68. fejezet

- Kész vagyok. - nyitottam be a szobába.
- Oké, akkor megyek én. - állt fel Krisztián, majd odajött hozzám.  - Megvársz? - kérdezte, mire én csak bólogattam. Adott egy puszit, aztán elment.
- Ah, de elfáradtam. - feküdtem le Tomika mellé.
- Oh ugyan mibe?
- Nem tudom, de fáradt vagyok.  - ásítottam.
- Holnapra mit terveztek?
- Krisz lefotóz. Juj úgy várom már. - élénkültem fel.
- Eddig még nem fotózott téged? - nézett rám csodálkozva, én pedig csak a fejemet ingattam. - Hm, azt hittem. - hümmögött. - Egyébként haza mikor mész?
- Holnap koncertje lesz Nyíregyházán, és vele.  - válaszoltam.
- Ou már holnap? Azt hittem csak hétvégén.
- Nem, mert Krisztiánnak hétvégén fellépései vannak, úgyhogy, ha már jön Nyíregyházára akkor minek jöjjek vissza. - vontam vállat.
- Értelek. Remélem azért, hogy hamar jössz megint.
- Valószínűleg majd csak a bravo otto-ra. 2 hét múlva. Most úgyis nektek is próbák meg minden egyéb hülyeség.
- Végül is igazad van. - bólogatott.
- Kész vagyok. - nyitott be Krisztián.
- Oké. - mentem oda hozzá. - Akkor jó éjt Tomika. majd holnap beszélünk. - intettem neki, aztán átmentünk Krisztián szobájába.
- Jó volt ma. Sajnálom, hogy holnap már menned kel. - mondta, miközben lelefeküdtünk.
- Az én is, de az ottóra jövök ígérem. - bújtam hozzá.
- Reméltem is.
- Szeretlek. - súgtam közel a szájához.
- Én is szeretlek. - csókolt meg. Miközben csókolóztunk lassan maga alá fordított, ő pedig felém gördült, és így folytattuk tovább, 1 kicsit se elengedve egymást. Szinte téptük egymás száját.Karjaimat nyaka köré fontam, ő pedig az oldalamat simogatta, majd először leszedte rólam a pizsama felsőmet, végül mindkettőnkről lekerült a ruha. Vadul csókolt , fogai az alsó ajkamba mélyedtek, mire én körmeimmel csinos kis csíkot húztam  a háta közepére.
Annyira jó volt vele, annyira szeretem. Leírhatatlanul imádom őt. A sóhajait, ahogy végig simít a bőrömön, ahogy a hajamba túr, amikor a fülembe mondja, hogy szeretlek. Mindent, az egész lényét. Sose gondoltam volna, hogy lehet valakit ennyire szeretni, hogy valaki iránt egyszer ezt fogom érezni, azt pedig főleg nem, hogy iránta. Viszont most már nem tudom, hogy mi lenne velem, ha elveszíteném.