71. fejezet

Reggel, amikor felkeltem, már fél 11 volt, így felkeltem az ágyból, majd a szekrényemhez mentem, hogy kivegyek belőle valami ruhát. Mivel sütött a nap, ezért kiválasztottam egy kis farmer rövidnadrágot, és egy kis szürke felsőt. Bementem a fürdőbe, ahol a hajamat felfogtam egy kis copfba, megmostam a fogamat, aztán lementem a konyhába.
- Szia anyu. - köszöntem neki.
- Szia. Felébredtél? Éhes vagy?- nézett rám mosolyogva.
- Ennék valamit. - mentem a hűtőhöz, végül egy tál müzlit kezdtem el enni tejjel.
- Egyébként mi volt Krisztiánnál? Mesélsz? Tegnap olyan gyorsan felszaladtál. - kérdezte.
- Fáradt voltam. Pesten pedig jó volt nagyon. Képzeld, voltunk a szüleinél. - kezdtem, majd elmondtam neki az egész hetemet, de azt, hogy lefeküdtünk, inkább kihagytam. Ezt nem anyummal akartam megbeszélni.. Miután befejeztük a beszélgetést, és amíg vártam az ebédre, úgy döntöttem, hogy kimegyek, napozok egy kicsit és közben tanulok. Felszaladtam a szobámba a holmimért, és, hogy átvegyem a bikini felsőmet, majd felkaptam még a napszemüvegemet, beledugtam a lábamat a papucsomba és kimentem a kertbe. Előszedtem a napozó ágyat, lefeküdtem és elkezdtem tanulni.  Már vagy fél órája olvasgattam a magyart, amikor megcsörrent a telefonom, a kijelzőn Krisztián neve villogott, így mindjárt fel is vettem.
- Szia. - szóltam bele mosolyogva.
- Szia. Na mizu? Mit csinálsz? - kérdezte.
- Fhú képzeld, épp a kertben ülök, napozok és közben a magyart tanulom. - válaszoltam.
- Igen? De jó neked.
- Miért te mit csinálsz?
- Én kérlek szépen, a képeidet nézegettem. Párat már retusáltam. Nagyon jók lettek. Gyönyörű szépek, muszáj voltalak felhívni. - nevetett.
- Oh, köszönöm. Mikorra lesznek készek?
- Nem tudom. Lehet holnap, mert ma még mennem kell 2 fellépésre.
- Jah értem. - bólogattam, noha tudtam, hogy nem látja.
- Neked mi a programod mára?
- Hát egy ideig még itt leszek, aztán este lehet megyünk valamerre Dorinával. Nem tudom még. - mondtam.
- Értem. Akkor majd beszélünk még. Légy jó. Majd küldöm a képeket. Szia kicsim, szeretlek.
- Rendben. Én is szeretlek, szia. - köszöntünk el, majd letettem.
Egy kis ideig még feküdtem ott, aztán amikor anyu szólt, hogy ebéd, felmentem a szobámba, felvettem a felsőmet vissza, leraktam a könyveimet és lementem enni.