56. fejezet

Itt is van az új rész, és szeretném megköszönni a komikat :) Nagyon jól estek :P 

Útközben zenét hallgattam, olvastam és gondolkoztam. Amikor már csak 20 percre voltam Pesttől, felhívtam Krisztiánt, aki szerencsére kitud értem jönni.  A vonat nem sokára lassított, majd meg is állt. Leszálltam róla, és szememmel szinte azonnal őt kezdtem keresni.  Amikor megtaláltam elmosolyodtam és elindultam felé. Fél úton ő is észre vett és mosolyogva várt.
- Sziaa. – köszöntem neki amikor odaértem.
- Szia. – ölelt meg szinte azonnal. – Örülök, hogy látlak. Gyönyörű vagy. – adott egy kis puszit a számra. – Gyere menjünk. – fogta meg a kezem és elindultunk kifelé. Krisztián autóval jött, amit mondjuk nem értettem, hiszen nem lakik innen messze,
- Te miért jöttél autóval? – kérdeztem, miközben beszálltam.
- Nem otthonról jövök, voltam az egyetemen. – válaszolta, majd felém fordult, rám mosolygott, közelebb húzott magához és megcsókolt. Olyan jó volt végre érezni, nagyon hiányzott. – Ah, erre vágytam már nem tudom mióta.
- Szeretlek.  – pusziltam meg.
- Én is téged kicsim. – mondta, majd elindultunk.
- Tomika otthon van? – kérdeztem.
- Igen, de nem tudom meddig, mert készül ma Lindához. – válaszolta.
- Ők jól meg vannak?
- Aha szerintem igen. Egyre többet vannak együtt, és olyankor tökre irigy vagyok, hogy ők akkor vannak együtt amikor akarnak. – szomorodott kicsit el.
- Édesem, kibírjuk. Már nem sok. – pusziltam meg a fülét.
- Tudom. – mosolygott rám.
Amikor megérkeztünk felmentünk, ledobtam a cipőmet és beszáguldottam Tomika szobájába.
- Tamáááás. – kiáltottam az ajtóba.
- Vikiii, úr isten a szív bajt hoztad rám. fordult hátra a székével együtt.
- Ne haragudj. – nevettem, miközben megöleltem.
- Örülök, hogy itt vagy. A kölyök hol van? – kérdezte.
- Itt vagyok. – hallottuk kintről a hangját, majd bejött ő is a szobába.
- Örülök, viszont .én nemsokára megyek, Linda vár rám.
-Ahj Tomika. Te mindig akkor mész el amikor én jövök. – ütöttem vállba.
- Kicsi lány ne haragudj. – puszilt meg. – Ne félj, el leszel te itt, és  nem fogok hiányozni. – mosolygott ránk sunyin, mire én csak fejbe dobtam egy párnával.
- Látod. Most is csak bántasz, és még csodálkozol, hogy elmegyek. –tetette a durcás kis gyereket, mire mi csak nevettünk.
- Jól van, ne haragudj. Megbocsátasz a szörnyű bűnömért?
- Nem is tudom. Most hagyjatok magamra. – fordított hátat, mi meg nevetve kimentünk. Természetesen tudtuk, hogy hülyéskedik.
- Nem vagy éhes? – kérdezte már a konyhába.
- Nem, köszi. – mentem oda hozzá és megöleltem, ő pedig megcsókolt.
- Még nem is mondtam, hogy milyen szexi ez a cica naci. – suttogta a számba, majd belemarkolt a fenekembe.
- Igen? Tetszik? – kérdeztem, miközben beleharaptam kicsit az alsó ajkába.
- Aha. Nagyon jó.
- Lehet akkor gyakrabban fogom felvenni. – puszilgattam az arcát.
- Mindegy mit veszel fel, nekem akkor is a legszebb, legszexibb leszel. – mondta én pedig letámadtam az ajkait. Ott csókolóztunk a konyha közepén, amikor kijött Tomika.
- Jaj, még pár percet várjatok, és elmegyek. – ütötte hátba Kriszt.
- Mész már? – kérdezte, miközben még mindig engem ölelt.
- Igen. Aztán jók legyetek. Na csá. – kacsintott ránk.
- Szia. – nevettünk rajta, aztán ő elment, mi pedig ott maradtunk kettesben..