- Egyébként te még suliba jársz ugye? - nézett rám amikor beértünk a szobájába.
- Igen, most fogok érettségizni. - bólogattam.
- És az osztálytársaid mit szólnak, hogy Krisztiánnal jársz? - kérdezte, miközben mutatta, hogy üljünk le a szobájában lévő kanapéra.
- Hát, igazából nem nagyon vagyok jóba az osztálytársaimmal, mert szerintük tiszta beképzelt lettem, mert, hogy ismerem Tomikát és Kriszt. Szóval nem is tudom, hogy tudják-e, hogy együtt vagyunk, de szerintem igen, mivel eljöttek a ballagásomra.
- Szerintem egyáltalán nem vagy beképzelt. - mosolygott.
- Köszi. És te? Végül is, te vagy a húga, és téged még ismernek is.
- Ja, hát vannak barátnőim, akiket egyáltalán nem érdeklik, hogy kinek a húga vagyok, de vannak barátnőim akik szeretik a zenéjét, de tudom, hogy nem miatta vannak velem jóba, mivel sose kértek olyat, hogy találkozni akarnak vele, vagy valami. Kértek, hogy vigyek autogramot, vagy írassak alá valamit, ami szerintem még elég normális, de ennél több nincs. Viszont van pár csaj aki utál ez miatt a suliba, de nem nagyon érdekelnek. Szóval lényegébe még elég szerencsés is vagyok szerintem. - mondta.
- Hát jó neked. De végül is engem sem érdekelnek nagyon ők, és már úgysem fogok velük nagyon találkozgatni, szóval mindegy is. - vontam vállat.
- Krisztián nagyon szerencsés veled.
- Oh, köszönöm szépen Zsófi. Örülök, hogy így gondolod. - mosolyogtam rá. - Igazából nagyon féltem, hogy valamit elrontok vagy valami, de már kicsit megnyugodtam. - nevettem.
- Igen, látszott rajtad amikor bejöttetek a kertbe, de ne félj. Anyuékon látni, hogy máris imádnak. Krisztiánnal pedig nagyon szépek vagytok. Látszik, hogy szeretitek egymást, meg ugye ő nem sok barátnőjét hozta el eddig ide. - nevetett ő is.
- Mi van velem? - jött be az említett.
- Semmi. - mondtuk egyszerre.
- Ajaj, itt már túl nagy az összhang. - ült le ő is, az ölébe húzott, majd adott egy kis puszit a számra.
- Gábor? - kérdezte Zsófi.
- Elment a barátnőjéhez. Mióta van barátnője? És én miért nem tudok róla?
- Hát álitólag már 2 hónapja, de mi is csak vagy 2 hete tudjuk. Utálom azt a csajt, oda jár a sulinkba, beképzelt meg minden. - fintorgott.
- Akkor minek jár vele?
- Mert állítólag "szereti". - mutatta a macska körmöket a kezével.
- Hát végül is ő dolga. Az én szobámat is megmutattad Vikinek? - kérdezte, mire Zsófi csak a fejét rázta.
- Gondoltam azt te akarod neki megmutatni. - mondta.
- Jössz megnézni? - nézett rám én pedig csak bólogattam, aztán felálltam az öléből, majd bementünk a szembe lévő szobába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése