79. fejezet

Tegnap kicsit elcsesztem, mert véletlenül ezt a részt tettem fel, ezért ma még megkapjátok a 80. részt is :)

- Szia. - köszöntem neki nevetve miközben odamentem hozzá.

- Szia. Úristen, nagyon fáj a  fejem. - motyogta.

- Hoztam neked egy fejfájás csillapítót és kávét. - nyújtottam át neki.

- Oh, köszönöm. Egy angyal vagy. - puszilt meg.

- Ugyan. - legyintettem, majd én is beleittam a kávémba.

- Tomiék? - kérdezte.

- Nem tudom. Szerintem még alszanak. - válaszoltam.

- Aha. Te amúgy mikor mész ma?

- 1-kor. - mondtam, és rápislantottam az órámra, ami már fél 12-t mutatott.

- Ou, olyan hamar? - nézett rám szomorú szemekkel, én pedig bólintottam. egyet.

- Igen, mert nem akarok későn haza érni. - bújtam oda hozzá, ő pedig megcsókolt.

- Szeretlek. - súgta a fülembe.

- Én is téged. Nagyon. - mosolyogtam.  - Mindjárt jövök. - pattantam fel mellőle.

- Hova mész? - ült fel.

- Wc-re. - néztem hátra és beszaladtam a fürdőbe.

Amikor visszaértem Krisztián már a telefonját nyomogta.

- Mit csinálsz? - kérdeztem, miközben odaültem a háta mögé és a lábammal átkaroltam a derekát. Ő egyik kezével elkezdte simogatni a combomat, hátra fordul, adott egy kis puszit a számra és úgy válaszolt: Twitterezek.

- Megint? Jaj ne már. - dőltem hátra, de a lábamat ugyanúgy hagytam.

- Itt írják egy csomóan, hogy kár, hogy nem én nyertem a szobrot. Ez azért jól esik. - mosolyodott el.

- Imádnak téged.-  ültem fel, és én is belenéztem a telefonjába.

- Amúgy, nem akarsz egy ustreamet csinálni ma? Nézd már mennyien kérik. - böktem a fejemmel a készülékre.

- Hát végül is, lehet. Nincs ma dolgom. - vont vállat.

- Helyes. Akkor szépen csinálsz egyet. - bólogattam, ő pedig csak nevetett.

Egy ideig még feküdtünk ott az ágyba, de aztán 12 után felkeltünk, mivel nekem lassan készülődnöm kellett. Felvettem egy világos nadrágot, és egy sötét színű hosszú felsőt, megmostam a fogam, kisminkeltem magam, a hajamat pedig felfogtam egy copfba. Kimentem a szobába, és addigra nagy meglepetésemre Krisztián elpakolt.

- Ahv, nem akarok haza menni. - mondtam, miközben rácsimpaszkodtam.

- Hát akkor ne menj. - nevetett.

- Tudod, hogy muszáj. -fintorogtam.

- Tudom. - puszilt meg. - Alig várom a pénteket, hogy újra gyere.

- Én is. Addig viszont még jön egy fárasztó hét. - sóhajtottam.

- Ja, ne is mond. Comet próbák 1000-el. - forgatta a szemét.

- Legalább te azt csinálod amit szeretsz.

- Szerencsére. - bólogatott.