41. fejezet

Itt is van. Tudom kicsit rövid, ne haragudjatok, de nem volt időm hosszabbra. Remélem, hogy azért tetszeni fog :) Köszönöm a "lajkokat", de azért jól esne kicsit több komi :)
Egyébként ma néztem a Statisztikát, és kicsit elszomorított, mert eddig volt, hogy a napi nézettség 200 fölött volt, tegnapelőtt pedig csak 69-en voltatok az oldalon, tegnap pedig 90-en :( 

Amikor megcsókolt, már el is felejtettem a mosogatást és minden mást. Belém fojtotta a szót.  Átkaroltam a nyakát, ő pedig belemarkolt a fenekembe, mire én megharaptam a száját, de csak óvatosan. Hihetetlen, amit ez a srác művel. Belemosolygott a csókba, és nem hagytuk abba, de sajnos megcsörrent Krisztián telefonja ezért szétváltunk.
- Vedd fel. – mondtam neki mosolyogva.
Egy puszit nyomott még a számra, majd felvette a telefonját, én pedig visszafordultam az edényekhez. Szerencsére már nem volt csak pár tányér, és mire Krisztián visszajött én is befejeztem.
- Minden oké? – kérdeztem tőle.
- Persze, csak Orsi hívott, hogy szerdán mennem kell a vivába. – válaszolta.
- Akkor jó. Egyébként én is kész vagyok. Most mit csináljunk? – ültem az ölébe.
- Nem tudom. Nekem mindegy. – sóhajtotta.
- Egyébként Tomika mit mondott?
- Azt mondta, hogy tőle  oké. Nemsokára jön, csak elment Bencéhez fogalmam sincs minek.  – forgatta a szemét mire én csak kuncogtam egyet
- Szuper. Akkor addig én megyek összepakolok, te pedig törölgesd el az edényeket.  – álltam fel és elindultam a szobája felé.
- Mi? Viki.. – kiáltott utánam, mire én csak rányújtottam a nyelvem és nevetve bementem a szobába. Ott elkezdtem összepakolni a ruháimat és beraktam őket a táskámba, majd a fürdőszobából is behoztam a dolgaimat. Miután kész lettem, kimentem Krisztiánhoz, aki már az utolsó poharat tette a helyére.
- Na látod megy ez. – mondtam neki.
- Hahaha. – fordult hátra fintorogva, én pedig adtam neki egy hatalmas puszit.
- Ügyes vagy. – nevettem.
- Menjünk el a Városligetbe. – ajánlotta fel.
 - Minek? – kérdeztem tőle.
- Nem tudom, csak úgy. Menjünk állatkertbe. – élénkült fel.
- Micsoda? Állatkertbe? – néztem rá.
- Aha. Az olyan jó. Mindig is szerettem járni és most olyan jó idő van. Süt a nap meg minden. Na léci. – kérlelt.
- De neked nemsokára koncerted van.
- Dehogyis. Még csak fél1. Addig még simán haza érünk.  – mondta.
- Hát jó. Tőlem akkor menjünk. – álltam fel.
- Jééé. Szupeer. – állt fel ő is majd ment felvenni a cipőjét, én pedig nevetve követtem. Épp nyitottuk az ajtót, és a másik oldalon Tomika állt.
- Ti meg hová mentek? – kérdezte.
- Állatkertbe. – válaszolta Krisztián.
- Miii? Één iiis. – ugrándozott Tomika mint egy gyerek.
- Hát gyere. – mondtuk neki nevetve, majd elindultunk.