Elmélkedésemből Tomika zavart fel, hogy már 5 óra. Bementem a szobámba, még egyszer szétnéztem, hogy tuti ne felejtsek itt semmit, felkaptam a táskám és kimentem, hogy mehetünk. Felöltöztünk, és elindultunk a vonatállomásra. Amikor odaértünk megvettem a jegyemet, és elbúcsúztam a fiúktól.
- Hát akkor újra itt hagysz minket. Ne haragudj, hogy nem voltam veled többet. – nézett rám bűnbánóan Tomi.
- Ugyan, nem haragszom. Na gyere ide te bolond, hagy öleljelek meg. – nevettem, ő pedig szorosan magához húzott. Szét váltunk, én pedig Kriszre néztem, akinek már nyoma sem volt az arcán a délutáni jókedvnek.
- Héj! Mi a baj? – kérdeztem tőle
- Semmi, csak sajnálom, hogy elmész.
- Srácok! Ne csináljátok ezt, mert mindjárt sírok. 2 hét és újra itt is vagyok. – mondtam nekik.
- Az hosszú idő. Nagyon hosszú. Gyere inkább ölelj meg. – sóhajtott Krisztián, széttárta a karjait, én pedig amilyen szorosan csak tudtam, megöleltem.
- Hiányozni fogsz. Igérd meg, hogy sokat beszélünk majd. Megígéred? – súgtam a fülébe.
- Igérem.- puszilt bele a hajamba. Nem tudom meddig álltunk így, de amikor elengedett már rögtön hiányzott is. – Te pedig azt ígérd meg, hogy hívsz ha hazaértél.
- Igérem, de most megyek. Mindjárt indul a vonatom. Találkozunk két hét múlva. – mosolyogtam rájuk, és adtam még nekik egy puszit. Megfogtam a csomagom, intettem egy utolsót, és felszálltam a vonatra.
Tudom, hogy én mondtam nekik, hogy nem sokára találkozunk és ne legyenek szomorúak, én mégis az voltam. Sose éreztem még így, hogy mindjárt leszállok és nem megyek sehová, de tudtam, hogy ezt nem tehetem. A francba Viki! Mi van veled ? Mi van velem ? Úgy döntöttem, hogy nem rágódom inkább ezen többet és zenét hallgatok, de sajnos ez se nagyon terelte el a figyelmem. Folyton a hétvégére gondoltam. Folyton Krisztiánra gondoltam. Alig vártam, hogy végre elmondhassam Dorinának ezt az egészet, de nagyon félek attól amit mondani fog.
Amikor leszálltam a vonatról, szinte azonnal megláttam aput. Oda mentem hozzá és megöleltem.
- Szia apa. – köszöntem neki.
- Szia kicsim. Milyen utad volt ? Jól utaztál ? – kérdezte, és elindultunk kifelé.
- Igen. Minden rendben volt.
- Akkor jó. – mondta, miközben beszálltunk az autóba. – A srácoknál milyen volt ? Tamás jól van ? – kérdezősködött.
- Nagyon jól éreztem magam. Jó volt, mint mindig. Tomi is jól van, úgy látszik lesz valami új barátnője. Ja, és üdvözöl titeket. – válaszoltam kérdéseire.
- Örülök, hogy jól érezted magad. – mosolygott rám.
Ezek után már csendben ültünk hazáig. Otthon anyunak is elmondtam mindent, gyorsan megvacsoráztam. Amikor befejeztem megköszöntem, és felmentem a szobámba. Ott kipakoltam a táskámból, aztán elmentem fürödni. Kb. fél óráig áztattam magam, amikor már kezdett kihűlni a víz, ezért gyorsan megmosakodtam, és kiszálltam a kádból. Felvettem a pizsamámat, és befeküdtem az ágyba. Ekkor eszembe jutott, hogy megígértem Krisznek, hogy amint haza értem felhívom. Pár csöngés után fel is vette.
- Hát akkor újra itt hagysz minket. Ne haragudj, hogy nem voltam veled többet. – nézett rám bűnbánóan Tomi.
- Ugyan, nem haragszom. Na gyere ide te bolond, hagy öleljelek meg. – nevettem, ő pedig szorosan magához húzott. Szét váltunk, én pedig Kriszre néztem, akinek már nyoma sem volt az arcán a délutáni jókedvnek.
- Héj! Mi a baj? – kérdeztem tőle
- Semmi, csak sajnálom, hogy elmész.
- Srácok! Ne csináljátok ezt, mert mindjárt sírok. 2 hét és újra itt is vagyok. – mondtam nekik.
- Az hosszú idő. Nagyon hosszú. Gyere inkább ölelj meg. – sóhajtott Krisztián, széttárta a karjait, én pedig amilyen szorosan csak tudtam, megöleltem.
- Hiányozni fogsz. Igérd meg, hogy sokat beszélünk majd. Megígéred? – súgtam a fülébe.
- Igérem.- puszilt bele a hajamba. Nem tudom meddig álltunk így, de amikor elengedett már rögtön hiányzott is. – Te pedig azt ígérd meg, hogy hívsz ha hazaértél.
- Igérem, de most megyek. Mindjárt indul a vonatom. Találkozunk két hét múlva. – mosolyogtam rájuk, és adtam még nekik egy puszit. Megfogtam a csomagom, intettem egy utolsót, és felszálltam a vonatra.
Tudom, hogy én mondtam nekik, hogy nem sokára találkozunk és ne legyenek szomorúak, én mégis az voltam. Sose éreztem még így, hogy mindjárt leszállok és nem megyek sehová, de tudtam, hogy ezt nem tehetem. A francba Viki! Mi van veled ? Mi van velem ? Úgy döntöttem, hogy nem rágódom inkább ezen többet és zenét hallgatok, de sajnos ez se nagyon terelte el a figyelmem. Folyton a hétvégére gondoltam. Folyton Krisztiánra gondoltam. Alig vártam, hogy végre elmondhassam Dorinának ezt az egészet, de nagyon félek attól amit mondani fog.
Amikor leszálltam a vonatról, szinte azonnal megláttam aput. Oda mentem hozzá és megöleltem.
- Szia apa. – köszöntem neki.
- Szia kicsim. Milyen utad volt ? Jól utaztál ? – kérdezte, és elindultunk kifelé.
- Igen. Minden rendben volt.
- Akkor jó. – mondta, miközben beszálltunk az autóba. – A srácoknál milyen volt ? Tamás jól van ? – kérdezősködött.
- Nagyon jól éreztem magam. Jó volt, mint mindig. Tomi is jól van, úgy látszik lesz valami új barátnője. Ja, és üdvözöl titeket. – válaszoltam kérdéseire.
- Örülök, hogy jól érezted magad. – mosolygott rám.
Ezek után már csendben ültünk hazáig. Otthon anyunak is elmondtam mindent, gyorsan megvacsoráztam. Amikor befejeztem megköszöntem, és felmentem a szobámba. Ott kipakoltam a táskámból, aztán elmentem fürödni. Kb. fél óráig áztattam magam, amikor már kezdett kihűlni a víz, ezért gyorsan megmosakodtam, és kiszálltam a kádból. Felvettem a pizsamámat, és befeküdtem az ágyba. Ekkor eszembe jutott, hogy megígértem Krisznek, hogy amint haza értem felhívom. Pár csöngés után fel is vette.
- Szia. Még csak most értél haza ? – kérdezte,
- Szia. Dehogyis, csak elfelejtettelek felhívni. – mondtam kuncogva.
- Ja, vagy úgy. Nem baj. Örülök, hogy épségben otthon vagy. – hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Én is. Már fürödtem, és most az ágyba fekszek. Szerintem mindjárt megyek is aludni, mert nagyon fáradt vagyok. – ásítottam a telefonba.
- Jó jó, rendben. Szerintem én is megyek, mert holnap sok helyre kell mennem. Jó éjt Viki. Álmodj szépeket. Köszönt el.
- Köszönöm, te is. – köszöntem el én is, majd letettem a telefont.
Azt hittem, hogy szinte rögtön elfogok aludni, de nem így történ. Sokáig forgolódtam, amikor végre elnyomott az álom.
Reggel az órám csörgésére ébredtem, és ekkor jutott eszembe, hogy ma suli és én semmit se tanultam. Csak reménykedtem, hogy nem hívnak ki semmiből. Odamentem a szekrényemhez, kiválasztottam egy fekete harisnyát, egy kis farmer shortot és egy szürke pulóvert. Bementem a fürdőbe ahol megmostam a fogam, a hajam pedig csak kifésültem.
Lementem a konyhába, ahol anyu és apu reggelizett.
- Szia. Dehogyis, csak elfelejtettelek felhívni. – mondtam kuncogva.
- Ja, vagy úgy. Nem baj. Örülök, hogy épségben otthon vagy. – hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Én is. Már fürödtem, és most az ágyba fekszek. Szerintem mindjárt megyek is aludni, mert nagyon fáradt vagyok. – ásítottam a telefonba.
- Jó jó, rendben. Szerintem én is megyek, mert holnap sok helyre kell mennem. Jó éjt Viki. Álmodj szépeket. Köszönt el.
- Köszönöm, te is. – köszöntem el én is, majd letettem a telefont.
Azt hittem, hogy szinte rögtön elfogok aludni, de nem így történ. Sokáig forgolódtam, amikor végre elnyomott az álom.
Reggel az órám csörgésére ébredtem, és ekkor jutott eszembe, hogy ma suli és én semmit se tanultam. Csak reménykedtem, hogy nem hívnak ki semmiből. Odamentem a szekrényemhez, kiválasztottam egy fekete harisnyát, egy kis farmer shortot és egy szürke pulóvert. Bementem a fürdőbe ahol megmostam a fogam, a hajam pedig csak kifésültem.
Lementem a konyhába, ahol anyu és apu reggelizett.
- Apu te, hogy- hogy még itthon vagy ? – kérdeztem, hiszen ilyenkor már rég munkába szokott lenni.
- Jó reggelt Viki. Ma kicsit későbbre kell bemennem, de már mindjárt indulok. Ha gondolod elviszlek suliba. – ajánlotta fel.
- Azt megköszönném. Tőlem mehetünk is. – mondtam, és bepakoltam a kajámat a táskámba.
Elköszöntünk anyutól, és elindultunk. Az úton nem szóltunk egymáshoz, én zenét hallgattam, apu pedig az utat figyelte. Kis idő múlva az autó elkezdett lassítani, majd megállt az iskolám előtt.
- Köszi apu. Szia. – pusziltam meg, és kiszálltam. Bementem az osztályba, ahol több szem is rám szegeződött, de ez már nem zavart. Megszoktam. Épp pakoltam ki a törit, amikor megérkezett Dorina.
- Jó reggelt Viki. Ma kicsit későbbre kell bemennem, de már mindjárt indulok. Ha gondolod elviszlek suliba. – ajánlotta fel.
- Azt megköszönném. Tőlem mehetünk is. – mondtam, és bepakoltam a kajámat a táskámba.
Elköszöntünk anyutól, és elindultunk. Az úton nem szóltunk egymáshoz, én zenét hallgattam, apu pedig az utat figyelte. Kis idő múlva az autó elkezdett lassítani, majd megállt az iskolám előtt.
- Köszi apu. Szia. – pusziltam meg, és kiszálltam. Bementem az osztályba, ahol több szem is rám szegeződött, de ez már nem zavart. Megszoktam. Épp pakoltam ki a törit, amikor megérkezett Dorina.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése