Itt is az új rész. ne haragudjatok, hogy most ilyen rövid, de sajnos nem volt időm hosszabra.
A fejezetek alatt van Vélemény nyilvánitás, hogy Tetszett vagy Nem tetszett :) Örülnék neki, hogy ha legalább, így vissza igazolnátok, hogy olvassátok a sztorim. Köszi előre is :)
- Viki! Valami baj van ? – szólt rám, én pedig zavaromban azt sem tudtam, hogy hová nézzek.
- De-dehogyis. Öö, nem akarsz felöltözni? Úgy értem nem fázol? – kérdeztem, és hirtelen nagyon érdekes lett a szőnyeg egyik pontja. Hallottam, hogy elneveti magát.
- Köszönöm, hogy így aggódsz értem. Mindjárt felöltözök, csak elfelejtettem magamnak ruhát hozni. – nevetett ki. – De megyek is, látom te pizsamát vettél fel, akkor én is azt fogok. – mondta és bement a szobájába.
Te jó ég! Mi a franc van velem? Nem értem, komolyan nem értem. Legszívesebben ott helybe letepertem volna. Hülye, hülye, hülye Viki! Nem gondolhatok ilyet, ő a legjobb barátom. Nem hiszem el, nem akarom. Nekem nem tetszhet Krisz. Vagyis jó pasi, de akkor is. Nem akarom. Újból Krisztián hangja vert fel.
- Kész vagyok. – jött ki a szobájából egy fekete nadrágba és egy szürke felsőbe. Hú, mindjárt jobb. – Viki tényleg jól vagy? - láttam rajta, hogy élvezi.
- Igen! – mondtam erőt véve magamon.
- Akkor jó. Mit szólnál, hogy ha megnéznénk egy filmet ? – kérdezte, és elkezdte inni a teáját.
- Nekem oké. – álltam fel, és elindultam a nappaliba, de Krisz keze megállitott.
- Légyszí a szobámba nézzük. Jó ? – kérlelt.
- Nekem mindegy. – váltottam irányt.
- Feküdj le nyugodtan. – mutatott az ágyra amikor beértünk, én pedig leültem és betakarództam.
- Akkor mit nézünk? Másnaposok ? – kérdezte.
- Jó.
- Egyébként az osztálytársaiddal még mindig nem beszéltek ?
- Hát nem igazán. Nem tudom ki akar tényleg velem lenni, és ki veletek. Érted?
- Persze, hogy értem. Én ne érteném? – nézett rám jelentőségteljesen.
- Igaz.
- És nem hiányoznak ? – kérdezte miközben betette a DVD-t a lejátszóba.
- Nem. Sose voltam velük úgy igazán jóba, hogy hiányozzanak. Kicsit az elején bántott a dolog, de aztán már kezdem megszokni. Már, hogyha ezt meglehet. – húztam a számat.
- Sajnálom.
- Ugyan, nem a te hibád. Inkább vagyok 3 igazi baráttal, mint 1000 érdek baráttal. – mosolyogtam rá.
- Köszönöm Viki. Aranyos vagy, nagyon szeretlek. – jött oda hozzám, és ölelt meg erősen. – Egyébként egyszer szívesen megismerném már Dorinát is. Majd hozd el a szülinapodra.
- Ha elengedik elhozom, de most már indítsd a filmet.
Elindította, és befeküdt mellém, én pedig hozzá bújtam. Ebbe még nem is volt semmi furcsa, mert sokszor néztünk már így filmet. Az volt a különös, hogy alig tudtam a filmre figyelni. Eddig sose vettem észre, hogy milyen jó az illata, és hogy milyen jó ilyen közel lenni hozzá. Megrémisztett ez az egész. Próbáltam minél jobban a filmre koncentrálni, de csak az lett a vége, hogy a pilláim kezdtek egyre nehezebbek lenni, míg végül lecsukódtak. Elaludtam.
A fejezetek alatt van Vélemény nyilvánitás, hogy Tetszett vagy Nem tetszett :) Örülnék neki, hogy ha legalább, így vissza igazolnátok, hogy olvassátok a sztorim. Köszi előre is :)
- Viki! Valami baj van ? – szólt rám, én pedig zavaromban azt sem tudtam, hogy hová nézzek.
- De-dehogyis. Öö, nem akarsz felöltözni? Úgy értem nem fázol? – kérdeztem, és hirtelen nagyon érdekes lett a szőnyeg egyik pontja. Hallottam, hogy elneveti magát.
- Köszönöm, hogy így aggódsz értem. Mindjárt felöltözök, csak elfelejtettem magamnak ruhát hozni. – nevetett ki. – De megyek is, látom te pizsamát vettél fel, akkor én is azt fogok. – mondta és bement a szobájába.
Te jó ég! Mi a franc van velem? Nem értem, komolyan nem értem. Legszívesebben ott helybe letepertem volna. Hülye, hülye, hülye Viki! Nem gondolhatok ilyet, ő a legjobb barátom. Nem hiszem el, nem akarom. Nekem nem tetszhet Krisz. Vagyis jó pasi, de akkor is. Nem akarom. Újból Krisztián hangja vert fel.
- Kész vagyok. – jött ki a szobájából egy fekete nadrágba és egy szürke felsőbe. Hú, mindjárt jobb. – Viki tényleg jól vagy? - láttam rajta, hogy élvezi.
- Igen! – mondtam erőt véve magamon.
- Akkor jó. Mit szólnál, hogy ha megnéznénk egy filmet ? – kérdezte, és elkezdte inni a teáját.
- Nekem oké. – álltam fel, és elindultam a nappaliba, de Krisz keze megállitott.
- Légyszí a szobámba nézzük. Jó ? – kérlelt.
- Nekem mindegy. – váltottam irányt.
- Feküdj le nyugodtan. – mutatott az ágyra amikor beértünk, én pedig leültem és betakarództam.
- Akkor mit nézünk? Másnaposok ? – kérdezte.
- Jó.
- Egyébként az osztálytársaiddal még mindig nem beszéltek ?
- Hát nem igazán. Nem tudom ki akar tényleg velem lenni, és ki veletek. Érted?
- Persze, hogy értem. Én ne érteném? – nézett rám jelentőségteljesen.
- Igaz.
- És nem hiányoznak ? – kérdezte miközben betette a DVD-t a lejátszóba.
- Nem. Sose voltam velük úgy igazán jóba, hogy hiányozzanak. Kicsit az elején bántott a dolog, de aztán már kezdem megszokni. Már, hogyha ezt meglehet. – húztam a számat.
- Sajnálom.
- Ugyan, nem a te hibád. Inkább vagyok 3 igazi baráttal, mint 1000 érdek baráttal. – mosolyogtam rá.
- Köszönöm Viki. Aranyos vagy, nagyon szeretlek. – jött oda hozzám, és ölelt meg erősen. – Egyébként egyszer szívesen megismerném már Dorinát is. Majd hozd el a szülinapodra.
- Ha elengedik elhozom, de most már indítsd a filmet.
Elindította, és befeküdt mellém, én pedig hozzá bújtam. Ebbe még nem is volt semmi furcsa, mert sokszor néztünk már így filmet. Az volt a különös, hogy alig tudtam a filmre figyelni. Eddig sose vettem észre, hogy milyen jó az illata, és hogy milyen jó ilyen közel lenni hozzá. Megrémisztett ez az egész. Próbáltam minél jobban a filmre koncentrálni, de csak az lett a vége, hogy a pilláim kezdtek egyre nehezebbek lenni, míg végül lecsukódtak. Elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése