29. fejezet

Itt is van (:
Köszönöm nektek a komikat :P Remélem ez is tetszeni fog :P



Annyira rossz volt itt hagyni őket. Főleg Krisztiánt. Most volt a legnehezebb. A könnyeimet szerencsére sikerült vissza tartanom, de nem sok kellett hozzá, hogy elbőgjem magam.
A út az elég unalmasan telt. Zenét hallgattam, olvastam és felhívott Dorina, hogy mivolt. Mondtam neki, hogy nagyon jó volt, de majd élőbe részletesen elmesélek neki mindent.
A vonatom 8 előtt pár perccel ért Nyíregyházára. Apa már ott várt.
- Szia apu. – köszöntem neki amikor odaértem hozzá.
- Szia Viki. Jól utaztál? – ölelt meg.
- Igen, de menjünk, mert éhes vagyok. – nevettem.
- Rendben. – mondta majd elindultunk. – Egyébként milyen volt? Jól érezted magadat? – kérdezte már az autóban.
- Igen, nagyon jó volt. A legjobb koncert amin életembe voltam. – meséltem lelkesen. Apunak nem akartam elmondani, hogy mi van köztünk Krisztiánnal. Azt majd gondolom anyu megteszi helyettem.
- Akkor jó. Örülök, hogy jól érezted magad. Egyszer majd már ők is eljöhetnének. Tomika is régen volt már itt. – mosolygott rám.
- Majd meglátjuk.
Az úton többet nem beszéltünk.
- Anya, megjöttem. – kiáltottam el magamat, mire Chloe már azonnal ott termett. – Sziaa Chloee. Úgy hiáányoztáááál. – nyújtottam el a szavakat miközben simogattam.
- Kicsim, én felmegyek a szobámba van még egy kis dolgom. – szólt apu a hátam mögött, majd felment.
- Szia. – köszönt anyu.
- Szia. – pusziltam meg.

- Éhes vagy? Van még pizza ebédről.
- Igen, nagyon. – mondtam, majd miután Chloe-t letettem bementem a konyhába és elkezdtem enni.
- Milyen volt a koncert? Mesélj. Azt ne hagyd ki, hogy miért mosolyogsz mint a nem tudom mi. – nézett rám jelentőségteljesen. Annyira szeretem, hogy mindjárt észre veszi ha történt velem valami.  Mi egyébként mindent megbeszélünk. Nincsenek anyu előtt titkaim.
Én elmondtam neki mindent, hogy mi volt a koncert előtt, hogy milyen volt a koncert, hogy mi volt utána, aztán tegnap és ma. Ő pedig érdeklődve hallgatott.
- Most akkor együtt vagytok? – lepődött meg.
- Igen. – mosolyogtam.
- Jó ötlet ez? Úgy értem, hogy ő mégis egy sztár, sok lány veszi körül és messze is laktok. – sorolta az ellenérveket.
- Anyu ne csináld. Szeretem, boldog vagyok, bízok benne. Csak ez számít. Kérlek ne rontsd el a jó kedvemet.
- Nem akarom elrontani. Örülök, hogy boldog vagy én csak nem akarom, hogy boldogtalan legyél.  – aggódott.

- Köszönöm, de tudok vigyázni magamra.  Most pedig megyek lefürdök, aztán alszok. Nagyon fáradt vagyok. – álltam fel.
- Rendben. Jó éjt. – ölelt meg.
Felmentem a szobámba, lepakoltam, de mielőtt elmentem volna fürödni felhívtam Krisztiánt mivel megígértem neki.
- Szia. – szólt bele.
- Szia. Csak azért hívlak, hogy megérkeztem.
- Akkor jó. Örülök, hogy épségben haza értél. – hallottam a hangján, hogy mosolyog. – Még csak most mentél el, és máris hiányzol. – dünnyögte.
- Te is nekem. – sóhajtottam.
- De mindegy. Minél hamarabb találkozunk és akkor jó lesz. – biztatott.
- Bizony. Viszony most megyek, mert nagyon fáradt vagyok. Lefürdök aztán alvás. – ásítottam.
- Rendben kicsim. Jó éjt. Szeretlek.
- Én is téged. Szia.
Miután letettük én gyorsan lefürödtem, majd ágyba bújtam és szinte rögtön el is aludtam.