2011. április 15., péntek

19. fejezet

Itt is van az új rész :)
Most olvastam egy új javaslatot, hogy Vikinek ne ilyen híres munkája legyen. Nekem a pszichológus is tetszik. Ti mit szóltok hozzá ? :) Várom a javaslatokat, és a komikat :)
Ja, és az oldal elérte a 2000-et. Köszönöm :)





Reggel, mivel szerencsére nem kellett menni suli sokáig alhattam. Jó volt végre nem az ébresztőórámra kelni. Felkeltem és felöltöztem. Felvettem egy szürke melegítő nadrágot, egy fekete pólót és egy lila kapucnis felsőt. A hajamat felfogtam egy gumiba, majd elindultam lefelé. Anyu már főzött, Chloe pedig ott aludt mellette. Mire leértem és meghallotta, hogy jövök felemelte a fejét és odaszaladt hozzám, én pedig felvettem az ölembe.
- Szia anyu. –köszöntem.
- Szia. Jól aludtál? A buli milyen volt? Mikor értél haza? – kérdezősködött miközben elém tett egy csésze kávét.
- Fhú hát a buli az nagyon jó volt. Jól éreztem magam. Örülök, hogy elmentem. Haza pedig nem tudom, azt hiszem, hogy olyan 2 körül jöttem. –válaszoltam.
- Akkor jó. Örülök, hogy jól érezted magad. – mosolygott. – Nem sokára kész az ebéd. Éhes vagy?
- Igen, nagyon.
- Akkor jó. Mit fogsz ma csinálni?
- Nem tudom még. Ebéd után szerintem kiviszem Chloe-t. Olyan szép az idő. Aztán ha haza jöttem tanulok, majd lehet elhívom Dorinát. Jó? – néztem rá kérdőn.
- Rendben kicsim, ahogy akarod. Kedden nem mentek suliba ugye?
- Nem, miért? – kedden március 15-e, ezért nem kell mennünk iskolába.
- Mert akkor megyünk nagyiékhoz.- válaszolta.
- Jaj de jó. Olyan régen láttam már. Még ő nem is látta Chloe-t. – simogattam meg az említettet. Nagyiék Debrecenbe laknak, és ritkán megyünk le hozzájuk, mivel apu sokat dolgozik.
Amíg a kaja nem lett kész én Chloeval játszottam. Miután megebédeltem és ő is kapott enni rákapcsoltam a pórázát és elindultunk.
Elsétáltunk a parkba. Szerettem volna szabadon engedni kicsit, hagy szaladozzon, de féltem, hpgy elszalad. Leültem egy lócára és úgy döntöttem, hogy felhívom Krisztiánt. Már szerdától nem beszéltünk. Nagyon elfoglalt a közelgő nagykoncertje miatt. Már épp tettem volna le mert azt hittem, hogy nem veszi fel, amikor beleszólt.
- Szia Viki.
- Sziaaa. – jó volt újra hallani a hangját.
- Mizu? Örülök, hogy hívtál. Már régen beszéltünk. Ne haragudj, de nincs időm szinte semmire.
- Nem gond. – mosolyogtam, noha tudtam, hogy nem látja.
- Amúgy veled mi a helyzet? – kérdezte.
- Velem semmi érdekes. Tanulok az érettségire, sétálok Chloeval, meg ilyesmi. Most is épp a parkból hívlak. Ja, és tegnap voltam Dorina barátjának a bulijába.
- Igen? Jó volt?
- Aha, nagyon. Jó volt végre nem otthon ülni. – nevettem. – Amúgy Tomika mit csinál?
- Kiment korizni. Mostanába, mindig azt csinálja. – nevetett ő is.
- Tudom. Tegnap beszéltem vele. Mondtam neki, hogy adja át, hogy üdvözöllek, gondolom nem adta. – mondtam, miközben felálltam mert Chloenak már mehetnékje volt.
- Hát nem. Majd megkérdezem tőle.
- Mindegy. Fő, hogy most tudtunk kicsit beszélni.
- Bizony. Viszont most lekell tennem, mert hívnak. – sóhajtott.
- Oké. Akkor majd még beszélünk. Szia.
- Hívlak majd. Szia királylány. – köszöntünk el.
Én egy kicsit sétáltattam még a kutyusom, majd amikor láttam, hogy már fáradt elindultunk haza.
Otthon, mikor lekapcsoltam róla a pórázt, szinte rögtön rohant a vizes táljához.
- Megjöttetek? – szólt anyu a hátamnál, szívbajt hozva rám.
- Jaj, megijesztettél. – fordultam meg.
- Ne haragudj, nem akartam. – nevetett.
- Mindegy. Megyek fel tanulni. – mondtam és elindultam felfelé.
A szobámba előszedtem a füzeteimet, könyveimet, és elkezdtem tanulni. Közben felhívtam Dorinát, hogy nem akar-e átjönni, de mondta, hogy nem érzi jól magát, ezért inkább máskor. Lehet suliba se jön holnap.
Amire befejeztem a tanulást apu is megérkezett. Lementem megvacsoráztunk és közösen néztük meg utána az Apádra ütök című filmet. Ez anyu egyik kedvence.
A film végén én elköszöntem és elmentem lefürödni, aztán az ágyba és el is aludtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése