38. fejezet.

Az utat autóval tettük meg, és szerencsére nem kerültünk dugóba ezért hamar odaértünk és betámadtuk az üzleteket. Én vettem magamnak egy nadrágot, 2 felsőt,egy napszemüveget és egy kis cipellőt. Krisztián akarta nekem megvenni őket, de nem hagytam neki. Nem akartam, hogy ő fizessen nekem vagy ilyesmi, de végül annyira erősködött, hogy a 2 pólót megengedtem neki, hogy kifizesse. Végül bementünk még a Garage Store-ba, ahol Krisz vett magának egy újabb Supra cipőt és 3 felsőt.
- Akkor mehetünk? – kérdezte Krisztián.
- Igen. – bólogattam. Megfogta a kezem és elindultunk. Így járkáltunk egész nap. Kézen fogva. Páran megnéztek minket, de senki nem jött oda hozzánk szerencsére.
Lent a táskákat betettük a hátsó ülésre, majd beültünk.
- Jó volt ma. – néztem rá miután elindította az autót.
- Bizony jó. És még nincs vége a napnak. Este megyünk valahová? – kérdezte miközben az utat figyelte és kitolatott a parkolóból.
- Tőlem mehetünk. – bólogattam.
- Akkor most haza megyünk, lepakoljuk a cuccokat, kajálunk valamit, és majd eldöntjük jó? – kérdezte.
- Rendben, már ha van egyáltalán valami ehető nálatok. – nevettem.
Amikor haza értünk, már 6 óra volt.
- Akkor nézzük, hogy mi van itt. – mondta Krisztián miközben belenézett a hűtőbe. – Tudunk csinálni valami tésztát. Az jó lesz? Mondjuk spagetti? – nézett fel rám kérdő szemekkel.
- Nekem jó.
- Szuper. Tudod mit? – állt fel és húzott magához.
- Mit? – öleltem át kíváncsian.
- Én főzök neked jó?
- Te? – nevettem el magam. – Biztos jó ötlet ez?
- Naa, most mér’ vagy ilyen? – durcáskodott. – Tudok csinálni egy kis tésztát. – győzködött.
- Oké, akkor sok szerencsét. Én megyek akkor addig lezuhanyozok és átöltözök, mert szerintem, ha megyünk ki így fázni fogok. – néztem le magamra.
- Rendben, menj. – mondta, én pedig nevetve elindultam. – Héj, gyere csak vissza. – rántott magához és megcsókolt. – Na most már mehetsz. – engedett el.
A szobába kiválogattam, hogy mit fogok felvenni, majd bementem a fürdőszobába. Ott ledobáltam magamról a ruháimat, majd beálltam a zuhany alá. Miután már eleget áztam, kiszálltam, megtörölköztem és felöltöztem. Úgy döntöttem, hogy az új farmeromat és a felsőmet veszem fel, egy fekete lenge hosszú ujjúval. Miután kész lettem, kíváncsian mentek ki a konyhába, hogy ugyan mit alkotott Krisztián. Amikor kiértem, kicsit meglepődtem, mert szépen megvolt terítve és finom illatok voltak.
- Hm, de fincsi illatok.– karoltam át hátulról.
- Héj, megijesztettél. – fordult meg.
- Ne haragudj. – csókoltam meg.
- Gyere ülj le. – mondta miután elengedett és kihúzta előttem a széket én pedig mosolyogva leültem. Nagyon aranyos volt, ahogy próbálkozott és elém rakta az ételt. Szedtünk mindketten, majd megkóstoltam, ő pedig érdeklődő szemekkel nézett. Ízlelgettem, forgattam a számba, de megmondom őszintén borzalmas volt. Próbáltam egy kis mosolyt kicsalni magamból, de nem nagyon sikerült. Nem akartam megbántani.
- Na milyen? – kérdezte kíváncsian.
- Ööö .. finom. – füllentettem. Elmosolyodott, majd ő is evett egy falatot, de pár másodperc múlva eltorzult arccal nézett rám.
- Ez borzalmas. – nevetett. – Azért köszönöm, hogy próbálsz biztatni meg minden, de valld be, hogy neked se ízlik.
- Nem hiszem, hogy ettem valaha ilyen rossz spagettit, ne haragudj. – nevettem én is.
- Jesszus, azt hiszem, hogy maradok inkább az éneklésnél és fotózásnál. – mondta miközben felállt és az egész kaját kiöntötte a szemétbe.

- Szerintem is. – nevettem, majd felálltam, odamentem hozzá és átöleltem. Láttam rajta, hogy kicsit elkeseredett, hogy nem sikerült neki. – Na, semmi baj. Majd legközelebb jobb lesz. Nem kell neked tudnod főzni. – pusziltam meg.
- Tudom, de akkor is. – fintorgott.
- Mindegy, gyere menjünk el egy étterembe jó? – kérdeztem.
- Rendben, menjünk. – egyezett bele, majd megcsókolt.