Bent Tomika mindenkivel lepacsizott akivel találkoztunk. látszott, hogy mindenki ismeri őt itt. Bementünk egy szobába ahol ott volt Lola és Bence.
- Csááá. – kiáltotta Tomika.
- Sziasztok. – köszöntem én is. Lolával megöleltük egymást, majd a Bencével is.
- Mizu? Ti mit kerestek itt? – kérdezte Bence.
- Láttam neked twitteren, hogy itt vagytok. Unatkoztunk otthon mert a kölyök Orsival van valahol. Eljöttünk csak úgy. – mondta Tamás.
- Viki nem jössz le velem a büfébe? – nézett rám Lola.
- De, tőlem mehetünk. – egyeztem bele és ott hagytuk a fiúkat mi pedig eljöttünk. A büfébe vett magának egy narancs levet és egy szendvicset, majd leültünk.
- Te nem kérsz semmit? – kérdezte.
- Nem. Én ettem útközben. – válaszoltam és megcsörrent a telefonom.
- Igen? – vettem fel anélkül, hogy megnéztem volna ki keres.
- Szia. Mit kerestek ti a Vivába? – szólt bele Krisz.
- Tomika bejött Bencéhez, én pedig jöttem vele. Te már végeztél? – kérdeztem.
- Igen. Már úton vagyok. Kb. 20 perc és ott leszek.
- Akkor jó. Majd találkozunk. – mondtam és letettük.
- Ez SP volt? Jön ide?
- Igen. – mosolyogtam.
- Egyébként mesélj, mi van veletek? Amikor utoljára láttalak akkor nagyon haragudtál rá. – nézet rám kérdő tekintettel mire én csak elnevettem magamat. – Ne már, ne nevess. Inkább mesélj. – bökött meg.
- Hát kibékültünk. – somolyogtam.
- Viki! Ne csináld már, hogy mindent kikel belőled húzni. Mesélj!
- Hát a koncert után vasárnap megbeszéltük a dolgokat, hogy mi is van köztünk. Elmondta, hogy már régóta érez valamit irántam és én is elmondtam neki, hogy én mit érzek.
- Akkor most jártok vagy mi? – tágultak ki a szemei.
- Igen. – mosolyogtam.
- Úr isten. Ez nagyon jó. De azé ez durva, hogy már 3 hete és én csak most tudom. Te meg SP? Fú. – nézett még mindig értetlenül.
- Elmondtam volna, hogyha találkozunk, de megbeszéltük, hogy nem verjük nagy dobra. Meg amúgy is. Mi ez, hogy mindenki így meglepődik? Ennyire lehetetlen vagy micsoda? – kérdeztem.
- Dehogyis, csak ti már régóta ismeritek egymást és nagyon jó barátok voltatok meg minden. meglepődtem. Szerintem nagyon illetek. Mindig is mondtam neked, de te csak kiröhögtél.
- Tudom, de azóta változott egykét dolog. Csak az a baj, hogy ameddig nem lesznek az érettségik és tanulnom kell, addig kevesebbet találkozunk. – fintorogtam.
- Az tényleg elég rossz, de az érettségik után majd már többször feljöhetsz. Mikor is lesznek? – kérdezte.
- Ballagás lesz most április 29-én, az írásbeli az május elején, aztán a szóbeli csak június közepén. Van még időm. – mondtam.
- Miből érettségivel?
- Magyar, angol, töri, német, biológia. – válaszoltam.
- Húú. Biosz? Az minek?
- Szeretem a biológiát. Az egyik kedvencem és tudom is. Lehet még egyszer valamikor jól jön. – nevettem.
- Na megjött a lovagod. – nézett a hátam mögé Lola. Hátrafordultam pont akkor amikor Krisztián is észrevett minket. Elmosolyodott, majd elindult felénk.
- Csááá. – kiáltotta Tomika.
- Sziasztok. – köszöntem én is. Lolával megöleltük egymást, majd a Bencével is.
- Mizu? Ti mit kerestek itt? – kérdezte Bence.
- Láttam neked twitteren, hogy itt vagytok. Unatkoztunk otthon mert a kölyök Orsival van valahol. Eljöttünk csak úgy. – mondta Tamás.
- Viki nem jössz le velem a büfébe? – nézett rám Lola.
- De, tőlem mehetünk. – egyeztem bele és ott hagytuk a fiúkat mi pedig eljöttünk. A büfébe vett magának egy narancs levet és egy szendvicset, majd leültünk.
- Te nem kérsz semmit? – kérdezte.
- Nem. Én ettem útközben. – válaszoltam és megcsörrent a telefonom.
- Igen? – vettem fel anélkül, hogy megnéztem volna ki keres.
- Szia. Mit kerestek ti a Vivába? – szólt bele Krisz.
- Tomika bejött Bencéhez, én pedig jöttem vele. Te már végeztél? – kérdeztem.
- Igen. Már úton vagyok. Kb. 20 perc és ott leszek.
- Akkor jó. Majd találkozunk. – mondtam és letettük.
- Ez SP volt? Jön ide?
- Igen. – mosolyogtam.
- Egyébként mesélj, mi van veletek? Amikor utoljára láttalak akkor nagyon haragudtál rá. – nézet rám kérdő tekintettel mire én csak elnevettem magamat. – Ne már, ne nevess. Inkább mesélj. – bökött meg.
- Hát kibékültünk. – somolyogtam.
- Viki! Ne csináld már, hogy mindent kikel belőled húzni. Mesélj!
- Hát a koncert után vasárnap megbeszéltük a dolgokat, hogy mi is van köztünk. Elmondta, hogy már régóta érez valamit irántam és én is elmondtam neki, hogy én mit érzek.
- Akkor most jártok vagy mi? – tágultak ki a szemei.
- Igen. – mosolyogtam.
- Úr isten. Ez nagyon jó. De azé ez durva, hogy már 3 hete és én csak most tudom. Te meg SP? Fú. – nézett még mindig értetlenül.
- Elmondtam volna, hogyha találkozunk, de megbeszéltük, hogy nem verjük nagy dobra. Meg amúgy is. Mi ez, hogy mindenki így meglepődik? Ennyire lehetetlen vagy micsoda? – kérdeztem.
- Dehogyis, csak ti már régóta ismeritek egymást és nagyon jó barátok voltatok meg minden. meglepődtem. Szerintem nagyon illetek. Mindig is mondtam neked, de te csak kiröhögtél.
- Tudom, de azóta változott egykét dolog. Csak az a baj, hogy ameddig nem lesznek az érettségik és tanulnom kell, addig kevesebbet találkozunk. – fintorogtam.
- Az tényleg elég rossz, de az érettségik után majd már többször feljöhetsz. Mikor is lesznek? – kérdezte.
- Ballagás lesz most április 29-én, az írásbeli az május elején, aztán a szóbeli csak június közepén. Van még időm. – mondtam.
- Miből érettségivel?
- Magyar, angol, töri, német, biológia. – válaszoltam.
- Húú. Biosz? Az minek?
- Szeretem a biológiát. Az egyik kedvencem és tudom is. Lehet még egyszer valamikor jól jön. – nevettem.
- Na megjött a lovagod. – nézett a hátam mögé Lola. Hátrafordultam pont akkor amikor Krisztián is észrevett minket. Elmosolyodott, majd elindult felénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése