40,fejezet

Az este további részében nem csináltunk semmit, csak élveztük egymás jelenlétét. Gyorsan ő
 is lezuhanyozott, bebújt mellém az ágyba, összebújtunk és csak beszélgettünk, majd amikor mindketten elálmosodtunk elaludtunk.
Reggel, arra keltem, hogy Krisztián szorosan magához ölel és a hátamat simogatja.
-  Jó reggelt. – suttogtam rekedtes hangon, és óvatosan nyitogattam a szemeimet.
- Szia kicsim. – puszilgatta az arcomat. – Hogy aludtál?
- Remekül. Te? – bújtam hozzá még közelebb.
- Én is. Nem vagy éhes? Mit szeretnél reggelizni? – kérdezte.
- Nem tudom. – válaszoltam.
- Oké, tudod mit? Maradj itt, és én hozok neked valamit. – állt fel. Közbe akartam szólni, hogy biztos jó ötlet-e ez, de leintett. – Nyugi, egy reggelit el tudok készíteni. – nevetett.
- Rendben akkor. Siess. – nevettem, majd miután Krisztián kiment befészkeltem magam a takaró alá és csak feküdtem. Nem tudom meddig voltam így mozdulatlanul, amikor hallottam, hogy nyílt az ajtó és Krisz lépett be rajta egy tálcával a kezében. Feltornásztam magam az ágyon, majd ő is leült és az ölembe rakta a tálcát, amin volt két croissant és két bögre kávé. Amikor megláttam, elnevettem magam.
- Köszönöm. Habár ehhez nem kellett nagy tudomány, hogy rárakd a tányérra. – néztem rá.
- Tudom, de Tomika volt a pékségbe és mivel ő már elment valahová gondoltam, hogy ez a miénk. Finom, én imádom. – vette el az egyiket.
- Értem. Egyébként én is szeretem.  Köszönöm. – pusziltam meg, majd én is enni kezdtem.
Miután megettük a croissantokat és megittuk a kávét is, Krisztián kivette az ölemből a tálcát, letette a földre és magához húzott.
- Mit csinálunk ma? – kérdezte.
- Nem tudom. Nekem az igazat megvallva nincs kedvem semmihez. - nyújtózkodtam.
- Nekem ma 5-től koncertem van. Te mikor mész haza?
- Amikor szoktam a 6-os vonattal. - válaszoltam.
- Az pont nem jó. Szerintem én nem tudlak majd kivinni. - fintorgott.
- Mindegy. Akkor te elmész majd a koncertre, én pedig elleszek Tomikával és ő majd kivisz a pályaudvarra. - javasoltam.
- Ou, akkor 1 órával kevesebbet leszek veled. - szontyolodott el.
- Igen, így egy órával kevesebbet leszünk együtt. - bólogattam.
- És, hogyha eljönnétek a koncertre, aztán pedig onnan majd Tomika elvinne? - csillant fel a szeme.
- Pesten lesz? - kérdeztem, mire ő csak hevesen bólogatott. - Akkor nekem mindegy. Tőlem lehet. - egyeztem bele.
- Juj de jó. Szuper. Most viszont, én megyek kiviszem ezeket a konyhába és felhívom Tamást, hogy hol van. - mondta miközben felállt, megfogta a tálcát aztán kiment a konyhába. Kikászálódtam az ágyból, aztán kiválasztottam, hogy mit vegyek fel. A tegnap vásárolt farmernél, és a fekete váll pántos felsőnél döntöttem. Miután felöltöztem, bementem a fürdőszobába, ahol fogat mostam a hajamat pedig felfogtam a fejem tetejére egy copfba, raktam magamra egy kis sminket, majd kimentem a konyhába, de Krisztián nem volt ott.
- Kriiiiisz hool vaaagy? - kiáltottam.
- A szobámba. - hallottam.
Gondoltam biztos öltözik vagy valami. Mivel láttam, hogy a mosogatást már nem vállalta magára, ezért úgy döntöttem elmosogatok nekik. Már nagyba belemerültem, amikor hirtelen két kéz fonódott a derekamra.
- Juj, megijesztettél. - mondtam.
- Ne haragudj. - suttogta, majd adott egy puszit a nyakamra. Ahww .. megőrjít ez a gyerek. - Miért mosogatsz?
- Hát mert mit gondolsz, majd maguktól tiszták lesznek? - néztem fel rá és adtam egy puszit a szájára. - Valakinek muszáj. Mivel te hoztad a reggelit, én elmosogatok.
- Köszi. - mondta, miközben a fejét rátette a vállamra.
- Egyébként igazán vehetnétek egy mosogatógépet. Sokkal könnyebb lenne nektek. - ajánlottam.
- Aha, oké majd meglátom. - dünnyögte, de szerintem nem is nagyon érti mit beszélek, mert vissza tért a nyakam puszilgatására, rajtam pedig végig szaladt minden egyes puszinál a hideg. Persze nem azért mert rossz volt..
- Kriisz.. - suttogtam. - Ne csinááld.
- Miért? - kérdezte halkan, majd maga felé fordított, de nem hagyta, hogy válaszoljak rögtön megcsókolt.