27. fejezet

Itt is van az új rész :) Remélem, hogy tetszeni fog.
Köszönöm az eddigi komikat :)

(Viki szemszög)

Tomika kitalálta, hogy ő McDonald’s-ba akar kajálni ezért elmentünk a Westendbe. Én egy sajtburgert, sültkrumplit és egy narancslevet kértem Lindával, a fiúk pedig kértek egy csomó mindent. Rengeteget esznek, de le mozogják ezért nem látni rajtuk. Miközben ettünk, beszélgettünk és rengeteget nevettünk. Végre én is igazán jól éreztem magamat. Krisztiánnal gyakran egymásra mosolyogtunk.
Miután befejeztük az evést, én és Krisz úgy döntöttünk, hogy beülünk egy filmre, Tomika pedig hazakísérte Lindát, mivel neki nemsokára munkába kell mennie.
Egy vígjátékot néztünk meg ami mindkettőnknek nagyon tetszett. Sokat nevettünk rajta.
A film után haza mentünk, ahol már Tomika is otthon volt.
- Megjöttünk. – nyitottunk be a szobájába, ahol ő szokás szerint a gép előtt ült.
- Hellóóó. Ustreamelek. Nem jöttök? – kérdezte.
- Én tuti nem. – mondtam.
- Te kölyök? Kérik, hogy gyere. – bámulta még mindig a monitort.
- Jó, de csak 5 perc. Nem gond? – nézett rám.
- Dehogyis. A szobámba leszek. – mondtam, majd ő ott maradt én pedig elmentem a szobámba. Lefeküdtem az ágyra és bekapcsoltam a TV-t, de csak kapcsolgattam mert nem volt benne semmi ami lekötötte volna a figyelmemet. Épp kikapcsoltam amikor nyílt az ajtó és bejött Krisztián.
- Itt vagyok. – feküdt le mellém.
- Látom. – nevettem, miközben szorosan hozzá bújtam, ő pedig az egyik karjával átölelt.
- Olyan jó volt ma veled. Kár, hogy holnap már menned kell. – nézett rám szomorúan.
- Én is sajnálom. – mondtam. Még csak most kaptam meg és máris elkell tőle válnom.
- Mikor látlak legközelebb? – kérdezte.
- Nem tudom. Fogalmam sincs, hogy mikor fogok tudni újra eljönni. Remélem, hogy minél hamarabb. –mondtam.
- Én is remélem, de ha a közeledbe fogok koncertezni akkor mindenképpen elkell majd jönnöd. Az a pár óra is több mint a semmi. – nyomott egy puszit a hajamba.
- Persze, hogy elmegyek. Tudod, hogy eddig is elmentem, ha a közelbe koncerteztél. – néztem fel rá mosolyogva, ő pedig szinte azonnal lecsapott az ajkaimra. Rövid ideig csókolóztunk, amikor eszembe jutott valami.
- Krisztián. – toltam el magamtól. – Van valami amit szeretném, ha tudnál.
- Valami baj van? – aggódott.
- Nem, dehogyis. Annyit szeretnék mondani csak, hogy a szülinapomon nem azért nem csókoltalak meg mert nem akartam. – ültem fel miközben mondtam.
- Hanem? – nézett kérdőn.
- Hanem azért, mert nem részeg voltál. Azt hittem, hogy csak azért csinálod. Akartam, hogy megcsókolj, de azt nem akartam, hogy csak azért mert részeg vagy.
- Viki én tudtam magamról. Tudtam róla, hogy mit csinálok. – ült fel ő is.
- Igen, most már tudom, de akkor nem tudtam. – néztem rá.
- Már mindegy. Az elmúlt, megbeszéltük. Szeretlek. – csókolt meg újra. Szinte függőséget okoz a csókja, minél többet kapok, annál több kell még.
- Én is szeretlek. – suttogtam miután szétváltunk.
Ez után még beszélgettünk kicsit, majd amikor elfáradtam úgy döntöttem, hogy elmegyek zuhanyozni aztán alvás.
- Alszol ma velem? – kérdezte Krisztián. – Csak aludni. – tette hozzá.
- Hm, nem tudom. Szeretnéd? – játszottam vele.
- Igen, nagyon. – adott egy kis csókot.
- Akkor nincs más választásom. – nevettem.
- De az én szobámba.
- Miért? Ez miért nem jó? – kérdeztem.
- Mert ez az ágy 1 személyes. Az enyémet jobban szeretem.
- Ja, oké. Nekem mindegy. – mondtam majd felálltam és elindultam a fürdő felé.
- Siess. – csapott a fenekemre.
- Hééj. – fordultam hátra.
- Menj már. – tolt el egy rövid puszi után magától nevetve.
Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a pizsamámat, majd bebújtam Krisz ágyába.
Ő is gyorsan lezuhanyozott és befeküdt mellém. Egy hosszú csók után szorosan egymáshoz bújtunk, majd elaludtunk.