Játék közbe rengeteget nevettünk egymás bénázásain. Az elején a fiúk vezettek, de a végén Tomika és Krisztián elhülyéskedtek, így a mi nyertük meg. Kiderült, hogy Peti barátnője, akit Zoénak hívnak, nagyon jól játszik, és nagyon jó fej. Eddig vele nem találkoztam, de örülök, hogy megismerhettem.
- Jaj fiúk, olyanok vagytok. Simán megnyertük volna, ha ti nem debilkeditek el. – nevetett rajtuk Peti.
- Mondtam, hogy mi nyerünk. – karoltam át Krisz nyakát a végén.
- Mert hagytuk magunkat Tomival. Különben tuti mi nyerünk. – puszilt meg.
- Aha, aha. – bólogattam.
- Oké, mit szóltok egy visszavágóhoz? – kérdezte Gábor.
. Mi lenne, ha most úgy játszanánk, hogy mindenki a párjával? – ajánlotta Zoé.
- Mi benne vagyunk – mondtuk egyszerre Krisztiánnal, majd összenéztünk és egymásra mosolyogtunk, ő pedig magához ölelt és vártuk, hogy a többiek mit szólnak. Végül mindenki beleegyezett, és így játszottunk. Gábor-Lola, én – Krisztián, Peti-Zoé, Linda- Tomika. Tomika a játék közbe leült, láttam, hogy valami baj van, hiszen egész este alig szóltak egymáshoz Lindával. Miután gurítottam, odamentem hozzá és leültem mellé. Szerencsére tudtam vele beszélni, hiszen a zenétől úgy se hallották minket a többiek.
- Mi baj van? – kérdeztem tőle, majd beleittam a gyümölcslevembe.
- Semmi. – válaszolt unottan.
- Tamás, látom, hogy van valami. – simítottam végig a karját. – nyugodtan elmondhatod.
- Csak nincs kedvem játszani, fáradt vagyok, és kicsit összekaptunk Lindával.
- Micsodán?
- Lényegtelen. Egy totál hülyeségen, és az egész az én hibám volt. De már mindegy, majd megbeszélem vele. - mosolyodott el.
- Akkor jó.
- Ti jól vagytok? - kérdezte.
- Aha, holnap megyünk a szüleihez. Kicsit izgulok. - válaszoltam.
- Ne félj, minden rendben lesz. A szülei és a tesói is nagyon jó fejek. - biztatott ő is.
- Hát majd meglátjuk.
- Viki te jössz. - jött oda Krisztián, és ő is beleitt az innivalójába. Én felálltam, adtam neki egy puszit, és mentem gurítani.
Krisztiánnal mindent beleadtunk, de végül nem mi nyertünk, hanem Lolaék, aztán Petiék, majd mi és végül Tomikaék. Jobbak is lehettek volna, ha Tomika minden belead.
- Ugye már nem akartok még egyet játszani? – kérdezte a székből Tomika, miközben a kóláját itta.
- Jaj Tamás, olyan izé vagy. - szólt Lola.
- Ne haragudjatok, de én már legszívesebben mennék haza. - mondta.
- Én is elfáradtam. - szólt Zoé, miközben megölelte Petit. - Ráadásul holnap hamar is kell kelnem. - fintorgott.
- Akkor menjünk. - mondtam.
Kifizettük a bowlingot, majd kimentünk. A WestEnd előtt elköszöntünk egymástól, és elindultunk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése