2011. június 27., hétfő

83. fejezet

Csajszik csináltam nektek twittert, mert páran már kérdezték, hogy van-e :) Szóval csak chat alatt kattintotok, aztán már követhettek is ;) Ja, és a Formspring-en még mindig tudtok kérdezni, bármit :) Amit csak akartok:)

Reggel, ugyanúgy mint az otto után, most is iszonyat nagy fejfájással ébredtem, ha csak nem nagyobbal. Oldalra néztem, ahol Krisztián még mélyen aludt. Úgy döntöttem, hogy még nem kelek fel. Elkezdtem az estén gondolkozni, ami  szerintem az egyik legjobb volt. Óriási buli volt a comet után. Nagyon örültünk Krisztiánnak, és persze a többieknek is. Tomika se volt csalódott, velünk együtt bulizott. Azt hiszem, hogy kicsit sokat ittunk mind, de most nem érdekelt. Nagyon örültem Krisznek, és ő is eléggé meglepődött, de annál boldogabb volt. Ezeken gondolkoztam, aztán kezdtem éhes lenni, és fájt a fejem. Gondoltam kimegyek a konyhába, készítek reggeli, és veszek be valami gyógyszert. Felkeltem, és ekkor vettem észre, hogy nincs rajta ruha. Kicsit meglepődtem, de nem foglalkoztam vele sokat, volt egy tippem, hogy mi történhetett, erre csak elmosolyodtam, majd megkerestem Krisz pólóját, felvettem a bugyimat, és így mentem ki a konyhába, ahol Linda ült az asztalnál, kávét szürcsölve.
- Szia. - köszöntem neki.
- Oh, szia. - nézett rám. Látszott, hogy ő sincs a legjobb passzban.
- Csináltál kávét? Egy angyal vagy. - mentem oda a konyhapulthoz, és töltöttem magamnak is. Kerestem fájdalomcsillapítót, és gyorsan be is vettem.
- Fáj a fejed? - nevetett.
- Ah, ne is mond. Neked nem? - legyintettem.
- Dehogyisnem.  Krisztián még alszik? - kérdezte, mire én csak bólogattam. - Tomika is.
- Gondoltam. Te figyelj, nem megyünk el vásárolni? Ezek szerintem még úgy se kelnek fel egy ideig. Kriszt pedig nem akarom felkölteni, hagy aludjon.
- De, tőlem mehetünk. Viszont nem eszünk előtte valamit? Én majd meghalok éhen.
- Majd beülünk valahová a plázába.
- Akkor megyek gyorsan elkészülök. Menj te is. - ugrott le a székről.
- Rendben. - totál lelkes lettem én is,  így bementem a szobába, és felöltöztem. Felvettem egy kis kék ruhát, egy barna övvel. Bementem a fürdőbe, ahol próbáltam magamra egy kis emberi arcot varázsolni,persze ezt mind úgy, hogy Krisztiánt ne ébresszem fel. Miután kész lettem, fogtam a táskámat és kimentem Lindához.
- Mehetünk? - kérdeztem, ő pedig csak bólogatott.
Úgy döntöttünk, hogy a westendbe megyünk, mivel egyikünk sem tud vezetni, és az van a legközelebb. Amikor odaértünk, szinte rögtön betámadtuk az üzleteket. Nem vettem sok mindent, nem nagyon fogott meg semmi. Vettem egy körömlakkot, egy felsőt, egy nyakláncot, és egy napszemüveget. Linda ő össze vásárolt mindent, sok mindent vett. Amikor már mindketten befejeztük, kipurcanva mentünk a Don Pepe-bem hogy együnk egy pizzát. Már rendeltünk, amikor megszólalt a telefonom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése