14. fejezet

Itt is van. Megin kicsit későn, de most jó hosszú lett :P
A képeket, linkkel teszem be, mert sajnos nem tudtam úgy, ahogy én akartam .. :S

- Sziasztok. – köszöntünk, amikor odaértünk.
- Sziasztok. – köszöntek a fiúk is.
- Sziaa Királyláány. –ölelt meg szorosan Krisztián, én pedig vissza öleltem. Jó volt újra a karjában lenni és érezni az illatát. – Úgy örülök, hogy végre itt vagytok.
- Mi is. – nevettem.
- Srácok, ő itt Dorina a legjobb barátnőm. – mutattam be miután elengedett Krisz.

(a nyakörv nékül képzeljétek el)

- Szia. Örülünk, hogy megismerhetünk már végre. – szólt Tomika, majd mindketten megpuszilták.
- Én is örülök. Sokat hallottam már rólatok.
- Ó jajjaj. – sápítoztak, mire mi elkezdtük a nevetést. – Na gyertek menjünk.
- Amúgy nem vagytok éhesek ? – kérdezte Krisztián, miközben elindultunk kifelé.
- Nem nagyon. Kajáltunk otthon. – válaszoltam. – Vagy Dorina te éhes vagy ?
- Nem. Én is ettem otthon.
- Mi viszont azok vagyunk. Ma még nem ebédeltünk. Beülünk valahová jó? – kérdezte Tamás.
- Oké, de akkor légyszí az Arénába menjünk már. –kértem őket.
- Miért oda ? a WestEnd itt van egy köpésre. – értetlenkedtek.
- Igen tudom, de amíg ti esztek addig mi szétnézünk, a WestEnd-et pedig nem annyira szeretem, és szeretnék venni körömlakkot a Claire”s-be. Na légyszí. – kérleltem őket.
- Jó menjünk akkor az Arénába. - egyeztek bele.
- Amikor odaértünk az Arénába a srácok elmentek kajálni, mi pedig megtámadtuk az üzleteket. Először a Rossman-ba mentünk be, ahol én vettem egy szempilla spirál, Dorina pedig egy arcápolót. A Claire’s-be ami az egyik kedvenc üzletem itt, megvettük a 2 körömlakkot amit szerettünk volna. Én egy rózsaszín, Dorina pedig egy türkiz kéket. Bementünk még a Pimkie-be ahol én vettem egy kék kis váltáskát, majd elindultunk vissza a fiúkhoz. Nem akartuk őket megváratni.
- Na itt is vagyunk. – huppantunk le melléjük.
- Megvan a körömlakk? – kérdezte Krisz.
- Igen, az enyém rózsaszín, a Dó-é pedig türkiz. Vettünk még szempilla spirált, arcápolót, és én egy kis válltáskát. – válaszoltam, majd beleittam a baracklevébe.
- Akkor mehetünk? – szól közbe Tomika, mi pedig bólintottunk és elindultunk kifelé.
- Este hova megyünk? – kérdeztem út közbe.
- Hát mi úgy gondoltuk, hogy a Pink-be. Jó? – kérdezte Krisz.
- Persze, nekünk jó lesz. – helyeseltem.
Amikor hazaértünk, megegyeztünk, hogy én és Dorina egy szobába alszunk. Bementünk, lepakoltunk, majd kimentünk a srácokhoz.
- Krisztián hánykor megyünk este ? – kérdeztem
- Olyan fél 10 fele. – válaszolta.
- Amúgy Tamás hova lett? – néztem szét, de nem láttam sehol.
- Mindjárt jön, akadt egy kis dolga. Te pedig gyere velem kicsit. – kezdett el húzni a szobája felé. – Dorina mindjárt vissza hozom. Addig ülj le nyugodtan. Érezd magad otthon.
- Oké, köszi.
Amikor beértünk a szobájába, az éjjeli szekrényéből egy kis aranyos dobozt vett ki, majd átadta nekem.
- Ez a tiéd Viki. Megláttam, és rögtön te jutottál róla eszembe. Nagyon- nagyon boldog születésnapot neked még egyszer így utólag. – Teljesen meglepődtem. Nem számítottam ajándékra.
- Oh, Krisztián. Köszönöm szépen. Igazán nem kellett volna. Nekem már az is nagyon nagy ajándék, hogy itt lehetek veletek. – néztem fel a szemébe mosolyogva.
- Bontsd ki. – kérte.
- Oké. – mondtam, majd kinyitottam a dobozt. Amint megláttam, rögtön elakadt a lélegzetem. Egy gyönyörű nyaklánc volt benne, amin egy kis ajándék alakú medál volt.
- Tetszik ? – kérdezte izgatottan.
- Hogy tetszik-e ? Ez gyönyörű szép. Köszönöm nagyon. – öleltem meg szorosan.
- Várj, felteszem. Feltehetem? – kérdezte amikor elengedtük egymást.
- Persze. – mondtam majd hátat fordítottam neki.
- Miközben beakarta kapcsolni, a keze néha hozzá ért a nyakamhoz, engem pedig kirázott a hideg. Tiszta libabőr lettem. Amikor feltette maga felé fordított, és rám mosolygott.
- Köszönöm még egyszer, de gyere menjünk ki Dóhoz.
Amikor kiértünk, Dorina már nem volt egyedül. A nappaliba röhögtek valamin Tomikával.
- Ti meg min nevettek ? –kérdezte Krisz. Leült a kanapéra, engem is magával húzva.
- Ez nem normális, Te jó ég. Ez nem komplett. – nevetett Dorina.

- Ja, azt tudjuk. – válaszoltam nevetve. Örültem neki, hogy jól kijönnek egymással.
- Felkészíthettél volna.
- Mindjárt jövök. – állt fel Tomika.
- Hány óra csajok? – kérdezte Krisz.
- Fél 7. – válaszolt Dorina.
Hirtelen Tomika lépett mellém, a kezébe egy dobozzal.
- Kicsi lány, őt neked vettem. Mondtad, hogy szeretnél egy ilyet, és tudom, hogy te gondját viseled majd. Boldogat még egyszer. – adta át nekem.
- Vaaaaaaaa. Tomiiii. Úristeeeen. Köszönöm, köszönöm. – öleltem meg gyorsan. – Egy kis kutyus. Jesszus, egy kis chivava, és az enyém. Köszönöm. Juuj sziaa. Jaaj nagyon szép vagy. – vettem az ölembe. Szegény megvolt riadva.
- Van már neve ? – kérdeztem Tomikától .
- Nem, még nincs. – nevetett.
- Akkor legyen a neve Chloe. – mondtuk egyszerre Dorinával.
- Honnan tudtad ? – néztem rá kíváncsi szemekkel.
- Onnan, hogy már mondtad, ha lesz egy kutyusod akkor Chloe lesz. – mosolygott. Hihetetlen, hogy ilyen jól ismer.
- Nincs még semmilye ugye ? – kérdeztem.
- Nincs, csak egy kis kajája, és tálja.
- Akkor holnap elmegyünk neki venni ?
- Hát, ha lesz időnk. – válaszolta Krisztián.
Kicsit játszottunk még az új kutyussommal, majd én és Dorina elmentünk készülődni.
- Te csajszi, mi volt az amikor Krisz behívott magához. –kíváncsiskodott.
- Jaaj. Ezt kaptam tőle. Nézd. – mutattam neki a nyakláncomat.
- Vau, ez gyönyörű. – nézte.
- Igen, az. Olyan aranyos. – mondtam izgatottan. – Egyébként neked mi a véleményed róluk ?
- Hát Tomika, ő egy nem normális. Nagyon nagy arc szerintem. Krisz pedig, hát nem nagyon ismertem még ki, de amit eddig láttam belőle az szimpatikus.
Miután kibeszéltük a fiúkat, elkezdtünk készülődni.
Nekem egy rózsaszín- fekete ruhám volt, Dorinának pedig egy kék- fekete, hozzá egy kb. 10 cm-s magas sarkúval.
Én, az ő haját szépen kivasaltam, ő pedig az én egyenes hajamba, csinált pár göndör tincset.
Megcsináltuk egymás sminkjét, mindketten a füstös szemeknél döntöttünk, az enyém kis rózsaszín árnyalattal, az övé pedig kékkel.
Amikor készek lettünk, már 9 óra múlott. Kimentünk a fiúkhoz. Amikor kiértünk, rögtön ránk néztek. Én Krisztiánt néztem, ő pedig engem. Nagyon jól nézett ki. Fekete felső, nadrág és a szokásos rózsaszín óra. Oda mentünk, majd leültünk.
- Húha, jól néztek ki. – szólalt meg Tomika.

- Köszi. – mondtuk egyszerre, de én még mindig Krisz-t néztem. Aztán eszembe jutott valami.
- Tomika, ugye Linda is ott lesz? – kérdeztem, majd ráemeltem a tekintetem.

- Bizony. Alig várja, hogy megismerjen.
- Én is. – motyogtam.
- Mehetünk ? – állt fel hirtelen Krisz.
- Aha. – válaszoltuk.
Gyorsan elbúcsúztam Chloe-tól. Kicsit zavart, hogy itt kell hagynom őt egyedül. Lent beültünk egy taxiba, majd elindultunk.