- Sziasztok. – mentem be a nappaliba.
- Szia kincsem! Nagyon-nagyon boldog születésnapot kívánok neked. Az én kis hercegnőm már felnőtt lett. – ölelt meg szorosan.
- Oh, köszönöm nagyon. – öleltem vissza
- Mit szólnátok, hogyha elmennénk hármasban vacsorázni a szokásos helyünkre ? – nézett ránk kérdőn, miután elengedett engem.
- Én benne vagyok, addig gyorsan megtanulok, és átöltözöm.
- Rendben Viki, de előtte gyere szeretnénk odaadni az ajándékodat.
Anyuéktól egy gyönyörű szép swarovski csillag fülbevalót kaptam, egy szép szürke kis táskát, és egy Apple iPhone 3g white – ot aminek nagyon örültem, mivel az én telefonom már szét volt esve. Megköszöntem az ajándékokat, majd felmentem a szobámba, és elkezdtem tanulni. Épp az angol egyik tételét néztem át, amikor csörgött a telefonom. Tomika neve állt a kijelzőn.
- Szia Vikii! Üdv. a felnőttek között. Nagyon boldog születésnapot neked. – kiáltott bele nevetve.
- Köszönöm szépen Tomika. – mosolyogtam el magam.
- El sem hiszem, hogy már felnőtt lettél, emlékszem amikor még olyan kicsi voltál. – nevetett bele a telefonba.
- Bizony. Olyan gyorsan szalad az idő. Észre se veszed, és már 18 éves vagy.
- Ja ja. Viszont most ha nem haragszol nekem lekell tennem. – hadarta.
- Rendben. Köszönöm még egyszer. Szia Tamás.
- Szia Viki. Hétvégén látjuk egymást. – köszöntünk el majd leraktuk.
Miután megtanultam elkezdtem készülődni. Felvettem egy kék felsőt, ami alul masnival volt megkötve, egy fehér szűk nadrágot, betettem az új fülbevalómat, átpakoltam az új szürke táskámba majd elindultam lefelé. Kicsit várnunk kellett anyura, de pár perc múlva el indultunk. Az út kb. 10 perc az étteremig. Az autóba eszembe jutott, hogy Krisz ma még nem hívott fel. Elfelejtette volna ? Kicsit rosszul esne, hogyha pont Ő nem köszöntene fel.
Az étterembe, oda vezettek minket az asztalunkhoz, majd hoztak 3 étlapot. Nem sokkal később rendeltünk, amit 20 perc múlva ki is hoztak. Anyuék próbáltak velem beszélgetni, de én Krisztiánon gondolkoztam. El szomorított, hogy elfelejtette a szülinapom.
Miután megvacsoráztunk apu fizetett, és elindultunk haza. Otthon felmentem a szobámba, levetkeztem, majd elmentem zuhanyozni. Amikor a szobámba értem meghallottam, hogy csörög a telefonom. Nagyot dobbant a szívem, mikor megláttam, hogy Krisztián neve villog a kijelzőn, és gyorsan fel is vettem.
- Sziaa! Nagyon nagyon nagyon boldog születésnapot kívánok neked király lány. – köszöntött fel, én pedig kicsit elszégyelltem magam, hogy ezt hittem, hogy elfelejtette.
- Köszönöm Krisztián. – mosolyogtam.
- Ne haragudj, hogy nem hívtalak hamarabb, de egész nap meg se állok. – szabatkozott. Hallottam a hangján, hogy tényleg bánja.
- Azt hittem, hogy elfelejtette. – vallottam be.
- Micsoda ? Ne butáskodj. Téged nem lehet elfelejteni Viki.
- Ne haragudj. – kértem bocsánatot most én.
- Ugyan, rád nem lehet. – hallottam a hangján, hogy mosolyog, és ez a mondat engem is arra késztetett. – Most viszont, ha nem haragszol megyek mert még retusálnom kell, és nagyon fáradt vagyok.
- Oké, persze nem gond. Én is megyek lefekszek. – mondtam.
- Rendben. Szombaton találkozunk. Alig várom.
- Én is. Jó retusálást neked, és jó éjt. Szia. – köszöntem el.
- Szia kicsi lány. Jó éjt neked is. – köszönt el ő is, majd letette.
Lefeküdtem, és szinte rögtön el is aludtam.
- Szia kincsem! Nagyon-nagyon boldog születésnapot kívánok neked. Az én kis hercegnőm már felnőtt lett. – ölelt meg szorosan.
- Oh, köszönöm nagyon. – öleltem vissza
- Mit szólnátok, hogyha elmennénk hármasban vacsorázni a szokásos helyünkre ? – nézett ránk kérdőn, miután elengedett engem.
- Én benne vagyok, addig gyorsan megtanulok, és átöltözöm.
- Rendben Viki, de előtte gyere szeretnénk odaadni az ajándékodat.
Anyuéktól egy gyönyörű szép swarovski csillag fülbevalót kaptam, egy szép szürke kis táskát, és egy Apple iPhone 3g white – ot aminek nagyon örültem, mivel az én telefonom már szét volt esve. Megköszöntem az ajándékokat, majd felmentem a szobámba, és elkezdtem tanulni. Épp az angol egyik tételét néztem át, amikor csörgött a telefonom. Tomika neve állt a kijelzőn.
- Szia Vikii! Üdv. a felnőttek között. Nagyon boldog születésnapot neked. – kiáltott bele nevetve.
- Köszönöm szépen Tomika. – mosolyogtam el magam.
- El sem hiszem, hogy már felnőtt lettél, emlékszem amikor még olyan kicsi voltál. – nevetett bele a telefonba.
- Bizony. Olyan gyorsan szalad az idő. Észre se veszed, és már 18 éves vagy.
- Ja ja. Viszont most ha nem haragszol nekem lekell tennem. – hadarta.
- Rendben. Köszönöm még egyszer. Szia Tamás.
- Szia Viki. Hétvégén látjuk egymást. – köszöntünk el majd leraktuk.
Miután megtanultam elkezdtem készülődni. Felvettem egy kék felsőt, ami alul masnival volt megkötve, egy fehér szűk nadrágot, betettem az új fülbevalómat, átpakoltam az új szürke táskámba majd elindultam lefelé. Kicsit várnunk kellett anyura, de pár perc múlva el indultunk. Az út kb. 10 perc az étteremig. Az autóba eszembe jutott, hogy Krisz ma még nem hívott fel. Elfelejtette volna ? Kicsit rosszul esne, hogyha pont Ő nem köszöntene fel.
Az étterembe, oda vezettek minket az asztalunkhoz, majd hoztak 3 étlapot. Nem sokkal később rendeltünk, amit 20 perc múlva ki is hoztak. Anyuék próbáltak velem beszélgetni, de én Krisztiánon gondolkoztam. El szomorított, hogy elfelejtette a szülinapom.
Miután megvacsoráztunk apu fizetett, és elindultunk haza. Otthon felmentem a szobámba, levetkeztem, majd elmentem zuhanyozni. Amikor a szobámba értem meghallottam, hogy csörög a telefonom. Nagyot dobbant a szívem, mikor megláttam, hogy Krisztián neve villog a kijelzőn, és gyorsan fel is vettem.
- Sziaa! Nagyon nagyon nagyon boldog születésnapot kívánok neked király lány. – köszöntött fel, én pedig kicsit elszégyelltem magam, hogy ezt hittem, hogy elfelejtette.
- Köszönöm Krisztián. – mosolyogtam.
- Ne haragudj, hogy nem hívtalak hamarabb, de egész nap meg se állok. – szabatkozott. Hallottam a hangján, hogy tényleg bánja.
- Azt hittem, hogy elfelejtette. – vallottam be.
- Micsoda ? Ne butáskodj. Téged nem lehet elfelejteni Viki.
- Ne haragudj. – kértem bocsánatot most én.
- Ugyan, rád nem lehet. – hallottam a hangján, hogy mosolyog, és ez a mondat engem is arra késztetett. – Most viszont, ha nem haragszol megyek mert még retusálnom kell, és nagyon fáradt vagyok.
- Oké, persze nem gond. Én is megyek lefekszek. – mondtam.
- Rendben. Szombaton találkozunk. Alig várom.
- Én is. Jó retusálást neked, és jó éjt. Szia. – köszöntem el.
- Szia kicsi lány. Jó éjt neked is. – köszönt el ő is, majd letette.
Lefeküdtem, és szinte rögtön el is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése