Miután megebédeltem,
felmentem és elkezdtem pakolni egy kisebb bőröndbe. Közben azon gondolkoztam,
amiket anyu mondott.
Egyébként ez az egész annyi, hogy Fluor Tomika az unokatesóm. Nagyon jó viszonyba vagyunk és annak ellenére, hogy elég messze lakunk egymástól, amikor csak tudunk, próbálunk összefutni. A lakótársa Krisztián az egyik legjobb barátom. Ezt sokan próbálják kihasználni. Bevallom ez az elején elég rosszul esett, de azt hiszem, mostanra kezdem megszokni. Már ha ezt meg lehet.
Szerencsére ott van nekem Dorina, akit nagyon szeretek és mindig kiáll mellettem. Tudom, hogy ő egy igaz barátnő.
Ma megyek Pestre hozzájuk. Sajnos már nem találkoztunk közel 1 hónapja, úgyhogy már nagyon várom, hogy lássam őket. A vonatom este 6-kor indul és még csak 4 óra van. Lefürödtem, megnéztem, hogy mindent bepakoltam-e és leültem a TV elé. Unottan kapcsolgattam, mert semmi nem kötötte le a figyelmemet. 5-kor befutott apu, majd fél 6-kor elindultunk a vonatállomásra. Ott megígértették velem, hogy nagyon vigyázok magamra és, hogy adjam át üdvözletüket a srácoknak. A vonaton zenét hallgattam, és olvastam az egyik kedvenc könyvemet: Nicholas Sparks – The Notebook.
Nagyon szeretem filmben is. 8 előtt pár perccel értem a Nyugati pályaudvarra, ahol szinte azonnal megláttam Tomikát a színes ruháiban. Épp pár lánynak osztogatta az autogramot, amikor odaértem. Meglátott és egy nagy mosoly terült el az arcán, elköszönt a csajoktól és megölelt.
- Sziaa Vikii! Hiányoztál már nagyon. – mondta miközben szorongatott.
- Sziaa. Te is nekem. – nevettem és visszaöleltem.
- A kölyök sajnos nem tudott kijönni, mert koncertje van 7-től. Olyan fél 10-re lesz otthon. – mondta miközben elengedett, és elvette a csomagomat.
- Oké, nem baj.
- Amúgy nem vagy éhes? – kérdezte miközben elindultunk kifelé.
- De, egy kicsit.
- Oké, mert én is. WestEnd, McDonalds ? – kérdezte
-Én benne vagyok.
Elmentünk a WestEnd-be és megkajáltunk. Mire végeztünk már fél 9 múlott. Amikor „hazaértünk“ úgy döntöttem, hogy nem pakolok ki, mert sajnos vasárnap már megyek is haza, két napra pedig felesleges.
Leültünk a konyhába és ott beszélgettünk, hogy mi volt az elmúlt 1 hónapban.
Sok újat azért nem tudtunk mondani egymásnak, mert majdnem minden nap beszéltünk. Épp azt ecsetelte, hogy a múltkori koncertje milyen nagyon nagy volt, amikor nyílt az ajtó és belépett rajta Krisztián.
- Aaa Krisztián! - kiáltottam és a nyakába ugrottam.
- Héj, szia, nagylány! Én is örülök neked. – nevetett miközben visszaölelt.
- Úgy hiányoztál. – szorítottam a nyakát.
- Te is nekem, nagyon. Ne haragudj, hogy nem találkoztunk hamarabb és, hogy nem tudtam eléd kimenni az állomásra. - mondta miközben lerakott és adott egy puszit.
- Ugyan semmi gond, megértem. - mosolyogtam rám
- Haver, neked jobban örült, mint nekem. - durcáskodott Tomika
- Tamás mégsem ugorhattam a nyakadba a pályaudvaron mindenki előtt.
- Ugyan már, miért ne.
- Jó most ezen nem fogunk vitatkozni. - ültem le mellé.
- Srácok valami kaja van? - kérdezte Krisztián, és belenézett a hűtőbe.
- Mi nem voltunk vásárolni, és nem is főztünk, vagyis ugyan az van, ami eddig is. - világositotta fel Tomi.
- Szuper. Vagyis nincs semmi. Mindegy, rendelek pizzát. Ti kértek? – mondta miközben a telefonját nyomkodta.
- Nem, mi kajáltunk a WestEnd-ben.
- Ja, akkor oké.
Krisztián megrendelte a pizzáját, és eldöntöttük, hogy nézünk valami filmet. Hosszas civakodás után végül a Túl jó nő a csajom mellett döntöttünk. Megérkezett Krisztián vacsorája és elkezdtük nézni a filmet.
Nekem nagyon tetszett, sokat nevettem rajta, és ahogy hallottam/láttam a fiúknak is. A végére eléggé elfáradtunk, ezért úgy döntöttünk ideje aludni. Krisztián és Tomika a saját szobáikba én pedig a vendégszobába mentem zuhanyzás után. Nagyon fáradt voltam, így szerencsére párperc alatt elaludtam.
Egyébként ez az egész annyi, hogy Fluor Tomika az unokatesóm. Nagyon jó viszonyba vagyunk és annak ellenére, hogy elég messze lakunk egymástól, amikor csak tudunk, próbálunk összefutni. A lakótársa Krisztián az egyik legjobb barátom. Ezt sokan próbálják kihasználni. Bevallom ez az elején elég rosszul esett, de azt hiszem, mostanra kezdem megszokni. Már ha ezt meg lehet.
Szerencsére ott van nekem Dorina, akit nagyon szeretek és mindig kiáll mellettem. Tudom, hogy ő egy igaz barátnő.
Ma megyek Pestre hozzájuk. Sajnos már nem találkoztunk közel 1 hónapja, úgyhogy már nagyon várom, hogy lássam őket. A vonatom este 6-kor indul és még csak 4 óra van. Lefürödtem, megnéztem, hogy mindent bepakoltam-e és leültem a TV elé. Unottan kapcsolgattam, mert semmi nem kötötte le a figyelmemet. 5-kor befutott apu, majd fél 6-kor elindultunk a vonatállomásra. Ott megígértették velem, hogy nagyon vigyázok magamra és, hogy adjam át üdvözletüket a srácoknak. A vonaton zenét hallgattam, és olvastam az egyik kedvenc könyvemet: Nicholas Sparks – The Notebook.
Nagyon szeretem filmben is. 8 előtt pár perccel értem a Nyugati pályaudvarra, ahol szinte azonnal megláttam Tomikát a színes ruháiban. Épp pár lánynak osztogatta az autogramot, amikor odaértem. Meglátott és egy nagy mosoly terült el az arcán, elköszönt a csajoktól és megölelt.
- Sziaa Vikii! Hiányoztál már nagyon. – mondta miközben szorongatott.
- Sziaa. Te is nekem. – nevettem és visszaöleltem.
- A kölyök sajnos nem tudott kijönni, mert koncertje van 7-től. Olyan fél 10-re lesz otthon. – mondta miközben elengedett, és elvette a csomagomat.
- Oké, nem baj.
- Amúgy nem vagy éhes? – kérdezte miközben elindultunk kifelé.
- De, egy kicsit.
- Oké, mert én is. WestEnd, McDonalds ? – kérdezte
-Én benne vagyok.
Elmentünk a WestEnd-be és megkajáltunk. Mire végeztünk már fél 9 múlott. Amikor „hazaértünk“ úgy döntöttem, hogy nem pakolok ki, mert sajnos vasárnap már megyek is haza, két napra pedig felesleges.
Leültünk a konyhába és ott beszélgettünk, hogy mi volt az elmúlt 1 hónapban.
Sok újat azért nem tudtunk mondani egymásnak, mert majdnem minden nap beszéltünk. Épp azt ecsetelte, hogy a múltkori koncertje milyen nagyon nagy volt, amikor nyílt az ajtó és belépett rajta Krisztián.
- Aaa Krisztián! - kiáltottam és a nyakába ugrottam.
- Héj, szia, nagylány! Én is örülök neked. – nevetett miközben visszaölelt.
- Úgy hiányoztál. – szorítottam a nyakát.
- Te is nekem, nagyon. Ne haragudj, hogy nem találkoztunk hamarabb és, hogy nem tudtam eléd kimenni az állomásra. - mondta miközben lerakott és adott egy puszit.
- Ugyan semmi gond, megértem. - mosolyogtam rám
- Haver, neked jobban örült, mint nekem. - durcáskodott Tomika
- Tamás mégsem ugorhattam a nyakadba a pályaudvaron mindenki előtt.
- Ugyan már, miért ne.
- Jó most ezen nem fogunk vitatkozni. - ültem le mellé.
- Srácok valami kaja van? - kérdezte Krisztián, és belenézett a hűtőbe.
- Mi nem voltunk vásárolni, és nem is főztünk, vagyis ugyan az van, ami eddig is. - világositotta fel Tomi.
- Szuper. Vagyis nincs semmi. Mindegy, rendelek pizzát. Ti kértek? – mondta miközben a telefonját nyomkodta.
- Nem, mi kajáltunk a WestEnd-ben.
- Ja, akkor oké.
Krisztián megrendelte a pizzáját, és eldöntöttük, hogy nézünk valami filmet. Hosszas civakodás után végül a Túl jó nő a csajom mellett döntöttünk. Megérkezett Krisztián vacsorája és elkezdtük nézni a filmet.
Nekem nagyon tetszett, sokat nevettem rajta, és ahogy hallottam/láttam a fiúknak is. A végére eléggé elfáradtunk, ezért úgy döntöttünk ideje aludni. Krisztián és Tomika a saját szobáikba én pedig a vendégszobába mentem zuhanyzás után. Nagyon fáradt voltam, így szerencsére párperc alatt elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése