Most olvastam egy új javaslatot, hogy Vikinek ne ilyen híres munkája legyen. Nekem a pszichológus is tetszik. Ti mit szóltok hozzá ? :) Várom a javaslatokat, és a komikat :)
Ja, és az oldal elérte a 2000-et. Köszönöm :)

- Szia anyu. –köszöntem.
- Szia. Jól aludtál? A buli milyen volt? Mikor értél haza? – kérdezősködött miközben elém tett egy csésze kávét.
- Fhú hát a buli az nagyon jó volt. Jól éreztem magam. Örülök, hogy elmentem. Haza pedig nem tudom, azt hiszem, hogy olyan 2 körül jöttem. –válaszoltam.
- Akkor jó. Örülök, hogy jól érezted magad. – mosolygott. – Nem sokára kész az ebéd. Éhes vagy?
- Igen, nagyon.
- Akkor jó. Mit fogsz ma csinálni?
- Nem tudom még. Ebéd után szerintem kiviszem Chloe-t. Olyan szép az idő. Aztán ha haza jöttem tanulok, majd lehet elhívom Dorinát. Jó? – néztem rá kérdőn.
- Rendben kicsim, ahogy akarod. Kedden nem mentek suliba ugye?
- Nem, miért? – kedden március 15-e, ezért nem kell mennünk iskolába.
- Mert akkor megyünk nagyiékhoz.- válaszolta.
- Jaj de jó. Olyan régen láttam már. Még ő nem is látta Chloe-t. – simogattam meg az említettet. Nagyiék Debrecenbe laknak, és ritkán megyünk le hozzájuk, mivel apu sokat dolgozik.
Amíg a kaja nem lett kész én Chloeval játszottam. Miután megebédeltem és ő is kapott enni rákapcsoltam a pórázát és elindultunk.
Elsétáltunk a parkba. Szerettem volna szabadon engedni kicsit, hagy szaladozzon, de féltem, hpgy elszalad. Leültem egy lócára és úgy döntöttem, hogy felhívom Krisztiánt. Már szerdától nem beszéltünk. Nagyon elfoglalt a közelgő nagykoncertje miatt. Már épp tettem volna le mert azt hittem, hogy nem veszi fel, amikor beleszólt.
- Szia Viki.
- Sziaaa. – jó volt újra hallani a hangját.
- Mizu? Örülök, hogy hívtál. Már régen beszéltünk. Ne haragudj, de nincs időm szinte semmire.
- Nem gond. – mosolyogtam, noha tudtam, hogy nem látja.
- Amúgy veled mi a helyzet? – kérdezte.
- Velem semmi érdekes. Tanulok az érettségire, sétálok Chloeval, meg ilyesmi. Most is épp a parkból hívlak. Ja, és tegnap voltam Dorina barátjának a bulijába.
- Igen? Jó volt?
- Aha, nagyon. Jó volt végre nem otthon ülni. – nevettem. – Amúgy Tomika mit csinál?
- Kiment korizni. Mostanába, mindig azt csinálja. – nevetett ő is.
- Tudom. Tegnap beszéltem vele. Mondtam neki, hogy adja át, hogy üdvözöllek, gondolom nem adta. – mondtam, miközben felálltam mert Chloenak már mehetnékje volt.
- Hát nem. Majd megkérdezem tőle.
- Mindegy. Fő, hogy most tudtunk kicsit beszélni.
- Bizony. Viszont most lekell tennem, mert hívnak. – sóhajtott.
- Oké. Akkor majd még beszélünk. Szia.
- Hívlak majd. Szia királylány. – köszöntünk el.
Én egy kicsit sétáltattam még a kutyusom, majd amikor láttam, hogy már fáradt elindultunk haza.
Otthon, mikor lekapcsoltam róla a pórázt, szinte rögtön rohant a vizes táljához.
- Megjöttetek? – szólt anyu a hátamnál, szívbajt hozva rám.
- Jaj, megijesztettél. – fordultam meg.
- Ne haragudj, nem akartam. – nevetett.
- Mindegy. Megyek fel tanulni. – mondtam és elindultam felfelé.
A szobámba előszedtem a füzeteimet, könyveimet, és elkezdtem tanulni. Közben felhívtam Dorinát, hogy nem akar-e átjönni, de mondta, hogy nem érzi jól magát, ezért inkább máskor. Lehet suliba se jön holnap.
Amire befejeztem a tanulást apu is megérkezett. Lementem megvacsoráztunk és közösen néztük meg utána az Apádra ütök című filmet. Ez anyu egyik kedvence.
A film végén én elköszöntem és elmentem lefürödni, aztán az ágyba és el is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése