21. fejezet

Itt van az új rész. Köszönöm az eddigi kommenteket :)
Ja, és szavazzatok :P

-Szia Tomika. – ugrottam a nyakába.
- Sziaa nagylány. – ölelt meg nevetve. – Chloe-t nem hoztad? – nézett szét miután elengedett.
- Nem, nem akartam, hogy egész este egyedül legyen. –mondtam.
- Ja, értem. Na gyere menjünk. – indult el.
- Hová megyünk most? – kérdeztem.
- Hát szeretnél hazamenni vagy mehetünk a sportcsarnokba? – nézett rám kérdőn.
- A sportcsarnokba? Ilyen hamar? Nem gond, hogyha én is ott leszek. – ráncoltam a homlokomat.
- Nem, dehogyis. Krisztián már ott van. Nagyon kivan. – nevetett.
- Jaj ne nevesd már ki. Te is biztos izgulnál. – löktem meg.

- Jó abba hagyom. – hagyta abba. – Amúgy mit szólsz, hogyha most elmegyünk a csarnokba, köszönsz Krisztiánnak, meg még megnézed az utolsó simításokat amik vannak, aztán együtt haza megyünk mert nekem is átkell még öltöznöm meg lezuhanyoznom.
- Nekem jó, de Krisztián ő nem jön már haza? – kérdeztem.
- Nem, ő már nem. Ott fog lezuhanyozni meg átöltözni is. – válaszolta.
- Aha értem. Akkor menjünk.
Amikor odaértünk a sportcsarnokba, bementünk az öltözőbe ahol lepakoltuk a cuccomat, aztán elindultunk megkeresni Krisztiánt.
- Viki. – hallottam a hátamnál a hangját.
- Krisztián, szia. – pördültem meg.
- Juuj, úgy örülök, hogy itt vagy végre. – jött oda majd megölelt. Kicsit levolt idzadva, de engem nem zavart és szorosan magamhoz húztam.
- Én is örülök. – mosolyogtam rá miután elengedett.
- Annyira izgulok. – mondta. Láttam rajta, hogy tényleg.
- Ugyan, felesleges. Jó leszel ne félj. Rengeteget próbáltatok. – biztattam.
- Ez igaz. Most viszont megyek. Majd dumálunk még.  – hadarta.
- Jó-jó, menj.
- Amúgy ti mentek még haza? – fordult hátra.
- Igen, átöltözni. – szólt Tomika. – A partyarcot akarod még elpróbálni?

- Nem, szerintem az jó lesz. Majd beszélünk. – mondta és elment.
Tomika körbevezetett a csarnokba, én a VIP részlegről fogom nézni ahonnan ő is.
Később Tomika elment tőlem. Én pedig leültem egy helyre ahol nem zavarok és onnan néztem a sürgő-forgó embereket.
Fél 5-kor Tomika jött szólni, hogy megyünk. Kihoztam a táskámat és elindultunk.
Amikor hazaértünk, ő elment a saját szobájába, én pedig a vendégszobába. Ott átöltöztem. Felvettem egy fekete leggings-et, egy szürke kis ruhát és egy szürke tornacsukát. Nem akartam magas sarkúba menni. A hajamat kifésültem, felül pedig csattal felfogtam a frufrumat, tettem fel egy kis sminket, befújtam magam a kedvenc parfümömmel, és a fontosabb dolgaimat átpakoltam egy kis táskába.
Mivel én nem zuhanyoztam ezért hamarabb kész lettem mint Tomika. Amíg ő készült én a konyhába vártam rá.

- Na kész vagyok, mehetünk. – jött ki a szobájából. – Hú, de csini vagy. –nézett rám.
- Köszi. Szerinted nem rossz a cipő? Ne vegyek inkább magas sarkút? – kérdeztem.
- Nem, pont jó. A magas sarkúba leszakadna a lábad. – kacsontott rám.

- Igazad van. Na, menjünk.
- Amúgy Linda jön?- kérdeztem útközbe.
- Igen, de ő majd csak 6-kor. - válaszolta.
Mire odaértünk már fél 6 volt. A bejárat előtt már elég sokan voltak. Bementünk és hátra mentünk a színfalak mögé. Krisztián körül már sürögtek forogtak az emberek, ő pedig egyre jobban izgult. Nem sokkal 6 előtt Tomika szólt, hogy menjünk a helyünkre, de én még sok sikert akartam kívánni Krisztiánnak. Keresgélés után az öltözőjébe találtam meg. Bekopogtam, majd egy szabad után benyitottam.
- Csak sok sikert akartam még kívánni és adni egy hatalmas ölelést. – mosolyogtam rá.
- Viki, köszönöm. – jött hozzám közel. – Úgy izgulok.
- mondtam már, hogy nyugi. Minden a legjobb lesz. – simítottam meg az arcát.
- Köszönöm, hogy itt vagy. Nagyon sokat jelent nekem. – suttogta közel az arcomhoz.
Csak néztük egymást, és egyszer csak azt vettem észre, hogy az arca egyre közelebb jött. Becsuktam a szemem, majd azt éreztem, hogy az ajka hozzáér az enyémhez.