15. fejezet

Itt is van az új rész :) Köszönöm az eddigi kommenteket, és aki még nem szavazott, az szavazzon :)


Amikor oda értünk, már elég sokan voltak. Beültünk egy üres boxba, majd rendeltünk inni. Mi Dorinával nem akartunk erőset, ezért csak egy koktélt rendeltünk.
- Hát akkor igyunk Vikire. Üdv. a felnőttek között. – emelte a poharát Tomika, és koccintottunk. Pár perc múlva Tomika kiment Linda elé, majd nem sokkal később vissza is jöttek.
- Sziasztok. – köszönt nekünk.
- Linda, ő itt Viki az unokatesóm. – mutatott be, felálltam és köszöntem neki.
- Szia. Örülök, hogy megismerhetlek végre. – öleltem meg.
- Én is. Nagyon sokat hallottam már rólad.
- Ő pedig itt Dorina, Viki legjobb barátnője. – ők is megölelték egymást. – Ő pedig Krisztián, már ismered.
Nagyon sokan voltak, találkoztam Lolával és a barátjával, Gáborral, Dükivel, Andrissal, Puskás Petivel. Nagyon sokat táncoltunk, a lábam már majd leszakadt. Úgy láttam, hogy Dorinát is megkedvelték, és jól érezte magát. Ennek örültem.
Épp az asztalnál ültem, amikor megláttam, hogy Krisztián közeledik felém, már kicsit spicces állapotba, de azért még tudott magáról.
- Hát te? Mit ülsz itt egyedül? – kérdezte miután ő is leült, majd bele itt az italába.
- Csak leültem kicsit. Elfáradtam. – nevettem.
- Aha, de azért még el jösz velem egyszer utoljára táncolni ? Légyszí. Velem még nem táncoltál. – kérte olyan szemekkel, hogy lehetetlen lett volna rá haragudni.
- Jó, menjünk. – egyeztem bele.
- Jeeeeh, zsír a bulii. – kiáltotta, majd a tánctérre húzott.
Az elején még ritmusra táncoltunk, de aztán hirtelen magához húzott, és elkezdett velem lassúzni egy pörgős számra. Nem tudom mi ütött belé.
- Krisztián mit csinálsz ? – kérdeztem, de ő mintha meg se hallotta volna.
- Nem is mondtam még ma, hogy milyen gyönyörű vagy ebbe a ruciba. – suttogta, majd belepuszilt a nyakamba, engem pedig kirázott a hideg. Haragudtam magamra, hogy minden egyes mozdulatával ezt váltsa ki belőlem.
Felnézett a szemembe, és közelített az arcával. Szemével a szám és a szemem között cikázott. A szívem őrült tempóban vert, kiakart törni. Én akartam, hogy megcsókoljon. Mindennél jobban, de nem így. Nem így, hogy ő részeg és holnapra elfelejtse az egészet, ezért elfordítottam a fejem.
- Te nem akarod? – nézett rám kérdő szemekkel.
- Te nem akarod. Részeg vagy.
- Mi ? Én nem vagyok részeg. Tudom, hogy mit csinálok.
- Gyere szóljunk Tomiéknak, hogy menjünk. – húztam magammal.
- De én még nem akarok haza menni. – ellenkezett, de nem törődtem vele.
Szerencsére tudott a saját lábán jönni. Amikor odaértünk a Tomihoz, ő Lindával és Dorinával ült a boxba. Elég furcsán nézett ránk.
- Menjünk haza. Jó ? – kértem őket, ők pedig látván, hogy valami nincs rendben nem ellenkeztek. Hívtunk egy taxit ami 10 perc múlva meg is érkezett, így elindultunk haza.
Amikor haza értünk Krisztián lerúgta magáról a cipőit, és bevágtatott a szobájába. Én csak néztem utána, a többiek pedig engem néztek. Nem törődtem velük, csak fogtam Chloe-t aki időközben oda szaladt hozzánk, és egy halk jó éjt után bementem a szobámba.
Ledobáltam magamról az ékszereket, a ruhámat, gyorsan átvettem a pizsamámat és befeküdtem az ágyba. Sírni lett volna kedvem, de nem jöttek könnyek a szemembe. Pár perccel később Dorina lépett be a szobába. Ő is átöltözött és befeküdt mellém.
- Vik, mi történt? -kérdezte halkan.
- Semmi.
- Engem nem tudsz becsapni.
- Krisztián. – suttogtam.
- Mi van vele? Mit csinált?
- Meg akart csókolni. – mostam, majd egy könnycsepp folyt le az arcomon.
- Mi? – nyíltak nagyra a szemei.

- Én pedig eltoltam.
- Micsoda? Te nem akartad? – értetlenkedett.

-  Akartam, akartam volna, ha nem lett volna részeg. Nem így akarom, hogy ő másnapra az egészet elfelejti. – itt már sírtam.
- Jaj Viki. Nyugodj meg. Semmi baj. – nyugtatgatott miközben a hátamat simogatta.
Ez után kicsit még gondolkoztam, majd nem sokkal később elaludtunk.