16. fejezet

Itt is van :)
Köszönöm a komikat :) Mivel ma 2 rész van, ezért holnap nem kaptok :P

Reggel, amikor felébredtem az első amit észrevettem, hogy Dorina már nincs a szobába, se Chloe. Felültem, megnéztem az órát ami már fél 1-et mutatott. Felkeltem, és kimentem a konyhába, ahol Tomika és Dó beszélgettek.
- Jó reggelt. – köszönte nekik, majd leültem melléjük.
- Neked. – köszöntek.
- Jól vagy?  - kérdezte Dorina, mire én csak megrántottam a vállam.
- Chloe hol van? – kérdeztem.
- Nappaliba alszik. – válaszolta Tomika. – Viki minden oké? Mi volt az tegnap Krisztiánnal a klubba? Aztán itthon? Mi baja volt? – kíváncsiskodott.
- Semmi. – tagadtam.
- Ugyan Vik. Ne nézz hülyének. – nézett rám jelentőségteljesen.
- Annyi, hogy tegnap Krisz részeg volt, megakart csókolni, de én elhúzódtam. Ennyi történt. – hadartam el, majd felálltam, hogy öntsek magamnak KV-t.
- Megakart csókolni? Micsoda? – nézett rám nagy szemekkel.
- Ugyan, csak részeg volt. Nem gondolta komolyan. – mondtam halkan.
- Miért érzem a hangodon, hogy szomorú vagy? – Tomika nagyon jól ismert, mindig belém lát.
- Mert ,az vagyok. – mondtam miközben leültem.
 

- Viki, tetszik neked a kölyök? – kérdezte.
Nem válaszoltam csak lehajtottam a fejem.
- Ó jaj Viki. Na gyere ide. – ölelt magához, rám pedig rám jött a sírás. - Nyugodj meg. –simogatta a hátam. – Mégis mióta?
- Kb. amikor utoljára itt voltam 2 hete akkor vettem észre. – hüppögtem.
- Jaj kislány. – simogatta a hátam.
- Mindegy. Ne beszéljünk erről. – töröltem meg a szemem miután Tomika elengedett.
- Oké, ahogy akarod. – mosolygott rá.
- Srácok, én megyek felöltözök. – szólt közbe Dorina.
- Várj megyek én is. – mondtam, majd Dorinával bementünk és felöltöztem. Én a tegnapi farmeromat, és egy lilás felsőt vettem fel és a hajamat kifésültem, majd bepakoltunk, és kimentünk Tomihoz.  Ő épp egy ilyen rendelős étlapot nézeget.
- Azt gondoltam rendelhetnénk valamit enni. – nézett ránk.
- Jó. – egyeztünk bele.
Úgy döntöttünk, hogy egy nagy sajtos pizzát rendelünk. 20 perc múlva meg is érkezett, ,mi pedig közösen megettük. A délutánt elbeszélgettük és Chloeval játszottunk. Fél 4 előtt Tomika szólt, hogy ideje lenne elindulni.
Igaza volt, de engem zavart, hogy Krisztiántól nem köszönhetek el, mivel még mindig alszik.
Halkan benyittam a szobájába és odamentem az ágyához. Olyan nyugodt volt az arca. Adtam neki rá egy puszit, amire elkezdett mocorogni, de nem ébredt fel. Utoljára még ránéztem és halkan ki mentem.
Felkaptam a táskám, felöltöztünk, felvettem az ölembe Chloe-t mivel nem volt még neki póráza és nyakörve.
Útközben eszembe jutott valami.

- Tomika, és ha anyuék nem fogják hagyni Chloe-t? – aggódtam.

- Nyugi. Mielőtt megvettem megkérdeztem tőlük, hogy lehet-e. – nyugtatott meg.
- Ők tudtak róla? – lepődtem meg.
- Aha. – nevetett.
Pár perc múlva kiértünk az állomásra.
- Hát akkor sziasztok. Dorina, nagy örülök, hogy megismerhettelek, remélem, hogy találkozunk még. – ölelte meg Dó-t, és adott neki egy puszit.
- Viki. Nagyon szeretlek, Találkozunk a nagykoncerten, és nyugodj meg. – ölelt meg szorosan.
- Köszönöm Tomika. Én is szeretlek. Szia. – köszöntünk el, majd felszálltunk a vonatra, ami 5 perc múlva el is indult.