Mivel ez elég közel volt, ezét úgy döntöttünk, hogy gyalog megyünk.. Amikor odaértünk, Krisztián megvette a jegyeket és bementünk.
Nagyon jól éreztük magunkat. Vettünk ilyen kaját, amivel az állatokat lehetett etetni és azzal etettük őket. A fiúk persze itt se állták meg, hogy ne ökörködjenek. Végig nevettük azt a 2 órát amíg itt voltunk, de 3kor elindultunk haza. Mivel a sok sétálásba megéheztünk, ezért úgy döntöttünk, hogy beülünk egy McDonald’s-ba, ahol kb. fél órát voltunk, majd onnan már tényleg elindultunk haza.
Miután hazaértünk, Krisztián elment készülődni. Addig én Tomikával bementem a szobájába.
- Tök jó, hogy ti így megvagytok. Nem gondoltam volna, hogy ti valaha együtt lesztek. – mondta nekem miközben bekapcsolta a számítógépjét.
- Hát az igazat megvallva, én se. – nevettem.
- Szereted őt igaz? – kérdezte, mire én csak bólogattam mosolyogva.
- Ő is téged. Látom rajta. Na de elég ebből a szeretem dumából. Mutatok neked tök jó zenéket jó? Megmutassam mit írtam? – lelkesedett fel.
- Aha, persze mutasd. – mondtam. Tényleg kíváncsi voltam rá.
A zene az nagyon tetszett, és a szöveg is.
- Zsír mi? – nézett rám.
- Aha, zsír. –bólogattam, majd mindketten elkezdtünk nevetni. – Egyébként mikor jössz már el hozzám? Anyuék is hiányolnak.
- Nem tudom. Szerintem a ballagásodon tuti ott leszek. Azt semmi féle képen nem hagynám ki.
- Helyes.
Egy ideig még beszélgettünk, majd miután kész lett Krisztián elindultunk a koncert helyszínére, de előtte beugrottunk a táncosaiért. Amikor odaértünk, hátra mentünk a színpad mögé, ahol Krisztiánnak egy ilyen külön hely kivolt alakítva ahol lepakolja a cuccait. Mivel már csak pár perc volt a kezdésig, ezért Krisztián odajött hozzám, hogy elbúcsúzzon.
- Kicsim, nekem mindjárt mennem kell. – mondta szomorúan.
- Tudom. – sóhajtottam.
- Vigyázz magadra jó? Nem tudom, hogy mikor fogunk találkozni legközelebb, de ha nem lesz a közeledbe koncertem, akkor szerintem csak a ballagásodon.
- Rendben. És ígérem, vigyázok magamra. Szeretlek. – bújtam hozzá.
- Én is téged. Nagyon- nagyon. – ölelt át, majd egy hosszú csókot adott a számra.
- Krisztián jönnöd kéne. – szólt nekünk az egyik táncosa.
. Megyek. – mondta. – Akkor majd beszélünk. Szeretlek. Szia. – puszilt meg még utoljára majd felment a színpadra. Kicsit szomorú voltam amiért elkellett máris újra szakadnom tőle. Olyan rossz, hogy ilyen messze lakunk. Tomika valószínűleg látta, hogy kicsit elszomorodtam, mert odajött és megölelt.
- Nincs semmi baj. Jól vagyok. – mondtam neki.
- Örülök. – mosolygott.
A koncert az mint mindig nagyon jól sikerült, és elég sokan el is jöttek. Voltak, akik beszólogattak Krisztiánnak, de azokat elég jól leszerelte. Miután együtt Tamással elnyomták a partyarcot, már fél 6 volt, ezért mi elindultunk a vonatállomásra. Az úton szerettem volna csak csendben ülni, de ugye Tomika mellett ez lehetetlen. Imádom ezt a gyereket, mindig jókedvem lesz mellette. Az utat végig nevettük, majd amikor az állomásra értük elbúcsúztunk egymástól, majd felszálltam a vonatra, és elindultam haza.
Nagyon jól éreztük magunkat. Vettünk ilyen kaját, amivel az állatokat lehetett etetni és azzal etettük őket. A fiúk persze itt se állták meg, hogy ne ökörködjenek. Végig nevettük azt a 2 órát amíg itt voltunk, de 3kor elindultunk haza. Mivel a sok sétálásba megéheztünk, ezért úgy döntöttünk, hogy beülünk egy McDonald’s-ba, ahol kb. fél órát voltunk, majd onnan már tényleg elindultunk haza.
Miután hazaértünk, Krisztián elment készülődni. Addig én Tomikával bementem a szobájába.
- Tök jó, hogy ti így megvagytok. Nem gondoltam volna, hogy ti valaha együtt lesztek. – mondta nekem miközben bekapcsolta a számítógépjét.
- Hát az igazat megvallva, én se. – nevettem.
- Szereted őt igaz? – kérdezte, mire én csak bólogattam mosolyogva.
- Ő is téged. Látom rajta. Na de elég ebből a szeretem dumából. Mutatok neked tök jó zenéket jó? Megmutassam mit írtam? – lelkesedett fel.
- Aha, persze mutasd. – mondtam. Tényleg kíváncsi voltam rá.
A zene az nagyon tetszett, és a szöveg is.
- Zsír mi? – nézett rám.
- Aha, zsír. –bólogattam, majd mindketten elkezdtünk nevetni. – Egyébként mikor jössz már el hozzám? Anyuék is hiányolnak.
- Nem tudom. Szerintem a ballagásodon tuti ott leszek. Azt semmi féle képen nem hagynám ki.
- Helyes.
Egy ideig még beszélgettünk, majd miután kész lett Krisztián elindultunk a koncert helyszínére, de előtte beugrottunk a táncosaiért. Amikor odaértünk, hátra mentünk a színpad mögé, ahol Krisztiánnak egy ilyen külön hely kivolt alakítva ahol lepakolja a cuccait. Mivel már csak pár perc volt a kezdésig, ezért Krisztián odajött hozzám, hogy elbúcsúzzon.
- Kicsim, nekem mindjárt mennem kell. – mondta szomorúan.
- Tudom. – sóhajtottam.
- Vigyázz magadra jó? Nem tudom, hogy mikor fogunk találkozni legközelebb, de ha nem lesz a közeledbe koncertem, akkor szerintem csak a ballagásodon.
- Rendben. És ígérem, vigyázok magamra. Szeretlek. – bújtam hozzá.
- Én is téged. Nagyon- nagyon. – ölelt át, majd egy hosszú csókot adott a számra.
- Krisztián jönnöd kéne. – szólt nekünk az egyik táncosa.
. Megyek. – mondta. – Akkor majd beszélünk. Szeretlek. Szia. – puszilt meg még utoljára majd felment a színpadra. Kicsit szomorú voltam amiért elkellett máris újra szakadnom tőle. Olyan rossz, hogy ilyen messze lakunk. Tomika valószínűleg látta, hogy kicsit elszomorodtam, mert odajött és megölelt.
- Nincs semmi baj. Jól vagyok. – mondtam neki.
- Örülök. – mosolygott.
A koncert az mint mindig nagyon jól sikerült, és elég sokan el is jöttek. Voltak, akik beszólogattak Krisztiánnak, de azokat elég jól leszerelte. Miután együtt Tamással elnyomták a partyarcot, már fél 6 volt, ezért mi elindultunk a vonatállomásra. Az úton szerettem volna csak csendben ülni, de ugye Tomika mellett ez lehetetlen. Imádom ezt a gyereket, mindig jókedvem lesz mellette. Az utat végig nevettük, majd amikor az állomásra értük elbúcsúztunk egymástól, majd felszálltam a vonatra, és elindultam haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése