Reggel, amikor felébredtem, gyorsan felöltöztem, fogat mostam, kifésültem a hajam, lent felvettem a cipőmet, majd elindultam suliba. Írtunk ma egy TZ-t matekból, amit szerencsére tudtam, szóval nem félek, hogy rossz lesz.
Dorina mondta, hogy az anyukája megengedte, hogy holnap jöhessen velem, aminek nagyon örültem. Megbeszéltük, hogy holnap majd elmegyünk érte, és együtt megyünk az állomásra, majd mindketten haza mentünk.
Otthon még nem volt senki amikor haza értem. Megebédelte, néztem kicsit a TV-t, majd nem sokkal később megjött anyu is, én pedig felmentem tanulni. Tudom, hogy péntek van, de egész hétvégén nem leszek itthon, az érettségi pedig közeledett. 5 tantárgyból fogok érettségizni: magyar, angol, töri, német, biosz. Kicsit félek tőle, sőt nagyon.
Amikor apu megérkezett megvacsoráztunk, ezt mindig együtt csináljuk. Szinte egész nap nem látjuk egymást, és ilyenkor megbeszéljük, hogy mi történt az nap.
Vacsi után felmentem a szobámba, lefürödtem, megmostam a hajam, majd úgy döntöttem, hogy kicsit olvasok még. Az olvasásban hamar elfáradtam, és olyan fél óra múlva már aludtam is.
Otthon még nem volt senki amikor haza értem. Megebédelte, néztem kicsit a TV-t, majd nem sokkal később megjött anyu is, én pedig felmentem tanulni. Tudom, hogy péntek van, de egész hétvégén nem leszek itthon, az érettségi pedig közeledett. 5 tantárgyból fogok érettségizni: magyar, angol, töri, német, biosz. Kicsit félek tőle, sőt nagyon.
Amikor apu megérkezett megvacsoráztunk, ezt mindig együtt csináljuk. Szinte egész nap nem látjuk egymást, és ilyenkor megbeszéljük, hogy mi történt az nap.
Vacsi után felmentem a szobámba, lefürödtem, megmostam a hajam, majd úgy döntöttem, hogy kicsit olvasok még. Az olvasásban hamar elfáradtam, és olyan fél óra múlva már aludtam is.
Reggel már 10 óra volt amikor sikerült kikelnem az ágyból. Gyorsan felöltöztem. Felvettem egy szürke Snoopy-s felsőt, egy farmert, a hajamat felfogtam copfba, és tettem bele egy masnis hajpántot. Elkezdtem bepakolni egy kisebb táskába, mire végeztem már 11 óra múlott. Lementem a földszintre, ahol anyu főzött, apu pedig Tv-t nézett.
- Sziasztok. – köszöntem nekik.
- Szia édesem. – köszönt anyu. – Kérsz valamit enni? Vagy inkább megvárod az ebédet ? Még fél óra és kész lesz.
- Inkább megvárom. Nem vagyok még annyira éhes. – válaszoltam, és bementem apuhoz a nappaliba. Valami állatos filmet nézett. Nekem ez nem nagyon kötötte le a figyelmemet. Folyton az estére gondoltam. Már nagyon várom.
Fél 3 után pár perccel elindultunk, útközben megálltunk Dorinaért, ő is nagyon izgatott volt. Az állomáson anyuék ránk bízták, hogy jók legyünk, vigyázzunk magukra és, hogy üdvözlik a fiúkat, mi pedig felszálltunk a vonatra.
- Ahw Viki, úgy várom már, hogy megismerjem őket, de félek, hogy nem leszek nekik szimpatikus. – aggódott Dorina, de szerintem nincs rá semmi oka. Ezt meg is mondtam neki.
- Ne aggódj. Biztos, hogy bírni fognak téged. – kacsintottam rá biztatóan.
- Te nem félsz ? – kérdezte, én pedig rögtön tudtam, hogy mire gondol.
- De, igen. Nagyon. Attól, hogy mi lesz, ha meglátom, milyen lesz a hétvége. Meg minden. Érted ? – ráncoltam a szemöldököm.
- Nyugodj meg Vik. Majd én ott leszek neked. – biztatott most ő engem.
- Köszönöm. – mosolyogtam rá bizonytalanul.
Az út további részében még beszélgettünk, zenét hallgatunk. Amikor a vonat lelassult a peronon, leszálltunk a vonatról. Szinte rögtön észrevettem Krisztiánékat akik felénk néztek, majd remegő gyomorral elindultunk feléjük..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése