6. fejezet

Ennek nagyon örülök, de tudod mi lesz még előtte ? – élénkült fel teljesen.
- Micsoda? – ráncoltam a homlokomat.
- Hát a szülinapod te butus. – nevetett ki.
- Juj tényleg.
- 18 leszel, belépsz a felnőttek világába.
- Bizony. – aranyos volt, hogy szinte jobban várta mint én.
- Olyan bulit csinálunk neked Tomikával.  – lelkesedett.
- Krisztián! Állj! Még nem is biztos, hogy eltudok jönni. – állítottam le nevetve.
- Hát akkor mi megyünk hozzád. -  nagyon eltökélt volt. – Vagy várj! Március 3. milyen nap ? – kérdezte és elkezdett kutatni az IPhone-ja után.
- Csütörtök. – vágtam közbe.
- Na az pont jó. Akkor szombaton el is jöhetsz. Mit szólsz? – nézett rám kérdő szemekkel.
- Nekem jó lenne. Kérdés, hogy anyunak is jó lenne-e. – bizonytalanodtam el, de úgy látszik Krisz mindenre gondolt.
- Ugyan, velük majd Tomi beszél, amúgy is tudják, hogy itt jó kezekben vagy. – kacsintott rám.
- Azt tudom. – nevettem el magam, és kiittam az utolsó korty kakaót. – Nem megyünk ? – kérdeztem.
- De, mehetünk. – mondta és intett a pincérnek, én pedig elkezdtem keresni a pénztárcámat.
- Ugyan hagyd. A vendégem voltál. – szólt közbe Krisz, amikor ideért a pincér.
- Nem, dehogyis. – ő meg mintha meg se hallotta volna, már fizetett is. – Utállak. – mondtam neki, természetesen csak viccelődve.
- Jaj, dehogyis utálsz. – nevetett, miközben kinyitotta nekem az ajtót.
- Hát persze, hogy nem. – pusziltam meg. – Köszönöm.
- Semmiség. – mosolygott rám. Csendben mentünk egymás mellett, amikor Krisz egyszer csak megállt. Hátra fordultam, de ekkor egy hógolyó száguldozott egyenesen felém, a mellkasomra.
- Te most megdobtál ?
- Én ? Dehogyis. – játszotta az ártatlant.
Úgy döntöttem ha ő így, akkor én is. Fogtam egy kis havat, összegyúrtam és neki dobtam. Ezt egy hosszú hó csata követte. Szerencsére a nagy hideg lévén nem sokan voltak körülöttünk. Amikor, már kezdtünk fázni, és kicsit vizesek is lettünk jobbnak láttuk, ha elindulunk haza. Nem akartunk megfázni. Hazafelé az utat már nyugodtan tettük meg.
- Menj zuhanyozz le, én addig csinálok teát. – szólt Krisz miközben felakasztotta a kabátját.
- Rendben, köszi. Igérem sietek. – mondtam neki, nem akartam, hogy sokáig legyen a vizes ruháiba.  Mivel már fél 8 volt és gondoltam nem megyünk sehová, ezért a pizsamámat veszem fel, ami egy kockás nadrágból és egy topból áll. Bementem a fürdőbe, megmostam a hajam, megtörölköztem, felöltöztem. Szerintem ezt ilyen gyorsan még sose csináltam.
Kimentem, és mondtam Krisztiánnak, hogy mehet ő is.
- Oké. Köszi, hogy siettél.  Ott a teád. – mutatott az asztalra.
- Köszönöm.
Elkezdtem lassan inni, és közben Krisztiánon gondolkoztam. Ahoz képest, hogy Tomikához jöttem egész nap Krisztiánnal vagyok. Ami nem zavar, mert szeretem őt nagyon, csak kicsit furcsa. Jól éreztem ma vele magam. Szokatlanul jól, nem értem. Ezen gondolkoztam még, aztán Krisz hangja  zavart fel.
- Kész vagyok. – szólt, én pedig felnéztem. Ami akkor fogadott,  arra egyáltalán nem    számítottam.  Ott állt előttem egy száll törölközőbe, vizes hajjal. Azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Letaglózott, hogy ilyen dolgokat vált ki belőlem. Úgy éreztem magam mint akit leöntöttek egy vödör forró vízzel, a szám pedig a padlót verdeste. Láttam már őt póló nélkül a nyáron, de akkor még nem volt  így kidolgozva a teste.
  

5. fejezet

- Akkor majd este meglátjuk még. Most gyere nézzük meg, hogy Tomika mit művelt. – mondtam nevetve és felültem az ágyról magam után húzva Krisz-t is.

Tomika épp törölgette az utolsó poharat amikor odaértünk.
- Na, hogy haladsz ? – kérdezte Krisztián
- Képzeld jól. – morgott. – Nem törtem össze semmit és már kész is vagyok. – tett még el egy villát a helyére.
- Ügyes vagy Tomi. – nevettem és megütögettem a hátát.
- Miért kételkedtél bennem ? – kérdezte amire én csak megforgattam a szememet. – Mindegy is. Hány óra van ?
- Fél 5 körül lehet szerintem. – motyogta Krisz.
- Akkor én elmegyek fürdeni, felöltözök meg stb. Ti meg csináljatok amit akartok. – hagyott ott minket és bement a szobájába.
- Na akkor szertinem hozzá már nem is lehet szólni holnap reggelig. – morgott a kölyök.
- Mit szólnál, ha elmennénk sétálni? – kérdeztem tőle.
- Sétálni? Ebbe a hidegbe, hóba? – húzogatta a szemöldökét.
- Igen. Légyszí. Kérlek szépen. Naa. Csak egy kicsikét, fél órát. – kérleltem őt.
- Ahj. Miért nem lehet neked nemet mondani? Rendben. DE csak fél óra! – tartotta fel a kezeit megadóan.
- Juj de jó! Imádlak! – nyomtam egy puszit neki. – Megyünk most ?
- Oké. Menj öltözz fel, én addig szólok Tominak, hogy leléptünk. – mondta és elindult Tamás szobája felé.
Én belebújtam a csizmámba, kabátomba, beletekertem egy mintás sálat a nyakamba, felvettem a kesztyűmet és a sapkámat mert nem akartam, hogy lefagyjanak az újaim és a füleim. Krisztián is gyorsan felöltözött és elindultunk.
Mentünk mindenfelé, ha Krisz nem lett volna velem szerintem én vissza se találtam volna. Páran megnéztek minket,de szerencsére senki se jött oda hozzánk. Már vagy 20 perce sétálgattunk és beszélgettünk, amikor én is kezdtem fázni. Megláttam egy kávézót, és gondoltam megkérdezem, hogy nem ülünk-e be.
- Krisz, én már kezdek fázni. Nem ülünk be egy forró csokira ? –mutattam a kávézóra.
- De, ez jó ötlet. – mosolygott.
Folyton mosolyog. Nem tudom mi van vele. Kicsit idegesít. Amikor beléptünk, szinte minden szem ránk szegeződött, ami engem kicsit zavart, de Krisz megfogta a kezem és elhúzott egy szabad asztalhoz. Mire levettük a kabátunkat, odajött egy pincér srác, Krisztián pedig rendelt 2 csokit.
- Amúgy tényleg nagyon örülök, hogy itt lehetek végre. Hiányoztatok már. – mondtam neki, amikor elment a pincér.
- Te is nekünk, nagyon. Ne haragudj, hogy nem tudtunk hamarabb találkozni, de a nagykoncert is közeledik, fellépések, egyetem. Egyszerűen néha még aludni sincs időm. Azt pedig nem akartuk, hogy elhívjunk,aztán pedig egyedül légy. – mondta sajnálkozva. Láttam rajta, hogy tényleg bántja a dolog.
- Ugyan semmi gond. Megértem. – mosolyogtam. – A nagykoncertre visszatérve. Várod már ugye ? Izgulsz? – kérdezgettem.
- Juuj nagyon félek, hogy milyen lesz, hogy mennyien jönnek el.
- Nyugi! Biztos nagyon jó lesz, és sokan elfognak menni. – mosolyogtam rá biztatóan. Közben kihozták a csokinkat is.
- Hát nagyon remélem, hogy zsír lesz a buli. – nevetett fel végre.
- Tuti az lesz ne félj. Azt már tudod miket fogsz énekelni? – próbáltam belőle kicsalni pár dolgot.
- Igen, tudom. Amúgy, ugye nem gondolod, hogy bármit is kitudsz belőlem szedni. – nevetett.
- Na légyszí. Valamit mondj el. Csak pár dolgot. - kérleltem.- A-a. Felejtsd el, hogy elmondok bármit is. Meglepetés. Majd meglátod, ha eljössz. Mert ugye eljössz? – kérdezett.
- Persze, hogy elmegyek. Nagyon várom már. – kacsintottam rá.

4. fejezet

Itt is a következő rész. Remélem tetszeni fog, és köszönöm az eddigi kommenteket :)

Elmentünk egy közeli élelmiszer üzletbe. A fiúk természetesen nem bírták ki ökörködés nélkül. A fél üzlet minket nézett, de ez nem túlságosan érdekelte a srácokat. Amikor kiértünk az üzletből, két kis csaj oda jött hozzánk, vagyis a fiúkhoz, hogy szeretnének egy autogramot és egy képet. Kaptak aláírást, én pedig lefotóztam őket. A lányok megköszönték, és tovább mentek, mi pedig elindultunk haza. 1 óra volt mire hazaértünk, és úgy döntöttünk, hogy csinálunk spagettit. Vagyis csak én meg Krisztián, mivel Tomika mint szokás szerint most is kicsúszott a „munka” alól.
- Akkor te csináld meg a szószt én meg megcsinálom a tésztát. Jó lesz így ? – kérdeztem Krisz-t.
- Persze, nekem oké. – helyeselt és elkezdett a konyha szekrényben kutatni.
Miután kész lett a szósz és a tészta is, Krisz összekeverte én pedig szóltam Tomikának.
- De jó, végre! Azt hittem, hogy már sose eszünk.
- Örülj, hogy adunk neked belőle. Ha nem tetszik akkor csinálj magadnak.
- Meg se szólaltam. – tette fel a kezét védekezés képen, én pedig csak nevettem rajtuk.
Elkezdtünk enni, és nekem nagyon ízlett amit összehoztunk. Úgy láttam, hogy a fiúknak is. Tomika hangot is adott ennek:
- Viki, kölyök fincsit csináltatok. Lehet felveszlek titeket szakácsnak.
- Aha, na persze. Szeretnéd te azt, hogy én neked főzzek. – fintorgott Krisztián.
- Most is azt csináltad haver. – kacsintott egyet .
- Csak Vikinek segítettem.
- Úgy hiányzott már ez a folyamatos marakodásotok. – szóltam közbe nevetve.
- Mivel én és Viki csináltuk a kaját, ezért te fogsz mosogatni. –nézett Tomira Krisztián
- Mi van ? Én ? Biztos, hogy nem!- háborodott fel
- Oh, dehogyisnem. Addig én és Viki elmegyünk a szobámba, utána pedig kiterveljük, hogy hogyan tovább. Habár mire szerintem te ezzel végzel mehetsz is készülődni a randidra. – nevetett, betette a tányérját a mosdóba és elment a szobájába, de előtte még intett, hogy menjek utána.
- Sok sikert Tamás. – nevettem el magam és ott hagytam a még mindig tátott szájjal ülő Tomit.
Krisztián még mindig nevetett amikor beértem a szobájába. Épp az ágyán feküdt. Amikor meghallotta, hogy beléptem megpaskolta maga mellett, és én is odafeküdtem.
- Szegény Tomika. – nevettem rajta.
- Lehet estére vagy két tányérral kevesebb lesz. – nevetett még jobban.
- Hát Tomit ismerve nem csodálkoznék rajta. Egyébként mit fogunk este csinálni ?
- Hát nem tudom. Amihez kedved lesz. – mondta és elkezdett nézni.
Nem tudom, igazából nekem semmihez nincs most kedvem. – húztam el a számat – De ha neked van valami programod, vagy ha akarsz nyugodtan találkozz a haverjaiddal. Nem akarom elrontani az estédet. – vettem le róla a szemem és kezdtem el a plafont nézni.
- Ugyan ne butáskodj már. Természetesen nem foglak itt hagyni én is, amúgy sincs semmi programom. – mondta miközben még mindig nézett, ami kezdett kicsit zavarni. – Ha akarod lehetünk csak itthon, rendelünk kaját, filmezünk, beszélgetünk vagy elmegyünk moziba, vagy csak sétálni. Nekem teljesen mindegy. Amit csak akarsz. –mondta miközben rám mosolygott.

3.fejezet

 

Reggel  amikor felébredtem már fél 11 volt. Kimentem a konyhába, de még nem találtam ott senkit. Úgy döntöttem, meglepem a fiúkat és csinálok valami reggelit. Mivel nem sok mindent találtam a hűtőben ezért bundás kenyeret csináltam, főztem kávét és elkönyveltem magamban, hogy ma mennünk kell vásárolni különben éhen fogunk halni. Az illatokra a fiúk is felébredtek, és szinte egyszerre léptek ki a szobájukból.
- Jó reggelt.
- Jó reggelt. –hümmögtek vissza
- Viki csináltál reggelit? Egy angyal vagy. – mondta Krisztián miközben egy puszit nyomott az arcomra
- Ugyan semmiség. – eléjük pakoltam a kaját és enni kezdtünk
- Amúgy mi a mai program? – kíváncsiskodtam
- Nekem ma este randim van. – szólalt meg végre Tomika.
- Micsoda? Kivel? – néztünk nagyot
- Egy lánnyal Lindának hívják. A múltkor futottunk össze az Arénában. Aranyos, szép, okos és orvosnak tanul. – mondta Tamás nagy lelkesedéssel
- Ezt eddig miért nem mondtad? Meg miért pont most, amikor végre itt van Viki is?
- Nem akartam elmondani. Viki te pedig ne haragudj. Alig akart belemenni, és már nem akartam lemondani. Milyen már az, hogy ott kérlelem, hogy jöjjön el velem aztán, pedig én lemondom. Ne haragudj rám, kérlek. Ígérem, hogy vasárnap már csak a tiéd leszek. – nézett rám olyan szemekkel, hogy lehetetlen lett volna rá haragudni
- Oké rendben, nem akarom, hogy a lelkemen száradjon a kapcsolatod. –nevettem.
- Köszönöm Viki. –mondta miközben megölelt én pedig csak mosolyogtam
- Mi majd elleszünk együtt este a Kölyökkel.  – néztem az említett személyre, aki szerintem még mindig nem fogta fel, hogy mi van. – Ugye?
- Mi? Ja, igen persze. Majd elmegyünk moziba vagy vásárolni, vagy nem tudom.
- Akkor jó. Amúgy a vásárlásról jut eszembe. Tudjátok, hogy nincs itthon kenyéren kívül semmitek? Nem is értem, hogy éltek ti. Muszáj elmennünk ma bevásárolni. -  világosítottam őket fel.
- Akkor majd este elmentek együtt. – próbált kitérni a dolog alól Tomika.
- Na persze, hogy neked még véletlenül se kelljen velünk jönnöd, ugye? Biztos, hogy nem. Szépen jössz velünk. – mondta Krisztián én pedig elnevettem magam Tomi arcán.
-  Muszáj? – nyávogott
- Igen, ha már este nem elszel velünk. Most pedig megyek felöltözni, menjetek ti is szerintem. – adta ki a parancsot Krisztián és bement a szobájába. Mi is követtük őt. 

Belenéztem a táskámba, kiválasztottam egy koptatott csőfarmert, egy fekete pulcsit, amin egy rózsaszín masni volt. Úgy láttam, hogy elég hideg van kint ezért felvettem alá még 1 rózsaszín-fekete csíkos felsőt is. A hajam csak kifésültem majd összefogtam egy gumival. Amikor kimentem a szobából srácok már készen voltak.
- Kész vagy? Mehetünk? – kérdezte Tamás
- Igen. – válaszoltam miközben felvettem a csizmámat és a kabátomat. Kimentünk, megvártuk, míg Krisztián becsukja az ajtót és elindultunk. 

2.fejezet

Miután megebédeltem, felmentem és elkezdtem pakolni egy kisebb bőröndbe. Közben azon gondolkoztam, amiket anyu mondott. 
Egyébként ez az egész annyi, hogy Fluor Tomika az unokatesóm. Nagyon jó viszonyba vagyunk és annak ellenére, hogy elég messze lakunk egymástól, amikor csak tudunk, próbálunk összefutni. A lakótársa Krisztián az egyik legjobb barátom. Ezt sokan próbálják kihasználni. Bevallom ez az elején elég rosszul esett, de azt hiszem, mostanra kezdem megszokni. Már ha ezt meg lehet. 
Szerencsére ott van nekem Dorina, akit nagyon szeretek és mindig kiáll mellettem. Tudom, hogy ő egy igaz barátnő.
Ma megyek Pestre hozzájuk. Sajnos már nem találkoztunk közel 1 hónapja, úgyhogy már nagyon várom, hogy lássam őket. A vonatom este 6-kor indul és még csak 4 óra van. Lefürödtem, megnéztem, hogy mindent bepakoltam-e és leültem a TV elé. Unottan kapcsolgattam, mert semmi nem kötötte le a figyelmemet. 5-kor befutott apu, majd  fél 6-kor elindultunk a vonatállomásra. Ott megígértették velem, hogy nagyon vigyázok magamra és, hogy adjam át üdvözletüket a srácoknak. A vonaton zenét hallgattam, és olvastam az egyik kedvenc könyvemet: Nicholas Sparks – The Notebook.
Nagyon szeretem filmben is. 8 előtt pár perccel értem a Nyugati pályaudvarra, ahol szinte azonnal megláttam Tomikát a színes ruháiban. Épp pár lánynak osztogatta az autogramot, amikor odaértem. Meglátott és egy nagy mosoly terült el az arcán, elköszönt a csajoktól és megölelt.
- Sziaa Vikii! Hiányoztál már nagyon. – mondta miközben szorongatott.
- Sziaa. Te is nekem. – nevettem és visszaöleltem.
- A kölyök sajnos nem tudott kijönni, mert koncertje van 7-től. Olyan fél 10-re lesz otthon. – mondta miközben elengedett, és elvette a csomagomat.
- Oké, nem baj.
- Amúgy nem vagy éhes? – kérdezte miközben elindultunk kifelé.
- De, egy kicsit.
- Oké, mert én is. WestEnd, McDonalds ? – kérdezte 
-Én benne vagyok.
Elmentünk a WestEnd-be és megkajáltunk. Mire végeztünk már fél 9 múlott. Amikor „hazaértünk“ úgy döntöttem, hogy nem pakolok ki, mert sajnos vasárnap már megyek is haza, két napra pedig felesleges.
Leültünk a konyhába és ott beszélgettünk, hogy mi volt az elmúlt 1 hónapban.
Sok újat azért nem tudtunk mondani egymásnak, mert majdnem minden nap beszéltünk. Épp azt ecsetelte, hogy a múltkori koncertje milyen nagyon nagy volt, amikor nyílt az ajtó és belépett rajta Krisztián.
- Aaa Krisztián! - kiáltottam és a nyakába ugrottam.
- Héj, szia, nagylány! Én is örülök neked. – nevetett miközben visszaölelt.
- Úgy hiányoztál. – szorítottam a nyakát.
- Te is nekem, nagyon. Ne haragudj, hogy nem találkoztunk hamarabb és, hogy nem tudtam eléd kimenni az állomásra. - mondta miközben lerakott és adott egy puszit.
- Ugyan semmi gond, megértem. - mosolyogtam rám
- Haver, neked jobban örült, mint nekem. - durcáskodott Tomika
- Tamás mégsem ugorhattam a nyakadba a pályaudvaron mindenki előtt.
- Ugyan már, miért ne.
- Jó most ezen nem fogunk vitatkozni. - ültem le mellé. 
- Srácok valami kaja van? - kérdezte Krisztián, és belenézett a hűtőbe.
- Mi nem voltunk vásárolni, és nem is főztünk, vagyis ugyan az van, ami eddig is. - világositotta fel Tomi.
- Szuper. Vagyis nincs semmi. Mindegy, rendelek pizzát. Ti kértek? – mondta miközben a telefonját nyomkodta.
- Nem, mi kajáltunk a WestEnd-ben.
- Ja, akkor oké. 
Krisztián megrendelte a pizzáját, és eldöntöttük, hogy nézünk valami filmet. Hosszas civakodás után végül a Túl jó nő a csajom mellett döntöttünk. Megérkezett Krisztián vacsorája és elkezdtük nézni a filmet.
Nekem nagyon tetszett, sokat nevettem rajta, és ahogy hallottam/láttam a fiúknak is. A végére eléggé elfáradtunk, ezért úgy döntöttünk ideje aludni. Krisztián és Tomika a saját szobáikba én pedig a vendégszobába mentem zuhanyzás után. Nagyon fáradt voltam, így szerencsére párperc alatt elaludtam.

Chat

Sikerült megcsinálnom a chatem :)
Ha idetévedtek és tetszik a sztorim akkor légyszi dobjatok egy komit :)
Jól esne .. akár pozitiv akár negativ :)

1.fejezet

Reggel az ébresztő órám hangos csörömpölésére ébredtem. Gyorsan kinyomtam és felkeltem az ágyból. Nagyon fáradt voltam, de szerencsére ma péntek és este megyek Pestre. Kinéztem láttam, hogy süt a Nap és ettől még jobb kedvem lett. Felvettem egy rövid ujjú pólót, egy mintás kapucnis pulcsit és egy csőfarmert. A fürdőszobában gyorsan fogat mostam, feldobtam egy kis sminket és kifésültem hosszú  szőke hajam. Felkaptam a táskámat és lementem a konyhába, ahol anyu már csinálta a reggelit.
- Szia, anyu.
- Szia, Viki. Jól aludtál? 
- Igen, köszi. Ne haragudj, de nincs időm reggelizni. – mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára, felvettem a csizmámat és a kedvenc fehér bőrkabátomat.
- Rendben kicsim. Vigyázz magadra.
- Oké. - kimentem az ajtón és siettem a buszmegállóba.
Amikor beértem a suliba gyorsan az osztályomba mentem, leültem az utolsó padba, és vártam a barátnőmet. Amikor beért már becsengettek, de a tanár szerencsére még nem volt bent.
- Szia csajszi! Várod már az estét, ugye? Látni az arcodon. – mondta nevetve, miközben kiszedte a táskájából a könyveket.
- Szia, Dorina. Igen,  nagyon. Hiányzik az a két hülye. – sajnos többet már nem tudtunk beszélni, mert bejött a tanár.
Ez a nap nagyon lassan telt, alig vártam már, hogy otthon lehessek. Amikor kiengedtek, szinte az elsők között  mentünk ki Dorinával. Őt már várta a barátja Peti, aki 20 éves és egyetemre jár. Nagyon szeretik egymást, már 2 éve együtt vannak. Elköszöntünk egymástól és én elindultam haza. Otthon anyu már az ebédet főzte.
- Szia, anya. 
- Szia! Nem is hallottam, hogy megérkeztél. Mindjárt kész a kaja. Addig teríts meg.
- Rendben.
- A suliban mi volt? – tette fel a szokásos kérdést, mint minden nap.
- Semmi. A szokásos unalom. – válaszoltam unottan.
- A többiek? – kíváncsiskodott.
- Anyu! Ne kezdjük, már ezt megint kérlek szépen. Nem akarok veszekedni. 
- Jó ne haragudj. De akkor sem értem, hogy miért vagy ilyen.
- Milyen? Ők használnak ki engem Krisztián és Tomi miatt. Elég! Nekem nem kellenek ilyen barátok. Nem akarok minden nap suli után erről beszélni. Jó? 
- Ha ezt akarod akkor rendben, de ez nem azt jeleni, hogy egyet értek veled. – csóválta a fejét és elém tette az ebédet.

Bevezető

Van egy lány Viki, aki Fluor Tomi unokatestvére és ez miatt sok csalódás éri. 3 olyan igazi barátja van akikben feltétel nélkül megbizik, és tudja, hogy számithat rájuk. Egy nagyon hosszú bartság után és egy koncert után minden megváltozik.

Ez egy SP-vel foglalkozó történet lesz, remélen fog nektek tetszeni :)
Várom a negativ, pozitiv kritikákat is :)
Ez az 1. sztorim és, hogy ha néhol még lesznek hibáim vagy valami akkor szóljatok nyugottan :)