Szombaton 9kor keltem az ébresztőmre, mivel mint ilyenkor mindig, most is a 10kor induló vonattal megyek. Mivel láttam, hogy nincs annyira meleg, kivettem egy farmert a szekrényemből és egy kék mintás felsőt. A fürdőszobába megmostam a fogamat, kisminkeltem magam, kifésültem a hajamat, majd felkaptam a táskámat, amibe tegnap bepakoltam, és lementem a földszintre. ott megreggeliztem, aztán elköszöntem anyutól, apu pedig kivitt az állomásra.Amikor már majdnem beértem Pestre, felhívtam Krisztiánt, hogy mindjárt ott vagyok.
- Szia. Mindjárt beérek Pestre, még kb. 10 perc. - mondtam mindjárt.
- Szia. Figyelj, most nem tudunk érted menni.
- Nem baj. Eltalálok oda, csak, hogy tudok majd bemenni? - kérdeztem.
- Lemegyek érted a WestEnd-hez jó?
- Oké, akkor majd, ha ott leszek hívlak.
- Rendben. Szia.
- Szia. - elköszöntünk, majd letettük.
A vonat nem sokkal később meg is állt az állomáson. Leszálltam, majd elindultam a Westendhez. Amikor ott voltam, felcsörgettem Krisztiánt, aki pár perc múlva ott is volt.
- Szia. - köszönt, aztán megölelt.
- Szia. - adtam neki egy puszit. Ő elvette a táskámat, megfogta a kezemet és így mentünk a teraszra.
- Milyen volt az utad? - kérdezte.
- Fárasztó. Alig vártam, hogy ide érjek. - sóhajtottam. - Neked eddig a napod?
- Kb. ugyanaz. Én már próbáltam, szóval nekem már ennyi. Várom az estét.
- Azt elhiszem. Szerinted fogsz nyerni? - kíváncsi voltam mit mond erre.
- Hát igazából nem hiszem. A videóklippet tuti Tomika nyeri. A férfi előadót pedig nem tudom igazából. Szeretnék nyerni, mert jó lenne, de nem hiszem, hogy idén megnyerem. - mondta.
- Hát majd meglátjuk. - motyogtam, miközben felértünk. Ott hátra mentünk az öltözőkhöz, Krisztián letette a sajátjába a táskámat és visszamentünk.
- Vikii. - hallottam Lola hangját a hátam mögül.
- Lola, szia.- fordultam meg mosolyogva.
- Örülök, hogy itt vagy. - mondta miközben megölelt.
- Én is. - nevettem.
- Mikor jöttél? - kérdezte.
- Pont most. - válaszoltam, erre ő pedig csak bólogatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése