31. fejezet

Itt is van az új rész :)
Köszön szépen a tegnapi komenteket, nagyon jól estek :) Remélem, hogy ez is tetszeni fog :)

Délutánra,szerencsére elállt az eső és a nap is kisütött, Dó-val pedig , ahogy megbeszéltük beültünk egy kis pizzériába. Mindig itt szoktunk enni, nagyon finom itt a pizza. Rendeltünk, majd nem sokkal később ki is hozták, mi pedig elkezdtünk enni. Miután megettük, kicsit még beszélgettünk, majd elindultunk hazafelé. Megbeszéltük, hogy este még később elmehetünk sétálni, aztán mindketten elindultunk hazafelé.
Amikor haza értem, az első aki oda szaladt hozzám az Chloe volt. Felvettem az ölembe és bementem a konyhába.
- Szia anyu. – köszöntem.
- Szia. Nem is hallottam, hogy megjöttél. – fordult felém. – Hogy-hogy ilyen későn? Azt hittem, hogy hamarabb jössz.
- Én is, de beültünk egy pizzára Dorinával, szóval nem is vagyok éhes. Felmegyek tanulok, aztán majd később megyek még ki lehet. – mondtam.
- Rendben, de ha éhes leszel akkor gyere le.
- Jó-jó. – bólogattam és elindultam fel.
A szobámba lepakoltam, leültem az asztalomhoz és elkezdtem tanulni. Mire befejeztem, már 5 óra múlott. Kinéztem az ablakon,megláttam egy lányt görkorcsolyázni én pedig kedvet kaptam hozzá. Előkaptam a telefonomat, majd felhívtam Dorinát.
- Szia. Mit szólnál, hogyha kimennénk korcsolyázni? – kérdeztem miután felvette.
-  Helló. Tőlem mehetünk. Mikor?
- Még kajálok és aztán. Jó?

- Oké. 20 perc múlva a parknál?
- Rendben. Szia.
- Szia. – köszöntünk el, majd letettük.
Gyorsan átöltöztem, felvettem egy fekete melegítőnadrágot, egy fekete rövid újút. Nem akartam kabátba menni, de annyira meleg még nincs, ezért felvettem egy meleg pulcsit. A hajamat összefogtam egy gumiba, majd lementem a földszintre.
- Anyu, akkor én eszek valamit aztán elmegyek korizni. Jó? – mentem be hozzá a nappaliba.
- Rendben. – válaszolta.
Bementem a konyhába, megmelegítettem magamnak az ebédet, majd miután megettem felvettem a korcsolyámat és elindultam a park felé. Ott már várt rám Dorina.
- Szia. Régóta vársz? – gurultam oda hozzá.
- Szia. Nem, most jöttem.
- Akkor jó. Mehetünk? – kérdeztem.
- Persze. – mondta, majd elindultunk.
Már egy ideje korcsolyáztunk, amikor megszólalt a telefonom, Krisztián neve villogott a telefonon. Megláttam és rögtön el is mosolyogtam magam.
- Sziaaa. – szólt bele.
- Sziaaa, nagyon örülök, hogy hívtál, de most kint korizok Dó-val. Nem lenne gond, hogyha visszahívnálak ha haza értem?
- Nem dehogyis. Én már otthon leszek.
- Akkor jó. Majd hívlak. Szia, szeretlek.
- Én is, szia. –elköszöntünk majd letettük.
Egy kis ideig még korcsolyáztunk, majd amikor már kezdett lehűlni az idő úgy döntöttünk, hogy haza megyünk.
Amire hazaértem, már fél 8 múlott. Mivel már nem terveztem, hogy megyek valahová, ezért gyorsan lezuhanyoztam, befeküdtem az ágyba és felhívtam Krisztiánt.
- Szia. – szóltam bele miután felvette.
- Szijaa, már vártam, hogy hívj. Még csak most értél haza?
- Nem, csak elmentem lezuhanyozni. Már fekszek képzeld.
- Aaa, de jó neked. Én is feküdnék már, de még retusálnom kell kicsit. Semmi kedvem. Ráadásul olyan fáradt is vagyok. – sóhajtott. Hallottam a hangján, hogy tényleg fáradt.
- Szegénykém. Muszáj most megcsinálnod? Nem elég holnap?
- Nem, mert akkor le leszek maradva. De mindegy is. Veled mi a helyzet? Mi volt ma?
- Semmi érdekes. Suliba voltam, aztán Dorinával, majd otthon és megint Dorinával. – nevettem.
- De jó neki. Minden nap láthat téged. Úgy hiányzol.
- Te is nekem, pedig még csak tegnap mentem el. Nem fogom kibírni. – sóhajtottam.
. Pedig muszáj lesz kicsim. Amíg suliba jársz nem jöhetsz el bármikor, és én se.
- Tudom. De mindegy, ne beszéljünk erről, mert csak elszomorodok. – mondtam.
- Oké, ahogy akarod.
Egy kicsit még beszélgettünk, de aztán elköszöntünk, mert nem akartam, hogy kitudja meddig fel legyen éjszaka. Miután letettük, én még néztem kicsit a tv-t, majd miután elfáradtam kikapcsoltam, és elaludtam.