3.fejezet

 

Reggel  amikor felébredtem már fél 11 volt. Kimentem a konyhába, de még nem találtam ott senkit. Úgy döntöttem, meglepem a fiúkat és csinálok valami reggelit. Mivel nem sok mindent találtam a hűtőben ezért bundás kenyeret csináltam, főztem kávét és elkönyveltem magamban, hogy ma mennünk kell vásárolni különben éhen fogunk halni. Az illatokra a fiúk is felébredtek, és szinte egyszerre léptek ki a szobájukból.
- Jó reggelt.
- Jó reggelt. –hümmögtek vissza
- Viki csináltál reggelit? Egy angyal vagy. – mondta Krisztián miközben egy puszit nyomott az arcomra
- Ugyan semmiség. – eléjük pakoltam a kaját és enni kezdtünk
- Amúgy mi a mai program? – kíváncsiskodtam
- Nekem ma este randim van. – szólalt meg végre Tomika.
- Micsoda? Kivel? – néztünk nagyot
- Egy lánnyal Lindának hívják. A múltkor futottunk össze az Arénában. Aranyos, szép, okos és orvosnak tanul. – mondta Tamás nagy lelkesedéssel
- Ezt eddig miért nem mondtad? Meg miért pont most, amikor végre itt van Viki is?
- Nem akartam elmondani. Viki te pedig ne haragudj. Alig akart belemenni, és már nem akartam lemondani. Milyen már az, hogy ott kérlelem, hogy jöjjön el velem aztán, pedig én lemondom. Ne haragudj rám, kérlek. Ígérem, hogy vasárnap már csak a tiéd leszek. – nézett rám olyan szemekkel, hogy lehetetlen lett volna rá haragudni
- Oké rendben, nem akarom, hogy a lelkemen száradjon a kapcsolatod. –nevettem.
- Köszönöm Viki. –mondta miközben megölelt én pedig csak mosolyogtam
- Mi majd elleszünk együtt este a Kölyökkel.  – néztem az említett személyre, aki szerintem még mindig nem fogta fel, hogy mi van. – Ugye?
- Mi? Ja, igen persze. Majd elmegyünk moziba vagy vásárolni, vagy nem tudom.
- Akkor jó. Amúgy a vásárlásról jut eszembe. Tudjátok, hogy nincs itthon kenyéren kívül semmitek? Nem is értem, hogy éltek ti. Muszáj elmennünk ma bevásárolni. -  világosítottam őket fel.
- Akkor majd este elmentek együtt. – próbált kitérni a dolog alól Tomika.
- Na persze, hogy neked még véletlenül se kelljen velünk jönnöd, ugye? Biztos, hogy nem. Szépen jössz velünk. – mondta Krisztián én pedig elnevettem magam Tomi arcán.
-  Muszáj? – nyávogott
- Igen, ha már este nem elszel velünk. Most pedig megyek felöltözni, menjetek ti is szerintem. – adta ki a parancsot Krisztián és bement a szobájába. Mi is követtük őt. 

Belenéztem a táskámba, kiválasztottam egy koptatott csőfarmert, egy fekete pulcsit, amin egy rózsaszín masni volt. Úgy láttam, hogy elég hideg van kint ezért felvettem alá még 1 rózsaszín-fekete csíkos felsőt is. A hajam csak kifésültem majd összefogtam egy gumival. Amikor kimentem a szobából srácok már készen voltak.
- Kész vagy? Mehetünk? – kérdezte Tamás
- Igen. – válaszoltam miközben felvettem a csizmámat és a kabátomat. Kimentünk, megvártuk, míg Krisztián becsukja az ajtót és elindultunk.