31. fejezet

Itt is van az új rész :)
Köszön szépen a tegnapi komenteket, nagyon jól estek :) Remélem, hogy ez is tetszeni fog :)

Délutánra,szerencsére elállt az eső és a nap is kisütött, Dó-val pedig , ahogy megbeszéltük beültünk egy kis pizzériába. Mindig itt szoktunk enni, nagyon finom itt a pizza. Rendeltünk, majd nem sokkal később ki is hozták, mi pedig elkezdtünk enni. Miután megettük, kicsit még beszélgettünk, majd elindultunk hazafelé. Megbeszéltük, hogy este még később elmehetünk sétálni, aztán mindketten elindultunk hazafelé.
Amikor haza értem, az első aki oda szaladt hozzám az Chloe volt. Felvettem az ölembe és bementem a konyhába.
- Szia anyu. – köszöntem.
- Szia. Nem is hallottam, hogy megjöttél. – fordult felém. – Hogy-hogy ilyen későn? Azt hittem, hogy hamarabb jössz.
- Én is, de beültünk egy pizzára Dorinával, szóval nem is vagyok éhes. Felmegyek tanulok, aztán majd később megyek még ki lehet. – mondtam.
- Rendben, de ha éhes leszel akkor gyere le.
- Jó-jó. – bólogattam és elindultam fel.
A szobámba lepakoltam, leültem az asztalomhoz és elkezdtem tanulni. Mire befejeztem, már 5 óra múlott. Kinéztem az ablakon,megláttam egy lányt görkorcsolyázni én pedig kedvet kaptam hozzá. Előkaptam a telefonomat, majd felhívtam Dorinát.
- Szia. Mit szólnál, hogyha kimennénk korcsolyázni? – kérdeztem miután felvette.
-  Helló. Tőlem mehetünk. Mikor?
- Még kajálok és aztán. Jó?

- Oké. 20 perc múlva a parknál?
- Rendben. Szia.
- Szia. – köszöntünk el, majd letettük.
Gyorsan átöltöztem, felvettem egy fekete melegítőnadrágot, egy fekete rövid újút. Nem akartam kabátba menni, de annyira meleg még nincs, ezért felvettem egy meleg pulcsit. A hajamat összefogtam egy gumiba, majd lementem a földszintre.
- Anyu, akkor én eszek valamit aztán elmegyek korizni. Jó? – mentem be hozzá a nappaliba.
- Rendben. – válaszolta.
Bementem a konyhába, megmelegítettem magamnak az ebédet, majd miután megettem felvettem a korcsolyámat és elindultam a park felé. Ott már várt rám Dorina.
- Szia. Régóta vársz? – gurultam oda hozzá.
- Szia. Nem, most jöttem.
- Akkor jó. Mehetünk? – kérdeztem.
- Persze. – mondta, majd elindultunk.
Már egy ideje korcsolyáztunk, amikor megszólalt a telefonom, Krisztián neve villogott a telefonon. Megláttam és rögtön el is mosolyogtam magam.
- Sziaaa. – szólt bele.
- Sziaaa, nagyon örülök, hogy hívtál, de most kint korizok Dó-val. Nem lenne gond, hogyha visszahívnálak ha haza értem?
- Nem dehogyis. Én már otthon leszek.
- Akkor jó. Majd hívlak. Szia, szeretlek.
- Én is, szia. –elköszöntünk majd letettük.
Egy kis ideig még korcsolyáztunk, majd amikor már kezdett lehűlni az idő úgy döntöttünk, hogy haza megyünk.
Amire hazaértem, már fél 8 múlott. Mivel már nem terveztem, hogy megyek valahová, ezért gyorsan lezuhanyoztam, befeküdtem az ágyba és felhívtam Krisztiánt.
- Szia. – szóltam bele miután felvette.
- Szijaa, már vártam, hogy hívj. Még csak most értél haza?
- Nem, csak elmentem lezuhanyozni. Már fekszek képzeld.
- Aaa, de jó neked. Én is feküdnék már, de még retusálnom kell kicsit. Semmi kedvem. Ráadásul olyan fáradt is vagyok. – sóhajtott. Hallottam a hangján, hogy tényleg fáradt.
- Szegénykém. Muszáj most megcsinálnod? Nem elég holnap?
- Nem, mert akkor le leszek maradva. De mindegy is. Veled mi a helyzet? Mi volt ma?
- Semmi érdekes. Suliba voltam, aztán Dorinával, majd otthon és megint Dorinával. – nevettem.
- De jó neki. Minden nap láthat téged. Úgy hiányzol.
- Te is nekem, pedig még csak tegnap mentem el. Nem fogom kibírni. – sóhajtottam.
. Pedig muszáj lesz kicsim. Amíg suliba jársz nem jöhetsz el bármikor, és én se.
- Tudom. De mindegy, ne beszéljünk erről, mert csak elszomorodok. – mondtam.
- Oké, ahogy akarod.
Egy kicsit még beszélgettünk, de aztán elköszöntünk, mert nem akartam, hogy kitudja meddig fel legyen éjszaka. Miután letettük, én még néztem kicsit a tv-t, majd miután elfáradtam kikapcsoltam, és elaludtam.

30. fejezet

Itt is van az új rész :)

U.i: Szerintem nem kérek sokat, de egy-két koment jól esne:S Minden nap van rész, és néha olyan rosz amikor látom, hogy 1 valaki írt :(
Mónika neked köszi :)
Jól esne, ha leírnátok, hogy miért tetszett a rész vagy, hogyha nem tetszett akkor miért nem tetszett.
Szerintem nem kérek olyan sokat :/



Reggel az ébresztőmre ébredtem, lenyomtam majd elkezdtem öltözködni. Felvettem egy fekete leggings-et és egy lila hosszabb felsőt. A hajamat kifésültem, tettem egy kis sminket, fogtam a táskámat és lementem. Otthon már nem volt senki, adtam Chloe-nak egy kis kutyatápot, majd kikerestem a cipőtartóból az egyik régi lila cipőmet és felvettem. Szívesebben vettem volna ehhez magas sarkút, de láttam, hogy esik az eső. Gyorsan felvettem még a kabátomat, fogtam egy esernyőt, majd elindultam suliba.
Amikor beértem az osztályba a többiekkel nem foglalkozva mentem a helyemre, ahol kipakoltam. Átnéztem még az anyagot, mivel a hétvégén sajnos nem nagyon tudtam tanulni. Vártam, hogy mikor érkezik meg Dorina, de ő még becsengetés után se ért be. Furcsáltam, hiszen tegnap nem említette, hogy ma nem jönne.
Már vagy 5 perce tartott az óra amikor lihegve betoppant. Elnézést kért amiért késett, majd leült mellém.
- Szia. Hol voltál? – suttogtam neki.
- Petinél, kicsit elaludtunk. – pirult el, mire én halkan elkuncogtam magam.
Többet nem beszéltünk az órán, mivel a tanár elég szúrós pillantásokkal mért minket.
Dorina már nagyon kíváncsi volt a hétvégére, de mondtam neki, hogy kicsit hosszú ezért várjon a hosszú szünetig. Amikor az elérkezett kihúzott a folyosóra és kíváncsi szemekkel nézett rám.
- Mesélj. Mindent tudni akarok.
- Amikor odaértem, Tomika kijött értem, elmentünk a sportcsarnokba. Ott Krisztián próbált még meg ilyesmi. Üdvözöltem, aztán néztem őket. Később Tomival haza mentünk átöltözni, aztán vissza. A koncert előtt pedig bementem az öltözőjébe, hogy sok sikert kívánjak. Ő pedig megcsókolt. – mondtam, mire neki kitágultak a szemei. – Igen, aztán pedig benyitott Orsi én pedig mindjárt kimentem, szóval nem tudtunk erről beszélni. A koncertet a VIP-ből néztem. Az valami nagyon jó volt. – áradoztam.
- Igen, tudom. Láttam a tv-be. Mindenhol ezt mutogassák. Kár, hogy nem lehettem ott, de ez most mindegy. Mond tovább. – sürgetett.
- Aztán elmentünk a Pink-be, ahol le se cseszett. Egész idő alatt felém sem nézett, másokkal flörtölgetett, táncolt.
- Mi? Akkor meg mitől van ilyen jó kedved? – szólt közbe értetlenkedve.
- Dó, megköszönném, hogyha nem szólnál állandóan közbe. – intettem le.
- Jó, bocsi.
- Amikor elegem lett ebből, hogy ezt csinálja szóltam Tomikának, aki haza vitt. Reggel pedig képzeld el, bejött a szobámba és elmondta, hogy azért csinálta ezeket, mert azt hitte, hogy én csak barát akarok lenni, mert nem csókoltam vissza és mert eltoltam a szülinapomon. Elmondtam neki, hogy miért csináltam ezeket, ő pedig szerelmet vallott. – mosolyogtam.
- Micsoda? – sikított.
- Dó, légyszí kicsit halkabban. – néztem körül.
- Bocsi. Úristen, akkor most te is elmondtad neki mit érzel? – kérdezte mire én csak bólogattam. – Akkor jártok vagy mi? Ne kelljen már mindent belőled kihúzni.
- Igen, járunk. – nevettem. – Annyira boldog vagyok. Nem tudom, hogy mikor voltam utoljára ennyire boldog.
- Látom, csak úgy ragyogsz. Örülök nektek. – ölelt meg.
- Köszi.
- Ugye, megmondtam, hogy tetszel neki. – mondta miután elengedtük egymást.
- Megmondtad. Te mindig mindent megmondasz. – nevettem.
- Suli után ráérsz? Beülhetnénk valahová. Pizzára mondjuk. Úgy ennék egy kis pizzát. – kérlelt.
- Nekem mondjuk tegnap volt pizza, de mindegy mehetünk. – egyeztem bele.
- Szuper.

Kicsit még beszélgettünk, majd becsengettek mi pedig bementünk az osztályba.

29. fejezet

Itt is van (:
Köszönöm nektek a komikat :P Remélem ez is tetszeni fog :P



Annyira rossz volt itt hagyni őket. Főleg Krisztiánt. Most volt a legnehezebb. A könnyeimet szerencsére sikerült vissza tartanom, de nem sok kellett hozzá, hogy elbőgjem magam.
A út az elég unalmasan telt. Zenét hallgattam, olvastam és felhívott Dorina, hogy mivolt. Mondtam neki, hogy nagyon jó volt, de majd élőbe részletesen elmesélek neki mindent.
A vonatom 8 előtt pár perccel ért Nyíregyházára. Apa már ott várt.
- Szia apu. – köszöntem neki amikor odaértem hozzá.
- Szia Viki. Jól utaztál? – ölelt meg.
- Igen, de menjünk, mert éhes vagyok. – nevettem.
- Rendben. – mondta majd elindultunk. – Egyébként milyen volt? Jól érezted magadat? – kérdezte már az autóban.
- Igen, nagyon jó volt. A legjobb koncert amin életembe voltam. – meséltem lelkesen. Apunak nem akartam elmondani, hogy mi van köztünk Krisztiánnal. Azt majd gondolom anyu megteszi helyettem.
- Akkor jó. Örülök, hogy jól érezted magad. Egyszer majd már ők is eljöhetnének. Tomika is régen volt már itt. – mosolygott rám.
- Majd meglátjuk.
Az úton többet nem beszéltünk.
- Anya, megjöttem. – kiáltottam el magamat, mire Chloe már azonnal ott termett. – Sziaa Chloee. Úgy hiáányoztáááál. – nyújtottam el a szavakat miközben simogattam.
- Kicsim, én felmegyek a szobámba van még egy kis dolgom. – szólt apu a hátam mögött, majd felment.
- Szia. – köszönt anyu.
- Szia. – pusziltam meg.

- Éhes vagy? Van még pizza ebédről.
- Igen, nagyon. – mondtam, majd miután Chloe-t letettem bementem a konyhába és elkezdtem enni.
- Milyen volt a koncert? Mesélj. Azt ne hagyd ki, hogy miért mosolyogsz mint a nem tudom mi. – nézett rám jelentőségteljesen. Annyira szeretem, hogy mindjárt észre veszi ha történt velem valami.  Mi egyébként mindent megbeszélünk. Nincsenek anyu előtt titkaim.
Én elmondtam neki mindent, hogy mi volt a koncert előtt, hogy milyen volt a koncert, hogy mi volt utána, aztán tegnap és ma. Ő pedig érdeklődve hallgatott.
- Most akkor együtt vagytok? – lepődött meg.
- Igen. – mosolyogtam.
- Jó ötlet ez? Úgy értem, hogy ő mégis egy sztár, sok lány veszi körül és messze is laktok. – sorolta az ellenérveket.
- Anyu ne csináld. Szeretem, boldog vagyok, bízok benne. Csak ez számít. Kérlek ne rontsd el a jó kedvemet.
- Nem akarom elrontani. Örülök, hogy boldog vagy én csak nem akarom, hogy boldogtalan legyél.  – aggódott.

- Köszönöm, de tudok vigyázni magamra.  Most pedig megyek lefürdök, aztán alszok. Nagyon fáradt vagyok. – álltam fel.
- Rendben. Jó éjt. – ölelt meg.
Felmentem a szobámba, lepakoltam, de mielőtt elmentem volna fürödni felhívtam Krisztiánt mivel megígértem neki.
- Szia. – szólt bele.
- Szia. Csak azért hívlak, hogy megérkeztem.
- Akkor jó. Örülök, hogy épségben haza értél. – hallottam a hangján, hogy mosolyog. – Még csak most mentél el, és máris hiányzol. – dünnyögte.
- Te is nekem. – sóhajtottam.
- De mindegy. Minél hamarabb találkozunk és akkor jó lesz. – biztatott.
- Bizony. Viszony most megyek, mert nagyon fáradt vagyok. Lefürdök aztán alvás. – ásítottam.
- Rendben kicsim. Jó éjt. Szeretlek.
- Én is téged. Szia.
Miután letettük én gyorsan lefürödtem, majd ágyba bújtam és szinte rögtön el is aludtam.

28.fejezet

Reggel, amikor felébredtem Krisztián még aludt. Megnéztem az órát, ami 10-et mutatott. Úgy döntöttem, hogy még nem kelek fel. Sajnos vissza aludni már nem tudtam, de a mocorgásommal nem akartam felébreszteni Krisz-t ezért ott maradtam. Elkezdtem őt nézni. Szerintem álmodhatott valamit, mert elmosolyodott. Annyira szép volt most az arca. Persze ő mindig szép, de most annyira nyugodt volt. Kicsit szomorú is voltam, hogy itt kell már hagynom. Nem tudom mikor láthatom megint. Egy ideje már néztem amikor elkezdett mocorogni, majd lassan kinyitotta a szemeit.
- Jó reggelt. – adtam neki mosolyogva egy puszit.
- Hmm, minden reggel erre akarok ébredni. – mondta mire én halkan elnevettem magam. – Te mikor keltél?
- Nem régen. Olyan 10-15 perce kb.
- És azóta néztél? Neee. – nyafizott. – Miért nem ébresztettél fel?
- Nyugi. Azért mert olyan édes voltál, hogy nem volt szívem. Simítottam meg az arcát.
- Legközelebb azért ébressz fel. – csókolt meg.
- Nem vagy éhes? – kérdeztem miután szétváltunk.
- De. Nagyon.
- Akkor gyere menjünk mert én is az vagyok.
- Kiszálltunk az ágyból, majd ahogy voltunk, én pizsibe ő pedig boxerbe, kimentünk a konyhába.

- Mit együnk? – néztünk bele egyszerre a hűtőbe.
- Van itt pár dolog. Pakoljuk ki ezeket. Tuti Tomika is éhes lesz, ha felébred. – mondta, majd amit talált a reggelihez mindet kipakolta az asztalra. Leült egy székre, engem pedig az ölébe húzott.
- Így fogunk enni? – kérdeztem nevetve.
- Aha. Nem kényelmes?
. De, nekem az. – csókoltam meg.
Reggeli közben egymást etettük, nevettünk, csókolóztunk vagy csak apró puszikat adtunk egymásnak. Nagyon jól érzem magam vele. Éppen ő etetett engem, amikor Tomika lépett be a konyhába.
- Sziasztok. De jó kedvetek van. Mikor keltetek? – kérdezte miközben leült és töltött magának kávét.
- Úgy fél órája. – válaszolta Krisztián.
- Aha. Mai program?

- Nem tudjuk. Szerintem csak itthon leszünk együtt. Vagy te akarsz menni valahová? – néztem szerelmemre.
- Nem. Ma egész nap amíg itt vagy csak veled akarok lenni. – puszilt meg mire én elmosolyodtam.
- Jaj ne előttem, légyszí. – takarta el a szemét Tamás nevetve.
- Jó vagy már. Amúgy nem vagy éhes? – kérdeztem tőle.
- De-de. Csak még nem tértem teljesen magamhoz. – dörzsölte a szemét.
- Ja, oké. Akkor majd egyél. Viszont én megyek és felöltözök. – mondtam majd felálltam és elindultam a szobámba.
Ott levettem a pizsamámat, és felvettem egy rózsaszín zsiráfos felsőt, egy rózsaszín harisnyát és egy rövid farmert, egy fekete mellényt és egy rózsaszín lenge sálat. A hajamat csak kifésültem, majd elkezdtem bepakolni a táskámba. Épp végeztem amikor bejött Krisztián.
- Kész vagy? – kérdezte.
- Aha, be is pakoltam. - fordultam felé.
- Akkor jó.
- Amúgy tudom, hogy megbeszéltük, hogy nem megyünk ma sehová, de olyan jó az idő. Nem megyünk el sétálni? – kérdeztem.
- Nem, mert ott még a kezedet se foghatom meg. – válaszolta.
- Jaj. Olyan vagy. – dünnyögtem mire ő megcsókolt.
- Milyen? Édes? Sexi? Szeretni való? – minden szó után adott egy kis csókot a számra.

- Egoista. – nevettem.
A délután további része is ugyan ilyen jó hangulatba telt el. Volt, hogy csak kettesben voltunk, de néha Tomika is csatlakozott hozzánk. A vonatom 6-kor indul, mi pedig fél 6-kor  elindultunk az állomásra, de előtte otthon Krisztiánnal egy hosszú csókkal elbúcsúztunk, mivel kint nem lehet.
Az állomáson Tomikától egy nagy öleléssel búcsúztam, de nem bírtam ki, hogy ne öleljen meg még Kriszt is.
- Szeretlek. Nagyon fogsz hiányozni. – suttogta a hajamba.
- Te is nekem. Szeretlek. – csuklott el a hangom.
- Hej, nehogy sírj itt nekem. Nem sokára újra találkozunk. – simította meg az arcomat.
Tomika szólt, hogy már ideje lenne mennem, én pedig egy gyors puszi után fel is szálltam a vonatra, ami pár perc múlva elindult Nyíregyházára.

27. fejezet

Itt is van az új rész :) Remélem, hogy tetszeni fog.
Köszönöm az eddigi komikat :)

(Viki szemszög)

Tomika kitalálta, hogy ő McDonald’s-ba akar kajálni ezért elmentünk a Westendbe. Én egy sajtburgert, sültkrumplit és egy narancslevet kértem Lindával, a fiúk pedig kértek egy csomó mindent. Rengeteget esznek, de le mozogják ezért nem látni rajtuk. Miközben ettünk, beszélgettünk és rengeteget nevettünk. Végre én is igazán jól éreztem magamat. Krisztiánnal gyakran egymásra mosolyogtunk.
Miután befejeztük az evést, én és Krisz úgy döntöttünk, hogy beülünk egy filmre, Tomika pedig hazakísérte Lindát, mivel neki nemsokára munkába kell mennie.
Egy vígjátékot néztünk meg ami mindkettőnknek nagyon tetszett. Sokat nevettünk rajta.
A film után haza mentünk, ahol már Tomika is otthon volt.
- Megjöttünk. – nyitottunk be a szobájába, ahol ő szokás szerint a gép előtt ült.
- Hellóóó. Ustreamelek. Nem jöttök? – kérdezte.
- Én tuti nem. – mondtam.
- Te kölyök? Kérik, hogy gyere. – bámulta még mindig a monitort.
- Jó, de csak 5 perc. Nem gond? – nézett rám.
- Dehogyis. A szobámba leszek. – mondtam, majd ő ott maradt én pedig elmentem a szobámba. Lefeküdtem az ágyra és bekapcsoltam a TV-t, de csak kapcsolgattam mert nem volt benne semmi ami lekötötte volna a figyelmemet. Épp kikapcsoltam amikor nyílt az ajtó és bejött Krisztián.
- Itt vagyok. – feküdt le mellém.
- Látom. – nevettem, miközben szorosan hozzá bújtam, ő pedig az egyik karjával átölelt.
- Olyan jó volt ma veled. Kár, hogy holnap már menned kell. – nézett rám szomorúan.
- Én is sajnálom. – mondtam. Még csak most kaptam meg és máris elkell tőle válnom.
- Mikor látlak legközelebb? – kérdezte.
- Nem tudom. Fogalmam sincs, hogy mikor fogok tudni újra eljönni. Remélem, hogy minél hamarabb. –mondtam.
- Én is remélem, de ha a közeledbe fogok koncertezni akkor mindenképpen elkell majd jönnöd. Az a pár óra is több mint a semmi. – nyomott egy puszit a hajamba.
- Persze, hogy elmegyek. Tudod, hogy eddig is elmentem, ha a közelbe koncerteztél. – néztem fel rá mosolyogva, ő pedig szinte azonnal lecsapott az ajkaimra. Rövid ideig csókolóztunk, amikor eszembe jutott valami.
- Krisztián. – toltam el magamtól. – Van valami amit szeretném, ha tudnál.
- Valami baj van? – aggódott.
- Nem, dehogyis. Annyit szeretnék mondani csak, hogy a szülinapomon nem azért nem csókoltalak meg mert nem akartam. – ültem fel miközben mondtam.
- Hanem? – nézett kérdőn.
- Hanem azért, mert nem részeg voltál. Azt hittem, hogy csak azért csinálod. Akartam, hogy megcsókolj, de azt nem akartam, hogy csak azért mert részeg vagy.
- Viki én tudtam magamról. Tudtam róla, hogy mit csinálok. – ült fel ő is.
- Igen, most már tudom, de akkor nem tudtam. – néztem rá.
- Már mindegy. Az elmúlt, megbeszéltük. Szeretlek. – csókolt meg újra. Szinte függőséget okoz a csókja, minél többet kapok, annál több kell még.
- Én is szeretlek. – suttogtam miután szétváltunk.
Ez után még beszélgettünk kicsit, majd amikor elfáradtam úgy döntöttem, hogy elmegyek zuhanyozni aztán alvás.
- Alszol ma velem? – kérdezte Krisztián. – Csak aludni. – tette hozzá.
- Hm, nem tudom. Szeretnéd? – játszottam vele.
- Igen, nagyon. – adott egy kis csókot.
- Akkor nincs más választásom. – nevettem.
- De az én szobámba.
- Miért? Ez miért nem jó? – kérdeztem.
- Mert ez az ágy 1 személyes. Az enyémet jobban szeretem.
- Ja, oké. Nekem mindegy. – mondtam majd felálltam és elindultam a fürdő felé.
- Siess. – csapott a fenekemre.
- Hééj. – fordultam hátra.
- Menj már. – tolt el egy rövid puszi után magától nevetve.
Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a pizsamámat, majd bebújtam Krisz ágyába.
Ő is gyorsan lezuhanyozott és befeküdt mellém. Egy hosszú csók után szorosan egymáshoz bújtunk, majd elaludtunk.

Húsvét

 Szeretnék mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánni :)













P.S: Lezárult a "Milyen gyakran legyenek új részek?" szavazás. 20 szavazattal nyert a mindennap legyen rész :)
Köszönöm a szavazatokat, de ne felejtsétek, hogy még mindig lehet szavazni a "Mi legyen Viki?" -re. :)

26. fejezet

Mivel megint egész nap nem leszek itthon, ezért úgy döntöttem, hogy megkapjátook ilyen hamar a részt. Valószínűleg este már nem lenne hozzá sok kedvem. Köszönöm az eddigi kommenteket :)Remélem, hogy ez is tetszeni fog, jó hosszú. Esetlgeg, hogyha tetszett a Krisztián szemszög írjátok le chatbe és akkor lehet többször lesz :)
Legközelebbhétfőn lesz friss :P
Addig komizzatok, szavazzatok :P


- Vikivel mi van? - kérdeztem, miután kerestem egy fejfájás csillapítót és be is vettem.
- Még kérdezed? Mindjárt beverem a képedet az van. – lett dühös én pedig egy szót se értettem, hogy mi baja van.
- Mi van? Neked meg mi bajod? Bal lábbal keltél fel? – néztem rá értetlenül.
- Az, hogy össze-vissza hülyíted a Vikit. Ő nem csak egy lány akivel kedvedre játszadozhatsz. Ő fontos nekem, és eddig azt hittem, hogy neked is. – itt már mindent értettem. Viki elmondta neki, hogy mi volt tegnap. A Viki nem fontos nekem? Nagyon fontos nekem a Viki. Dühös lettem, mert nem tudja, hogy mit érzek és így vádaskodik.
- Nem játszadozok vele Tomika. Tényleg nem. – sóhajtottam. Legszívesebben ordítottam volna, de nem akartam, hogy Viki meghallja.
- Nem? Akkor mivel magyarázod azt, hogy megcsókolod aztán pedig mással vagy? – vont kérdőre.
- A francba Tamás. Arra, hogy másodszor akarom megcsókolni, de ő sose akarja, vagyis azt veszem észre, hogy nem akarja. A szülinapjakor eltolt magától, most pedig nem csókolt vissza. Én szeretem őt, de az érzésem az, hogy ő ezt nem viszonozza. Tegnap pedig nem tudom mi volt velem. – mondtam el őszintén.
- Hogy te mekkora egy hülye vagy. Nem veszed észre, hogy szeret téged? Meg amúgy is. Nem úgy van, hogy te nem emlékszel a szülinapra?
- Emlékszek mindenre, csak nem akartam azt hallani, hogy ő csak a barátom akar lenni ezért hazudtam inkább. – motyogtam. Itt jöttem rá, hogy mennyire hülye voltam.
- Menj inkább be hozzá és mond el neki mit érzel. Nem bírom, hogy számomra 2 fontos ember szenved. Attól én is depis leszek. – nevetett.
- Köszönöm Tomika. – nevettem én is, majd kicsit félve elindultam Viki szobája  felé. Bekopogtam, és egy halk „ gyere” után bementem. Amit ott láttam letaglózott. Egy bőröndbe pakolta a ruháit.
- Viki mit csinálsz? – kérdeztem nagy szemekkel.
- Aminek látszik. Pakolok. – válaszolta hidegen. Ez fájt..
- Azt látom, de miért?
- Nem mindegy az neked?
- Nem, nem mindegy. Érdekel, hogy mi van veled. – mentem hozzá közelebb. Éreztem, hogy ez egy hosszabb menet lesz mint Tomikával.
- Na ne röhögtess jó ? Pont úgy láttam tegnap is. – nevetett fel keserűen. – Óriásit csalódtam benned. – suttogta.
- Kérlek hadd, hogy megmagyarázzam. – kérleltem miközben egyre közelebb mentem,de ő még mindig nem nézett rám.
- Nem kell megmagyarázni, nem tartozol nekem magyarázattal.  – fordult felém és ekkor láttam meg, hogy könnyesek a szemei. – Tökéletesen értem, hogy mi van. Úgy gondoltad, hogy nekem nincsenek érzéseim, hogy rajtam bármikor átgázolhatsz, hogy engem bármikor csak úgy viccből megcsókolhatsz, hogy aztán rám se nézz és más lányokat szédíts. Én most elmegyek, te pedig azt csinálsz amit akarsz. – mondta nekem sírva, majd visszafordult a táskájához.

- Viki hallgass meg, kérlek szépen, hogy csak 5 percet adj. Könyörgöm. – kértem.
- 5 perc.
- Köszönöm. Viki, az a csók nem vicc volt mint ahogy te azt gondolod. Én akartam azt a csókot mindennél jobban. Amikor megismertelek még csak 14 éves voltál, aztán felnőttél, egyre szebb lettél, és egyre jobban tetszettél nekem. Nem azért csináltam azt a Pink-be amit csináltam mert nem gondoltam komolyan a csókot, hanem azért mert beijedtem. Féltem, hogy te nem akarod, mert nem csókoltál vissza. Aztán ott volt a szülinapod előtte. Ott is visszautasítottál . – itt közbe akart szólni,de leintettem. -Igen, tudom, hogy azt mondtam, hogy nem emlékszek. nem mertem neked bevallani, féltem, hogy elutasítasz és akkor még a barátságunknak is annyi. Tudom, hogy egy gyáva alak vagyok, de nem mertem kockáztatni. Ahhoz túl fontos vagy nekem. Tegnap pedig már nem bírtam magam türtőztetni, hogy ne csókoljalak meg. Te pedig nem csókoltál vissza. Tudom, hogy bejött az Orsi, de te semmit nem csináltál csak ott hagytál. Azt terveztem, hogy gyorsan elküldöm és mindent elmondok neked. Elszerettem volna mondani, hogy mit érzek. –hadartam el gyorsan. Csak úgy jöttek belőlem a szavak.
- Miért mit érzel? – suttogta.
- Én szeretlek Viki. Mindennél jobban … 

Itt láttam rajta, hogy meglepődik, hogy nem számított erre. Vártam a reakcióját, hogy mond valamit, de miután ez nem következett be én gyengéden megfogtam az arcát és magam felé fordítottam.
- Hiszel nekem ugye Viki? – néztem mélyen a szemébe, ő pedig bólintott.
- Én is szeretlek. – suttogta. Annyira jó érzés volt hallani. Annyira jó volt.
- El sem hiszem, ez életem legjobb napja. – suttogtam. Éreztem, hogy most kell lépnem, most kell megcsókolnom.
Lassan közelítettem a szája felé, majd először gyengéden megcsókoltam. Érdemes volt várni úgy érzem. Végre vissza csókolt, karjait a nyakam köré tekerte én pedig a derekánál fogtam.
Csak úgy faltuk egymás ajkait.
Egyszer csak eltolt magától, majd mosolyogva nézett fel rám. Ez engem is mosolygásra késztetett, de zavar a könny áztatta arca.
- Nem akarom, hogy miattam sírj. Ígérd meg, hogy nem sírsz többet miattam. – töröltem le a könnyeit.
- Ha nem adsz rá okot, akkor nem fogok. – puszilt meg.
- Ugye akkor most már nem akarsz elmenni? – néztem a félig bepakolt bőröndjére.
- Nem.- mondta, mire én szorosan megöleltem.
- Olyan boldog vagyok most. – néztet fel rám.
- Én is Viki. – adtam egy puszit a szájára, majd eszembe jutott, hogy menjünk ki Tomikaékhoz. – Gyere, mondjuk el.- fogtam meg a kezét és kezdtem el kifelé húzni.

25. fejezet

Itt is van :) Remélem, hogy tetszeni fog. Kicsit most is rövid, de a szünetbe nem sokat vagyok otthon. Ne haragudjatok.

(Krisztián szemszöge)
Nem sokára kezdődik életem első igazi nagykoncertje. Annyira izgulok. Le-fel járkáltam a szobámba ezen gondolkozva, amikor kopogott valaki, és Viki lépett be az ajtón. Annyira gyönyörű volt, egyszerűen a puszta jelenléte erőt ad, megbabonáz.
- Csak sok sikert akartam még kívánni és adni egy hatalmas ölelést. – mosolygott rám.
- Viki, köszönöm. – mentem oda hozzá. – Úgy izgulok.
- Mondtam már, hogy nyugi. Minden a legjobb lesz. – biztatott, miközben megsimította az arcomat, rajtam pedig végig futott a hideg.
- Köszönöm, hogy itt vagy. Nagyon sokat jelent nekem. – suttogtam közel az arcához.
Csak néztük egymást. Megakartam csókolni. Muszáj megcsókolnom, itt a lehetőség. Nem bírnám ki, hogyha most nem csókolom meg. Az arcom egyre közelebb ért az övéhez, ő lecsukta a szemeit, én pedig gyengéden megcsókoltam. Annyira jó érzés volt, de hamar véget is ért, mivel abba a pillanatba benyitott Orsi, mi pedig szétröppentünk.
- Öö .. zavarok? – kérdezte Orsi zavartan.
- Nem, dehogyis. – válaszoltam
- Akkor én most megyek is, sok sikert még egyszer Krisz. – mondta Viki, de nem nézett rám, majd kiment. Megakartam állítani, de nem tudtam, hogy mit gondol, hiszen már másodszor volt, hogy nem akarta. Bizonytalan vagyok.
- Ez meg mi volt? – nézett rám Orsi.
- Semmi. Hagyjuk inkább jó? – mondtam.
- Nekem mindegy, te dolgod. De ha valami lesz, akkor azért azt szeretném tudni.
- Nem hiszem, hogy lesz. – mondtam kicsit szomorúan. – Mindegy, miért jöttél? – tereltem a témát.
- Csak, hogy minden oké-e. Nem sokára kezdesz. A Stereo 2.0 már fent van a színpadon. – mondta.
- Tudom, hallom. Tiszta ideg vagyok.
- Nyugodj meg, jó leszel. – mosolygott.
Ez után többet már nem beszéltünk. Páran járkáltak még körülöttem, hogy minden rendben van-e, majd nem sokkal később elkezdődött.
Fhú, nagyon nagy volt. Annyira jól éreztem magam. Annyira jó volt, hogy a rajongóim az összes számot énekelték velem, hogy sikítoztak. Nagyon jó érzés volt. Igaz, volt egy kis csúszás az egyik átöltözésnél, de az belefért. Nagyon jó volt, leírhatatlan.
A koncert után még interjút adtam, jöttek a rajongók fotózkodni, mindenki gratulált. Életem legjobb estéje. A sok gratuláció, autogram, fénykép után a srácokkal megcéloztuk a Pink-et.
Nem tudtam, hogy-hogy viszonyuljak Vikihez, mivel ő csak gratulált és szinte rám se nézett. Nem tudtam, hogy most akkor mi van vele. Azt vettem le, hogy ő nem akarta a csókot.
Ezek után nem is foglalkoztam vele, vagyis foglalkoztam, mert a fejemből nem akart kimenni. Elkezdtem inni, nagyon sokat ittam, mindenki gratulált, koccintottunk. Volt egy lány, szerintem még a nevét se tudom. Eléggé nyomult rám, én pedig nem ellenkeztem. Flörtölgettünk, táncoltunk. Azt sem tudtam, hogy mit csinálok.
Reggel, hatalmas nagy fejfájásra ébredtem. Nem emlékeztem még arra se, hogy- hogy kerültem haza. Utolsó emlékem, hogy egy lánnyal táncoltam. Tovább sötét a kép.
Nagy nehezen kiszálltam az ágyból, majd kimentem a konyhába. Ott ült Tomika, Linda és Viki. Viki amikor meglátott, mondott valamit Tomikának, majd rám se nézve bement a szobájába. Nem értettem, hogy mi van vele, de tudtam, hogy valami baj van, mivel Tomika is úgy nézett rám, hogy mindjárt leszedi a fejem.

24. fejezet

Itt is van. Ne haragudjatok, hogy ilyen későn, de nem voltam itthon és nem rég értem haza. Kicsit rövid, de remélem, hogy azért tetszeni fog. :)


Amikor kimondta azt a szót, hatalmasat dobbant a szívem. Tudtam, hogy nem hazudik. Ő nem dobálózik ezzel a szóval. Kiismertem már az évek során, azért is bántott még jobban a tegnapi viselkedése. Szinte azonnal mindent elfelejtettem amit tegnap csinált, megbocsátottam neki. Soha nem hittem, hogy egyszer ezt mondja majd nekem, még a legvadabb álmaimban se, még remélni se mertem. Most pedig…
Gyengéden megfogta az arcomat és maga felé fordított.
- hiszel nekem ugye Viki? – nézett mélyen a szemembe, én pedig bólintottam.
- Én is szeretlek. – suttogtam még mindig könnyes szemekkel.
- El sem hiszem, ez életem legjobb napja. – suttogta ő is majd egyre közelebb hajolt, végül gyengéden megcsókolt.
én visszacsókoltam, karjaimat a nyaka köré fontam, az ő kezei pedig a derekamon pihentek.
Édes ajka volt, a legédesebb a világon én csak úgy faltam őket. Erre vártam már mióta, és végre megkaptam. Leírhatatlan volt.
Nem tudom, hogy meddig csókolózhatunk a szoba közepén, mikor finoman eltoltam magamtól, s mosolyogva néztem fel rá.
- Nem akarom, hogy miattam sírj. Ígérd meg, hogy nem sírsz többet miattam. – törölte le a könnyeimet.
- Ha nem adsz rá okot, akkor nem fogok. – pusziltam meg.
- Ugye akkor most már nem akarsz elmenni? – nézett a bőröndömre.
- Nem.- mondtam, ő pedig szorosan megölelt.
- Olyan boldog vagyok most. – néztem fel rá.
- Én is Viki. – adott egy puszit a számra, majd elengedett. – Gyere, mondjuk el.- fogta meg a kezem és elkezdett kifelé húzni.
Amikor kiértünk, Tomi-ék a nappaliba nevettek valamin, de amikor megláttak mind ketten elhallgattak. Szemük szinte azonnal az összekulcsolt kezünkre tévedt.
- Öö.. akkor ti most jártok? – kérdezte Tamás.
- Igen. – válaszoltuk szinte egyszerre, majd egymásra mosolyogtunk.

- Hát akkor én gratulálok vagy mi. Fogalmam sincs,hogy mit kell ilyenkor mondani. Annyi, hogyha megbántod akkor véged. – mutatott nevetve Krisztiánra.
- nem fogom megbántani. – puszilt meg.
- Helyes.
- Amúgy van valami kaja? – kérdeztem miközben mi is leültünk. – Farkas éhes vagyok.
- Nincs itthon semmi. – szólt közbe Linda.
- Ouu nemáá. Akkor most mit egyek?

- Menjünk el kajálni, vagy rendeljünk. – mondta Krisz, és mivel mind éhesek voltunk beleegyeztünk.
amikor mindenki elkészült elindultunk. Tomika és Linda kézen fogva mentek, de amikor Krisztián megakarta fogni az enyémet én elhúztam.
- MI a baj? – nézett rám kérdő szemekkel.
- Semmi, csak nem akarom, hogy meglássanak a rajongóid vagy valaki. Nem akarom, hogy tudják mások. Érted? – mondtam. Nem akarok már rögtön az újságokba virítani.
- Ja, igen persze. Megértem. – bólogatott.
- nem gond? – kérdeztem félve. Nem akartam, hogy ezért megharagudjon.
- Nem . Persze, hogy nem. Mondom, hogy megértem. Semmi gond. Nekem nem fontos, hogy tudjanak rólunk az emberek. Megértem, hogy nem akarod, hogy ezért téged faggassanak, vagy zavarjanak vagy ilyesmi. Semmi gond. – nyugtatott meg.
. Köszönöm. Szeretlek. – mosolyogtam rá.
- Én is.  – mosolyogott ő is

23. fejezet

Itt is van az új rész :P Remélem tetszeni fog :)
Ja, és még chatbe annyit firkancsatok oda, hogy szeretnétek-e az estét és ezt a napot Krisz szemszögéből is elolvasni :P

Reggel kisebb fejfájásra, kisírt szemekkel ébredtem. Hirtelen nem tudtam, hogy mi van, de aztán minden az eszembe jutott és újra elszomorodtam. Kicsit feküdtem még az ágyba, majd kimentem a konyhába ahol Tomika és Linda beszélgetett.
- Sziasztok. – köszöntem nekik.
- Szia Vika. Jól vagy? – aggódott Tomika mire én csak megrántottam a vállamat. – Elmondod, hogy mi történt ?
- Krisztián megcsókolt a koncert előtt, de nem beszéltünk róla mert Orsi benyitott. Nem értem tulajdonképpen, hogy mire gondoltam vagy, hogy mit hittem. – suttogtam.
- Micsoda? Megcsókolt? Akkor meg mi a franc volt az a Pink-be? – nézett nagyot mire én újra csak egy váll rándítással feleltem. – Fú de kinyírom azt az idiótát. – lett dühös.
- Ne. Ne bántsd, mindegy. Én ma haza megyek és kész. – mondtam
- Mi? Viki nem mehetsz haza. Kérlek szépen, hogy ne menj haza. – kérlelt.
- Sajnálom Tamás, de ehhez most nincs erőm. – sóhajtottam.
- Jaj Viki, úgy sajnálom. Na gyere ide. – tárta szét a karjait, én pedig szipogva átöleltem.
Amikor elengedtük egymást, épp akkor nyílt Krisz szobája és jött ki rajta kómás fejjel.
- Akkor én megyek összepakolok. – mondtam miközben felálltam és Krisztiánra ügyet sem vetve mentem be a szobába. mire beértem már patakokban folytak a könnyeim.
Ott először felöltöztem, felvettem egy világoskék farmert, egy rózsaszín pólót, és rá egy fekete felsőt. utána megfésülködtem, próbáltam egy kicsit emberibb arcot csinálni magamnak, de nem nagyon ment. Elkezdtem pakolni amikor kopogtak az ajtómon.
- Gyere. – nyílt az ajtó és Krisz lépett be rajta..
- Viki mit csinálsz? – kérdezte nagy szemekkel.
- Aminek látszik. Pakolok. – válaszoltam rá se nézve.
- Azt látom, de miért?
- Nem mindegy az neked?
- Nem, nem mindegy. Érdekel, hogy mi van veled. – jött közelebb. Pff… még, hogy érdekli..
- Na ne röhögtess jó ? Pont úgy láttam tegnap is. – nevettem fel keserűen. – Óriásit csalódtam benned. – suttogtam.
- Kérlek hadd, hogy megmagyarázzam. – kérlelt miközben egyre közelebb jött.
- Nem kell megmagyarázni, nem tartozol nekem magyarázattal.  – fordultam felé könnyes szemekkel. – Tökéletesen értem, hogy mi van. Úgy gondoltad, hogy nekem nincsenek érzéseim, hogy rajtam bármikor átgázolhatsz, hogy engem bármikor csak úgy viccből megcsókolhatsz, hogy aztán rám se nézz és más lányokat szédíts. Én most elmegyek, te pedig azt csinálsz amit akarsz. – mondtam neki sírva, majd visszafordultam a táskámhoz.
- Viki hallgass meg, kérlek szépen, hogy csak 5 percet adj. Könyörgöm. – kérte, én pedig akármennyire is haragudtam rá érdekelt, hogy mit akar mondani.
- 5 perc.
- Köszönöm. Viki, az a csók nem vicc volt mint ahogy te azt gondolod. Én akartam azt a csókot mindennél jobban. Amikor megismertelek még csak 14 éves voltál, aztán felnőttél, egyre szebb lettél, és egyre jobban tetszettél nekem. Nem azért csináltam azt a Pink-be amit csináltam mert nem gondoltam komolyan a csókot, hanem azért mert beijedtem. Féltem, hogy te nem akarod, mert nem csókoltál vissza. Aztán ott volt a szülinapod előtte. Ott is visszautasítottál . – itt közbe akartam szólni, hogy honnan tudja, de ő leintett.  Ige, tudom, hogy azt mondtam, hogy nem emlékszek. nem mertem neked bevallani, féltem, hogy elutasítasz és akkor még a barátságunknak is annyi. Tudom, hogy egy gyáva alak vagyok, de nem mertem kockáztatni. Ahhoz túl fontos vagy nekem. Tegnap pedig már nem bírtam magam türtőztetni, hogy ne csókoljalak meg. Te pedig nem csókoltál vissza. Tudom, hogy bejött az Orsi, de te semmit nem csináltál csak ott hagytál. Azt terveztem, hogy gyorsan elküldöm és mindent elmondok neked. Elszerettem volna mondani, hogy mit érzek. – hadarta nekem pedig már patakoztak a könnyeim.
- Miért mit érzel? – suttogtam.
- Én szeretlek Viki. Mindennél jobban … 

22. fejezet

Itt is van az új rész. remélem, hogy tetszeni fog.
Nagyon szépen köszönöm a komenteket :) Szavazni pedig még mindig lehet :P

Szinte fel sem fogtam, hogy mi történik. A gyomrom borsónyira ugrott össze, az agyam kikapcsolt, teljesen váratlanul ért ez az egész, ahogy azok a kívánatos ajkai az enyémhez értek.
Sajnos nem tartott sokáig mert hirtelen valaki benyitott, mi pedig azonnal szétröppentünk. Időm se volt visszacsókolni annyira meglepődtem.
- Öö .. zavarok? – kérdezte Orsi zavartan.
- Nem, dehogyis. – válaszolta Krisztián.
- Akkor én most megyek is, sok sikert még egyszer Krisz. – mondtam neki a földet bámulva, majd kimentem a szobából.
Remegő lábakkal, összeszűkült gyomorral mentem VIP-be, ahol Tomikával ott volt már Linda, Lola, Gábor és Puskás Peti is.
- Sziasztok. – köszöntem nekik.

- Szia.
- Vikiii, sziaaaaaa. – ölelt meg Lola. – Hogy vagy?
- Jól, köszi. – mondtam még mindig zavartan.
- Tényleg? – nézett rám kicsit furcsán.
- Persze. – mosolyogtam rá, ami nem nagyon ment, így egy idétlen vigyor lett belőle.
- Oké. – nézett rám egy „tudod ki hiszi el” nézéssel.

A koncert az fantasztikus volt. Nincsenek rá szavak mennyire jó volt. Krisztián hatalmasat alakított. Nagyon- nagyon jó volt a hangulat. A rajongók szinte megőrültek, mi pedig Lolával velük együtt énekeltünk, sikítoztunk. Nem győzöm hangsúlyozni mennyire jó volt, ahogy látom nem csak nekem tetszett. Régen voltam ilyen jó koncerten.
A koncert után kicsit egyedül voltam, mivel a többieket elrabolta egy-két riporter, de miután Lola végzett vissza jött hozzám, hogy együtt várjuk a többieket.
- Kár, hogy Dorina nem lehet itt. Tuti tetszene neki. –szólaltam meg.
- Ja, igen. Rosszkor betegedett le. – bólogatott. – Viki, ugye tudod, hogy nem vettem be azt a „jól vagyok” dumát. Mi történt? Láttam, hogy van valami. – nem tudtam, hogy mit mondjak neki, de úgy döntöttem, hogy elmondom neki. Muszáj valakivel megbeszélnem.
- Valami nagyon furcsa dolog történt az öltözőbe. – mondtam.
- Micsoda?
- Krisztián megcsókolt. – suttogta.
- Mi csinált? – kiáltotta nagy szemekkel.
- Cssss Lola, légy szíves ne kiabálj. - szóltam rá.
- Bocsi. Mondj el mindent. – kérte.
- Bementem az öltözőjébe, hogy sok sikert kívánjak meg ilyesmi, ő meg közel jött megfogta az arcomat aztán nézett egy ideig, majd megcsókolt. – emlékezetem vissza a gyomrom pedig máris le-fel liftezett.
- Úristen. Visszacsókoltál? – kérdezte nagy kíváncsisággal.
- Nem, mert fel se fogtam, hogy mi történik. Rövid volt mert ránk nyitott az Orsi.
- Oh, amúgy vissza akartál csókolni? – kuncogott.
- Persze, hogy vissza akarta. Bánom, hogy nem tettem, de szerintem ő nem gondolta komolyan csak a hév és mert nagyon izgult. – szomorodtam el.
- Viki te hülye vagy? Ő nem csókolgat csak úgy bárkit. Főleg nem egy számára ilyen fontos embert, mint te. – mosolygott. – Mit érzel iránta? – kérdezte hirtelen:
- Én .. öö .. ahj Lola, tetszik nekem nagyon tetszik. Sőt.. De nem hiszem, hogy én is neki. Ő csak a haverja unokatesójának tart engem. – suttogtam.
- Viki hadd már ezt abba. Tuti, hogy tetszel neki. Kinek ne tetszenél, hiszen gyönyörű vagy. – biztatott.
- Köszönöm Lola. – mosolyogtam rá.
Többet nem tudtunk beszélni mert megjöttek a fiúk. Lolával gratuláltunk Krisztiánnak. Kicsit furcsa volt, zavarba voltam, de úgy láttam, hogy ő is.
Elindultunk a Pink-be, ám ami ez után jött arra még a legrosszabb álmaimban se számítottam.
Amennyire jó volt eddig ez a nap, annyira lett rossz. Egy csapásra dőlt bennem össze minden.
Krisztiánnak sokan gratuláltak, mindenkivel koccintott, aminek az lett az eredmény, hogy nagyon sokat ivott és részeg lett.
Egész este hozzám se szólt, más lányokkal flörtölgetett, táncolt. Nem értettem őt, ez nem rá vall.
Nagyon fájt, el sem tudom mondani, hogy mit éreztem. Amikor már nem bírtam tovább, szóltam Tomikának, hogy haza megyek, de ő ragaszkodott hozzá, hogy elvisz.
Az utat hazafelé csendben tettük meg. Otthon én rögtön a szobámba mentem, levetkeztem, ágyba bújtam, majd nem sokkal később sírva elaludtam.

21. fejezet

Itt van az új rész. Köszönöm az eddigi kommenteket :)
Ja, és szavazzatok :P

-Szia Tomika. – ugrottam a nyakába.
- Sziaa nagylány. – ölelt meg nevetve. – Chloe-t nem hoztad? – nézett szét miután elengedett.
- Nem, nem akartam, hogy egész este egyedül legyen. –mondtam.
- Ja, értem. Na gyere menjünk. – indult el.
- Hová megyünk most? – kérdeztem.
- Hát szeretnél hazamenni vagy mehetünk a sportcsarnokba? – nézett rám kérdőn.
- A sportcsarnokba? Ilyen hamar? Nem gond, hogyha én is ott leszek. – ráncoltam a homlokomat.
- Nem, dehogyis. Krisztián már ott van. Nagyon kivan. – nevetett.
- Jaj ne nevesd már ki. Te is biztos izgulnál. – löktem meg.

- Jó abba hagyom. – hagyta abba. – Amúgy mit szólsz, hogyha most elmegyünk a csarnokba, köszönsz Krisztiánnak, meg még megnézed az utolsó simításokat amik vannak, aztán együtt haza megyünk mert nekem is átkell még öltöznöm meg lezuhanyoznom.
- Nekem jó, de Krisztián ő nem jön már haza? – kérdeztem.
- Nem, ő már nem. Ott fog lezuhanyozni meg átöltözni is. – válaszolta.
- Aha értem. Akkor menjünk.
Amikor odaértünk a sportcsarnokba, bementünk az öltözőbe ahol lepakoltuk a cuccomat, aztán elindultunk megkeresni Krisztiánt.
- Viki. – hallottam a hátamnál a hangját.
- Krisztián, szia. – pördültem meg.
- Juuj, úgy örülök, hogy itt vagy végre. – jött oda majd megölelt. Kicsit levolt idzadva, de engem nem zavart és szorosan magamhoz húztam.
- Én is örülök. – mosolyogtam rá miután elengedett.
- Annyira izgulok. – mondta. Láttam rajta, hogy tényleg.
- Ugyan, felesleges. Jó leszel ne félj. Rengeteget próbáltatok. – biztattam.
- Ez igaz. Most viszont megyek. Majd dumálunk még.  – hadarta.
- Jó-jó, menj.
- Amúgy ti mentek még haza? – fordult hátra.
- Igen, átöltözni. – szólt Tomika. – A partyarcot akarod még elpróbálni?

- Nem, szerintem az jó lesz. Majd beszélünk. – mondta és elment.
Tomika körbevezetett a csarnokba, én a VIP részlegről fogom nézni ahonnan ő is.
Később Tomika elment tőlem. Én pedig leültem egy helyre ahol nem zavarok és onnan néztem a sürgő-forgó embereket.
Fél 5-kor Tomika jött szólni, hogy megyünk. Kihoztam a táskámat és elindultunk.
Amikor hazaértünk, ő elment a saját szobájába, én pedig a vendégszobába. Ott átöltöztem. Felvettem egy fekete leggings-et, egy szürke kis ruhát és egy szürke tornacsukát. Nem akartam magas sarkúba menni. A hajamat kifésültem, felül pedig csattal felfogtam a frufrumat, tettem fel egy kis sminket, befújtam magam a kedvenc parfümömmel, és a fontosabb dolgaimat átpakoltam egy kis táskába.
Mivel én nem zuhanyoztam ezért hamarabb kész lettem mint Tomika. Amíg ő készült én a konyhába vártam rá.

- Na kész vagyok, mehetünk. – jött ki a szobájából. – Hú, de csini vagy. –nézett rám.
- Köszi. Szerinted nem rossz a cipő? Ne vegyek inkább magas sarkút? – kérdeztem.
- Nem, pont jó. A magas sarkúba leszakadna a lábad. – kacsontott rám.

- Igazad van. Na, menjünk.
- Amúgy Linda jön?- kérdeztem útközbe.
- Igen, de ő majd csak 6-kor. - válaszolta.
Mire odaértünk már fél 6 volt. A bejárat előtt már elég sokan voltak. Bementünk és hátra mentünk a színfalak mögé. Krisztián körül már sürögtek forogtak az emberek, ő pedig egyre jobban izgult. Nem sokkal 6 előtt Tomika szólt, hogy menjünk a helyünkre, de én még sok sikert akartam kívánni Krisztiánnak. Keresgélés után az öltözőjébe találtam meg. Bekopogtam, majd egy szabad után benyitottam.
- Csak sok sikert akartam még kívánni és adni egy hatalmas ölelést. – mosolyogtam rá.
- Viki, köszönöm. – jött hozzám közel. – Úgy izgulok.
- mondtam már, hogy nyugi. Minden a legjobb lesz. – simítottam meg az arcát.
- Köszönöm, hogy itt vagy. Nagyon sokat jelent nekem. – suttogta közel az arcomhoz.
Csak néztük egymást, és egyszer csak azt vettem észre, hogy az arca egyre közelebb jött. Becsuktam a szemem, majd azt éreztem, hogy az ajka hozzáér az enyémhez.

Szavazás!

Ma nincs rész, de hoztam nektek egy szavazást :)
Jobb oldalon találjátok :) Mi legyen Viki :)
2 hétig lehet rá szavazni :)

20. fejezet

Itt is van:). Ne haragudjatok, hogy ilyen későn, de nemrég értem haza.
Holnap, nem lesz rész, de felkerül a szavazás, amit mondtam :) Kíváncsi leszek.


 

A hétfőm szerencsére nem volt nehéz nap. Délelőtt suliba voltam, délután pedig Dorinánál. Úgy tervezte, hogy holnap együtt töltsük a napot és elmegyünk vásárolni, de mondtam, hogy holnap nem leszek itthon ezért elhalasztottuk szerdára, mert csak 5 óránk lesz.

Kedden reggel 10 óra előtt felébredtem és felöltöztem. Felvettem egy rózsaszín- szürke csíkos vékony felsőt, egy farmert, a hajamat felfogtam egy copfba, a fontosabb dolgaimat bedobáltam a táskámba, majd reggeli után elindultunk. Az út majdnem 1 óra volt. Amikor odaértünk, nagyiék nagyon örültek, hogy végre megérkeztünk. Chloe is tetszett nekik. Azt mondták, hogy aranyos.
Jól éreztem ma is magamat. Délben megebédeltünk, délután pedig beszélgettünk. Jó volt. Chloe is kiszaladozta magát. Nagyon aranyos volt, ahogy játszott itt a kutyákkal.

Este 6 körül döntöttünk úgy, hogy ideje indulni.
 Otthon átnéztem a leckémet, lezuhanyoztam, megvacsoráztam, TV-ztem utána pedig elmentem aludni.

Másnap délelőtt suliba voltam, írtunk egy röpdolgozatot matekból, ami nem nagyon sikerült jól mert elnéztem a példát, de ezen kívül nem történt semmi. Miután kicsengettek, Dorinával elmentünk a plázába, ahogy hétfőn megbeszéltük.
Nem találtam olyan sok dolgot, máskor jobb cuccok szoktak itt lenni. Vettem egy nyakláncot a Promodba, egy piros cipőt a Springfieldbe és egy New York-os felsőt a New Yorker-be. Dorina pedig vett magának 2 nadrágot, egy hosszút, egy térdig érőt, és egy felsőt. A vásárlás után beültünk a Segafredoba. Ott ittunk egy narancslevet, utána pedig elindultunk haza.
Otthonhon nem volt senki, csak Chloe rohant oda hozzám. Felvettem az ölembe, felmentünk az emeletre, ahol én elkezdtem tanulni. Mire befejeztem, már apuék is hazaértek. Anyu gyorsan összedobott egy kis tésztát vacsira, amit közösen fogyasztottunk el. Utána filmeztünk. Mostanába gyakran filmezek anyuékkal. Jó velük lenni.
A film végén én lezuhanyoztam, ágyba bújtam, pár perc után pedig már aludtam is.

A hét roham tempóban telt el, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már péntek, holnap pedig nagykoncert. Már nagyon várom. Ráadásul hétfőig leszek, mivel igazgatói szabadot kaptunk. Úgy volt, hogy ma megyek, de bent kellett maradnom suliba, ezért úgy döntöttem, hogy holnap reggel indulok. Nem szeretek este vonatozni. Főleg nem egyedül. Dorina sajnos nem tud velem jönni mert megbetegedett. Szegénykém magas lázzal nyomja az ágyat.
Péntek este már alig tudtam elaludni, annyira vártam a holnapot. Nagyon jó lesz, érzem. Krisztián tuti jó bulit hozz majd össze. Nagy nehezen, sok forgolódás után sikerült csak elaludnom.

Reggel az ébresztőm órám ébresztett fél 9-kor. Gyorsan felöltöztem, felvettem egy mintás felsőt, egy farmert, felkaptam a táskámat amibe még tegnap este bepakoltam és lementem.
Reggeli után elköszöntem anyutól és Chloetól, mert ő nem jön ki velünk, majd elindultunk.
Chloe-t azért nem hozom, mert nem akarom, hogy egész este egyedül legyen majd.
A vonatom 10-kor indul, mi pedig 10 előtt pár perccel értünk ki az állomásra.
- Kicsim, vigyázz magadra. Hívj vagy írj amint odaértél. – ölelt meg.
- Jó apu. De nyugi, nem egy hónapra megyek, hanem csak 2 napra. – nevettem.
- Tudom. Nem magyarázom ezt most, majd megérted ha neked is lesz gyereked. – mosolygott.
- Ugyan, hol van még az. – legyintettem. – Szeretlek apu. Hétfőn találkozunk. Szia.
- Szia Viki, érezd jól magad. – köszöntünk el.
Felszálltam a vonatra, ami pár perc elteltével elindult.
Az úton zenét hallgattam, olvastam egy kicsit, de arra sajnos nem nagyon tudtam figyelni mert végig az estére gondoltam csak. Gondolkozásomból a vonat lassítása vert fel. Végre megérkeztünk. Leszálltam a vonatról és elindultam a vadul integető Tomika felé.

19. fejezet

Itt is van az új rész :)
Most olvastam egy új javaslatot, hogy Vikinek ne ilyen híres munkája legyen. Nekem a pszichológus is tetszik. Ti mit szóltok hozzá ? :) Várom a javaslatokat, és a komikat :)
Ja, és az oldal elérte a 2000-et. Köszönöm :)

Reggel, mivel szerencsére nem kellett menni suli sokáig alhattam. Jó volt végre nem az ébresztőórámra kelni. Felkeltem és felöltöztem. Felvettem egy szürke melegítő nadrágot, egy fekete pólót és egy lila kapucnis felsőt. A hajamat felfogtam egy gumiba, majd elindultam lefelé. Anyu már főzött, Chloe pedig ott aludt mellette. Mire leértem és meghallotta, hogy jövök felemelte a fejét és odaszaladt hozzám, én pedig felvettem az ölembe.
- Szia anyu. –köszöntem.
- Szia. Jól aludtál? A buli milyen volt? Mikor értél haza? – kérdezősködött miközben elém tett egy csésze kávét.
- Fhú hát a buli az nagyon jó volt. Jól éreztem magam. Örülök, hogy elmentem. Haza pedig nem tudom, azt hiszem, hogy olyan 2 körül jöttem. –válaszoltam.
- Akkor jó. Örülök, hogy jól érezted magad. – mosolygott. – Nem sokára kész az ebéd. Éhes vagy?
- Igen, nagyon.
- Akkor jó. Mit fogsz ma csinálni?
- Nem tudom még. Ebéd után szerintem kiviszem Chloe-t. Olyan szép az idő. Aztán ha haza jöttem tanulok, majd lehet elhívom Dorinát. Jó? – néztem rá kérdőn.
- Rendben kicsim, ahogy akarod. Kedden nem mentek suliba ugye?
- Nem, miért? – kedden március 15-e, ezért nem kell mennünk iskolába.
- Mert akkor megyünk nagyiékhoz.- válaszolta.
- Jaj de jó. Olyan régen láttam már. Még ő nem is látta Chloe-t. – simogattam meg az említettet. Nagyiék Debrecenbe laknak, és ritkán megyünk le hozzájuk, mivel apu sokat dolgozik.
Amíg a kaja nem lett kész én Chloeval játszottam. Miután megebédeltem és ő is kapott enni rákapcsoltam a pórázát és elindultunk.
Elsétáltunk a parkba. Szerettem volna szabadon engedni kicsit, hagy szaladozzon, de féltem, hpgy elszalad. Leültem egy lócára és úgy döntöttem, hogy felhívom Krisztiánt. Már szerdától nem beszéltünk. Nagyon elfoglalt a közelgő nagykoncertje miatt. Már épp tettem volna le mert azt hittem, hogy nem veszi fel, amikor beleszólt.
- Szia Viki.
- Sziaaa. – jó volt újra hallani a hangját.
- Mizu? Örülök, hogy hívtál. Már régen beszéltünk. Ne haragudj, de nincs időm szinte semmire.
- Nem gond. – mosolyogtam, noha tudtam, hogy nem látja.
- Amúgy veled mi a helyzet? – kérdezte.
- Velem semmi érdekes. Tanulok az érettségire, sétálok Chloeval, meg ilyesmi. Most is épp a parkból hívlak. Ja, és tegnap voltam Dorina barátjának a bulijába.
- Igen? Jó volt?
- Aha, nagyon. Jó volt végre nem otthon ülni. – nevettem. – Amúgy Tomika mit csinál?
- Kiment korizni. Mostanába, mindig azt csinálja. – nevetett ő is.
- Tudom. Tegnap beszéltem vele. Mondtam neki, hogy adja át, hogy üdvözöllek, gondolom nem adta. – mondtam, miközben felálltam mert Chloenak már mehetnékje volt.
- Hát nem. Majd megkérdezem tőle.
- Mindegy. Fő, hogy most tudtunk kicsit beszélni.
- Bizony. Viszont most lekell tennem, mert hívnak. – sóhajtott.
- Oké. Akkor majd még beszélünk. Szia.
- Hívlak majd. Szia királylány. – köszöntünk el.
Én egy kicsit sétáltattam még a kutyusom, majd amikor láttam, hogy már fáradt elindultunk haza.
Otthon, mikor lekapcsoltam róla a pórázt, szinte rögtön rohant a vizes táljához.
- Megjöttetek? – szólt anyu a hátamnál, szívbajt hozva rám.
- Jaj, megijesztettél. – fordultam meg.
- Ne haragudj, nem akartam. – nevetett.
- Mindegy. Megyek fel tanulni. – mondtam és elindultam felfelé.
A szobámba előszedtem a füzeteimet, könyveimet, és elkezdtem tanulni. Közben felhívtam Dorinát, hogy nem akar-e átjönni, de mondta, hogy nem érzi jól magát, ezért inkább máskor. Lehet suliba se jön holnap.
Amire befejeztem a tanulást apu is megérkezett. Lementem megvacsoráztunk és közösen néztük meg utána az Apádra ütök című filmet. Ez anyu egyik kedvence.
A film végén én elköszöntem és elmentem lefürödni, aztán az ágyba és el is aludtam.

18. fejezet

Itt is van :) Ne haragudjatok, hogy ilyen rövid.. Remélem azért tetszeni fog :)
Amúgy egy újabb szavazás, de ez csak a chatben lesz. Írjátok meg, hogy mit szeretnétek, hogy Viki mit tanuljon :Rátok bízom, hogy mit :) Várom a tippeket :) Ja, annyi kikötésem van, hogy ne fotózást. :)


A napom nagyon fárasztó volt. 4-ig bent voltam suliba, mert az érettségikre készültünk, alig vártam, hogy végre otthon lehessek. Nagyon fáradt voltam. Amikor végre elengedtek minket összepakoltunk és mindenki elindult haza.
Mire haza értem már anyu is otthon volt.
- Szia Viki.- köszönt.
- Szia. Mi az ebéd? Farkas éhes vagyok. - ültem le a kanapéra.
- Gyere nézd meg. - állt fel, én pedig követtem a konyhába.
- Szedjek neked vagy szedsz magadnak? - kérdezte.
- Szedek.- mondtam majd elővettem egy tányért.
- Suliba mi volt ?
- Semmi.  Fárasztó volt.
Ezután én megettem a spagettimet, anyu elment filmet nézni én pedig felmentem a szobámba tanulni. Egész este tanultam, mivel holnap felmérőt írunk angolból. Nagyon örültem ennek is..
Mire a tanulást befejeztem már fél 8 volt. Lementem megvacsoráztam, beszélgettem kicsit apuékkal, majd felmentem és elmentem lezuhanyozni. Amikor kész lettem, felvettem a pizsamámat, beültem a gép elé és neteztem. Nem sokat szoktam interneten lenni, ha vagyok is akkor inkább telefonról. Ez most se nagyon kötötte le a figyelmemet, ezért fél óra után ki is kapcsoltam, és elmentem aludni.

A hetem elég sűrű volt, sokat tanultam, amikor pedig jó idő volt kicsit kimentünk Dorinával és Chloeval, vagy csak beültünk valahová. Jó volt végre kimozdulni, és közben nem megfagyni. Örültem, hogy már végre tavasz van és nem kell kint fagyoskodni, hogyha kiakarok menni kicsit sétálni. Utálom a telet..


A hétvégén, Dorina barátja, Peti tartott egy ilyen házi bulit, amire engem is meghívott. Nem tudtam, hogy elmenjek-e, igazából semmi kedvem nem volt, de Dorina rábeszélt.
Nem akartam nagyon kiöltözni, felvettem egy ilyen zebra csíkos felsőt, csak krémszínűbe, egy fekete leggingset, a nyakláncot amit Krisztiántól kaptam, felvettem még pár karkötőt, a hajam kifésültem és lementem a földszintre. Ott kicsit még voltam Chloe-val, nagyon megszerettem. Azt hiszem, hogy már ő is eléggé megbarátkozott az új helyével. Egyre többet játszik, szaladozik.
Pár perc múlva úgy döntöttem ideje elindulni. Nem akartam üres kézzel menni, vittem magammal egy üveg Metaxa-t. Nem nagyon szeretem az alkoholt, ez az egyetlen amit megiszok, és a koktélokat.
Amikor odaértem, már elég sokan voltak. Petinek sok barátja volt. gyorsan megkerestem Dorinát, aki pár lánnyal beszélgetett a konyhába.
- Viki, szia. Csak, hogy ideértél. - puszilt meg.
- Sziasztok. Ezt hová tegyem. - mutattam fel az üveget.
- Add ide. - vette el tőlem, és letette a többi mellé a pultra. - Jó, hogy még is eljöttél. Hidd el jó lesz, ha meg nem érzed jól magad bármikor haza mehetsz. - mosolygott.
- Biztos jó lesz.
- Szia Viki. - köszönt rám Peti, miközben átkarolta Dó-t. - Örülök, hogy mégis eljöttél.
- Szia. Én is örülök.
A buli, ahoz képest, hogy nem akartam eljönni szerintem jó volt. nagyon jól éreztem magam. Sok mindenkivel táncoltam, olyanokkal is akiket nem ismertem. Jó fej srácok voltak mind. Volt egy aki be is próbálkozott, de megmondtam neki, hogy nekem valaki más tetszik, és nem akadékoskodott. Szerencsére senki sem volt olyan, hogy most annyit igyon, hogy azt sem tudja hol van. Jól éreztem magam, örültem, hogy mégis eljöttem. Amikor már úgy éreztem, hogy nem birok és fáradt vagyok, elköszöntem Dorinától, és a többiektől is, majd elindultam haza.
Ott halkan kinyíttam, az ajtót, majd vissza kulcsoltam, felmentem a szobámba levetkeztem, és bedőltem az ágyba, és szinte azonnal el is aludtam

17. fejezet

Itt is van :) köszönöm az eddigi komikat :)
 A vonaton hazafelé nem sokat beszéltünk. Dorina próbálkozott, de miután látta, hogy nincs túl sok kedvem hozzá feladta. A vonatállomásra apu jött értünk. Haza vittük Dó-t  és mi is haza mentünk.
Otthon anyuék kikérdezték, hogy milyen volt én pedig elmondtam nekik mindent, pár részt kihagyva. Gyorsan megvacsoráztam közbe aztán felmentem a szobámba. Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Krisztián neve villogott a kijelzőn, nem tudtam, hogy felvegyem-e, de végül a felvettem:
- Szia. – szóltam bele.
- Szia Viki. Ne haragudj, hogy nem keltem fel. Igazán felébreszthettél volna. Úgy sajnálom, hogy nem tudtam elköszönni. – sajnálkozott.
- Semmi baj. Megértem kicsit kiütted magad. – nevettem. Én inkább arra lettem volna kíváncsi, hogy mire emlékszik.
- Ja, kicsit. Fél órája keltem, nagyon nagy fejfájással. Ráadásul elfelejtettem, hogy mi volt. Nem emlékszek szinte semmire. – nevetett. – Ugye nem csináltam semmi hülyeséget? – na puff neki. Nem emlékszik. Nem tudtam, hogy ennek most örüljek vagy ne. Lehet job, hogy nem emlékszik. Nem hiszem, hogy eltudnám viselni ha megmondaná, hogy csak a barátom akar lenni, és az egy félreértés volt, nem jelentett neki semmit..
 - Nem, nem csináltál semmit. – hazudtam.
- Akkor jó. Bízok benned. Amúgy meg a Dorina nagyon szimpatikus. Jó fej csaj. – mondta.
- Igen az. – helyeseltem.
- Ugye a nagykoncertre már tuti, hogy tudsz jönni ? – kérdezte.
- Persze. Már megbeszéltem anuyékkal. – bólogattam, noha tudtam, hogy nem látja.
- De jó. Ha gondolod elhozhatod Dorinát is. –ajánlotta fel.
- Majd megkérdezem, ha a szülei elengedik lehet eljön.
- Oké. Akkor majd beszélünk még addig.
- Remélem. – mosolyogtam.
- Akkor szia Viki. Aludj jól. – köszöntünk el majd letettük.
Kicsit szomorú voltam a beszélgetés után. Nem is tudom, hogy miben reménykedtem. Hogy majd Krisz bevalja, hogy tényleg akarta és, hogy velem akar lenni? Pff.. Túl szép lenne, hogy igaz legyen..
Úgy döntöttem, hogy nem rágom magam tovább ezen, inkább elmentem fürödni. Kb. egy órája áztattam már magam amikor megéreztem, hogy hideg a víz. Gyorsan megmostam a hajam és kiszálltam. Felvettem a pizsamámat, befeküdtem az ágyba, elkezdtem olvasni majd nem sokkal később már aludtam is.

 Reggel az ébresztőórám ébresztett. Kikeltem nagy nehezen az ágyból, felvettem egy szürke rövidújjút, egy farmert, egy lila kis blézert, a hajamba egy fekete hajpántot tettem és lementem. Lent felvettem a szürke cipőmet, a kabátomat és elindultam suliba.
Amikor beértem gyorsan az osztályomba siettem, mivel már csak pár perc volt csengetésig. Ott kipakoltam, átnéztem még az anyagot, majd befutott Dorina.
- Szia Viki. – köszönt.
- Szia.
- Na mizu? Beszéltél Krisztiánnal? – kérdezte.
- Igen. Nem emlékszik semmire. – sóhajtottam.
- Micsoda? Na nee. És elmondtad neki? – válaszul csak a fejemet ráztam. – De hát miért ? – nézett rám kíváncsian.
- Nem tudom. Talán csak félek attól, amit mondana. – ráncoltam a homlokom.
- Jaj Viki. Nem tudom, szerintem te is tetszel neki.
- Ugyan már. – néztem rá. – Mindegy, ne beszéljünk erről. Beszéljünk arról, hogy azt mondta szimpatikus voltál meg, hogyha akarsz, és ráérsz gyere el a nagykoncertre. – tereltem a témát.
- Ha anyuék elengednek, és nem lesz más programom, akkor szívesen elmennék. – mondta halkan még utoljára, mert bejött a tanár.

16. fejezet

Itt is van :)
Köszönöm a komikat :) Mivel ma 2 rész van, ezért holnap nem kaptok :P

Reggel, amikor felébredtem az első amit észrevettem, hogy Dorina már nincs a szobába, se Chloe. Felültem, megnéztem az órát ami már fél 1-et mutatott. Felkeltem, és kimentem a konyhába, ahol Tomika és Dó beszélgettek.
- Jó reggelt. – köszönte nekik, majd leültem melléjük.
- Neked. – köszöntek.
- Jól vagy?  - kérdezte Dorina, mire én csak megrántottam a vállam.
- Chloe hol van? – kérdeztem.
- Nappaliba alszik. – válaszolta Tomika. – Viki minden oké? Mi volt az tegnap Krisztiánnal a klubba? Aztán itthon? Mi baja volt? – kíváncsiskodott.
- Semmi. – tagadtam.
- Ugyan Vik. Ne nézz hülyének. – nézett rám jelentőségteljesen.
- Annyi, hogy tegnap Krisz részeg volt, megakart csókolni, de én elhúzódtam. Ennyi történt. – hadartam el, majd felálltam, hogy öntsek magamnak KV-t.
- Megakart csókolni? Micsoda? – nézett rám nagy szemekkel.
- Ugyan, csak részeg volt. Nem gondolta komolyan. – mondtam halkan.
- Miért érzem a hangodon, hogy szomorú vagy? – Tomika nagyon jól ismert, mindig belém lát.
- Mert ,az vagyok. – mondtam miközben leültem.
 

- Viki, tetszik neked a kölyök? – kérdezte.
Nem válaszoltam csak lehajtottam a fejem.
- Ó jaj Viki. Na gyere ide. – ölelt magához, rám pedig rám jött a sírás. - Nyugodj meg. –simogatta a hátam. – Mégis mióta?
- Kb. amikor utoljára itt voltam 2 hete akkor vettem észre. – hüppögtem.
- Jaj kislány. – simogatta a hátam.
- Mindegy. Ne beszéljünk erről. – töröltem meg a szemem miután Tomika elengedett.
- Oké, ahogy akarod. – mosolygott rá.
- Srácok, én megyek felöltözök. – szólt közbe Dorina.
- Várj megyek én is. – mondtam, majd Dorinával bementünk és felöltöztem. Én a tegnapi farmeromat, és egy lilás felsőt vettem fel és a hajamat kifésültem, majd bepakoltunk, és kimentünk Tomihoz.  Ő épp egy ilyen rendelős étlapot nézeget.
- Azt gondoltam rendelhetnénk valamit enni. – nézett ránk.
- Jó. – egyeztünk bele.
Úgy döntöttünk, hogy egy nagy sajtos pizzát rendelünk. 20 perc múlva meg is érkezett, ,mi pedig közösen megettük. A délutánt elbeszélgettük és Chloeval játszottunk. Fél 4 előtt Tomika szólt, hogy ideje lenne elindulni.
Igaza volt, de engem zavart, hogy Krisztiántól nem köszönhetek el, mivel még mindig alszik.
Halkan benyittam a szobájába és odamentem az ágyához. Olyan nyugodt volt az arca. Adtam neki rá egy puszit, amire elkezdett mocorogni, de nem ébredt fel. Utoljára még ránéztem és halkan ki mentem.
Felkaptam a táskám, felöltöztünk, felvettem az ölembe Chloe-t mivel nem volt még neki póráza és nyakörve.
Útközben eszembe jutott valami.

- Tomika, és ha anyuék nem fogják hagyni Chloe-t? – aggódtam.

- Nyugi. Mielőtt megvettem megkérdeztem tőlük, hogy lehet-e. – nyugtatott meg.
- Ők tudtak róla? – lepődtem meg.
- Aha. – nevetett.
Pár perc múlva kiértünk az állomásra.
- Hát akkor sziasztok. Dorina, nagy örülök, hogy megismerhettelek, remélem, hogy találkozunk még. – ölelte meg Dó-t, és adott neki egy puszit.
- Viki. Nagyon szeretlek, Találkozunk a nagykoncerten, és nyugodj meg. – ölelt meg szorosan.
- Köszönöm Tomika. Én is szeretlek. Szia. – köszöntünk el, majd felszálltunk a vonatra, ami 5 perc múlva el is indult.

15. fejezet

Itt is van az új rész :) Köszönöm az eddigi kommenteket, és aki még nem szavazott, az szavazzon :)


Amikor oda értünk, már elég sokan voltak. Beültünk egy üres boxba, majd rendeltünk inni. Mi Dorinával nem akartunk erőset, ezért csak egy koktélt rendeltünk.
- Hát akkor igyunk Vikire. Üdv. a felnőttek között. – emelte a poharát Tomika, és koccintottunk. Pár perc múlva Tomika kiment Linda elé, majd nem sokkal később vissza is jöttek.
- Sziasztok. – köszönt nekünk.
- Linda, ő itt Viki az unokatesóm. – mutatott be, felálltam és köszöntem neki.
- Szia. Örülök, hogy megismerhetlek végre. – öleltem meg.
- Én is. Nagyon sokat hallottam már rólad.
- Ő pedig itt Dorina, Viki legjobb barátnője. – ők is megölelték egymást. – Ő pedig Krisztián, már ismered.
Nagyon sokan voltak, találkoztam Lolával és a barátjával, Gáborral, Dükivel, Andrissal, Puskás Petivel. Nagyon sokat táncoltunk, a lábam már majd leszakadt. Úgy láttam, hogy Dorinát is megkedvelték, és jól érezte magát. Ennek örültem.
Épp az asztalnál ültem, amikor megláttam, hogy Krisztián közeledik felém, már kicsit spicces állapotba, de azért még tudott magáról.
- Hát te? Mit ülsz itt egyedül? – kérdezte miután ő is leült, majd bele itt az italába.
- Csak leültem kicsit. Elfáradtam. – nevettem.
- Aha, de azért még el jösz velem egyszer utoljára táncolni ? Légyszí. Velem még nem táncoltál. – kérte olyan szemekkel, hogy lehetetlen lett volna rá haragudni.
- Jó, menjünk. – egyeztem bele.
- Jeeeeh, zsír a bulii. – kiáltotta, majd a tánctérre húzott.
Az elején még ritmusra táncoltunk, de aztán hirtelen magához húzott, és elkezdett velem lassúzni egy pörgős számra. Nem tudom mi ütött belé.
- Krisztián mit csinálsz ? – kérdeztem, de ő mintha meg se hallotta volna.
- Nem is mondtam még ma, hogy milyen gyönyörű vagy ebbe a ruciba. – suttogta, majd belepuszilt a nyakamba, engem pedig kirázott a hideg. Haragudtam magamra, hogy minden egyes mozdulatával ezt váltsa ki belőlem.
Felnézett a szemembe, és közelített az arcával. Szemével a szám és a szemem között cikázott. A szívem őrült tempóban vert, kiakart törni. Én akartam, hogy megcsókoljon. Mindennél jobban, de nem így. Nem így, hogy ő részeg és holnapra elfelejtse az egészet, ezért elfordítottam a fejem.
- Te nem akarod? – nézett rám kérdő szemekkel.
- Te nem akarod. Részeg vagy.
- Mi ? Én nem vagyok részeg. Tudom, hogy mit csinálok.
- Gyere szóljunk Tomiéknak, hogy menjünk. – húztam magammal.
- De én még nem akarok haza menni. – ellenkezett, de nem törődtem vele.
Szerencsére tudott a saját lábán jönni. Amikor odaértünk a Tomihoz, ő Lindával és Dorinával ült a boxba. Elég furcsán nézett ránk.
- Menjünk haza. Jó ? – kértem őket, ők pedig látván, hogy valami nincs rendben nem ellenkeztek. Hívtunk egy taxit ami 10 perc múlva meg is érkezett, így elindultunk haza.
Amikor haza értünk Krisztián lerúgta magáról a cipőit, és bevágtatott a szobájába. Én csak néztem utána, a többiek pedig engem néztek. Nem törődtem velük, csak fogtam Chloe-t aki időközben oda szaladt hozzánk, és egy halk jó éjt után bementem a szobámba.
Ledobáltam magamról az ékszereket, a ruhámat, gyorsan átvettem a pizsamámat és befeküdtem az ágyba. Sírni lett volna kedvem, de nem jöttek könnyek a szemembe. Pár perccel később Dorina lépett be a szobába. Ő is átöltözött és befeküdt mellém.
- Vik, mi történt? -kérdezte halkan.
- Semmi.
- Engem nem tudsz becsapni.
- Krisztián. – suttogtam.
- Mi van vele? Mit csinált?
- Meg akart csókolni. – mostam, majd egy könnycsepp folyt le az arcomon.
- Mi? – nyíltak nagyra a szemei.

- Én pedig eltoltam.
- Micsoda? Te nem akartad? – értetlenkedett.

-  Akartam, akartam volna, ha nem lett volna részeg. Nem így akarom, hogy ő másnapra az egészet elfelejti. – itt már sírtam.
- Jaj Viki. Nyugodj meg. Semmi baj. – nyugtatgatott miközben a hátamat simogatta.
Ez után kicsit még gondolkoztam, majd nem sokkal később elaludtunk.

Szavazás

Van egy szavazás jobb oldalt, hogy milyen gyakran szeretnétek részeket :)
A szavazás 2 hétig fog tartani :)

14. fejezet

Itt is van. Megin kicsit későn, de most jó hosszú lett :P
A képeket, linkkel teszem be, mert sajnos nem tudtam úgy, ahogy én akartam .. :S

- Sziasztok. – köszöntünk, amikor odaértünk.
- Sziasztok. – köszöntek a fiúk is.
- Sziaa Királyláány. –ölelt meg szorosan Krisztián, én pedig vissza öleltem. Jó volt újra a karjában lenni és érezni az illatát. – Úgy örülök, hogy végre itt vagytok.
- Mi is. – nevettem.
- Srácok, ő itt Dorina a legjobb barátnőm. – mutattam be miután elengedett Krisz.

(a nyakörv nékül képzeljétek el)

- Szia. Örülünk, hogy megismerhetünk már végre. – szólt Tomika, majd mindketten megpuszilták.
- Én is örülök. Sokat hallottam már rólatok.
- Ó jajjaj. – sápítoztak, mire mi elkezdtük a nevetést. – Na gyertek menjünk.
- Amúgy nem vagytok éhesek ? – kérdezte Krisztián, miközben elindultunk kifelé.
- Nem nagyon. Kajáltunk otthon. – válaszoltam. – Vagy Dorina te éhes vagy ?
- Nem. Én is ettem otthon.
- Mi viszont azok vagyunk. Ma még nem ebédeltünk. Beülünk valahová jó? – kérdezte Tamás.
- Oké, de akkor légyszí az Arénába menjünk már. –kértem őket.
- Miért oda ? a WestEnd itt van egy köpésre. – értetlenkedtek.
- Igen tudom, de amíg ti esztek addig mi szétnézünk, a WestEnd-et pedig nem annyira szeretem, és szeretnék venni körömlakkot a Claire”s-be. Na légyszí. – kérleltem őket.
- Jó menjünk akkor az Arénába. - egyeztek bele.
- Amikor odaértünk az Arénába a srácok elmentek kajálni, mi pedig megtámadtuk az üzleteket. Először a Rossman-ba mentünk be, ahol én vettem egy szempilla spirál, Dorina pedig egy arcápolót. A Claire’s-be ami az egyik kedvenc üzletem itt, megvettük a 2 körömlakkot amit szerettünk volna. Én egy rózsaszín, Dorina pedig egy türkiz kéket. Bementünk még a Pimkie-be ahol én vettem egy kék kis váltáskát, majd elindultunk vissza a fiúkhoz. Nem akartuk őket megváratni.
- Na itt is vagyunk. – huppantunk le melléjük.
- Megvan a körömlakk? – kérdezte Krisz.
- Igen, az enyém rózsaszín, a Dó-é pedig türkiz. Vettünk még szempilla spirált, arcápolót, és én egy kis válltáskát. – válaszoltam, majd beleittam a baracklevébe.
- Akkor mehetünk? – szól közbe Tomika, mi pedig bólintottunk és elindultunk kifelé.
- Este hova megyünk? – kérdeztem út közbe.
- Hát mi úgy gondoltuk, hogy a Pink-be. Jó? – kérdezte Krisz.
- Persze, nekünk jó lesz. – helyeseltem.
Amikor hazaértünk, megegyeztünk, hogy én és Dorina egy szobába alszunk. Bementünk, lepakoltunk, majd kimentünk a srácokhoz.
- Krisztián hánykor megyünk este ? – kérdeztem
- Olyan fél 10 fele. – válaszolta.
- Amúgy Tamás hova lett? – néztem szét, de nem láttam sehol.
- Mindjárt jön, akadt egy kis dolga. Te pedig gyere velem kicsit. – kezdett el húzni a szobája felé. – Dorina mindjárt vissza hozom. Addig ülj le nyugodtan. Érezd magad otthon.
- Oké, köszi.
Amikor beértünk a szobájába, az éjjeli szekrényéből egy kis aranyos dobozt vett ki, majd átadta nekem.
- Ez a tiéd Viki. Megláttam, és rögtön te jutottál róla eszembe. Nagyon- nagyon boldog születésnapot neked még egyszer így utólag. – Teljesen meglepődtem. Nem számítottam ajándékra.
- Oh, Krisztián. Köszönöm szépen. Igazán nem kellett volna. Nekem már az is nagyon nagy ajándék, hogy itt lehetek veletek. – néztem fel a szemébe mosolyogva.
- Bontsd ki. – kérte.
- Oké. – mondtam, majd kinyitottam a dobozt. Amint megláttam, rögtön elakadt a lélegzetem. Egy gyönyörű nyaklánc volt benne, amin egy kis ajándék alakú medál volt.
- Tetszik ? – kérdezte izgatottan.
- Hogy tetszik-e ? Ez gyönyörű szép. Köszönöm nagyon. – öleltem meg szorosan.
- Várj, felteszem. Feltehetem? – kérdezte amikor elengedtük egymást.
- Persze. – mondtam majd hátat fordítottam neki.
- Miközben beakarta kapcsolni, a keze néha hozzá ért a nyakamhoz, engem pedig kirázott a hideg. Tiszta libabőr lettem. Amikor feltette maga felé fordított, és rám mosolygott.
- Köszönöm még egyszer, de gyere menjünk ki Dóhoz.
Amikor kiértünk, Dorina már nem volt egyedül. A nappaliba röhögtek valamin Tomikával.
- Ti meg min nevettek ? –kérdezte Krisz. Leült a kanapéra, engem is magával húzva.
- Ez nem normális, Te jó ég. Ez nem komplett. – nevetett Dorina.

- Ja, azt tudjuk. – válaszoltam nevetve. Örültem neki, hogy jól kijönnek egymással.
- Felkészíthettél volna.
- Mindjárt jövök. – állt fel Tomika.
- Hány óra csajok? – kérdezte Krisz.
- Fél 7. – válaszolt Dorina.
Hirtelen Tomika lépett mellém, a kezébe egy dobozzal.
- Kicsi lány, őt neked vettem. Mondtad, hogy szeretnél egy ilyet, és tudom, hogy te gondját viseled majd. Boldogat még egyszer. – adta át nekem.
- Vaaaaaaaa. Tomiiii. Úristeeeen. Köszönöm, köszönöm. – öleltem meg gyorsan. – Egy kis kutyus. Jesszus, egy kis chivava, és az enyém. Köszönöm. Juuj sziaa. Jaaj nagyon szép vagy. – vettem az ölembe. Szegény megvolt riadva.
- Van már neve ? – kérdeztem Tomikától .
- Nem, még nincs. – nevetett.
- Akkor legyen a neve Chloe. – mondtuk egyszerre Dorinával.
- Honnan tudtad ? – néztem rá kíváncsi szemekkel.
- Onnan, hogy már mondtad, ha lesz egy kutyusod akkor Chloe lesz. – mosolygott. Hihetetlen, hogy ilyen jól ismer.
- Nincs még semmilye ugye ? – kérdeztem.
- Nincs, csak egy kis kajája, és tálja.
- Akkor holnap elmegyünk neki venni ?
- Hát, ha lesz időnk. – válaszolta Krisztián.
Kicsit játszottunk még az új kutyussommal, majd én és Dorina elmentünk készülődni.
- Te csajszi, mi volt az amikor Krisz behívott magához. –kíváncsiskodott.
- Jaaj. Ezt kaptam tőle. Nézd. – mutattam neki a nyakláncomat.
- Vau, ez gyönyörű. – nézte.
- Igen, az. Olyan aranyos. – mondtam izgatottan. – Egyébként neked mi a véleményed róluk ?
- Hát Tomika, ő egy nem normális. Nagyon nagy arc szerintem. Krisz pedig, hát nem nagyon ismertem még ki, de amit eddig láttam belőle az szimpatikus.
Miután kibeszéltük a fiúkat, elkezdtünk készülődni.
Nekem egy rózsaszín- fekete ruhám volt, Dorinának pedig egy kék- fekete, hozzá egy kb. 10 cm-s magas sarkúval.
Én, az ő haját szépen kivasaltam, ő pedig az én egyenes hajamba, csinált pár göndör tincset.
Megcsináltuk egymás sminkjét, mindketten a füstös szemeknél döntöttünk, az enyém kis rózsaszín árnyalattal, az övé pedig kékkel.
Amikor készek lettünk, már 9 óra múlott. Kimentünk a fiúkhoz. Amikor kiértünk, rögtön ránk néztek. Én Krisztiánt néztem, ő pedig engem. Nagyon jól nézett ki. Fekete felső, nadrág és a szokásos rózsaszín óra. Oda mentünk, majd leültünk.
- Húha, jól néztek ki. – szólalt meg Tomika.

- Köszi. – mondtuk egyszerre, de én még mindig Krisz-t néztem. Aztán eszembe jutott valami.
- Tomika, ugye Linda is ott lesz? – kérdeztem, majd ráemeltem a tekintetem.

- Bizony. Alig várja, hogy megismerjen.
- Én is. – motyogtam.
- Mehetünk ? – állt fel hirtelen Krisz.
- Aha. – válaszoltuk.
Gyorsan elbúcsúztam Chloe-tól. Kicsit zavart, hogy itt kell hagynom őt egyedül. Lent beültünk egy taxiba, majd elindultunk.