35. fejezet

Itt is van. Kicsit későn, és kicsit rövid, de remélem, hogy azért tetszeni fog :)
Köszönöm az eddigi komikat:)

  
Reggel, amikor felébredtem az első amit észrevettem, hogy Krisztián már nincs mellettem, helyette csak egy cetli volt a párnáján.
” Ne haragudj, de elkellett mennem és nem volt szívem felébreszteni olyan aranyosan aludtál. Majd, ha felébredtél hívj. Szeretlek.”
Elmosolyodtam rajta, majd előkerestem a telefonomat. Kicsit meglepődtem, hogy már 11 óra. Gyorsan kikerestem Krisztián számát és már hívtam is.

- Szia. Felébredtél? – szólt bele.
- Szia. Még nem teljesen, de iszok egy kávét és jól leszek. – nevettem.

- Akkor jó. Habár nyugodtan aludhatsz még.
- Nem-nem. Már nem akarok. Te mikor jössz? – kérdeztem.
- Nem tudom. Szerintem még fél óra. Maximum 1. Ne haragudj, hogy ott hagytalak egyedül, de Orsi hívott és elkellett jönnöm. Ígérem sietek.

- Ugyan semmi baj. Nem vagyok egyedül úgy hallom, hogy már Tomika itthon van.
- Akkor ellesztek. Megyek amint tudok, de nekem most mennem kell. Szeretlek. – köszönt el.
- Én is téged. Szia. – mondtam, majd letettem.
Felkeltem az ágyból és kimentem. Megcéloztam Tomika szobáját, majd benyitottam. Épp telefonon beszélgetett valakivel. Kiakartam menni, de amint észrevett intett, hogy üljek le. Leültem az ágyára és vártam amíg leteszi.
- A kölyök még alszik? – kérdezte miután letette.
- Nem. Nincs itthon. Orsi hívta elkellett mennie. – válaszoltam.
- Mikor jön?
- 1 óra kb. Addig mit csinálunk? Én éhes vagyok. Te nem? – néztem fel rá, de ő már a számítógépje előtt ült. Vártam a válaszát, de nem figyelt. – Tomika! – kiáltottam neki.
- Mi? Ja, bocsi. Mit is mondtál? – figyelt végre rám.
- Azt kérdeztem, hogy nem vagy-e éhes.

- Kicsit. Nekem most el kell mennem, de gyere velem. Útközbe beugrunk egy pékségbe és eszel. Jó? – kérdezte.
- Hová?
- Vivába. Majd írunk Krisztiánnak, hogy jöjjön oda.
- De nem is ismerek ott senkit. – fintorogtam.

- Dehogyisnem. Ott lesz Lola, Brasch Bence és Esztivel is találkoztál már. – mondta miközben a szekrényében túrt.
- Hát jó, megyek felöltözök.
Átmentem Krisztián szobájába és felöltöztem. Felvettem egy halvány rózsaszín hosszú felsőt, egy szürke leggings-et, majd a nyakam köré tekertem egy hozzáillő sálat. Tettem fel egy kis sminket, fújtam magamra a kedven parfümömből,a hajamat pedig csak kifésültem és szabadon hagytam. Miután kész lettem visszamentem Tamáshoz.
- Kész vagyok. Tőlem mehetünk. –szóltam neki.
- Oké, egy perc. – motyogta.
Abból az 1 percből természetesen 15 perc lett. Még, hogy a lányok készülődnek sokáig.

- Végre. Örülök, hogy még ma elindulunk. – mondtam miután kimentünk az ajtón.
- Na gyere ne nyafizz. – nevetett, mire én csak fejbe kólintottam.
Először elmentünk egy pékségbe ahol végül Tomika is vett magának egy sütit, majd egy kávézóba ahol kértünk elvitelre 2 kávét. Miközben az autóban elfogyasztottam a sajátomat írtam Krisztiánnak egy sms-t, hogy hol leszünk. Nem sokkal később meg érkeztünk a vivába.