- Kész vagy édes? - kérdeztem tőle.
- Igen, mehetünk. - bólogatott.
Elköszöntünk a többiektől, majd elindultunk haza felé.
- Jó volt? - kérdezte már az autóba.
- Igen. Nagyon tetszett. Az elején kicsit feszengtem, de aztán tök jó volt. Imádtam. - lelkendeztem.
- Mondtam én, hogy nincs mitől félned. Örülök, hogy tetszett. - nézett rám egy pillanatra mosolyogva, mire én csak adtam neki egy puszit.
- Most akkor hová? Haza aztán megyünk vagy mi?
- Először haza, ott összepakolunk, beugrunk kajálni valahová, mivel én majd meg halok éhen, aztán mehetünk.
_ Hánytól is van a koncerted?
- 7-től. - mondta, miközben leparkolt. Kiszálltunk az autóból aztán felmentünk. Ott én gyorsan összeszedtem a holmimat, és bementem Tomika szobájába, hogy elköszönjek.
- Tomii, akkor mi megyünk. - mentem oda hozzá.
- Máris? - nézett rám én pedig csak bólogattam. - Ou, hát akkor, majd látjuk egymást csajszi. Vigyázz magadra. - ölelt meg.
- Te is. Találkozunk az ottón. - pusziltam meg miután elengedett, aztán én kimentem Krisztiánhoz, és most már tényleg elindultunk. Először elmentünk megebédelni, aztán pedig elugrottunk Krisztián táncosaiért és mentünk Nyíregyházára. Az út szokás szerint, ha a srácokkal vagyok viccesen telt és elég gyorsan. Úgy döntöttem, hogy csak a koncert után fogok haza menni.
A koncertet hátulról néztem, és mint mindig most is nagyon-nagyon jó volt és sokan voltak, Krisztián pedig megint a legjobb formáját hozta. Imádom őt nézni a színpadon..
Amikor vége lett, oda jött hozzám én pedig nevetve megöleltem.
- Jó voltál.
- Köszönöm. - csókolt meg. - Viszont nekem most mennem kell autogramot osztani. - mondta, miután elengedett.
- Rendben. Szerintem én meg lassan megyek haza.
- De elviszünk mi. Csak várj meg.
- Hm, rendben. Csak siess, jó? - kértem, ő pedig bólintott, majd egy puszi után kiment a rajongóihoz. Amíg nem jött vissza, mi a táncosaival elég jól elhülyéskedtünk. Végem volt rajtuk.
- Fhú végre. Kész vagyok. - jött Krisztián.
- Akkor mehetünk? - pattantam fel.
- Igen. -- válaszolta. Felfogta a cuccait, megfogta a kezemet és így mentünk ki a kocsihoz, nyomunkban a srácokkal.
- Nem jöttök be kicsit? - kérdeztem őket, már a házunk lőtt.
- Nem édesem, ne haragudj, de most nem. Majd legközelebb, jó? Már így is fél 9, mire pedig haza érünk lesz vagy 11 és alig bírok. - mondta Krisztián.
- Hát jó. Akkor majd beszélünk telefonon. Szeretlek. - öleltem át.
- Én is szeretlek, nagyon. - csókolt meg. Nem akartunk nagyon belemenni, hiszen a srácok ott voltak a hátunknál, így miután elengedett, adtam még egy utolsó kis puszit a szájára, aztán elengedtem, majd miután elköszöntem tőlük, kiszáltám az autóból, intettem nekik egyet és bementem a házba.
- Megjöttem. - mentem be a nappaliba, ahol a szüleim épp tv-t néztek.
- Szia kincsem. Krisztián nem is jön be? - kérdezték.
- Nem, mert fáradt, és a táncosai is itt vannak. Úgyhogy inkább mentek haza. - válaszoltam.
- Értem. Te jól érezted magad? - nézett rám apu.
- Igen, nagyon. Viszont most én is megyek elfürdök, aztán alszok, mert én is kivagyok. majd holnap mesélek. Jó éjt nektek.
- Neked is. - köszöntek el. Felmentem a szobámba, ahol csak ledobtam a táskát a földre, előszedtem a szekrényemből egy pizsamát, aztán bementem a fürdőszobámba. Ott teleengedtem a kádat vízzel, majd levetkeztem és beültem. Kb. 1 óráig áztattam magam, amikor már kezdett kihűlni a víz, így kiszálltam. Megtörölköztem, felvettem a pizsamámat és bebújtam az ágyba. Eszembe jutott Dorina, így felhívtam. Pár csörgés után már épp leakartam tenni, amikor felvette.
- Szia. - szólt bele.
- Szia csajszi. Na mizu? - kérdezte lelkesen.
- Fhú hát ne is kérdezd. Annyi mesélni valóm van. - hadartam.
- Azt gondoltam. Viszont ezt ne telefonon tárgyaljuk meg szerintem. - javasolta.
- Oké. Holnap összefutunk?
- Nem tudom, hogy ráérek-e még holnap, mert lehet megyünk az unokatesómékhoz. Majd felhívlak, hogy mi legyen jó?
- Persze. Én ráérek. - mondtam.
- Akkor jó. Vagy lehet, hogy akkor is kitudunk menni, ha elmegyünk, de akkor csak este felé. nem gond ugye?
- Nekem nem.
- Szuper. Akkor majd hívlak. Jó éjt Viki.
- Neked is. Szia. - köszöntünk el, majd letettük.
Ez után én még kicsit forgolódtam, de aztán szerencsére sikerült elaludnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése