25. fejezet

Itt is van :) Remélem, hogy tetszeni fog. Kicsit most is rövid, de a szünetbe nem sokat vagyok otthon. Ne haragudjatok.

(Krisztián szemszöge)
Nem sokára kezdődik életem első igazi nagykoncertje. Annyira izgulok. Le-fel járkáltam a szobámba ezen gondolkozva, amikor kopogott valaki, és Viki lépett be az ajtón. Annyira gyönyörű volt, egyszerűen a puszta jelenléte erőt ad, megbabonáz.
- Csak sok sikert akartam még kívánni és adni egy hatalmas ölelést. – mosolygott rám.
- Viki, köszönöm. – mentem oda hozzá. – Úgy izgulok.
- Mondtam már, hogy nyugi. Minden a legjobb lesz. – biztatott, miközben megsimította az arcomat, rajtam pedig végig futott a hideg.
- Köszönöm, hogy itt vagy. Nagyon sokat jelent nekem. – suttogtam közel az arcához.
Csak néztük egymást. Megakartam csókolni. Muszáj megcsókolnom, itt a lehetőség. Nem bírnám ki, hogyha most nem csókolom meg. Az arcom egyre közelebb ért az övéhez, ő lecsukta a szemeit, én pedig gyengéden megcsókoltam. Annyira jó érzés volt, de hamar véget is ért, mivel abba a pillanatba benyitott Orsi, mi pedig szétröppentünk.
- Öö .. zavarok? – kérdezte Orsi zavartan.
- Nem, dehogyis. – válaszoltam
- Akkor én most megyek is, sok sikert még egyszer Krisz. – mondta Viki, de nem nézett rám, majd kiment. Megakartam állítani, de nem tudtam, hogy mit gondol, hiszen már másodszor volt, hogy nem akarta. Bizonytalan vagyok.
- Ez meg mi volt? – nézett rám Orsi.
- Semmi. Hagyjuk inkább jó? – mondtam.
- Nekem mindegy, te dolgod. De ha valami lesz, akkor azért azt szeretném tudni.
- Nem hiszem, hogy lesz. – mondtam kicsit szomorúan. – Mindegy, miért jöttél? – tereltem a témát.
- Csak, hogy minden oké-e. Nem sokára kezdesz. A Stereo 2.0 már fent van a színpadon. – mondta.
- Tudom, hallom. Tiszta ideg vagyok.
- Nyugodj meg, jó leszel. – mosolygott.
Ez után többet már nem beszéltünk. Páran járkáltak még körülöttem, hogy minden rendben van-e, majd nem sokkal később elkezdődött.
Fhú, nagyon nagy volt. Annyira jól éreztem magam. Annyira jó volt, hogy a rajongóim az összes számot énekelték velem, hogy sikítoztak. Nagyon jó érzés volt. Igaz, volt egy kis csúszás az egyik átöltözésnél, de az belefért. Nagyon jó volt, leírhatatlan.
A koncert után még interjút adtam, jöttek a rajongók fotózkodni, mindenki gratulált. Életem legjobb estéje. A sok gratuláció, autogram, fénykép után a srácokkal megcéloztuk a Pink-et.
Nem tudtam, hogy-hogy viszonyuljak Vikihez, mivel ő csak gratulált és szinte rám se nézett. Nem tudtam, hogy most akkor mi van vele. Azt vettem le, hogy ő nem akarta a csókot.
Ezek után nem is foglalkoztam vele, vagyis foglalkoztam, mert a fejemből nem akart kimenni. Elkezdtem inni, nagyon sokat ittam, mindenki gratulált, koccintottunk. Volt egy lány, szerintem még a nevét se tudom. Eléggé nyomult rám, én pedig nem ellenkeztem. Flörtölgettünk, táncoltunk. Azt sem tudtam, hogy mit csinálok.
Reggel, hatalmas nagy fejfájásra ébredtem. Nem emlékeztem még arra se, hogy- hogy kerültem haza. Utolsó emlékem, hogy egy lánnyal táncoltam. Tovább sötét a kép.
Nagy nehezen kiszálltam az ágyból, majd kimentem a konyhába. Ott ült Tomika, Linda és Viki. Viki amikor meglátott, mondott valamit Tomikának, majd rám se nézve bement a szobájába. Nem értettem, hogy mi van vele, de tudtam, hogy valami baj van, mivel Tomika is úgy nézett rám, hogy mindjárt leszedi a fejem.