A délután további részét kb. végig unatkoztam, mivel már nem mehettem vissza a kertbe, mert miközben ebédeltünk beborult, és nem sokkal később el is kezdett zuhogni az eső. Közben hívott Dorina, hogy 6kor találkozzunk a kedvenc teázónkba, addig pedig úgy döntöttem, hogy megnézek egy filmet. Fél 6kor aztán elkezdtem készülődni. Felvettem egy fekete szűk farmert, egy fehér felsőt és egy csíkos kardigánt. A hajamat azt hagytam copfba, kicsit kisminkeltem magam, felkaptam a táskámat és lementem.- Anyu, akkor én megyek. - szóltam be neki a nappaliba.
- Rendben. Mikor jössz? - kérdezte.
- Nem tudom. Na szia. - intettem. Felvettem a cipőmet, magamhoz vettem egy esernyőt, bár már nem esett, de még be volt borulva. Pár perc múlva odaértem, és Dorina már bent várt.
- Szia. Régóta vársz? - kérdeztem miközben leültem.
- Szia. Nem, most jöttem pár perce.
- Akkor jó. - mondtam, majd a pincér odajött hozzám, én pedig rendeltem egy fahéjas teát.
- Na mesélj már. Megöl a kíváncsiság. - sürgetett Dó.
- Fhú, nem is tudom hol kezdjem. - nevettem.
- Először is ott, hogy mit szólt a bulira.
- Azt egész jól fogadta, de én totál kiborultam. Nem tudom miért, de úgy rám jött a zokogás, nem bírtam abba hagyni. Nem tudom, hogy mi volt velem. Annyira féltem, hogy megharagszik. - sóhajtottam.
- De nem haragudott, és az a lényeg, hogy túl vagy rajta. Hidd el, jobb, hogy elmondtad, mert akkor még most is azon agyalnál állandóan. - mosolygott.
- Tudom. Örülök, hogy elmondtam.
- Aztán mi volt? - kíváncsiskodott tovább, mire nekem eszembe jutott, hogy mi történt utána, és rögtön elpirultam.
- Öhm .. hát.. - kezdtem el dadogni. Tisztára zavarba jöttem, nem tudom miért.
- Úristen. - sikított, majd a szája elé tette a kezét. Én gyorsan körülnéztem, és láttam, hogy többen minket néznek.
- Jézusom. Hangosabban nem lehetett? - intettem le.
- Úristen. Ti lefeküdtetek? - kérdezte most már halkabban, vigyorogva, én pedig csak bólintottam egy aprót. - Jesszus, de jó. milyen volt? Jó volt?
- Fantasztikus volt. - mondtam kuncogva, majd eltakartam az arcom a kezeimmel.
- Húha, na de mesélj mi volt még? - terelte a témát, és nagyon hálás voltam, hiszen kicsit zavarba voltam ettől a témától.
- Elmentünk a szüleihez.
- Komoly? Milyenek? Jó fejek? Izgultál? Én, amikor engem Peti bemutott, teljesen kész voltam.
- Ne is mond, én is. Féltem, hogy valamit rosszul csinálok, vagy valami hülyeséget mondok, vagy ilyesmi. - nevettem.
- Nálam is ez volt a helyzet. - szólt közbe.
- De aztán kiderült, hogy alaptalan volt a félelmem, hiszen a szülei és a testvérei is nagyon aranyosak meg minden. - mosolyogtam, miközben visszaemlékeztem rájuk. -Aztán pedig, pénteken lefotózott. Csináltunk iylen rendes fotósorozatot. Smink, ruha meg minden. Nagyon jó volt. Majd lehet holnap küldi el a képeket. Alig várom őket. - ujjongtam.
- Majd feltétlen megkel őket mutatnod. - mondta, én pedig csak bólogattam.
- És te? Neked, hogy telt a heted? - kérdeztem.
- Jól. Petivel voltam. Úgy gondoltam, hogy ezt a hetet még hagyom a lazulásra, aztán utána pedig tanulás.
- Jah, én is. Azért is jöttem már haza, mert Krisztián még mondta, hogy maradjak, de neki is egyre több a fellépése meg ilyesmi. Úgyhogy inkább mondtam, hogy jövök haza, tanulok.
Egy kicsit még beszélgettünk, majd 8 körül, úgy döntöttünk, hogy elindulunk haza. Megbeszéltük, hogy hívjuk egymást, aztán elköszöntünk.
Otthon lezuhanyoztam, néztem még kicsit a tv-t, aztán bebújtam az ágyba, és szinte rögtön el is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése