Itt is van. Megkaptátok volna hamarabb, hogyha nem lett volna baj a bloggal :S Nem tudom, hogy mi volt vele. Próbáltam az emlékezetemből kb. ugyan olyanra írni mint az előző volt, azt hiszem sikerült. Szerintem ilyen gyorsan még sose írtam meg egy részt se, nem is lett olyan jó, de remélem, hogy azért kapok komikat :)
Ez a 3 hát nagyon nehéz volt és lassú. Sokat tanultam az érettségire, és próbáltunk a holnapi ballagásra. Krisztiánnal sajnos nem találkoztam, mert neki is és nekem is sok dolgom van. Kicsit össze is kaptunk tegnap, mert lehet, nem jöhet el holnap. Tudom, hogy igazságtalan voltam vele, de akkor ezt nem láttam be. Hallottam a hangján, hogy nagyon sajnálja, és tényleg szeretne itt lenni, én pedig felkaptam a vizet és jól összevesztünk. Megvolt az első veszekedésünk, de fel fogom hívni este, hogy sajnálom és megértem, ha nem tud itt lenni, de ettől még szomorú leszek.
Nem régen engedtek el minket iskolából, és Dorinával úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy kisebb kávézóba. Miután mindketten rendeltünk egy forró csokit leültünk egy asztalhoz. Épp azt meséltem neki, hogy mi volt az este Krisszel.
- És akkor, hogyha most nem tud eljönni akkor mikor fogtok találkozni? – kérdezte Dorina.
- Akkor én megyek hozzá fel Pestre, de nem tudom, hogy van-e értelme, hogyha ő csak dolgozni fog. – mondtam elkeseredetten.
- Jaj, Viki. annyira sajnálom. De nem kell már ezt sokáig kibírnotok, nemsokára vége ennek az időszaknak. – biztatott mosolyogva.
- Tudom, de akkor is nagyon hiányzik. – sóhajtottam.
- Elhiszem, de te erős vagy és kibírod ezt. Szerintem addig mindketten kibírjátok, ameddig szeretitek egymást. Mert szereted még ugye? – nézett rám hirtelen.
- Persze, hogy szeretem. Mindennél jobban, és ezért is sajnálom még jobban, hogy ilyen hülye voltam. Tudom, hogy nem tehet róla, de egyszerűen kiakadtam, érted? – mondtam neki.
- Persze, hogy értem. – bólogatott. – Este mindenképpen hívd fel.
- Fel fogom és bocsánatot fogok tőle kérni. Fájni fog, ha nem lesz itt holnap, de megértem, hogy nem teheti azt, amit akar, akkor, amikor akarja.
Egy ideig még beszélgettünk, majd fizettünk és mindketten elindultunk haza, de előtte megbeszéltük, hogy olyan 6 körül még kijövünk sétálni.
Otthon gyorsan megebédeltem, majd felmentem a szobámba, ahol úgy döntöttem, hogy megnézek egy filmet. Az időutazó felesége mellett döntöttem, ami az egyik kedvencem. Igaz, hogy láttam már nagyon sokszor, de egyszerűen nem lehet megunni. A végén természetesen, most is elsírtam magam, mint minden egyes alkalommal. Gyorsan rendbe szedtem magam, majd láttam, hogy már 6 lesz nemsokára ezért a pórázára kapcsoltam Chloe-t, és elindultam. Mire odaértem, Dorina már ott várt. Kicsit sétálgattunk, majd visszamentünk a parkba, ahol leültünk egy lócára és ott beszélgettünk. Miután kezdett hűvösödni, és sötétedni, úgy döntöttünk, hogy elindulunk haza. Otthon felmentem a szobámba, megpróbáltam felhívni Krisztiánt, de nem vette fel. Ettől kicsit elszomorodtam, és inkább elmentem lefürödni. Amikor már eléggé eláztam és a víz is kezdett kihűlni, kimásztam a kádból, megtörölköztem, felöltöztem, majd bebújtam az ágyamba. Már majdnem aludtam, amikor megszólalt a telefonom. Meg se néztem, hogy ki az csak gyorsan felvettem.
- Igen? – szóltam bele álmosan.
- Szia. felébresztettelek? Ne haragudj, de láttam, hogy hívtál. – hallottam meg Krisz hangját, így mindjárt kiment az álmosság a szememből.
- Szia. Semmi baj, igen hívtalak, mert bocsánatot szeretnék kérni. Egy hülye vagyok, tudom. Kérlek, ne haragudj, amiért olyan idióta voltam és neked estem tegnap. Szörnyen éreztem magam egész nap. Úgy sajnálom. – hadartam el.
- Semmi baj kicsim. Én sajnálom, hogy mostanában nem nagyon volt rád időm, de úgy néz ki, hogy sikerült elintéznem, hogy holnap ott legyek veled. – mondta és én hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Tényleg? Juj, de jó. – örültem meg.
- Bizony. Alig várom már, hogy lássalak. – nevetett.
- Én is. Mikor jöttök? – kérdeztem.
- Olyan 9 körül leszünk ott szerintem. Ti pedig 10-kor ballagtok ugye?
- Igen. Ah, nagyon várom. – nevettem.
- Én is kicsim. Viszont, most leteszem, hagylak aludni, hogy holnapra kipihent legyél.
- Rendben. Akkor majd holnap találkozunk. Szia, szeretlek. – köszöntem el.
- Én is kicsim, jó éjt. – mondta, majd letettük én pedig már nyugodt szívvel feküdtem le, és aludtam el.
Ez a 3 hát nagyon nehéz volt és lassú. Sokat tanultam az érettségire, és próbáltunk a holnapi ballagásra. Krisztiánnal sajnos nem találkoztam, mert neki is és nekem is sok dolgom van. Kicsit össze is kaptunk tegnap, mert lehet, nem jöhet el holnap. Tudom, hogy igazságtalan voltam vele, de akkor ezt nem láttam be. Hallottam a hangján, hogy nagyon sajnálja, és tényleg szeretne itt lenni, én pedig felkaptam a vizet és jól összevesztünk. Megvolt az első veszekedésünk, de fel fogom hívni este, hogy sajnálom és megértem, ha nem tud itt lenni, de ettől még szomorú leszek.
Nem régen engedtek el minket iskolából, és Dorinával úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy kisebb kávézóba. Miután mindketten rendeltünk egy forró csokit leültünk egy asztalhoz. Épp azt meséltem neki, hogy mi volt az este Krisszel.
- És akkor, hogyha most nem tud eljönni akkor mikor fogtok találkozni? – kérdezte Dorina.
- Akkor én megyek hozzá fel Pestre, de nem tudom, hogy van-e értelme, hogyha ő csak dolgozni fog. – mondtam elkeseredetten.
- Jaj, Viki. annyira sajnálom. De nem kell már ezt sokáig kibírnotok, nemsokára vége ennek az időszaknak. – biztatott mosolyogva.
- Tudom, de akkor is nagyon hiányzik. – sóhajtottam.
- Elhiszem, de te erős vagy és kibírod ezt. Szerintem addig mindketten kibírjátok, ameddig szeretitek egymást. Mert szereted még ugye? – nézett rám hirtelen.
- Persze, hogy szeretem. Mindennél jobban, és ezért is sajnálom még jobban, hogy ilyen hülye voltam. Tudom, hogy nem tehet róla, de egyszerűen kiakadtam, érted? – mondtam neki.
- Persze, hogy értem. – bólogatott. – Este mindenképpen hívd fel.
- Fel fogom és bocsánatot fogok tőle kérni. Fájni fog, ha nem lesz itt holnap, de megértem, hogy nem teheti azt, amit akar, akkor, amikor akarja.
Egy ideig még beszélgettünk, majd fizettünk és mindketten elindultunk haza, de előtte megbeszéltük, hogy olyan 6 körül még kijövünk sétálni.
Otthon gyorsan megebédeltem, majd felmentem a szobámba, ahol úgy döntöttem, hogy megnézek egy filmet. Az időutazó felesége mellett döntöttem, ami az egyik kedvencem. Igaz, hogy láttam már nagyon sokszor, de egyszerűen nem lehet megunni. A végén természetesen, most is elsírtam magam, mint minden egyes alkalommal. Gyorsan rendbe szedtem magam, majd láttam, hogy már 6 lesz nemsokára ezért a pórázára kapcsoltam Chloe-t, és elindultam. Mire odaértem, Dorina már ott várt. Kicsit sétálgattunk, majd visszamentünk a parkba, ahol leültünk egy lócára és ott beszélgettünk. Miután kezdett hűvösödni, és sötétedni, úgy döntöttünk, hogy elindulunk haza. Otthon felmentem a szobámba, megpróbáltam felhívni Krisztiánt, de nem vette fel. Ettől kicsit elszomorodtam, és inkább elmentem lefürödni. Amikor már eléggé eláztam és a víz is kezdett kihűlni, kimásztam a kádból, megtörölköztem, felöltöztem, majd bebújtam az ágyamba. Már majdnem aludtam, amikor megszólalt a telefonom. Meg se néztem, hogy ki az csak gyorsan felvettem.
- Igen? – szóltam bele álmosan.
- Szia. felébresztettelek? Ne haragudj, de láttam, hogy hívtál. – hallottam meg Krisz hangját, így mindjárt kiment az álmosság a szememből.
- Szia. Semmi baj, igen hívtalak, mert bocsánatot szeretnék kérni. Egy hülye vagyok, tudom. Kérlek, ne haragudj, amiért olyan idióta voltam és neked estem tegnap. Szörnyen éreztem magam egész nap. Úgy sajnálom. – hadartam el.
- Semmi baj kicsim. Én sajnálom, hogy mostanában nem nagyon volt rád időm, de úgy néz ki, hogy sikerült elintéznem, hogy holnap ott legyek veled. – mondta és én hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Tényleg? Juj, de jó. – örültem meg.
- Bizony. Alig várom már, hogy lássalak. – nevetett.
- Én is. Mikor jöttök? – kérdeztem.
- Olyan 9 körül leszünk ott szerintem. Ti pedig 10-kor ballagtok ugye?
- Igen. Ah, nagyon várom. – nevettem.
- Én is kicsim. Viszont, most leteszem, hagylak aludni, hogy holnapra kipihent legyél.
- Rendben. Akkor majd holnap találkozunk. Szia, szeretlek. – köszöntem el.
- Én is kicsim, jó éjt. – mondta, majd letettük én pedig már nyugodt szívvel feküdtem le, és aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése