30. fejezet

Itt is van az új rész :)

U.i: Szerintem nem kérek sokat, de egy-két koment jól esne:S Minden nap van rész, és néha olyan rosz amikor látom, hogy 1 valaki írt :(
Mónika neked köszi :)
Jól esne, ha leírnátok, hogy miért tetszett a rész vagy, hogyha nem tetszett akkor miért nem tetszett.
Szerintem nem kérek olyan sokat :/



Reggel az ébresztőmre ébredtem, lenyomtam majd elkezdtem öltözködni. Felvettem egy fekete leggings-et és egy lila hosszabb felsőt. A hajamat kifésültem, tettem egy kis sminket, fogtam a táskámat és lementem. Otthon már nem volt senki, adtam Chloe-nak egy kis kutyatápot, majd kikerestem a cipőtartóból az egyik régi lila cipőmet és felvettem. Szívesebben vettem volna ehhez magas sarkút, de láttam, hogy esik az eső. Gyorsan felvettem még a kabátomat, fogtam egy esernyőt, majd elindultam suliba.
Amikor beértem az osztályba a többiekkel nem foglalkozva mentem a helyemre, ahol kipakoltam. Átnéztem még az anyagot, mivel a hétvégén sajnos nem nagyon tudtam tanulni. Vártam, hogy mikor érkezik meg Dorina, de ő még becsengetés után se ért be. Furcsáltam, hiszen tegnap nem említette, hogy ma nem jönne.
Már vagy 5 perce tartott az óra amikor lihegve betoppant. Elnézést kért amiért késett, majd leült mellém.
- Szia. Hol voltál? – suttogtam neki.
- Petinél, kicsit elaludtunk. – pirult el, mire én halkan elkuncogtam magam.
Többet nem beszéltünk az órán, mivel a tanár elég szúrós pillantásokkal mért minket.
Dorina már nagyon kíváncsi volt a hétvégére, de mondtam neki, hogy kicsit hosszú ezért várjon a hosszú szünetig. Amikor az elérkezett kihúzott a folyosóra és kíváncsi szemekkel nézett rám.
- Mesélj. Mindent tudni akarok.
- Amikor odaértem, Tomika kijött értem, elmentünk a sportcsarnokba. Ott Krisztián próbált még meg ilyesmi. Üdvözöltem, aztán néztem őket. Később Tomival haza mentünk átöltözni, aztán vissza. A koncert előtt pedig bementem az öltözőjébe, hogy sok sikert kívánjak. Ő pedig megcsókolt. – mondtam, mire neki kitágultak a szemei. – Igen, aztán pedig benyitott Orsi én pedig mindjárt kimentem, szóval nem tudtunk erről beszélni. A koncertet a VIP-ből néztem. Az valami nagyon jó volt. – áradoztam.
- Igen, tudom. Láttam a tv-be. Mindenhol ezt mutogassák. Kár, hogy nem lehettem ott, de ez most mindegy. Mond tovább. – sürgetett.
- Aztán elmentünk a Pink-be, ahol le se cseszett. Egész idő alatt felém sem nézett, másokkal flörtölgetett, táncolt.
- Mi? Akkor meg mitől van ilyen jó kedved? – szólt közbe értetlenkedve.
- Dó, megköszönném, hogyha nem szólnál állandóan közbe. – intettem le.
- Jó, bocsi.
- Amikor elegem lett ebből, hogy ezt csinálja szóltam Tomikának, aki haza vitt. Reggel pedig képzeld el, bejött a szobámba és elmondta, hogy azért csinálta ezeket, mert azt hitte, hogy én csak barát akarok lenni, mert nem csókoltam vissza és mert eltoltam a szülinapomon. Elmondtam neki, hogy miért csináltam ezeket, ő pedig szerelmet vallott. – mosolyogtam.
- Micsoda? – sikított.
- Dó, légyszí kicsit halkabban. – néztem körül.
- Bocsi. Úristen, akkor most te is elmondtad neki mit érzel? – kérdezte mire én csak bólogattam. – Akkor jártok vagy mi? Ne kelljen már mindent belőled kihúzni.
- Igen, járunk. – nevettem. – Annyira boldog vagyok. Nem tudom, hogy mikor voltam utoljára ennyire boldog.
- Látom, csak úgy ragyogsz. Örülök nektek. – ölelt meg.
- Köszi.
- Ugye, megmondtam, hogy tetszel neki. – mondta miután elengedtük egymást.
- Megmondtad. Te mindig mindent megmondasz. – nevettem.
- Suli után ráérsz? Beülhetnénk valahová. Pizzára mondjuk. Úgy ennék egy kis pizzát. – kérlelt.
- Nekem mondjuk tegnap volt pizza, de mindegy mehetünk. – egyeztem bele.
- Szuper.

Kicsit még beszélgettünk, majd becsengettek mi pedig bementünk az osztályba.