32. fejezet

Itt is van :) Ne haragudjatok, hogy ilyen későn. Remélem azért tetszeni fog :)
Ja, és túlvagyunk az 5000 látogatón :) Köszönöm nektek :)

A napok és a hetek roham tempóban teltek. Már 3 hete, hogy volt Krisztián nagykoncertje és, hogy utoljára láttam. Nagyon-nagyon hiányzik. Sajnos nem tudtunk találkozni, mivel nekem sokat kell tanulnom az érettségi miatt, ő pedig fellépésekre és egyetemre jár. Minden nap beszélünk telefonon, néha több órát. Ma végre egy közeli faluba fog koncertezni. A koncert után pedig megyek vele Pestre, aztán vasárnap haza. Alig várom már, hogy végre láthassam.
A koncert 8-kor kezdődik. Megbeszéltük, hogy én busszal fél 8-ra odamegyek , hogy kicsit együtt tudjunk lenni. Jöhetett volna hozzám is, de még korainak tartottuk, hogy bemutassam a szüleimnek. Mivel már  6 óra volt elkezdtem készülődni. Felvettem egy farmert, egy fekete mintás pólót és egy lila felsőt. Pár dolgot még bepakoltam a táskámba, a hajamat pedig kifésültem. Mire kész lettem már fél 7 volt. Felkaptam a táskámat és leszaladtam a konyhába.
- Anyu még mielőtt elmegyek eszek valamit jó? –kérdeztem anyut aki a konyhába olvasott valami újságot.
- Persze. Egyél nyugodtan. – bólintott fel se nézve.
Mire befejeztem az evést, már háromnegyed 7 volt, a buszom pedig 7 előtt megy, de szerencsére csak pár perc innen a buszmegálló.
Elköszöntem anyuéktól, felvettem a cipőmet, bedugtam a fülhallgatót a fülembe és elindultam. Amikor odaértem már nem kellett sokat várnom és jött a busz. Szerencsére nem voltak sokan és letudtam ülni.
Fél 8 után pár perccel meg is érkeztünk. Krisztiánnal megbeszéltük, hogy itt fog várni, és amint leszálltam meg is láttam. A gyomrom le-fel liftezett, a szívem őrülten vert. Annyira hiányzott már. Épp a telefonját nyomkodta, de a buszra felkapta a fejét és amint meglátott ő is elmosolyodott és elindult felém.
- Sziaaaa. – köszöntem neki amikor odaért.
- Sziaaa. – ölelt meg szorosan, én pedig visszaöleltem. Miután elengedett szétnézett, és mivel senki nem volt körülöttünk megcsókolt.
Olyan jó érzés volt végre érezni az ajkait. Hiányzott nagyon. Az ajkai még mindig ugyanolyan édesek és puhák voltak mint legelőször.
Rövid ideig tartott csak, aztán rám mosolygott megfogta a kezem, elvette a táskám és elindultunk.
- A hely ahol fellépek nem mesze van innen. – mondta miközben mentünk.
- Oké. – annyira örültem, hogy végre itt van velem. – Tomika is jött? – kérdeztem.
- Nem. Nem volt kedve, kicsit rosszul érezte magát.
- Ja, értem.
Az út további részét csendben, kézen fogva tettük meg. Szerencsére nem találkoztunk senkivel. Ahogy mondta tényleg nem volt messze a csarnok. Pár perc múlva oda is értünk. Bementünk az öltözőjébe, ahol szinte azonnal újra letámadta a számat.
Én vissza csókoltam, karjaimat keresztül fontam a nyakán ő pedig a derekamat ölelte. Jó érzés volt végre ilyen közel tudni magamhoz.
A szobába volt egy kis fotel, ahová leült, engem pedig az ölébe húzott.
- Úgy hiányoztál. – mondta miközben egy hajtincset simított ki az arcomból.
- Te is nekem. Nagyon. – bújtam hozzá.
- El se tudok képzelni, hogy milyen boldog voltam amikor Orsi mondta, hogy hová jövök. – simogatta a lábamat.
- Nagyon szeretlek. – néztem rá.
- Én is téged. Mindennél jobban kicsim. – mondta és adott egy kis puszit. – Gyönyörű vagy.
- Köszönöm. – mosolyogtam rá. – Meddig fog tartani a koncert? – kérdeztem.
- Kb. 1 óra. Ki jössz vagy itt maradsz ?
- Kimegyek természetesen. Imádom nézni, amikor színpadon vagy.
- Tényleg? – ráncolta a szemöldökét.
- Igen, nagyon. Olyankor teljesen más vagy. – nevettem.
- Más? Milyen más? – értetlenkedett.
- Azt nem tudom elmagyarázni. Imádnivaló, szexi, édes. – suttogtam a fülébe.
- Viki, ezt ne csináld jó? – mondta miközben megfogta gyengéden az arcomat és maga felé fordította, én pedig megcsókoltam.
A maradék időnkben még beszélgettünk, csókolóztunk, örültünk, hogy végre együtt vagyunk, majd 8 előtt pár perccel szóltak neki, hogy menjen. Ő felment a színpadra én pedig oldalról néztem.