Itt is van az új rész :)
Kicsit rövid, de remélem, hogy azért tetszeni fog :)
Ja, és ma Nagy Duett :P Ne felejtsétek el nézni és szavazzatok :)
- Szia. – köszöntünk neki amikor odaért.
- Sziasztok. – ült le, majd adott egy kis puszit a számra. – Hát ti mit csináltok itt? Tamásék? – kérdezte. Lejöttem enni, Viki pedig eljött velem. A fiúk pedig fogalmam sincs, hol vannak. - válaszolta Lola. - Szuper. Te nem vagy éhes? – nézett rám mire én csak megráztam a fejem. – Akkor jó. Megyünk megkeresni a többieket? Úgy látom, már végeztél Lola.
- Igen végeztem, mehetünk. – mondta és felálltunk. Lola elindult előttünk, mi pedig kézen fogva mögötte.
- Itt nem gond, ha meglátnak? – kérdeztem.
- Itt nem. Itt nem árul el minket senki. – mosolygott. – Ugye nem baj, hogy ma el kellett mennem?
- Dehogyis. Megértem. – pusziltam meg.
- Akkor jó. Ígérem, hogy már csak a tiéd vagyok holnapig. –húzott magához.
- Annak örülök. – nevettem, majd beléptünk a szobába. Bence-ék még mindig ott voltak , de már volt velük egy férfi akit nem ismertem.
- Helló. – köszönt nekik Krisztián és lepacsiztak.
- Kicsim ő Attila a Viva igazgatója, Attila ő itt Viki a barátnőm.
- Nagyon örülök. – nyújtotta a kezét.
- Én is. – fogadtam el, majd leültünk egy kanapéra.
- Ti most akkor jártok? – kérdezte Bence.
- Igen. – válaszolta Krisz, és rám mosolygott.
- Mióta? Erről miért nem tudok? – nézett ránk nagy szemekkel.
- A nagy koncert óta. Azért nem tudsz róla, mert nem akartuk nagy dobra verni.
- Egyébként ti hol ismerkedtetek meg? – szólt közbe Attila.
- Mi már régóta ismerjük egymást. Tomika unoka tesója vagyok. – válaszoltam.
- Tényleg? Ezt nem tudtam. Te is itt laksz Pesten? – kérdezősködött tovább.
- Nem. Nyíregyházán lakom.
- Az nincs közel. Akkor nem is nagyon gyakran tudtok találkozni nem?
- Nem, főleg ameddig Viki nem érettségizik le. – mondta most helyettem Krisztián, mire én csak bólogattam.
- Most fogsz érettségizni? Aztán pedig milyen egyetem?
- Igen most fogok. Hát érdekel a kommunikáció és médiatudomány.
- Mint műsor vezető?
- Akár. – bólogattam.
Egy kicsit még beszélgettünk és a többiek is bekapcsolódtak, de nem sokára elindultunk haza. Mire hazaértünk, már fél 4 volt.
- Van valami programotok? – kérdezte Tamás.
- Nincs./ Menjünk vásárolni. – vágtuk rá egyszerre.
- Te vásárolni akarsz? – nézett rám Krisztián.
- Igeeeen. Lécciii. – nyújtottam el a szavakat.
- Jó rendben, de akkor menjünk az Árkádba jó? – egyezett bele.
- Nekem mindegy hová megyünk csak ne a Westend-be.
- Oké. Mindjárt jövök, csak átveszem a trikómat. – mondta Krisz, majd elment a szobájába.
- Szuper, ha nektek meg van a programotok. Minden happy, már csak azt kéne kitalálni, hogy mit csináljak még 1 óra hosszát. – nevetett Tamás.
- Miért mi lesz 1 óra múlva? – kérdeztem.
- Koncertre megyek Kecskemétre.
- Ja, értem.
- Mehetünk? – jött ki Krisztián.
- Igen, persze. – mondtam.
- Akkor, szia Tamás. – köszöntünk el, majd elindultunk.
Kicsit rövid, de remélem, hogy azért tetszeni fog :)
Ja, és ma Nagy Duett :P Ne felejtsétek el nézni és szavazzatok :)
- Szia. – köszöntünk neki amikor odaért.
- Sziasztok. – ült le, majd adott egy kis puszit a számra. – Hát ti mit csináltok itt? Tamásék? – kérdezte. Lejöttem enni, Viki pedig eljött velem. A fiúk pedig fogalmam sincs, hol vannak. - válaszolta Lola. - Szuper. Te nem vagy éhes? – nézett rám mire én csak megráztam a fejem. – Akkor jó. Megyünk megkeresni a többieket? Úgy látom, már végeztél Lola.
- Igen végeztem, mehetünk. – mondta és felálltunk. Lola elindult előttünk, mi pedig kézen fogva mögötte.
- Itt nem gond, ha meglátnak? – kérdeztem.
- Itt nem. Itt nem árul el minket senki. – mosolygott. – Ugye nem baj, hogy ma el kellett mennem?
- Dehogyis. Megértem. – pusziltam meg.
- Akkor jó. Ígérem, hogy már csak a tiéd vagyok holnapig. –húzott magához.
- Annak örülök. – nevettem, majd beléptünk a szobába. Bence-ék még mindig ott voltak , de már volt velük egy férfi akit nem ismertem.
- Helló. – köszönt nekik Krisztián és lepacsiztak.
- Kicsim ő Attila a Viva igazgatója, Attila ő itt Viki a barátnőm.
- Nagyon örülök. – nyújtotta a kezét.
- Én is. – fogadtam el, majd leültünk egy kanapéra.
- Ti most akkor jártok? – kérdezte Bence.
- Igen. – válaszolta Krisz, és rám mosolygott.
- Mióta? Erről miért nem tudok? – nézett ránk nagy szemekkel.
- A nagy koncert óta. Azért nem tudsz róla, mert nem akartuk nagy dobra verni.
- Egyébként ti hol ismerkedtetek meg? – szólt közbe Attila.
- Mi már régóta ismerjük egymást. Tomika unoka tesója vagyok. – válaszoltam.
- Tényleg? Ezt nem tudtam. Te is itt laksz Pesten? – kérdezősködött tovább.
- Nem. Nyíregyházán lakom.
- Az nincs közel. Akkor nem is nagyon gyakran tudtok találkozni nem?
- Nem, főleg ameddig Viki nem érettségizik le. – mondta most helyettem Krisztián, mire én csak bólogattam.
- Most fogsz érettségizni? Aztán pedig milyen egyetem?
- Igen most fogok. Hát érdekel a kommunikáció és médiatudomány.
- Mint műsor vezető?
- Akár. – bólogattam.
Egy kicsit még beszélgettünk és a többiek is bekapcsolódtak, de nem sokára elindultunk haza. Mire hazaértünk, már fél 4 volt.
- Van valami programotok? – kérdezte Tamás.
- Nincs./ Menjünk vásárolni. – vágtuk rá egyszerre.
- Te vásárolni akarsz? – nézett rám Krisztián.
- Igeeeen. Lécciii. – nyújtottam el a szavakat.
- Jó rendben, de akkor menjünk az Árkádba jó? – egyezett bele.
- Nekem mindegy hová megyünk csak ne a Westend-be.
- Oké. Mindjárt jövök, csak átveszem a trikómat. – mondta Krisz, majd elment a szobájába.
- Szuper, ha nektek meg van a programotok. Minden happy, már csak azt kéne kitalálni, hogy mit csináljak még 1 óra hosszát. – nevetett Tamás.
- Miért mi lesz 1 óra múlva? – kérdeztem.
- Koncertre megyek Kecskemétre.
- Ja, értem.
- Mehetünk? – jött ki Krisztián.
- Igen, persze. – mondtam.
- Akkor, szia Tamás. – köszöntünk el, majd elindultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése