencsére tudtam vele beszélni, hiszen a zenétől úgy se hallották minket a többiek.
- Mi baj van? – kérdeztem tőle, majd beleittam a gyümölcslevembe.
- Semmi. – válaszolt unottan.
- Tamás, látom, hogy van valami. – simítottam végig a karját. – nyugodtan elmondhatod.
- Csak nincs kedvem játszani, fáradt vagyok, és kicsit összekaptunk Lindával.
- Micsodán?
- Lényegtelen. Egy totál hülyeségen, és az egész az én hibám volt. De már mindegy, majd megbeszélem vele. - mosolyodott el.
- Akkor jó.
- Ti jól vagytok? - kérdezte.
- Aha, holnap megyünk a szüleihez. Kicsit izgulok. - válaszoltam.
- Ne félj, minden rendben lesz. A szülei és a tesói is nagyon jó fejek. - biztatott ő is.
- Hát majd meglátjuk.
- Viki te jössz. - jött oda Krisztián, és ő is beleitt az innivalójába. Én felálltam, adtam neki egy puszit, és mentem gurítani.
Krisztiánnal mindent beleadtunk, de végül nem mi nyertünk, hanem Lolaék, aztán Petiék, majd mi és végül Tomikaék. Jobbak is lehettek volna, ha Tomika minden belead.
- Ugye már nem akartok még egyet játszani? – kérdezte a székből Tomika, miközben a kóláját itta.
- Jaj Tamás, olyan izé vagy. - szólt Lola.
- Ne haragudjatok, de én már legszívesebben mennék haza. - mondta.
- Én is elfáradtam. - szólt Zoé, miközben megölelte Petit. - Ráadásul holnap hamar is kell kelnem. - fintorgott.
- Akkor menjünk. - mondtam.
Kifizettük a bowlingot, majd kimentünk. A WestEnd előtt elköszöntünk egymástól, és elindultunk haza.

62. fejezet

Egy kicsit még sétálgattunk, de aztán beborult az ég, így jobbnak láttuk, ha hazamegyünk, mielőtt elkezd esni. Már épp haza értünk, amikor megszólalt Krisztián telefonja. Felvette, majd elkezdett beszélni valakivel, én pedig addig bementem a konyhába, hogy igyak valamit.
- Ki volt az? – kérdeztem miután ő is bejött utánam.
- Lola. Kérdezte, hogy nincs-e kedvünk bowlingozni. Ő, Gábor, mi, Tomikaék, Bence és esetleg Petiék. Neked van kedved? – mondta, miközben magához húzott.
- Aha, tőlem mehetünk. Amúgy is mit csinálnánk itthon?
- Hát, nekem mondjuk, lenne egy-két ötletem. – puszilgatta a nyakamat én pedig csak nevettem.
- De most komolyan. Már olyan régen találkoztam velük. – toltam el magamtól kicsit.
- Igazad van, akkor menjünk. Viszont nekem még fel kell hívnom anyut, hogy holnap megyünk. – kaptak ki a zsebéből a telefonját, majd tárcsázni is kezdte az anyukáját. Pár percig beszéltek, aztán miután letette mosolyogva nézett rám.
- Nagyon örült, amikor elmondtam. Alig várja, hogy végre megismerjen.
- Én is várom, hogy találkozzak a családoddal, csak kicsit félek. mi lesz, ha elrontom, vagy csinálok valami cikist? – ráncoltam a szemöldökömet.
- Ugyan édesem ne aggódj ilyeneken. nem lesz semmi baj. – nevetett ki.
- Hát remélem. – fújtam ki az eddig benntartott levegőt, mire ő megcsókolt
- Ne izgulj, minden rendbe lesz, imádni fognak.  – simította meg az arcomat miután szétváltunk én pedig rámosolyogtam.
- Amúgy mikor megyünk? Tomiék jönnek? – kérdeztem.
- Jönnek igen, mi megyünk értük olyan 7 körül, de előtte lemegyünk kajálni. A többiekkel majd ott találkozunk. – válaszolta.
- ja, oké értem.
Az idő indulásig gyorsan elment, beszélgettünk, tvztünk, aztán 7 előtt pár percel elindultunk. Előbb elmentünk Lindáékért, aztán a Westendbe. Bementünk a McDonald’sba, ahol már tényleg ott volt Lola, Gábor, Peti és a barátnője.
- Sziasztok. – köszöntünk, amikor odaértünk.
- Hellóó.  – álltak fel, majd miután mindenki megpuszilt mindenkit, Krisztián meg kérdezte, hogy mit kérünk, és elment rendelni Gáborral.
- Bence? Hol van? – kérdezte Tomika.
. Nem jött, mert nem érezte jól magát. – válaszolta Peti.
- Na, szuper.
- Csajszik mizu? Tök régen találkoztunk. – fordult felénk Lola.  – Hallom, hogy te most érettségiztél Viki.
- Igen, most voltak az írásbelik. – bólogattam.
- Hogy ment?
- Jól. Azok egész jól. Viszont a szóbeliktől félek kicsit.
- ne félj, menni fog. – legyintett.
- Hát majd meglátjuk. – nevettem, majd a fiúk pont visszatértek, így mind elkezdtünk enni. Amikor már mindannyian jól laktunk, felálltunk, és elmentünk a bowling terembe. Kiválasztottuk a megfelelő cipőket, aztán azon gondolkoztunk, hogy milyen felállásba játszunk, végül Linda szólalt meg.
- Fiúk a lányok ellen? – kérdezte.
- Oké. – egyeztek bele a többiek.
- Készülj. – mentem oda Krisztiánhoz, és adtam egy puszit a szájára.
- Úgy is megvesztitek. – nevetett.
. Majd meglátjuk. – kacsintottam rá és odamentem a lányokhoz.

61. fejezet

Majd végül nagy nehezen kitápászkodtunk az ágyból, vissza felöltöztünk és kimentünk a konyhába, most már tényleg főzni. Majd meghaltunk éhen, hiszen már délután 2 volt és még nem ettünk semmit. Mivel a tudásunkból többre nem tellett, ezért csak összedobtunk egy kis spagettit. 
Már épp ettünk, amikor megérkezett Tomika. 
- Sziasztok. – köszönt, amikor bejött a konyhába.
- Szia. Kérsz? Hagytunk neked is. – kérdeztem tőle.
- Nem, én ettem Lindánál, de azért köszi. – válaszolta miközben felült a konyhapultra. – Veletek mizu? Mit csináltatok? Összeálltatok, mint két kicsi legó? – nézett rám nevetve. 
- Tamás. – szólt rá Krisztián, én pedig elpirultam és inkább a spagettimmel foglalkoztam. 
- Jól van, no csak vicceltem. – nevetett tovább, azt§n lepattant a pultra – na de én megyek, mert bekell mennem a vivába, aztán lehet megyek vissza Lindához. Nem jöttök velem? – kérdezte.
- Nem, minek mennénk? – mondta Krisz.
- Nem tudom, mondjuk, hogy ne menjek magam. – tárta szét a kezeit, mi pedig csak nevettünk. – Hát oké, ha nem jöttök, akkor kénytelen leszek egyedül. – sóhajtott szinpadiasan majd elvonult a szobájába, mi pedig folytattuk az evést. Amikor befejeztük, Krisztián felajánlotta, hogy elmosogat, amin kicsit meglepődtem.
- Tényleg? – néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Aha, persze. Te addig menj tv-zni, vagy nem tudom. 
- Hm, oké. – bólogattam, majd adott még egy kis puszit, én pedig végül bementem Tomikához. Vagyis csak mentem volna, de ő már épp jött ki.
- Ou már mész? – kérdeztem.
- Igen, miért? 
- Hát csak, mert Krisztián épp mosogat, én meg gondoltam bejövök addig hozzád beszélgetni.
- mosogat? – kezdett el nevetni. – Ezt meg kell néznem.
- jaj már, olyan vagy. – mentem utána a konyhába.
- Haveer, de alaposan mosogass el. – ütötte hátba.-Tűnj má’ el inkább innen. – lökte hasba a könyökével. 
- Jó,jó megyek már, de aztán csak ügyesen, és ne törj össze semmit. – tartotta fel a kezeit, majd nevetve kiment a konyhából, aztán a lakásból is. Én oda mentem Krisztiánhoz,adtam az arcára egy puszit, amiből végül egy csók lett, majd segítettem neki. Átvettem tőle a mosogatást, ő pedig inkább törölgetett. Mire befejeztük, pont 3 óra volt, ezért úgy döntöttünk, hogy megnézzük Tomikát az interaktívba. Természetesen hozta a szokásos formáját, mi pedig jót röhögtünk rajta. Amikor vége lett, Krisz kitalálta, hogy menjünk ki, mert semmi kedve itt bent ülni, én meg beleegyeztem. Felvettük a cipőnket és elindultunk. Nem tudtuk merre, csak mentünk, végül pedig a Margit-szigeten kötöttünk ki, és ott sétáltunk kézen fogva. Természetesen, mint mindig most is észrevették, és 2 olyan 16-17 év körüli csajszi odajöttek hozzánk autogramot kérni.
- SP ő a barátnőd? – kérdezte az egyik, amin kicsit meglepődtem. Kíváncsi voltam, hogy mit fog mondani.
- Öö, nem, csak barátok vagyunk. – nézett rám fél szemmel, mire én csak rámosolyogtam.
- Na persze. Biztos azért fogtad a kezét. – nézett ránk jelentőségteljesen.
- Ne félj, nem mondjuk el senkinek. – szólt közbe a másik, miközben elvette a papírt Krisztiántól.
- Azt megköszönjük, na de mi megyünk. Sziasztok. – köszöntünk el. Ők intettek még egyet mosolyogva majd nevetve elmentek. Krisz megfogta a kezemet, adott egy puszit és mentünk tovább.
- Tényleg nem mondják el senkinek? – kérdeztem.
- Aa, nem hiszem. Normális csajoknak tűntek, szerintem nem mondják senkinek.
- Hát remélem.  

Mentve

60. fejezet

Az utat az üzletig gyalog tettük meg, mivel elég közel volt és a nap is melegen sütött. Hamar oda is értünk. Krisztián össze vissza mindent dobált a kosárba, amit úgy gondolta, hogy kell neki, bár szerintem a fele a kupába fogja végezni.
- Kicsim biztos, hogy erre mindre szükségünk lesz? – kérdeztem.
- Persze. – válaszolta.
- Hát oké, ha te mondod. – vontam vállat, mire ő nevetve megcsókolt.
- Héj, jó ötlet ez itt? – toltam el magamtól, majd körül néztem.
- Nem érdekelnek, te érdekelsz. – mondta, majd adott még egy kis puszit a számra, megfogta a kezem és mentünk a kasszához fizetni.
- Figyelj, mit szólnál, ha valamelyik nap elmennénk a szüleimhez? – szólalt meg hirtelen, már miközben hazafelé mentünk.
- Micsoda? – néztem rá rémülten. Meglepett ezzel a kijelentésével.
- Már nagyon kíváncsiak rád, és már én is találkoztam a tieddel.
- Öö, nem is tudom.
- Kérlek. Ne félj nem lesz semmi baj, hidd el, hogy imádni fognak. – biztatott.
- Gondolod? – kérdeztem ő pedig csak hevesen bólogatott. – Hát végül is, ha akarod, nekem oké. – egyeztem bele.
- Tényleg?  - nézett rám egy pillanatra.
- Igen, de mikor szeretnéd?
- Fhú, minél hamarabb, mert nem tudom, hogy mikor lesz megint ilyen nyugis hetem, mint most.
- Akkor még ezen a héten?
- Aha, én örülnék neki, és szerintem anyuék is. – mondta, miközben kinyitotta az ajtót, mert már haza értünk.
- És melyik napon?
- Öö, úgy jó lesz, ha holnap lefotózlak, aztán pénteken elmegyünk Sopronba?
- Édesem neked pénteken koncerted van, Nyíregyházán nem emlékszel?  Megbeszéltük, hogy majd veled megyek haza. – mentem oda hozzá mosolyogva és adtam egy puszit az arcára.
- Jaj, tényleg. Ne már. Akkor holnap elmegyünk Sopronba, pénteken pedig lefotózlak, vagy még ma. Mit szólsz? – húzott magához.
- De muszáj a fotózás? – fintorogtam.
- Igen, én annyira szeretném. – bólogatott.
- De csak a te kedvedért. – mondtam, ő pedig megcsókolt.
A konyhába gyorsan elpakoltuk a dolgokat, amiket vettünk, aztán mivel már majdnem dél volt, és nem reggeliztünk úgy döntöttünk, hogy főzünk valamit együtt.
A közös főzésnek az lett a vége, hogy az ágyban kötöttünk ki, mert Krisztián nem bírta leállítani magát, és végül is én nem is bántam.
- Fantasztikus vagy. Szeretlek. – súgta a fülembe, majd legördült rólam.
- Én is szeretlek. – bújtam pihegve hozzá. – Nagyon- nagyon szeretlek. – szorítottam közelebb magamhoz ő pedig csak adott egy kis puszit a hajamra.
- De ugye nem bántad meg, hogy megtörtént? – kérdezte hirtelen.
- Dehogyis bántam meg. Mindig is azt akartam, hogy az első azzal a személlyel legyen, akit szeretek. És én, szeretlek, mindennél jobban. Fantasztikus érzés volt. – néztem fel rá, ő pedig adott egy hosszú csókot a számra aztán magához ölelt, majd belesúgta a fülembe, hogy: Szeretlek.