51. fejezet

Vasárnap még átnéztem a tételeimet, megtanultam, amit még nem tudtam, és izgultam az elkövetkező hetek miatt. Este lefürödtem, beszéltem Krisztiánnal, aki még egyszer sok szerencsét kívánt, majd végül elaludtam.
A hetem nem szólt másról, csak a tanulásról és az érettségiről.  Délelőttönként az iskolába voltam, délután pedig otthon tanultam. Hétfőn megírtam a magyar-t, amit szerencsére tudtam. Kedden, matematikából voltak, így szerencsére én otthon maradhattam, és készülhettem a történelemre, ami szerdán volt. Ezzel akadt egy kis problémám, de azt hiszem, hogy ettől eltekintve egész jó lesz. Csütörtökön és pénteken volt az angol és a német, amit úgy szint tudtam, szóval ettől nem félek.  Kedden még volt egy utolsó, a biológia, amire szinte egész hétvégén készültem, így biztos voltam benne, hogy tudni fogom, és így is lett. Kedd délután már felszabadultan, boldogan mentem haza Dorinával. Az eredmények, majd pár hét múlva derülnek ki. Most egy ideig nyugtom lesz, és tanulhatok a szóbelikre, de az szerencsére csak 1 hónap múlva lesz.  Legszívesebben kint lettem volna Dorinával délután, de neki még holnap kémiából kell írnia, amitől kicsit fél, ezért hazament tanulni, így én is otthon voltam délután, de megbeszéltük, hogy hétvégén elmegyünk és bulizunk egy nagyot.
A szerdát, azt végig aludtam, unatkoztam és délután vagy 2 órát beszéltem Krisztiánnal. Elmondtam neki, hogy- hogy sikerült az érettségim és hasonlókat. Megbeszéltük, hogy jövő héten lehet, felmegyek hozzá pár napra. Nekem úgy sem kell suliba járnom a szóbeliig. 
Később próbáltam hívni Dorinát, hogy mi volt ma, de nem vette fel.  Gondoltam biztos Petivel van.
Csütörtökön, reggel Dorina visszahívott, hogy nem hallotta és azért nem vette fel. Elmondta, hogy amennyire félt tőle, nem is volt annyira nehéz. Ennek örültem. Megemlítette a szombat esti bulit, megbeszéltük, hogy a napot együtt töltsük, vásárolunk, és ilyesmi.
Ezért gyorsan kipattantam az ágyból, és a szekrényemhez mentem. Mivel úgy láttam, hogy süt a nap, kivettem egy kis farmert, egy vállpántos pólót és egy szürke blézert. Raktam magamra pár ékszert, kisminkeltem magam, fogat mostam, majd felkaptam a táskámat és elindultam le. Anyu épp a nappaliba tévézett.
- Anyu, elmegyek Dorinával vásárolni. – mentem be hozzá.
- Rendben. Ebédre jössz? – nézett fel rám.
- Nem hiszem.  Majd bekapunk valamit.
- Pénzed van? – kérdezte, mire én csak bólintottam. – Akkor jó. Majd gyere. – mondta, én pedig felkaptam a cipőmet és a napszemüvegemet, majd elindultam.  Mire odaértem a plázához, Dorina már ott volt.
- Szia. – köszöntünk egymásnak egy puszi után.
- Mehetünk? – intett fejével befelé én pedig csak bólogattam.
Rengeteget mászkáltunk egész délelőtt, és nagyon nehezen találtuk meg mindketten a megfelelő ruhát. Az összes üzletet bejártuk, nekem pedig már majd leszakadt a lábam. Miután megvettük a ruhát, beültünk egy étterembe, a plázába, hogy megebédeljünk. Mindketten rendeltünk, majd miután kihozták az ételt elkezdtünk enni. Amikor mindketten jól laktunk, úgy döntöttünk, hogy elindulunk haza.