28.fejezet

Reggel, amikor felébredtem Krisztián még aludt. Megnéztem az órát, ami 10-et mutatott. Úgy döntöttem, hogy még nem kelek fel. Sajnos vissza aludni már nem tudtam, de a mocorgásommal nem akartam felébreszteni Krisz-t ezért ott maradtam. Elkezdtem őt nézni. Szerintem álmodhatott valamit, mert elmosolyodott. Annyira szép volt most az arca. Persze ő mindig szép, de most annyira nyugodt volt. Kicsit szomorú is voltam, hogy itt kell már hagynom. Nem tudom mikor láthatom megint. Egy ideje már néztem amikor elkezdett mocorogni, majd lassan kinyitotta a szemeit.
- Jó reggelt. – adtam neki mosolyogva egy puszit.
- Hmm, minden reggel erre akarok ébredni. – mondta mire én halkan elnevettem magam. – Te mikor keltél?
- Nem régen. Olyan 10-15 perce kb.
- És azóta néztél? Neee. – nyafizott. – Miért nem ébresztettél fel?
- Nyugi. Azért mert olyan édes voltál, hogy nem volt szívem. Simítottam meg az arcát.
- Legközelebb azért ébressz fel. – csókolt meg.
- Nem vagy éhes? – kérdeztem miután szétváltunk.
- De. Nagyon.
- Akkor gyere menjünk mert én is az vagyok.
- Kiszálltunk az ágyból, majd ahogy voltunk, én pizsibe ő pedig boxerbe, kimentünk a konyhába.

- Mit együnk? – néztünk bele egyszerre a hűtőbe.
- Van itt pár dolog. Pakoljuk ki ezeket. Tuti Tomika is éhes lesz, ha felébred. – mondta, majd amit talált a reggelihez mindet kipakolta az asztalra. Leült egy székre, engem pedig az ölébe húzott.
- Így fogunk enni? – kérdeztem nevetve.
- Aha. Nem kényelmes?
. De, nekem az. – csókoltam meg.
Reggeli közben egymást etettük, nevettünk, csókolóztunk vagy csak apró puszikat adtunk egymásnak. Nagyon jól érzem magam vele. Éppen ő etetett engem, amikor Tomika lépett be a konyhába.
- Sziasztok. De jó kedvetek van. Mikor keltetek? – kérdezte miközben leült és töltött magának kávét.
- Úgy fél órája. – válaszolta Krisztián.
- Aha. Mai program?

- Nem tudjuk. Szerintem csak itthon leszünk együtt. Vagy te akarsz menni valahová? – néztem szerelmemre.
- Nem. Ma egész nap amíg itt vagy csak veled akarok lenni. – puszilt meg mire én elmosolyodtam.
- Jaj ne előttem, légyszí. – takarta el a szemét Tamás nevetve.
- Jó vagy már. Amúgy nem vagy éhes? – kérdeztem tőle.
- De-de. Csak még nem tértem teljesen magamhoz. – dörzsölte a szemét.
- Ja, oké. Akkor majd egyél. Viszont én megyek és felöltözök. – mondtam majd felálltam és elindultam a szobámba.
Ott levettem a pizsamámat, és felvettem egy rózsaszín zsiráfos felsőt, egy rózsaszín harisnyát és egy rövid farmert, egy fekete mellényt és egy rózsaszín lenge sálat. A hajamat csak kifésültem, majd elkezdtem bepakolni a táskámba. Épp végeztem amikor bejött Krisztián.
- Kész vagy? – kérdezte.
- Aha, be is pakoltam. - fordultam felé.
- Akkor jó.
- Amúgy tudom, hogy megbeszéltük, hogy nem megyünk ma sehová, de olyan jó az idő. Nem megyünk el sétálni? – kérdeztem.
- Nem, mert ott még a kezedet se foghatom meg. – válaszolta.
- Jaj. Olyan vagy. – dünnyögtem mire ő megcsókolt.
- Milyen? Édes? Sexi? Szeretni való? – minden szó után adott egy kis csókot a számra.

- Egoista. – nevettem.
A délután további része is ugyan ilyen jó hangulatba telt el. Volt, hogy csak kettesben voltunk, de néha Tomika is csatlakozott hozzánk. A vonatom 6-kor indul, mi pedig fél 6-kor  elindultunk az állomásra, de előtte otthon Krisztiánnal egy hosszú csókkal elbúcsúztunk, mivel kint nem lehet.
Az állomáson Tomikától egy nagy öleléssel búcsúztam, de nem bírtam ki, hogy ne öleljen meg még Kriszt is.
- Szeretlek. Nagyon fogsz hiányozni. – suttogta a hajamba.
- Te is nekem. Szeretlek. – csuklott el a hangom.
- Hej, nehogy sírj itt nekem. Nem sokára újra találkozunk. – simította meg az arcomat.
Tomika szólt, hogy már ideje lenne mennem, én pedig egy gyors puszi után fel is szálltam a vonatra, ami pár perc múlva elindult Nyíregyházára.