59. fejezet

Pár percig keresgéltem a DVD-k között, aztán kiválasztottam egy vígjátékot és visszamentem Krisztiánhoz.
- Ez jó lesz? – mutattam fel, miközben visszafeküdtem. Ő bólogatott, majd kivette a kezemből és betette a lejátszóba. A film már ment pár perce, amikor megjött a pizza. Krisz kiszaladt érte, aztán gyorsan vissza is jött és neki is láttunk, az elfogyasztásának. A filmen halálra röhögtünk magunkat, én szinte nem is a filmen, hanem Krisztiánon nevettem. Az valami nagyon kemény, ahogy nevet. Imádom.
- Most mit csináljunk? – kérdeztem, amikor vége lett.
- Nem tudom. Amit csak akarsz. – búgta a fülembe, miközben apró puszikat adott az arcomra.
Végül már nem csináltunk semmit, csak feküdtünk az ágyán, szorosan összebújva és beszélgettünk,néha meg-megszakítva egy-egy csókkal. Amikor már mindketten fáradtak voltunk, elmentünk külön-külön zuhanyozni,aztán nem sokkal később aludtunk is.

Reggel arra ébredtem, hogy Krisztián ott ül felettem és a fényképező gépjével kattingat.
- Na, ne már. – takartam el az arcomat.
- Ne csináld, olyan gyönyörű vagy. – vette le gyengéden a kezemet.
- Dehogyis vagyok.
- Hidd el az vagy. Én már csak tudom. Egyszer úgy csinálnák rólad egy fotó sorozatot. – nézett rám mosolyogva.
- Hát azt várhatod.
- Most mért? Kérlek, hagy fotózzalak le. Csak pár kép. – mondta, majd miután letette a fényképező gépét odabújt hozzám és megpuszilt.
- Nem tudom még. Nincs neked ilyenekre időd.
- Rád bármikor van időm. Akkor  csinálhatok pár képet? Kérlek szépen. – nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel, amiknek lehetetlen ellenállni. Ezt sajnos ő is tudta..
- Rendbe, de csak pár kép. – tettem fel az újaimat, ő pedig csak megcsókolt. – Mégis mikor akarod ezt?
- Akár a héten. Most nincs annyi dolgom, ráérek. – kicsit meglepődtem, nem gondoltam, hogy ilyen hamar.
- Micsoda? Azt hittem, hogy csak amikor majd legközelebb jövök, vagy mit tudom én.
- Nem-nem. Én most is ráérek, és szerintem te is. A héten valamelyik nap megcsináljuk. – lelkesedett én pedig csak mosolyogtam. Végül is, tuti jók lesznek a képek, hiszen Krisztián remek fotós, bajom nem lesz belőle. Az pedig, hogy ő ennek ennyire örül, engem is felbátorít.
- Viszont most gyorsan kelj fel, elkell mennünk vásárolni tudod. – szólalt meg hirtelen.
- De hát még nem is reggeliztem.
- Majd megállunk valami péksége. Öltözz fel és mehetünk.
- Oké. – sóhajtottam, majd nagy nehezen kimásztam az ágyból és odamentem a bőröndömhöz.
- Azt a nacit vedd már fel ami tegnap volt rajtad. Az annyira szexi. – nézett rám az ágyáról.
- Komolyan vegyem fel ugyan az? – kérdeztem.
- Kérlek szépen. – mosolygott, majd rám kacsintott.
- Ahj, de többször már nem fogom felvenni amíg itt vagyok. – nevettem. Megkerestem, hogy hol van, hiszen tegnap Krisztián valahová eldobta, miután leszedte rólam. A táksámból kivettem egy fehér alapon fekete mintás felsőt, majd felöltöztem. Tulajdonképpen már nem zavart, hogy néz közbe. A tegnapi után már nem..
Miután kész lettem, bementem a fürdőbe, ahol felfogtam egy gumiba a hajamat, megmostam a fogamat, kicsit kisminkeltem magam és visszamentem Kriszhez a szobába.
- Kész vagyok, mehetünk.
- Oké. – állt fel. Kint a konyhába felkapta a pénztárcáját, felvettük a cipőinket, majd megfogta a kezemet és elindultunk az üzletbe.

58. fejezet

Itt is van :) Köszönöm a tegnapi-mai komikat :) Nagyon-nagyon jól estek:) Remélem, hogy ez is fog tetszeni :P 






Egy kicsit még ott voltunk a nappaliba, majd Krisztián felállt velem, és az ölébe bevitt a szobájába, közben egy kicsit se távolodtunk el egymástól. Gyengéden ráfektetett az ágyára, majd fölém hajolt és tovább folytattuk heves csók csatánkat. A kezével végigsimított a combomon, s érintésére végig ment bennem egy, egyfajta bizsergés. A légzésem egyeletlen lett és a szívem majd kiesett a mellkasomból. Az ereimben érezni lehetett a dübörgést, a gyomromat pedig valami furcsa és jó érzés kerítette körbe. Levegőhöz jutva, elváltunk egymástól, Krisztiánra néztem, aki vággyal telin nézett vissza rám, s levetette a felsőmet, majd a sajátját is és immár csupasz felsőtesttel borultam rá, újabb csók csatába indulva. Megéreztem, hogy hátamon végigsimít, s erre egy rövid libabőr szaladt át rajtam. Bőrünk összeérve, csak forrósodott, és egyre jobban eluralkodott rajtunk a vágy. Két karomat hátra támasztotta, és nyakamat kezdte el forró csókjaival elhalmozni. Lágy érintésére, egyre fokozódott bennem a vágy, és erre egy halk nyögés hagyta el a számat. Hangosabban vettem a levegőt, s önkéntelenül is ajkaimba haraptam. Arcomat végighalmozva csókjaival, a számhoz ért, s szenvedélyesen beleharapott, majd zihálva, szétválva egymástól, mellkasomon folytatta. Éreztem, hogy kezd megszűnni körülöttem a világ, és már csak Ő és én léteztünk, itt és most .

Amikor felébredtem, azt vettem észre, hogy már sötét van, aztán amikor körülnéztem, láttam, hogy Krisztián nincs a szobába. Gondoltam biztos kiment valamiért. Kinyújtózkodtam és visszafeküdtem, majd amikor eszembe jutott a délután, elmosolyodtam. Varázslatos volt,tele gyengédséggel, szenvedéllyel és legfőképpen szerelemmel. Krisztián végig gyengéd volt, oda figyelt, hogy ne csak magának okozzon örömet, de elsősorban nekem, és sikerült is neki. Életem legszebb pillanata volt, azzal a személlyel, akit mindennél jobban szeretek.
Egyszer csak nyílt az ajtó, és belépett rajta Krisz. Csak egy farmer volt rajta. Amikor észre  vette, hogy fel vagyok, elmosolyodott, odajött hozzám, és lefeküdt mellém.
- Szia. – adott egy puszit a számra. – Jól vagy?- kérdezte.
- Igen. A lehető legjobban. Csodálatos volt, köszönöm. – simítottam végig az arcán.
- Te voltál csodálatos. – csókolt meg. – Annyira szeretlek. – mondta miután elváltunk egymástól.
- Én is téged kicsim. – mosolyogtam. – Egyébként hány óra? Már régóta fel vagy? 
- Már 5 óra múlott, és én kb. 20 perce keltem. – válaszolta. – Amúgy, nem vagy éhes? 
- De, kicsit. – bólogattam. 
- Megnézem, van-e valami kaja, ha nincs, akkor rendeljünk, vagy menjünk el valahová? – kérdezte.
- Rendeljünk. 
- Rendben. Akkor mindjárt jövök. – adott még egy puszit a számra, majd kiment a konyhába. Amíg kint volt, én megkerestem a bugyimat és felvettem. Mivel az ingem a szoba másik végében volt, ezért felvettem az ő felsőjét, majd az ágyon vártam, hogy Krisztián visszajöjjön. Pár perc múlva nyílt is az ajtó és belépett rajta. Én kérdő szemekkel néztem rá.
- Hát nincs sok minden itthon. Akkor jó lesz úgy, hogy most rendelünk, egy pizzát mondjuk, holnap délelőtt pedig elmegyünk vásárolni? Mert, ha Tomikát küldjük holnap akkor gumicukrot fogunk enni energiaitallal. . – jött oda hozzám. 
- Nekem jó lesz. Csak gyorsan, mert mindjárt éhen halok. – kuncogtam. 
Krisztián ismét kiment a konyhába, és megrendelte a pizzát, majd visszajött hozzám.
- Kb.  20 perc és itt van. – mondta, majd bebújt mellém, én pedig szemből az ölébe ültem.
- Olyan jó most itt. Legszívesebben már egész nap fel sem kelnék innen. 
- Ha ezt akarod, akkor nem kell felkelnünk. – nevetett. – Nekem ma már nincs dolgom. – simított ki egy haj tincset az arcomból. – Nézhetünk filmet, ha gondolod. Van kedved? – kérdezte, én pedig csak bólogattam, ő pedig megcsókolt. 
- Választhatok én filmet? – kérdeztem, miután szétváltunk egymástól. 
- Igen, csak ne valami drámásat jó? – kérte, mire én bólogattam, majd átszaladtam Tomika szobájába, mivel neki vannak jó filmjei.

57. fejezet

- Ketten maradtunk. – suttogta a fülembe. Már csókolt volna meg, amikor nekem eszembe jutott, hogy nekem valamit el kell neki mondanom, ezért finoman eltoltam magamtól.
- Krisztián beszélnünk kell.
- Valami baj van? – kérdezte.
- Nem, nincs, csak valamit el akarok neked mondani. Gyere,  menjünk a nappaliba. – fogtam meg a kezét, és bementünk, majd leültünk a kanapéra. Krisz kérdő szemekkel nézett rám, várta, hogy végre megszólaljak így belekezdtem.
- Szóval, tudod volt az a buli szombaton. – kezdtem, mire ő bólintott. – Volt ott egy srác. – mondtam, mire ő felhúzta a szemöldökét.
- És? –vágott közbe. – Mi volt vele?
 - Kérlek, hagy mondjam végig jó? Ne szólj közbe. – kértem, ő pedig bólintott egyet. Na, ott ültem a bárpultnál egyedül, amikor oda jött hozzám. Elküldtem először, de annyira erősködött, hogy ő meghív egy italra, hogy végül elfogadtam, és kicsit többet ittunk, mit amennyire terveztem. Elmentünk táncolni, aztán amikor én már menni akartam, megcsókolt. – mondtam ki, mire Krisztiánnak kitágultak a szemei.
- Megcsókolt? – kérdezett vissza. – És te?
- Én nem őt. Esküszöm, hogy azonnal eltoltam magamtól, és megmondtam neki, hogy én mást szeretek. Aztán ő bocsánatot kért, én pedig inkább haza mentem. Ne haragudj rám, kérlek. Én nem akartam, tényleg. Szeretlek. – néztem rá elkeseredetten.
- Öö, nem tudom, most erre mit mondjak. – sóhajtott, mire én lehajtottam a fejem.
- Sajnálom. – suttogtam, majd éreztem, hogy egy könnycsepp lefolyik az arcomon, és rácseppen a kezemre.
- Viki most miért sírsz? - kérdezte, miközben felemelte a fejemet és letörölte a  könnyeket az arcomról.
- Én .. én .. nem tudom.. csak sajnálom. – mondtam, miközben el-elcsuklott a hangom.
- Ahj, gyere ide te buta. – húzott magához, mire én hozzá bújtam a nyakához és rám jött a zokogás. – Héj, nyugodj meg. Kicsim, mi ütött beléd? Viki. – fordította az arcom maga fel, hogy rá nézzek. – Nyugodj meg jó? Nem haragszok oké? Nem te tehetsz róla. Hallod? Most már hagyd abba a sírást. – törölgette le a könnyeimet, majd adott egy kisebb puszit a számra.
- Tényleg nem haragszol? – kérdeztem, miután kifújtam az orrom egy papírzsepivel.
- Nem. Kicsit bánt, de hiszek neked, hogy te nem akartad. – mosolygott rám.
- Köszönöm. Ígérem, hogy több ilyen nem lesz.
- Én köszönöm, hogy elmondtad.
- Nem bírtam volna, ha nem mondom el.
- Felejtsük el jó? – kérte.
- Rendben. Szeretlek, nagyon-nagyon, - mondtam neki.
- Én is téged kicsim. – ölelt meg.
Alighogy elengedett, tenyerével végigsimított az arcomon, és megcsókolt. Először gyengéden csókolt, majd egyre szenvedélyesebben. Közben az ölébe húzott, kezével hol a hátamat simogatta, hol a hajamba túrt, én pedig a lábammal átkaroltam a derekát.
- Akarlak. – suttogta a számba, mire én csak újra megcsókoltam.
- Én is akarlak téged, őrülten. – váltam el tőle egy pillanatra, ő pedig kérdő szemekkel nézett rám.
- Biztos vagy benne? Mert, ha nem állsz még készen, akkor én nem fogom erőltetni. – simította végig a tenyerét az arcomon közbe.
- Biztos vagyok benne. Tudom, hogy helyesen döntök. Szeretlek, nagyon-nagyon. Azt akarom, hogy te legyél az első. Most. – suttogtam közel az ajkaihoz.

56. fejezet

Itt is van az új rész, és szeretném megköszönni a komikat :) Nagyon jól estek :P 

Útközben zenét hallgattam, olvastam és gondolkoztam. Amikor már csak 20 percre voltam Pesttől, felhívtam Krisztiánt, aki szerencsére kitud értem jönni.  A vonat nem sokára lassított, majd meg is állt. Leszálltam róla, és szememmel szinte azonnal őt kezdtem keresni.  Amikor megtaláltam elmosolyodtam és elindultam felé. Fél úton ő is észre vett és mosolyogva várt.
- Sziaa. – köszöntem neki amikor odaértem.
- Szia. – ölelt meg szinte azonnal. – Örülök, hogy látlak. Gyönyörű vagy. – adott egy kis puszit a számra. – Gyere menjünk. – fogta meg a kezem és elindultunk kifelé. Krisztián autóval jött, amit mondjuk nem értettem, hiszen nem lakik innen messze,
- Te miért jöttél autóval? – kérdeztem, miközben beszálltam.
- Nem otthonról jövök, voltam az egyetemen. – válaszolta, majd felém fordult, rám mosolygott, közelebb húzott magához és megcsókolt. Olyan jó volt végre érezni, nagyon hiányzott. – Ah, erre vágytam már nem tudom mióta.
- Szeretlek.  – pusziltam meg.
- Én is téged kicsim. – mondta, majd elindultunk.
- Tomika otthon van? – kérdeztem.
- Igen, de nem tudom meddig, mert készül ma Lindához. – válaszolta.
- Ők jól meg vannak?
- Aha szerintem igen. Egyre többet vannak együtt, és olyankor tökre irigy vagyok, hogy ők akkor vannak együtt amikor akarnak. – szomorodott kicsit el.
- Édesem, kibírjuk. Már nem sok. – pusziltam meg a fülét.
- Tudom. – mosolygott rám.
Amikor megérkeztünk felmentünk, ledobtam a cipőmet és beszáguldottam Tomika szobájába.
- Tamáááás. – kiáltottam az ajtóba.
- Vikiii, úr isten a szív bajt hoztad rám. fordult hátra a székével együtt.
- Ne haragudj. – nevettem, miközben megöleltem.
- Örülök, hogy itt vagy. A kölyök hol van? – kérdezte.
- Itt vagyok. – hallottuk kintről a hangját, majd bejött ő is a szobába.
- Örülök, viszont .én nemsokára megyek, Linda vár rám.
-Ahj Tomika. Te mindig akkor mész el amikor én jövök. – ütöttem vállba.
- Kicsi lány ne haragudj. – puszilt meg. – Ne félj, el leszel te itt, és  nem fogok hiányozni. – mosolygott ránk sunyin, mire én csak fejbe dobtam egy párnával.
- Látod. Most is csak bántasz, és még csodálkozol, hogy elmegyek. –tetette a durcás kis gyereket, mire mi csak nevettünk.
- Jól van, ne haragudj. Megbocsátasz a szörnyű bűnömért?
- Nem is tudom. Most hagyjatok magamra. – fordított hátat, mi meg nevetve kimentünk. Természetesen tudtuk, hogy hülyéskedik.
- Nem vagy éhes? – kérdezte már a konyhába.
- Nem, köszi. – mentem oda hozzá és megöleltem, ő pedig megcsókolt.
- Még nem is mondtam, hogy milyen szexi ez a cica naci. – suttogta a számba, majd belemarkolt a fenekembe.
- Igen? Tetszik? – kérdeztem, miközben beleharaptam kicsit az alsó ajkába.
- Aha. Nagyon jó.
- Lehet akkor gyakrabban fogom felvenni. – puszilgattam az arcát.
- Mindegy mit veszel fel, nekem akkor is a legszebb, legszexibb leszel. – mondta én pedig letámadtam az ajkait. Ott csókolóztunk a konyha közepén, amikor kijött Tomika.
- Jaj, még pár percet várjatok, és elmegyek. – ütötte hátba Kriszt.
- Mész már? – kérdezte, miközben még mindig engem ölelt.
- Igen. Aztán jók legyetek. Na csá. – kacsintott ránk.
- Szia. – nevettünk rajta, aztán ő elment, mi pedig ott maradtunk kettesben..

55. fejezet

Pár perc múlva megérkezett Dorina, rendelt magának, majd oda jött hozzám.
- Szia. – köszöntem neki.
- Szia. Ne haragudj, hogy késtem, régóta vársz? – kérdezte miközben leült.
- Nem dehogyis. Nem régen jöttem. – válaszoltam.
- Akkor oké. – mondta, és megköszönte a teáját, amit éppen kihoztak. – Na mesélj.  Miért léptél le tegnap olyan hamar?
- Ahj, olyan hülye vagyok. láttad azt a fiút aki velem volt? – kérdeztem.
- Aha, de csak pár pillanatra. Ott voltatok a bár pultnál.
- Ott ültem egyedül, amikor oda jött és elkezdett nekem ott jó pofizni, egyébként Márknak hívták. Meghívott egy italra, aztán meg még egyre, és fogalmam sincs ittunk pár pohár koktélt. Utána meg elhívott táncolni, én nem akartam először, de végül mégis elmentem vele. Táncoltunk meg minden egész jó volt, amikor meg már menni akartam megcsókol. – mondtam el, Dorina pedig a végére már kimeresztett szemekkel nézett rám.
- Hogy micsoda? – kérdezte. – Visszacsókoltál?
- Úristen, dehogyis. Azonnal ellöktem. Elmondta, hogy azt hitte van esélye, de felvilágosítottam, hogy én mást szeretek, erre meg elment. Utána fogtam magam elköszöntem tőletek és haza is mentem.
- Krisztiánnak elmondod?
- Igen. Lelki ismeret furdalásom van, hiszem még csak el se mondtam Márknak, hogy barátom van, hagytam, hogy ott flörtöljön velem. – sóhajtottam.
- helyesen teszed szerintem is, különben, ha nem mondanád el, akkor még, ha nem is csináltál semmit, rossz lenne neked. De ne félj, szerintem nem fog rád haragudni. Megbeszélitek és kész. – mosolygott.
- Hát remélem.
Egy kicsit még ültünk ott, amíg mindketten meg nem ittuk a teánkat, majd fizettünk és mindketten elindultunk haza.
A nap további részében otthon voltam.  Anyu a kertben volt, én pedig kint voltam vele és beszélgettünk szinte egész délután, majd miután apu haza jött, megvacsoráztunk, és megnéztünk közösen egy filmet. Amikor vége lett elköszöntem tőlük, felmentem a fürdőbe, lezuhanyoztam aztán befeküdtem az ágyba és pár perc múlva már aludtam is.

 A hétfő az gyorsan eltelt szerencsére, mert már alig vártam, hogy végre Pesten legyek Krisztiánnal. Reggel elég sokáig aludtam, aztán tanultam kicsit, majd felhívtam Dorinát, hogy nem ér-e rám, de mondta, hogy most Petivel van, szóval egész nap otthon voltam egyedül. unatkoztam, filmeztem, tanultam. Általában, mindig csak aznap pakolok be, amikor megyek, de már annyira nem tudtam mit csinálni magammal, hogy vagy 3x átpakoltam a táskámat. nem tudtam, hogy miket vigyek magammal, de harmadszorra békén hagytam.
Este megnéztem még egy filmet, lefürödtem, majd ágyba bújtam, és szerencsére hamar el is aludtam.
Reggel fél 9-kor ébredtem az ébresztőmre, gyorsan kipattantam az ágyamból és a szekrényemhez mentem. Kivettem belőle egy bőr leggingst, és egy kockás inget, majd felöltöztem. Bementem a fürdőbe, ahol kifésültem a hajamat, kisminkeltem magam, aztán fogtam a kis táskámat, és a nagyot is, majd elmentem a földszintre. Bementem a konyhába és megreggeliztem. Mire befejeztem az evést, már fél 10 volt. Apu mondta, hogy már indulhatunk, mert még be akart ugrani előtte a munka helyére. Elköszöntem anyutól, fogtam a cuccomat, felvettem a cipőmet és elindultunk. Útközben, ahogy apu mondta megállt a munka helye előtt. Ő beszaladt, én pedig kint megvártam az autóba, pár perc múlva jött is. Amikor kiértünk az állomásra a vonatom már bent állt a peronon. Elköszöntem aputól, majd felszálltam. Nem sokkal később el is indult.

54.fejezet

A szobámba visszafeküdtem az ágyba, majd felhívtam Dorinát. Reménykedtem benne, hogy felveszi. Pár perc csörgés után bele is szólt.
- Szia. 
- Szia. Ugye nem ébresztettelek fel?  - kérdeztem.
- Dehogyis. Már rég fel vagyok. 
- Akkor jó. Tudunk ma találkozni?
- Persze. De történt valami? – aggodalmaskodott.
- Nem. Vagyis igen, de mindegy majd elmondom. 3-kor a teázóba? – ajánlottam.
- Ott leszek. 
- Köszi. Akkor majd találkozunk, szia. 
- Szia. – köszöntünk el, majd letettem.
Ez után kikeltem az ágyból, átöltöztem, és mivel úgy láttam, hogy süt a nap, ezért felvettem egy színes nadrágot, és egy lenge felsőt, majd elpakoltam az ágyamat. Bementem a fürdőszobába, ahol megmostam a fogamat, kifésültem a hajamat és kicsit kisminkeltem magamat. Pont kész lettem, amikor megszólalt a telefonom.  Először azt hittem, hogy Dorina felejtett el valamit, de ahogy megláttam Krisztián nevét a kijelzőn, kicsit megijedtem. Vettem egy nagy levegőt, kifújtam, majd felvettem.
- Szia. – köszöntem neki.
- Szia. Na, milyen volt az este? – kérdezte. 
- Öö, nem valami jó. Elég hamar haza is jöttem. – mondtam. – És te? Voltál Tomikával? –tereltem a témát. Nem akartam neki elmondani telefonon keresztül, hazudni pedig utálok, ezért jobb, ha most nem beszélünk erről.
- Nem, nem mentem, mert eléggé elfáradtam estére, és a fejem is megfájdult kicsit, szóval inkább otthon maradtam.
- De már jól vagy? 
- Igen, reggelre elmúlott. Szerencsére. Egyébként kérdezted anyukádat a keddről? 
- igen, mehetek.
- De jó. Örülök.
- Én is, nagyon. 1-re ott leszek. Ki tudsz értem jönni? – kérdeztem.
- Nem tudom még. Ha nem jön közbe semmi, akkor igen, de ha nem, akkor majd Tomika kimegy érted. 
- Rendben. Viszont, én most leteszem. Anyu szólt, hogy ebéd.
- Oké, jó étvágyat. Majd beszélünk.
- Köszi, szia.
- Szia.
- Krisztián! – kiáltottam még bele, hogy ne tegye le.
- Igen?
- Szeretlek. – mondtam már halkabban, mosolyogva.
- Én is téged kicsim. – suttogta, majd letettük, én pedig leszaladtam a konyhába. Anyuval ketten gyorsan megebédeltünk, aztán átvonultunk a nappaliba és megnéztünk közösen egy filmet. Mire vége lett, már ¾ 3 múlott, ezért úgy döntöttem, hogy elindulok. Amikor odaértem, bementem, de Dorina még nem volt ott. Rendeltem egy jeges teát, aztán leültem egy asztalhoz, és vártam, hogy megérkezzen Dó.

53. fejezet

Nagyon meglepődtem, ezen az egészen, és miután feleszméltem pár másodperc után, azonnal eltoltam magamtól.
- Héj, ez meg mi volt? – kérdeztem tőle.
- Én azt hittem, hogy te is.. – kezdett el magyarázkodni.
- Hát nagyon nem. Nekem barátom van, akit szeretek és attól, mert ittam veled pár koktélt és eljöttünk táncolni, még nem azt jelenti, hogy már is rám kell másznod. – mondtam neki. - Jó értem, ne haragudj. Sajnálom, viszont én most akkor megyek, ha te nem úgy gondoltad, ahogy én. – tartotta fel a kezeit, majd intett egyet, hátrafordult és elment, én pedig tátott szájjal néztem utána. Miután már meguntam, hogy ott álljak, és páran nekem is jöttek, úgy döntöttem, hogy megkeresem Dorinaékat, hogy én haza megyek. Pár perc keresgélés után, egy boxba meg is találtam őket.
- Figyeljetek, én megyek haza jó? – álltam meg előttük.
- Micsoda? Miért? Tök jó a buli. – mondta Dó.
- Hát neked lehet, nekem már nem annyira. – sóhajtottam, mire ő csak kérdőn nézett rám, de én csak legyintettem. – Majd holnap elmondom. Viszont én most megyek, fogok egy taxit. Ti maradjatok még nyugodtan. – mosolyogtam.
- Biztos? – kérdezte Peti én pedig csak bólogattam. Elköszöntünk egymástól, majd én kimentem, beültem egy ittlévő taxiba, bemondtam a címet és elindultunk. Útközben végig az a csók járt az eszembe, és Krisztián. Iszonyú bűntudatom volt. Tudom, hogy én nem csókoltam vissza, sőt, de akkor is. Egy másik pasival voltam végig, és ez nekem rossz. Nem tudom, hogy elmondjam-e ezt neki, hiszen lényegében, semmi nem történt, mégis rosszul érzem magam. Végül úgy döntöttem, hogy el fogom neki mondani, de majd személyesen. Ezeken merengtem, amikor már csak azt vettem észre, hogy az autó lelassít a házunk előtt. Kifizettem, majd bementem. Lerúgtam magamról a cipőmet és egyenesen felszaladtam a fürdőszobába. Ott ledobáltam magamról a ruhát és beálltam a zuhany alá. Gyorsan lezuhanyoztam, majd kiszálltam, megtörölköztem, felvettem a pizsamámat, bedőltem az ágyba, pár perc múlva pedig már aludtam is.
Reggel iszonyú fejfájásra és napsütésre ébredtem. Ránéztem az órámra, ami fél 12őt mutatott. Kinyújtózkodtam, majd kiszálltam az ágyból és lementem a konyhába. Anyu már főzte az ebédet.
- Szia. – köszönt miután észrevett.
- Szia. Tudsz adni valami fejfájás csillapítót? – kérdeztem miközben leültem a székre. Anyu nem szólt semmit, keresett nekem egy tablettát, majd elém rakta egy pohár vízzel. – Köszi.
- Mi volt a buliba? – nézett rám. – Láttam nem vagy valami jól.
- Ne is kérdezd. Szörnyű volt. Volt egy srác, aki leitatott koktélokkal, táncoltunk, aztán meg megcsókolt. – mondtam, majd ahogy kimondtam az asztalra borultam.
- Micsoda? – csodálkozott anyu.
- Ja, ne is mond. persze rögtön eltoltam és haza is jöttem, de akkor is. Kicsit olyan rossz, mert egész este szinte nem is gondoltam Krisztiánra, mert ezzel a fiúval voltam. Tudom, hogy nem volt semmi, de lelkiismeret furdalásom van. Ez normális? – néztem rá elkeseredetten, mire ő csak mosolyogva bólogatott.
- Természetes kincsem, hiszen szerelmes vagy.
- Szerinted elmondjam neki?
- Ahogy gondolod. Bár én a helyedbe elmondanám, ha ilyen rosszul érzed, magad ettől. Jobb lesz utána neked. Nem hiszem, hogy megharagszik, hiszen te nem csináltál semmit. Jobb lesz, hogyha elmondod. – biztatott.
- Akkor elmondom neki, de személyesen. Lesz egy kis szabad ideje a héten. Elmehetek ugye? – kérdeztem.
- Mikor is pontosan?
- Kedden mennék, aztán pénteken koncertezik itt, és vele haza jönnék. Jó?
- Rendben, nekem jó. Csak ne felejtsd, hogy a szóbeliden még nem vagy túl.
- Nem felejtem, nyugi. Viszont most megyek, felhívom Dorinát. – mondtam, majd lepattantam a székről s felszaladtam a szobámba,

52. fejezet

Itt is van.. Ne haragudjatok, tudom, hogy nagyon későn, de nem tehetek róla :S


Ez a nap gyorsan eltelt, délután még kimentem Chloeval sétálni, majd este Krisztiánnal beszéltem telefonon. Elmondtam neki, hogy holnap megyünk valahová Dorinával és persze Petivel. Mondta, hogy érezzem magam jól, lehet ő elmegy Tomikával fellépni este. Sokáig beszélgettünk, mint mindig ilyenkor, majd miután letettük elmentem lefeküdni. 
Másnap délig aludtam, amit nem értettem, hiszen hamar mentem lefeküdni tegnap, de végre legalább jól kipihentem magamat. Mivel már elég késő volt a reggelihez, ezért már nem ettem, hanem inkább megvártam az ebédet,addig pedig felmentem a szobámba, felvettem egy rövidnadrágot, egy pólóval és elkezdtem pakolni a szobámba. Közben anyu szólt, hogy menjek enni. Miután jól laktam, befejeztem még a szobámat, majd úgy döntöttem, hogy megnézek egy filmet. A film 2 órás volt, és mire vége lett már 6 óra volt. Úgy döntöttem, hogy elkezdek készülődni. Előbb elmentem lefürödni,ami nálam, mint mindig, most se tartott kevesebb ideig 1 óránál. Megmosakodtam, megmostam a hajam, majd kiszálltam, megtörölköztem, majd a törülközőt magamra tekertem és úgy mentem ki a szobámba. Ott elővettem a tegnap vásárolt ruhámat, és felvettem. A hajamat megszárítottam hajszárítóval, és kicsit begöndörítettem és kisminkeltem magam. Mire kész lettem, már 8 óra volt, Petiék pedig fél 9re ígérték magukat. Lementem a földszintre, hogy egyek még valamit. Csináltam magamnak pirítóst és mire befejeztem, fél 9 előtt pár perccel, megszólalt a csengő. Tudtam, hogy Dorina az, ezért beszóltam anyuéknak a nappaliba, hogy majd jövök, felvettem a cipőmet és a kis kabátomat, majd elindultunk. Természetesen taxival, hiszen nekem és Dorinának még nincs jogsink, Peti pedig gondolom nem gyümölcslét, akar inni. A hely ahová mentünk nem volt messze, pár perc múlva oda is értünk. Bementünk, majd egyből a bárpulthoz mentünk. Én és Dorina kértünk egy-egy koktélt, Peti pedig valami erősebbet. 
A buli az egész jól indult, jó volt a zene és elég sokan is voltak. Dorinaék valahol a tömegbe voltak elfoglalva egymással, én pedig épp a bárpultnál ültem, amikor a mellettem lévő székre ült valaki.
- Szia cica. – köszönt. Ránéztem, nem volt rossz pasi, szőke vasalt haja volt. Jól nézett ki, de már látszott rajta, hogy nem teljesen józan.
- Te nekem szóltál? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Bizony. Ilyen gyönyörűség egyedül? - jött kicsit közelebb, ami engem eléggé zavart.
- Hát úgy látszik. - válaszoltam. - Viszont, ha nem haragszol, nekem pont jó így egyedül. – fordultam el tőle, de csak nem hagyott békén.
- Ugyan már. Rendelek neked egy italt jó? Úgy látom, hogy üres a poharad. – És valóban igaza volt, üres volt a poharam. Úgy gondoltam, hogy hagyom hadd, rendeljen nekem valamit, hátha utána lelép. Hát nem így lett..
Az 1. italt még egy követte, majd még egy. Már csak azt vettem észre, hogy elég közel ülünk egymáshoz, és épp nevetünk valamin. Kiderült, róla, hogy Márknak hívják, ide jár az egyetemre, 20 éves és nagyon vicces.
- Figyelj, nem jössz táncolni? – kérdezte hirtelen.
- Áh, nem is tudom, szerintem már lassan mennem kéne. – ráncoltam a homlokomat.
- Ugyan már, ne butáskodj. Táncolunk egyet, aztán mehetsz. Na, mit szólsz? – nézett rám kérdő szemekkel.
- Hát jó, de csak egyet. – mutattam az újammal, mire ő csak fogta a kezem és behúzott a táncparkettre. Elkezdtünk táncolni, ő pedig egyre közelebb húzott magához, én pedig nem tudom miért, de nem ellenkeztem. Lehet, hogy a már bennem lévő alkohol miatt. Persze mint az italból, abból az egy táncból is több lett, és el akartam tőle húzódni, hogy már menjünk leülni, amikor egyszer csak maga felé fordított, egy ideig nézett, majd megcsókolt..

51. fejezet

Vasárnap még átnéztem a tételeimet, megtanultam, amit még nem tudtam, és izgultam az elkövetkező hetek miatt. Este lefürödtem, beszéltem Krisztiánnal, aki még egyszer sok szerencsét kívánt, majd végül elaludtam.
A hetem nem szólt másról, csak a tanulásról és az érettségiről.  Délelőttönként az iskolába voltam, délután pedig otthon tanultam. Hétfőn megírtam a magyar-t, amit szerencsére tudtam. Kedden, matematikából voltak, így szerencsére én otthon maradhattam, és készülhettem a történelemre, ami szerdán volt. Ezzel akadt egy kis problémám, de azt hiszem, hogy ettől eltekintve egész jó lesz. Csütörtökön és pénteken volt az angol és a német, amit úgy szint tudtam, szóval ettől nem félek.  Kedden még volt egy utolsó, a biológia, amire szinte egész hétvégén készültem, így biztos voltam benne, hogy tudni fogom, és így is lett. Kedd délután már felszabadultan, boldogan mentem haza Dorinával. Az eredmények, majd pár hét múlva derülnek ki. Most egy ideig nyugtom lesz, és tanulhatok a szóbelikre, de az szerencsére csak 1 hónap múlva lesz.  Legszívesebben kint lettem volna Dorinával délután, de neki még holnap kémiából kell írnia, amitől kicsit fél, ezért hazament tanulni, így én is otthon voltam délután, de megbeszéltük, hogy hétvégén elmegyünk és bulizunk egy nagyot.
A szerdát, azt végig aludtam, unatkoztam és délután vagy 2 órát beszéltem Krisztiánnal. Elmondtam neki, hogy- hogy sikerült az érettségim és hasonlókat. Megbeszéltük, hogy jövő héten lehet, felmegyek hozzá pár napra. Nekem úgy sem kell suliba járnom a szóbeliig. 
Később próbáltam hívni Dorinát, hogy mi volt ma, de nem vette fel.  Gondoltam biztos Petivel van.
Csütörtökön, reggel Dorina visszahívott, hogy nem hallotta és azért nem vette fel. Elmondta, hogy amennyire félt tőle, nem is volt annyira nehéz. Ennek örültem. Megemlítette a szombat esti bulit, megbeszéltük, hogy a napot együtt töltsük, vásárolunk, és ilyesmi.
Ezért gyorsan kipattantam az ágyból, és a szekrényemhez mentem. Mivel úgy láttam, hogy süt a nap, kivettem egy kis farmert, egy vállpántos pólót és egy szürke blézert. Raktam magamra pár ékszert, kisminkeltem magam, fogat mostam, majd felkaptam a táskámat és elindultam le. Anyu épp a nappaliba tévézett.
- Anyu, elmegyek Dorinával vásárolni. – mentem be hozzá.
- Rendben. Ebédre jössz? – nézett fel rám.
- Nem hiszem.  Majd bekapunk valamit.
- Pénzed van? – kérdezte, mire én csak bólintottam. – Akkor jó. Majd gyere. – mondta, én pedig felkaptam a cipőmet és a napszemüvegemet, majd elindultam.  Mire odaértem a plázához, Dorina már ott volt.
- Szia. – köszöntünk egymásnak egy puszi után.
- Mehetünk? – intett fejével befelé én pedig csak bólogattam.
Rengeteget mászkáltunk egész délelőtt, és nagyon nehezen találtuk meg mindketten a megfelelő ruhát. Az összes üzletet bejártuk, nekem pedig már majd leszakadt a lábam. Miután megvettük a ruhát, beültünk egy étterembe, a plázába, hogy megebédeljünk. Mindketten rendeltünk, majd miután kihozták az ételt elkezdtünk enni. Amikor mindketten jól laktunk, úgy döntöttünk, hogy elindulunk haza.

50. fejezet

Itt is van az új rész.
Viszont szeretnélek megkérni titeket, hogy kicsit több komit, és ne csak annyit hogy „jó lett”. Lehet, hogy tényleg az agyatokra megyek már ezzel, de hogyha nem fogok komikat kapni, akkor nem lesz minden nap rész. Ne haragudjatok, de úgy elég rossz írni, hogy nem kapok visszaigazolást. Mónikának köszönök a mindennapi komikat, de egy nekem ne elég.. És abból a pár emberből aki álltalába „likeolja” a részeket, hogyha legalább 5 írna, én annak is örülnék. Nem muszáj chatbe, lehet a megjegyzésekbe is. Köszönöm :)  

Egy kicsit fent voltunk még a szobámba, majd amikor hallottuk, hogy megérkezett Tomika lementünk a :földszintre.
- Helló. – köszöntünk neki.
- Sziasztok. – mondta és adott mellé egy puszit. – Na, mehetünk? –kérdezte.
- Mi? Ilyen hamar? Ne már. Kicsit még igazán leülhetsz. – néztem rá kérlelő szemekkel. Nem akartam, hogy máris elmenjenek.
- Jó, rendben. De már tényleg nem soká, mert fáradt vagyok. – ásított. Bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.
- Tamás nem vagy éhes? – kérdezte anyu.
- Nem, köszi, de ettem otthon. – válaszolta.
Itt beszélgettünk fél 8-ig, amikor aztán Tomika már tényleg nagyon hajtotta, hogy menni akar ezért felmentünk Krisztiánnal a holmijáé.
- Sajnálom, hogy már menned kell. – mondtam neki szomorúan már a szobámba.
- Én is kicsim, nagyon. – jött oda hozzám és átölelt.
- Felhívsz, ha haza értél? – kérdeztem.
- Persze, hogy felhívlak. Minden nap fel foglak hívni, ígérem. – szorított magához.
- Köszönöm. Lehet, hogy majd valamelyik hétvégén el tudok hozzád menni. – néztem fel rá.
- Annak örülnék, de ezt majd megbeszéljük még telefonon. Most az érettségid az első.
- Neked pedig a diplomád. – mosolyogtam.
- Bizony. Viszont, ne beszéljünk most erről, mert mennem kell lassan. Tudod, hogy Tomika milyen türelmetlen. – nevetett.
- Tudom, sajnos. – húztam a számat.
- Most megcsókollak, nem akarom a szüleid előtt. – suttogta, de válasz helyett inkább én csókoltam meg őt. Percekig csókoltuk egymást, amikor meghallottuk Tomi hangját.
- Kölyök jössz már? –kiáltotta lentről.
- Pillanat. – szólt vissza. – Megyünk? – nézett rám és nyújtotta a kezét. Én bólintottam, majd elindultunk lefelé. Ott anyuék is elköszöntek, Krisztián adott még egy puszit a számra és megölelt, aztán elmentek. Kicsit szomorú voltam, hiszen nem tudom, hogy mikor látom őket újra. Mi visszamentünk a házba, anyuék a nappaliba én pedig a szobámba mentem. Előszedtem a pizsamámat, majd bementem a fürdőbe. Levetkeztem, majd beálltam a zuhany alá. Semmi másra nem vágytam, csak a forró vízre. Vagy 20 percig álltam a víz alatt, aztán kiszálltam. Megtörölköztem, felvettem a pizsamámat és befeküdtem az ágyba. Meg akartam várni Krisz hívását, ezért még nem aludtam. Mivel a tételeimhez már semmi kedvem nem volt, ezért inkább elővettem az egyik kedvenc könyvemet és azt kezdtem el olvasni. A szemem már majd leragadt, amikor megszólalt a telefonom. Ránéztem és a kijelzőn Krisztián neve villogott.
- Szia. –vettem fel.
- Szia. Megérkeztem. - szólt bele.
- Gondoltam. – mosolyodtam el. – Én pedig már le is zuhanyoztam, olvastam és most már az ágyba, vagyok. Már rég aludnák, csak meg akartam várni a hívásodat.
- Oh, köszönöm. Viszont akkor hagylak is aludni. – mondta.
- Rendben. Majd holnap beszélünk. Szeretlek.
- Én is téged, jó éjt. – köszöntünk el, majd letettük. A könyvemet visszatettem a polcra, lekapcsoltam a villanyt, pár perc múlva pedig már aludtam is.

49. fejezet

Mire kiértem a fürdőből, nagy meglepetésemre Krisztián már elpakolt.
- Jéé, te elpakoltál? – mentem oda hozzá.
- Bizony. Most mond, hogy nem vagyok imádnivaló. – ölelt meg.
- De az vagy. A legjobb. – csókoltam meg, amikor megszólalt a telefonja.
- Igen? – vette fel, de nem mozdult mellőlem – Nem tudom. Amikor akarsz. Jó, majd hívj. Helló. – köszönt el, majd a telefont visszacsúsztatta a zsebébe. – Tomika volt. Azt mondta, hogy vonattal jön. Olyan 6 körül lesz itt. – mondta.
- Akkor jó. Addig még van időnk. De mit csináljunk? – kérdeztem.
- Nekem mindegy. Amit csak akarsz. 
- Nézünk filmet? 
- Nézhetünk. – bólogatott.
- Szuper. Én csinálok pattogatott kukoricát, te pedig addig válaszd ki a filmet. – mondtam, majd fogtam a kezét és lementünk. Ő bement a nappaliba én pedig a konyhába. 
- Na választottál? – kérdeztem, miután leültem mellé a kanapéra. 
- Aha. – mutatta fel a DVD. Egy vígjátékot választott, amit nem rég vettünk és még nem láttam. Betette a lejátszóba, majd a kanapén összebújva néztük meg. A film 1 és fél órás volt. Mire befejeztük nemsokára megjött anyu is. 
. Helló. Hát te hol voltál? – köszöntünk neki.
- Sziasztok. Be kellett mennem munkába. - válaszolt.
- Ja, gondoltam egyébként. - mondta.
- Ebédeltetek már? - kérdezte mire mi csak a fejünket, ráztuk. - Akkor gyorsan összedobok valamit. Ti addig mondjuk, megteríthettek. - kérte, majd bement a konyhába mi pedig utána. Krisztiánnal megterítettünk aztán nem sokkal később kész lett a kaja és leültünk enni. Miután befejeztük megköszöntük, majd úgy döntöttünk, hogy kivisszük Chloet. Krisztián természetesen felvett egy baseball sapkát és egy napszemüveget, hátha akkor kevésbé ismerik fel, aztán elindultunk. Kézen fogva sétáltunk, és szerencsére nem jött oda hozzánk senki. Páran megnéztek, de nem biztos, hogy felismerték SP-t. Egy óra hosszát sétálgattunk, beszélgettünk, amikor már Chloe és mi is eléggé elfáradtunk, ezért elindultunk haza. Mire haza értünk, már 4 óra volt. Felmentünk a szobámba, és az ott lévő kis kanapémra leültünk és csak beszélgettünk. Mindenről, ami csak eszünkbe jutott, néha pedig meg-megszakítottuk egy rövid vagy egy hosszabb csókkal. Jó volt végre csak vele, kettesben lenni, és sajnos már nem lehet soká, és mennie kell.  
- Énekelj nekem. – kértem egyszer csak.
- Mi? Ne már. – húzta a száját.
- Na, kérlek szépen. – néztem rá, majd megcsókoltam.
- De csak egyet jó? – kérdezte mire én, csak bólogattam. – Mit szeretnél, mit énekeljek?
- Legyen, a Kelts fel. Azt annyira imádom.
- Jó. – mondta, majd elkezdett énekelni.
- Köszönöm. Szeretlek. – suttogtam, majd megcsókoltam, áthúzott az ölébe én pedig a lábammal átfontam a dereka körül a lábamat. Így csókolóztunk, először gyengéden, majd egyre szenvedélyesebben. Krisztián a hátamat simogatta, vagy a hajamba túrt, én beleharaptam az alsó ajkába, és csak még jobban magához húzott. Aztán megfogta a felsőm alját, mire én nagy nehezen elhúzódtam tőle és leállítottam.
- Tudom, ne haragudj, de annyira kívánlak. – suttogta közel a számhoz.
- Tudom, és én is téged, de én még nem érzem magam készen, ne haragudj. Ráadásul anyu is itthon van és Tomika is, bármikor megjöhet. – mondtam neki.

- Értem. Mondtam, hogy megértem, csak nehéz. De ígérem, hogy addig nem lesz semmi, ameddig, te nem állsz készen. – mosolygott, majd megcsókolt. 

48. fejezet

Itt is van. Kicsit későn, és nem is nagyon hosszú, de nem volt időm többre. Remélem, hogy azért tetszeni fog :)

Reggel arra keltem, hogy Krisztián valakivel telefonon beszélget. Halkan felültem, majd vártam, hogy letegye. Amikor észrevett, hogy fel vagyok rám mosolygott és végigsimított a lábamon, végül a keze ott maradt a combomon. Egy kicsit beszélt még, majd elköszöntek és rám nézett.
- Szia. Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni. Orsi hívott, hogy mikor megyek haza. – hajolt közelebb és adott egy puszit a számra.
- Nem baj, és mikor mész haza? – kérdeztem miután átültem az ölébe.
- Majd ha Tomika megjött. Fogalmam sincs. – mondta, aztán megcsókolt.
- Megyünk reggelizni? Éhen halok. – mosolyogtam rá a csók után.
- Persze, mehetünk. – válaszolta. – Csak előbb szerintem felöltözök. Nem hiszem, hogy egy bokszer alsóba akarok anyudék előtt lenni. – nevetett.
 Megvártam, amíg felöltözik, majd lementünk.
Nagy meglepetésemre a földszint üres volt, csak Chloe ugrált a lábunknál.
- Apu munkába, de anyu hol lehet?– néztem csodálkozva Krisztiánra.
- Fogalmam sincs.
- Mindegy, lehet be kellett mennie munkába, vagy valami. Gyere együnk. – húztam a konyhába.
Gyorsan megreggeliztünk, majd visszamentünk a szobámba.
- Fel kellene öltöznöm. – húztam a számat.
- Nekem jó vagy így is. –jött oda hozzám.
- Oh, azt elhiszem. –nevette, ő pedig megcsókolt. Folyton csókolózunk, nagyon sokat, és egyre jobban akarom. Annyira imádom, szeretem. A legjobban az egész világon. Belehalnék, ha most elveszíteném. Sose gondoltam volna, hogy egyszer mi ketten, de most, hogy ez van, nem cserélném el semmiért. A szerelem az egyik legszebb dolog a világon, az pedig, hogy ezt vele élhetem át, még boldogabbá tesz.
- Szeretlek. – suttogtam közel az ajkaihoz.
- Én is téged.
- Nem akarom, hogy itt hagyj. Nem bírom nélküled. Kegyetlenül hiányzol olyankor, amikor nem vagy itt velem. – néztem fel a szemébe.
- Te is nekem kicsim, de tudod, hogy akármennyire is szeretnék, nem maradhatok. Már csak 1 hónap. Azt már kibírjuk, ha már ennyit kibírtunk. Aztán sülve-főve együtt leszünk, ígérem. Már csak 1 hónapot kell kibírnunk. – ölelt meg én pedig szorosan hozzá bújtam.
- Úgy szeretnék már túl lenni ezen az egészen. – sóhajtottam.
- Elhiszem. – mondta miközben a hajamat simogatta.
- De mindegy, hagyjuk ezt a témát. Inkább csináljunk valamit. – bontakoztam ki az ölelésből.
- Jó ötlet, de mit? – nevetett.
- Először is én felöltözök, aztán elpakolok, és utána eldöntsük. Jó? – kérdeztem.
- Persze. – bólogatott. Oda mentem a szekrényemhez, kivettem egy térdig érő kicsit bő farmert és egy pólót, majd bementem a fürdőbe. Ott gyorsan átöltöztem, fogat mostam a hajamat pedig csak felfogtam egy copfba, aztán visszamentem Krisztiánhoz.

47. fejezet

Itt is van, remélem, hogy ez is tetszeni fog :) A komikat pedig köszönöm :P

Az étterembe végül még is csak megengedtem Krisztiánnak, hogy fizessen, majd utána elindultunk haza, mivel már elég hideg volt. Otthon, beköszöntünk még anyuéknak, aztán felmentünk a szobámba.
- Én lezuhanyozok gyorsan jó? Vagy szeretnél előbb te? – kérdeztem.
- Ne, menjél nyugodtan. Majd én megyek utánad. – mosolygott, mire én csak adtam neki egy puszit és bementem a fürdőbe. Siettem, nem akartam nagyon megvárakoztatni. Gyorsan lezuhanyoztam, aztán felvettem a pizsamámat és visszamentem hozzá.
- Mehetsz is. – ugrottam be az ágyamba.
- Gyors voltál. - mondta miközben felállt.
- Siettem. – takarództam be, ő pedig bement a fürdőbe.
Én befészkeltem magam kényelmesen az ágyba, és amíg vártam Kriszre, addig bekapcsoltam a tv-t. Kapcsolgattam, amikor megláttam, hogy az egyik kedvenc filmem van, az Utóirat: Szeretlek, ezért elkezdtem nézni. Kb. már 15 perce tarthatott, de mivel már rengetegszer láttam ez nem zavart. Annyira belemerültem, hogy csak azt vettem észre, hogy Krisztián lefekszik mellém.
- Ez mi? – bökött fejével a tv képernyőre.
- Utóirat: Szeretlek. – motyogtam.
- Ez valami romantikus? – kérdezte, mire én csak bólintottam.
- Nem létezik, hogy még nem láttad ezt a filmet. – néztem rá.
- Hát pedig létezik. Most te ezt végig nézed?
- Bizony végig, de figyeld, lehet neked is tetszeni fog. – bújtam oda hozzá és adtam neki egy puszit.
- Azt kétlem, de oké, ha akarod, nézzük.
- Köszönöm. – mosolyogtam rá.
Krisztiánt szerintem nem nagyon érdekelte, mert folyton a telefonját nyomkodta, és engem simogatott, puszilgatott, ami azért nagyon jól esett. A film végén kikapcsoltam a tévét, majd ránéztem Kriszre.
- Ugye nem volt annyira szörnyű? – kérdeztem.
- Nem nagyon figyeltem. Valami más kötötte le a figyelmemet. – suttogta közel a számhoz.
- Igen? És mi? – ellenkeztem vele, mire ő válaszul megcsókolt.  Szenvedélyesen csókolóztunk, majd apró csókokkal halmozta el arcom, illetve nyakam. Az egyik keze hajamban kalandozott, másikkal pedig derekamnál fogva húzott magához egyre közelebb. Már a felsőmet tolta feljebb, amikor hirtelen, mint a villámcsapás eszembe jutott, hogy hol vagyunk ezért leállítottam.
- Krisztián.. ne .. itt ne. – toltam el magamtól pihegve.
- Persze, ne haragudj. – mászott le rólam, de én visszahúztam.
- Hidd el, hogy én is akarom..akarlak, őrülten kívánlak, de nem itt ahol a szüleim a szomszéd szobába vannak. – suttogtam pár centire a szájához.
- Nem kell elsietnünk, én addig várok, ameddig csak akarod. – puszilt meg, majd tényleg lemászott rólam, de szorosan magához húzott és átölelt.
- Köszönöm. Szeretlek. Mindennél jobban. – bújtam a nyakához.
- Én is téged kicsim. – mondta, miközben a hátamat simogatta. Egy ideig így feküdtünk, majd engem pár perc múlva elnyomott az álom.

46. fejezet

Felértünk a szobámba, Krisztián leült az ágyamra, én pedig kivettem egy farmer nadrágot és egy pólót a szekrényből.
- Pillanat csak átöltözök jó? Elég kényelmetlen ez a ruci. – mutattam magamra.
- Pedig olyan szexi. – húzott magához én pedig csak nevettem, majd megcsókoltam.
- Na, engedj. – szálltam ki pár perc múlva az öléből és beszaladtam a fürdőbe. Ott gyorsan átvettem a ruhámat és visszamentem a szobámba. Krisztián pedig épp a telefonját nyomogatta. Gondolom twitterezett.
- Kész vagyok. – ültem le mellé.
- Oké, örülök. – mondta rám sem nézve.
- Jaj, ne twitterezz már. – akartam kivenni a telefont a kezéből, de nem hagyta.
- Egy pillanat várj. Egyébként igazán csinálhatnál te is.
- Én? Ugyan minek? Nincs rá szükségem. – feküdtem le.
- Oh, akkor ugyan mire van szükséged? – tette le a telefont és feküdt félig rám.
- Csak rád. – suttogtam közel az ajkához, majd megcsókolt. Ott csókolóztunk az ágyam közepén, fogalmam sincs mennyi ideig. Csak azt tudom, hogy a legjobb érzés a világon vele lenni és, hogy sose akarom elengedni.
- Úgy sajnálom, hogy holnap már elmegyek. – feküdt le mellém és húzott szorosan magához.
- Hát akkor ne menj. – néztem rá.
- Tudod, hogy nem maradhatok akármennyire is szeretnék. Ráadásul, most neked írásbelid lesz jövő héten.
- Jaj, tudom, ne is mond. Úgy félek tőle.
- Ne félj. Rengeteget tanultál, tudni fogod.– puszilt meg.
- Hát remélem, hogy tudni fogom.
- Majd szorítok neked. – nevetett.
- Köszönöm.
- Nem megyünk ki? – jutott hirtelen eszembe.
- Nem tudom. Minek?
- Hát sétálni, vagy valami bármi. – forgattam a szememet.
- Jó, de ha letámadnak, megvédesz. Ezt a szemforgatást meg hanyagoljuk. – mondta, miközben felállt az ágyamról.
- Oké. – nevettem, majd megfogtam a kezét és elindultunk le. – Anyu elmentünk. – kiáltottam, be a nappaliba miközben húztuk fel a cipőnket.
- Rendben. – hallottam.
Felvettük még a kabátot, majd elindultunk kézen fogva. Így sétálgattunk, és beszélgettünk, én pedig egyre éhesebb lettem, mivel utoljára délben ettem.
- Krisztián, én éhes vagyok. Te nem? – kérdeztem.
- Hát, most, hogy mondod kicsit. – bólogatott.
- Gyere, meghívlak a kedvenc éttermembe jó?
- Mehetünk a kedvenc éttermedbe, de nem hívsz meg. Én fogok fizetni. – mondta miközben elindultunk.

-Ne már Kicsim. – álltam meg.
- Jaj, gyere már. Kibírod. – nevetett és jött vissza hozzám.
- De olyan izé vagy. – durciztam.
- Tudom, de te így szeretsz. – csókolt meg.
- Utállak. – mondtam. Természetesen nem gondoltam komolyan
- Nem utálsz, na gyere. – nevetett ki, majd megfogta a kezem és egy puszi után elindultunk.

45. fejezet

 Itt is van az új rész, tudom kicsit későn, és kicsit rövid és nem is lett olyan jó szerintem, de remélem, hogy azért  tetszeni fog :) 

A tömegbe, többen is megnéztek minket, de nem nagyon vettük őket figyelembe. Kicsit keresni kellett anyuékat, mivel már nem ott álltak ahol elébb, de szerencsére hamar megtaláltuk őket. Amikor közeledtünk, már észrevettek minket, és mosolyogva vártak.
- Anyu, apu, szeretném nektek bemutatni Krisztiánt. Krisztián, ő itt az anyukám Nóra, ő pedig az apukám, Erik. – húztam magam mellé és mutattam be őket.
- Csókolom. – köszönt kicsit félénken.
- Szia. Szóval te lennél Krisztián. – mondta anyu, majd megölelte Kriszt. 
- Én lennék. - láttam, hogy kicsit meglepődött, de visszaölelt. – Örülök, hogy megismerhetem. 
- Mi is, már nagyon vártuk, hogy megismerhessünk, és nyugodtan tegezz csak minket. – rázott vele kezet apu is. 
- Oh, köszönöm. 
Gyorsan üdvözölték még Tomikát is, majd nekem és Dorinának el kellett mennünk. A ballagás, elég sokáig tartott, rengeteg virágot kaptam, már alig bírtam tartani a kezemet a végére. Krisztiántól is kaptam egy nagyon gyönyörű szép virágcsokrot és egy ezüst karkötőt, nagyon tetszett mindkettő. Kaptam Tomikától is virágot, anyuéktól is és rengeteg ajándékot és ott voltak Tomika szülei is, aminek nagyon örültem, mert már régen találkoztunk. Miután vége lett, elköszöntem Dorinától, majd elindultunk haza. Amikor haza értünk, anyu bepakolta a virágokat egy vázába, én pedig fogtam az ajándékaimat, és Krisztiánt magammal húzva elindultunk a szobámba. Én lepakoltam az asztalomra, ami a kezembe volt, ő pedig addig szétnézett.
- Szép szobád van. – mondta, miközben leült az ágyra.
- Köszönöm. – mentem oda hozz, ő pedig az ölébe húzott, és szinte rögtön rátapadt a számra. Annyira jól esett, olyan régen vágytam már a csókjára. Pár percig csókolóztunk, majd amikor szétváltunk csak szorosan megöleltem.
- Erre vártam már mióta. – sóhajtott.
- Ugye itt alszol ma? Kérlek szépe, aludj itt. – suttogtam a fülébe.
- Nem tudom. Nem akarok zavarni.
- Hülye vagy? Dehogyis zavarsz. – néztem rá.
- De a szüleid .. – kezdte volna mondani, de közbe vágtam.
- A szüleimmel majd én megbeszélem. Már 18 éves felnőtt vagyok.
- Akkor jó, de nem akarom, hogy baj legyen vagy ilyesmi.
- Nem lesz semmi baj. – csókoltam meg.
- Kicsim lejöttök? – hallottam megy anyum hangját a földszintről.
- Persze, megyünk. – kiáltottam vissza. – Na, gyere. – álltam fel, és húztam magam után.
Lementünk a konyhába, ahol már meg volt terítve. Leültünk és elkezdtünk enni. Miután megebédeltünk, átvonultunk a nappaliba, ahol elkezdtünk beszélgetni. 4 körül, Tomikaék úgy döntöttek, hogy elindulnak haza, mivel ők kicsit messzebb laknak. Krisztiánnal megbeszélték, hogy majd holnap, ha Tomika megyen haza, akkor beugrik érte. Elköszöntünk, megköszöntem az ajándékokat, majd elindultak. Anyu a konyhába volt, én pedig apuval és Kriszel a nappaliba, de kicsit otthagytam őket és elmentem bementem anyuhoz, aki éppen mosogatott.
- Na? – kérdeztem tőle, miután felültem a konyhapultra. – Ugye, hogy imádnivaló?
- Igen, az. Látszik, hogy oda van érted. – bólogatott.
- Akkor gondolom nem gond, hogyha itt alszik. – mondtam kicsit félénken.
- De külön szobába. – vágta rá.
- Anyu, ne már, légy szíves. Nem volt még köztünk semmi olyan, és most még nem is lesz. Ígérem, hogy jók leszünk.  –néztem rá könyörgős szemekkel.
- Ne nézz így rám. - nevetett. – Jó, rendben legyen. – egyezett bele végül.
- Juj, köszönöm anyu, imádlak. – ugrottam le, majd megöleltem, mire ő csak nevetett én pedig vissza mentem a fiúkhoz, akik, úgy látszik elég jól megértik egymást mert éppen nevettek valamin.
- Min nevettek? – ültem le Krisztián mellé.
- Semmin. – fogta meg a kezem, majd nagy nehezen abba hagyta a nevetést.
- Hát ok, akkor ne mondjátok el. Megyek fel a szobámba. Jössz velem? – kérdeztem Kriszt, mire ő csak bólintott és felmentünk.

44. fejezet

Ma, azért van már ennyire hamar rész, mivel holnap nem leszek itthon egész nap, és csak későn este jövök haza, ezért felteszem nektem most :) De ezért cserébe, kicsit több komit kérek :P Ha legalább a 12 "likeolónak" a fele írna, én már akkor nagyon boldog lennék :)

Reggel, az ébresztőórámra ébredtem fél 7-kor. Szinte rögtön kipattantam az ágyból, és először a fürdőbe mentem. Megmostam a fogam, és raktam magamra egy kis sminket, felöltöztem, a hajamat pedig begöndörítettem. Miután kész lettem, lementem a konyhába, ahol anyuék már reggeliztek.
- Szia kincsem. Gyönyörű vagy. – mosolygott anyu.
- Bizony, felnőttél. – jött oda apu is és megölelt.
- Köszönöm. – öleltem vissza.
- Éhes vagy?
- Nem. Egy falat se menne le a torkomon. – nevettem, majd leültem azért az asztalhoz, mivel volt még egy kis időm az indulásig.
- Krisztiánnal megbeszélted? – kérdezte anyu.
- Igen, és képzeld még is eltud jönni. Úgy örülök. – tapsikoltam.
- Akkor jó, várom már, hogy megismerhessem. – bólogatott apu.
- Imádni fogjátok.
- Majd meglátjuk. – nevettek. - Mikor jönnek egyébként?
- Majd csak olyan 9 körül érnek ide azt mondta.
- Értem.
Egy kicsit ültem még ott, majd elindultam suliba. Útközben találkoztam Dorinával és együtt mentünk be. Furcsa volt, hogy milyen gyorsan elment az a 8 év. Ez alatt az idő alatt kaptunk hideget, meleget, ellenségeket, barátokat, de azt hiszem, hogy örülök, hogy itt hagyhatom. Valahogy én sose éreztem itt magam jól, ezért nem is annyira bánom, hogy vége. Csupán azt sajnálom, hogy Dorinát ezek után kicsit ritkábban fogom látni. Ilyesmi dolgokon gondolkoztam, egy ideig, de aztán többen oda jöttek hozzánk, így velük beszélgettem. Elég sokan voltak, több alsó éves és olyanok is, akik már felettünk végeztek pár évvel. Amikor már 9 múlott és eszembe jutott, hogy Krisztiánéknak valamikor ilyenkor kéne érkezniük, kicsit elkezdtem izgulni, fogalmam sincs miért. Vártam már, hogy lássam. Negyed 10-kor úgy döntöttem, hogy felhívom, hogy hol vannak már.
- Szia. Hol vagytok? – kérdeztem, mindjárt miután felvette.
- Kicsim, ne haragudj, nemsokára ott vagyunk, 10 perc. – szólt bele.
- Okés, csak siessetek.
- Rendben. Szeretlek.
 - Én is. – mondtam, majd letettük a telefont.
Megnyugodtam, hogy nemsokára itt lesznek, és mivel anyuék is 10-re ígérték magukat a keresésükre indultam. Hamar meg is találtam őket.
- Na sziasztok. Fhú, nagyon izgulok. – mondtam nekik.
- Ne félj. Nem lesz semmi baj. A srácok?
- Nemsokára itt lesznek, most beszéltem Krisztiánnal.
- Akkor jó, de most menj a többiekhez.
- Jó-jó, megyek. Majd jövök még. – intettem és elmentem.
Épp megtaláltam Dorinát, amikor csöngött a telefonom.
- Na itt vagyunk a bejáratnál. Jó lenne, ha ide jönnél elég sokan vannak itt. – szólt bele Tomika.
- Oké, pillanat és ott vagyok. – mondtam. – Dó, gyere itt vannak a fiúk. – húztam magam után. Oda értem a bejárathoz, majd szinte rögtön észre vettem őket.
- Sziasztok. – mentem oda hozzájuk. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, de így is jó páran őket nézték.
- Szia. – köszönt, majd megölelt. – Gyönyörű vagy. Úgy megcsókolnálak most. – suttogta a fülembe.
- Köszönöm. Hidd el, én sem vágyom másra, de ki kell még bírnod picit. – nevettem, majd átöleltem én is. Egy kicsit így álltunk, de aztán elengedett és Tomika is megölelt.
- Na gyertek, menjünk anyuékhoz. – fogtam meg Krisztián kezét és kezdtem el húzni.
- Most? – nézett rám nagy szemekkel.
- Igen, most. Ne félj, nem lesz gond, imádni fognak. – adtam egy kis puszit az arcára, majd tovább mentünk.

43. fejezet

Itt is van. Megkaptátok volna hamarabb, hogyha nem lett volna baj a bloggal :S Nem tudom, hogy mi volt vele. Próbáltam az emlékezetemből kb. ugyan olyanra írni mint az előző volt, azt hiszem sikerült. Szerintem ilyen gyorsan még sose írtam meg egy részt se, nem is lett olyan jó, de remélem, hogy azért kapok komikat :)

Ez a 3 hát nagyon nehéz volt és lassú. Sokat tanultam az érettségire, és próbáltunk a holnapi ballagásra. Krisztiánnal sajnos nem találkoztam, mert neki is és nekem is sok dolgom van. Kicsit össze is kaptunk tegnap, mert lehet, nem jöhet el holnap. Tudom, hogy igazságtalan voltam vele, de akkor ezt nem láttam be. Hallottam a hangján, hogy nagyon sajnálja, és tényleg szeretne itt lenni, én pedig felkaptam a vizet és jól összevesztünk. Megvolt az első veszekedésünk, de fel fogom hívni este, hogy sajnálom és megértem, ha nem tud itt lenni, de ettől még szomorú leszek.

Nem régen engedtek el minket iskolából, és Dorinával úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy kisebb kávézóba. Miután mindketten rendeltünk egy forró csokit leültünk egy asztalhoz. Épp azt meséltem neki, hogy mi volt az este Krisszel.
- És akkor, hogyha most nem tud eljönni akkor mikor fogtok találkozni? – kérdezte Dorina.
- Akkor én megyek hozzá fel Pestre, de nem tudom, hogy van-e értelme, hogyha ő csak dolgozni fog. – mondtam elkeseredetten.
- Jaj, Viki. annyira sajnálom. De nem kell már ezt sokáig kibírnotok, nemsokára vége ennek az időszaknak. – biztatott mosolyogva.
- Tudom, de akkor is nagyon hiányzik. – sóhajtottam.
- Elhiszem, de te erős vagy és kibírod ezt. Szerintem addig mindketten kibírjátok, ameddig szeretitek egymást. Mert szereted még ugye? – nézett rám hirtelen.
- Persze, hogy szeretem. Mindennél jobban, és ezért is sajnálom még jobban, hogy ilyen hülye voltam. Tudom, hogy nem tehet róla, de egyszerűen kiakadtam, érted? – mondtam neki.
- Persze, hogy értem. – bólogatott. – Este mindenképpen hívd fel.
- Fel fogom és bocsánatot fogok tőle kérni. Fájni fog, ha nem lesz itt holnap, de megértem, hogy nem teheti azt, amit akar, akkor, amikor akarja.
Egy ideig még beszélgettünk, majd fizettünk és mindketten elindultunk haza, de előtte megbeszéltük, hogy olyan 6 körül még kijövünk sétálni.
Otthon gyorsan megebédeltem, majd felmentem a szobámba, ahol úgy döntöttem, hogy megnézek egy filmet.  Az időutazó felesége mellett döntöttem, ami az egyik kedvencem. Igaz, hogy láttam már nagyon sokszor, de egyszerűen nem lehet megunni.  A végén természetesen, most is elsírtam magam, mint minden egyes alkalommal. Gyorsan rendbe szedtem magam, majd láttam, hogy már 6 lesz nemsokára ezért a pórázára kapcsoltam Chloe-t, és elindultam. Mire odaértem, Dorina már ott várt. Kicsit sétálgattunk, majd visszamentünk a parkba, ahol leültünk egy lócára és ott beszélgettünk. Miután kezdett hűvösödni, és sötétedni, úgy döntöttünk, hogy elindulunk haza. Otthon felmentem a szobámba, megpróbáltam felhívni Krisztiánt, de nem vette fel. Ettől kicsit elszomorodtam, és inkább elmentem lefürödni. Amikor már eléggé eláztam és a víz is kezdett kihűlni, kimásztam a kádból, megtörölköztem, felöltöztem, majd bebújtam az ágyamba. Már majdnem aludtam, amikor megszólalt a telefonom. Meg se néztem, hogy ki az csak gyorsan felvettem.
- Igen? – szóltam bele álmosan.
- Szia. felébresztettelek? Ne haragudj, de láttam, hogy hívtál. – hallottam meg Krisz hangját, így mindjárt kiment az álmosság a szememből.
- Szia. Semmi baj, igen hívtalak, mert bocsánatot szeretnék kérni. Egy hülye vagyok, tudom. Kérlek, ne haragudj, amiért olyan idióta voltam és neked estem tegnap. Szörnyen éreztem magam egész nap. Úgy sajnálom. – hadartam el.
- Semmi baj kicsim. Én sajnálom, hogy mostanában nem nagyon volt rád időm, de úgy néz ki, hogy sikerült elintéznem, hogy holnap ott legyek veled. – mondta és én hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Tényleg? Juj, de jó. – örültem meg.
- Bizony. Alig várom már, hogy lássalak. – nevetett.
- Én is. Mikor jöttök? – kérdeztem.
- Olyan 9 körül leszünk ott szerintem. Ti pedig 10-kor ballagtok ugye?
- Igen. Ah, nagyon várom. – nevettem.
- Én is kicsim. Viszont, most leteszem, hagylak aludni, hogy holnapra kipihent legyél.
- Rendben. Akkor majd holnap találkozunk. Szia, szeretlek. – köszöntem el.
- Én is kicsim, jó éjt. – mondta, majd letettük én pedig már nyugodt szívvel feküdtem le, és aludtam el.

42. fejezet

Mivel ez elég közel volt, ezét úgy döntöttünk, hogy gyalog megyünk.. Amikor odaértünk, Krisztián megvette a jegyeket és bementünk.
Nagyon jól éreztük magunkat. Vettünk ilyen kaját, amivel az állatokat lehetett etetni és azzal etettük őket. A fiúk persze itt se állták meg, hogy ne ökörködjenek.  Végig nevettük azt a 2 órát amíg itt voltunk, de 3kor elindultunk haza. Mivel a sok sétálásba megéheztünk, ezért úgy döntöttünk, hogy beülünk egy McDonald’s-ba, ahol kb. fél órát voltunk, majd onnan már tényleg elindultunk haza.
Miután hazaértünk, Krisztián elment készülődni. Addig én Tomikával bementem a szobájába.
- Tök jó, hogy ti így megvagytok. Nem gondoltam volna, hogy ti valaha együtt lesztek. – mondta nekem miközben bekapcsolta a számítógépjét.
- Hát az igazat megvallva, én se. – nevettem.
- Szereted őt igaz? – kérdezte, mire én csak bólogattam mosolyogva.
- Ő is téged. Látom rajta. Na de elég ebből a szeretem dumából. Mutatok neked tök jó zenéket jó? Megmutassam mit írtam? – lelkesedett fel.
- Aha, persze mutasd. – mondtam. Tényleg kíváncsi voltam rá.
A zene az nagyon tetszett, és a szöveg is.
- Zsír mi? – nézett rám.
- Aha, zsír. –bólogattam, majd mindketten elkezdtünk nevetni. – Egyébként mikor jössz már el hozzám? Anyuék is hiányolnak.
- Nem tudom. Szerintem a ballagásodon tuti ott leszek. Azt semmi féle képen nem hagynám ki.
- Helyes.
Egy ideig még beszélgettünk, majd miután kész lett Krisztián elindultunk a koncert helyszínére, de előtte beugrottunk a táncosaiért. Amikor odaértünk, hátra mentünk a színpad mögé, ahol Krisztiánnak egy ilyen külön hely kivolt alakítva ahol lepakolja a cuccait.  Mivel már csak pár perc volt a kezdésig, ezért Krisztián odajött hozzám, hogy elbúcsúzzon.
- Kicsim, nekem mindjárt mennem kell. – mondta szomorúan.
- Tudom. – sóhajtottam.
- Vigyázz magadra jó? Nem tudom, hogy mikor fogunk találkozni legközelebb, de ha nem lesz a közeledbe koncertem, akkor szerintem csak a ballagásodon.
- Rendben. És ígérem, vigyázok magamra. Szeretlek. – bújtam hozzá.
- Én is téged. Nagyon- nagyon. – ölelt át, majd egy hosszú csókot adott a számra.
- Krisztián jönnöd kéne. – szólt nekünk az egyik táncosa.
. Megyek. – mondta. – Akkor majd beszélünk. Szeretlek. Szia. – puszilt meg még utoljára majd felment a színpadra. Kicsit szomorú voltam amiért elkellett máris újra szakadnom tőle. Olyan rossz, hogy ilyen messze lakunk. Tomika valószínűleg látta, hogy kicsit elszomorodtam, mert odajött és megölelt.
-  Nincs semmi baj. Jól vagyok. – mondtam neki.
- Örülök. – mosolygott.
A koncert az mint mindig nagyon jól sikerült, és elég sokan el is jöttek. Voltak, akik beszólogattak Krisztiánnak, de azokat elég jól leszerelte. Miután együtt Tamással elnyomták a partyarcot, már fél 6 volt, ezért mi elindultunk a vonatállomásra. Az úton szerettem volna csak csendben ülni, de ugye Tomika mellett ez lehetetlen. Imádom ezt a gyereket, mindig jókedvem lesz mellette. Az utat végig nevettük, majd amikor az állomásra értük elbúcsúztunk egymástól, majd felszálltam a vonatra, és elindultam haza. 

41. fejezet

Itt is van. Tudom kicsit rövid, ne haragudjatok, de nem volt időm hosszabbra. Remélem, hogy azért tetszeni fog :) Köszönöm a "lajkokat", de azért jól esne kicsit több komi :)
Egyébként ma néztem a Statisztikát, és kicsit elszomorított, mert eddig volt, hogy a napi nézettség 200 fölött volt, tegnapelőtt pedig csak 69-en voltatok az oldalon, tegnap pedig 90-en :( 

Amikor megcsókolt, már el is felejtettem a mosogatást és minden mást. Belém fojtotta a szót.  Átkaroltam a nyakát, ő pedig belemarkolt a fenekembe, mire én megharaptam a száját, de csak óvatosan. Hihetetlen, amit ez a srác művel. Belemosolygott a csókba, és nem hagytuk abba, de sajnos megcsörrent Krisztián telefonja ezért szétváltunk.
- Vedd fel. – mondtam neki mosolyogva.
Egy puszit nyomott még a számra, majd felvette a telefonját, én pedig visszafordultam az edényekhez. Szerencsére már nem volt csak pár tányér, és mire Krisztián visszajött én is befejeztem.
- Minden oké? – kérdeztem tőle.
- Persze, csak Orsi hívott, hogy szerdán mennem kell a vivába. – válaszolta.
- Akkor jó. Egyébként én is kész vagyok. Most mit csináljunk? – ültem az ölébe.
- Nem tudom. Nekem mindegy. – sóhajtotta.
- Egyébként Tomika mit mondott?
- Azt mondta, hogy tőle  oké. Nemsokára jön, csak elment Bencéhez fogalmam sincs minek.  – forgatta a szemét mire én csak kuncogtam egyet
- Szuper. Akkor addig én megyek összepakolok, te pedig törölgesd el az edényeket.  – álltam fel és elindultam a szobája felé.
- Mi? Viki.. – kiáltott utánam, mire én csak rányújtottam a nyelvem és nevetve bementem a szobába. Ott elkezdtem összepakolni a ruháimat és beraktam őket a táskámba, majd a fürdőszobából is behoztam a dolgaimat. Miután kész lettem, kimentem Krisztiánhoz, aki már az utolsó poharat tette a helyére.
- Na látod megy ez. – mondtam neki.
- Hahaha. – fordult hátra fintorogva, én pedig adtam neki egy hatalmas puszit.
- Ügyes vagy. – nevettem.
- Menjünk el a Városligetbe. – ajánlotta fel.
 - Minek? – kérdeztem tőle.
- Nem tudom, csak úgy. Menjünk állatkertbe. – élénkült fel.
- Micsoda? Állatkertbe? – néztem rá.
- Aha. Az olyan jó. Mindig is szerettem járni és most olyan jó idő van. Süt a nap meg minden. Na léci. – kérlelt.
- De neked nemsokára koncerted van.
- Dehogyis. Még csak fél1. Addig még simán haza érünk.  – mondta.
- Hát jó. Tőlem akkor menjünk. – álltam fel.
- Jééé. Szupeer. – állt fel ő is majd ment felvenni a cipőjét, én pedig nevetve követtem. Épp nyitottuk az ajtót, és a másik oldalon Tomika állt.
- Ti meg hová mentek? – kérdezte.
- Állatkertbe. – válaszolta Krisztián.
- Miii? Één iiis. – ugrándozott Tomika mint egy gyerek.
- Hát gyere. – mondtuk neki nevetve, majd elindultunk.

40,fejezet

Az este további részében nem csináltunk semmit, csak élveztük egymás jelenlétét. Gyorsan ő
 is lezuhanyozott, bebújt mellém az ágyba, összebújtunk és csak beszélgettünk, majd amikor mindketten elálmosodtunk elaludtunk.
Reggel, arra keltem, hogy Krisztián szorosan magához ölel és a hátamat simogatja.
-  Jó reggelt. – suttogtam rekedtes hangon, és óvatosan nyitogattam a szemeimet.
- Szia kicsim. – puszilgatta az arcomat. – Hogy aludtál?
- Remekül. Te? – bújtam hozzá még közelebb.
- Én is. Nem vagy éhes? Mit szeretnél reggelizni? – kérdezte.
- Nem tudom. – válaszoltam.
- Oké, tudod mit? Maradj itt, és én hozok neked valamit. – állt fel. Közbe akartam szólni, hogy biztos jó ötlet-e ez, de leintett. – Nyugi, egy reggelit el tudok készíteni. – nevetett.
- Rendben akkor. Siess. – nevettem, majd miután Krisztián kiment befészkeltem magam a takaró alá és csak feküdtem. Nem tudom meddig voltam így mozdulatlanul, amikor hallottam, hogy nyílt az ajtó és Krisz lépett be rajta egy tálcával a kezében. Feltornásztam magam az ágyon, majd ő is leült és az ölembe rakta a tálcát, amin volt két croissant és két bögre kávé. Amikor megláttam, elnevettem magam.
- Köszönöm. Habár ehhez nem kellett nagy tudomány, hogy rárakd a tányérra. – néztem rá.
- Tudom, de Tomika volt a pékségbe és mivel ő már elment valahová gondoltam, hogy ez a miénk. Finom, én imádom. – vette el az egyiket.
- Értem. Egyébként én is szeretem.  Köszönöm. – pusziltam meg, majd én is enni kezdtem.
Miután megettük a croissantokat és megittuk a kávét is, Krisztián kivette az ölemből a tálcát, letette a földre és magához húzott.
- Mit csinálunk ma? – kérdezte.
- Nem tudom. Nekem az igazat megvallva nincs kedvem semmihez. - nyújtózkodtam.
- Nekem ma 5-től koncertem van. Te mikor mész haza?
- Amikor szoktam a 6-os vonattal. - válaszoltam.
- Az pont nem jó. Szerintem én nem tudlak majd kivinni. - fintorgott.
- Mindegy. Akkor te elmész majd a koncertre, én pedig elleszek Tomikával és ő majd kivisz a pályaudvarra. - javasoltam.
- Ou, akkor 1 órával kevesebbet leszek veled. - szontyolodott el.
- Igen, így egy órával kevesebbet leszünk együtt. - bólogattam.
- És, hogyha eljönnétek a koncertre, aztán pedig onnan majd Tomika elvinne? - csillant fel a szeme.
- Pesten lesz? - kérdeztem, mire ő csak hevesen bólogatott. - Akkor nekem mindegy. Tőlem lehet. - egyeztem bele.
- Juj de jó. Szuper. Most viszont, én megyek kiviszem ezeket a konyhába és felhívom Tamást, hogy hol van. - mondta miközben felállt, megfogta a tálcát aztán kiment a konyhába. Kikászálódtam az ágyból, aztán kiválasztottam, hogy mit vegyek fel. A tegnap vásárolt farmernél, és a fekete váll pántos felsőnél döntöttem. Miután felöltöztem, bementem a fürdőszobába, ahol fogat mostam a hajamat pedig felfogtam a fejem tetejére egy copfba, raktam magamra egy kis sminket, majd kimentem a konyhába, de Krisztián nem volt ott.
- Kriiiiisz hool vaaagy? - kiáltottam.
- A szobámba. - hallottam.
Gondoltam biztos öltözik vagy valami. Mivel láttam, hogy a mosogatást már nem vállalta magára, ezért úgy döntöttem elmosogatok nekik. Már nagyba belemerültem, amikor hirtelen két kéz fonódott a derekamra.
- Juj, megijesztettél. - mondtam.
- Ne haragudj. - suttogta, majd adott egy puszit a nyakamra. Ahww .. megőrjít ez a gyerek. - Miért mosogatsz?
- Hát mert mit gondolsz, majd maguktól tiszták lesznek? - néztem fel rá és adtam egy puszit a szájára. - Valakinek muszáj. Mivel te hoztad a reggelit, én elmosogatok.
- Köszi. - mondta, miközben a fejét rátette a vállamra.
- Egyébként igazán vehetnétek egy mosogatógépet. Sokkal könnyebb lenne nektek. - ajánlottam.
- Aha, oké majd meglátom. - dünnyögte, de szerintem nem is nagyon érti mit beszélek, mert vissza tért a nyakam puszilgatására, rajtam pedig végig szaladt minden egyes puszinál a hideg. Persze nem azért mert rossz volt..
- Kriisz.. - suttogtam. - Ne csinááld.
- Miért? - kérdezte halkan, majd maga felé fordított, de nem hagyta, hogy válaszoljak rögtön megcsókolt.