11. fejezet

Itt is van csajok a következő rész. Köszönöm a kommenteket :)


Ránéztem Dorinára, és újra eleredtek a könnyeim.

- Nem tudom Dó. Nem tudom, hogy mit érzek. – suttogtam.- Viki szerintem szereted őt, csak eddig nem vetted észre, és most, hogy sokáig nem láttátok egymást felerősödtek az érzéseid. – simogatta a hátam.
- Olyan van, hogy beleszeretek a legjobb barátomba és nem veszem észre? – kérdeztem szipogva.
- Persze, hogy van. Eddig azt hitted, hogy csak szereted mint barátot, de most, hogy sokáig nem láttad elkezdett neked hiányozni, és erősebbek voltak azok az érzések, amiket eddig elnyomtál magadban.
- Ahj Dorina. Mit csináljak?
- Nem tudom Vik. Majd mész 2 hét múlva, és meglátod, hogy mi lesz veled. Lehet, hogy ez csak egy fellángolás, és majd elmúlik a 2 hét alatt. – biztatott, ám ekkor nekem eszembe jutott, hogy Krisz mit mondott nekem.
- Egyébként azt mondta Krisztián, hogy szívesen megismerne és, hogy gyere el te is a szülinapomkor. – közöltem vele miután kifújtam az orrom és úgy éreztem, hogy kicsit megnyugodtam.
- Oh, tényleg ? – csodálkozott.
- Aha. Eljössz? Légyszí gyere el, azt hiszem szükségem lesz majd rád. – kérleltem.
- Nem tudom még Viki. Ha anyum elenged, akkor elmegyek. Én is szívesen megismerném már őket. – mosolygott rám.
- Majd én rábeszélem anyukádat, viszont én most megyek. Még tanulnom is kell. – álltam fel és elindultam kifelé. Az ajtóban megköszöntem, hogy segített és meghallgatott, majd elköszöntem és elindultam haza.
- Szia anya. Megjöttem. – köszöntem a nappaliban tv-ző anyumnak.
- Szia. Dorinánál voltál ? – kérdezte.
- Igen. Elmaradt a 6. órám, így elmentem hozzá kicsit dumálni. – mondtam nevetve. Nem akartam, hogy észrevegye, hogy valami nincs rendbe.
- Rendben. Kaja a konyhában van, csak már kicsit melegítsd meg.

Bementem a konyhába, megkajáltam, majd felmentem tanulni. Mire befejeztem már 6 óra múlott és épp hallottam, hogy megérkezett apu. Lementem köszönni neki, majd kicsit lent maradtam beszélgetni mert, hogy olyan kevés időt töltök velük. 8 óra fele jó éjt kívántam nekik és elvonultam a szobámba. Lezuhanyoztam, majd felnéztem az internetre, de az nem kötötte le sokáig a figyelmemet, ezért elmentem aludni.

Ez a pár nap a szülinapomig gyorsan eltelt. Sokat voltam Dorinával volt, hogy néha Peti is csatlakozott hozzánk. Nagyon jó fej. Majdnem minden nap beszéltem Krisszel és Tomikával. Azt hittem, vagyis reménykedtem benne, hogy ez az érzés Krisztián iránt majd elfog múlni, hogyha nem találkozunk, de az helyett inkább csak felerősödött. Nagyon hiányzik, allig várom, hogy újra láthassam...

  Március 3., a születésnapom. Nagyon vártam már, és amikor az órám csörgésére felébredtem, szinte azonnal kipattantam az ágyból. Mivel már elég meleg volt ezért kiválasztottam egy piros ing rövidújút ls egy szűk feszülős farmert. Fogat mostam, a hajam pedig felfogtam egy copfba. Amikor kész lettem, leszaladtam a konyhába, ahol anyu már reggelizett.
- Szia anyu. – nyomtam egy puszit az arcára.
- Szia kicsim. Nagyon-nagyon boldog születésnapot neked. – ölelt meg.
- Köszönöm szépen. – mosolyogtam rá.
Elköszöntem anyutól, felvettem az új magas sarkú bokacsizmámat és a kabátomat, majd elindultam suliba. Amikor odaértem, nagy meglepetésemre már Dó is ott volt, és vigyorogva nézte amíg leülök.
- Boldog szüliinapooot!- sikította, majd nagyon erősen megölelt.
- Köszönöm Dó, csak kicsit halkabban légyszí. Mindenki minket néz. – nevettem rajta.
- Kit érdekelnek ? – legyintett miután elengedett.
A napom szerencsére gyorsan telt, és amikor vége lett Dorina megkért, hogy menjünk el hozzá, én pedig mivel még csak fél 2 volt bele egyeztem. Amikor odaértünk, leültetett a nappaliba, ő pedig felszaladt a szobájába. Pár perccel később egy szépen becsomagolt dobozzal tért vissza.

- Tessék. Ez a tiéd, remélem örülni fogsz neki. Nagyon boldogat még egyszer Viki. – adta át az ajándékomat.
- Dorina, igazán nem kellett volna. Köszönöm. – Izgatottan kicsomagoltam, és amint megláttam, hogy mi van benne rögtön nagyobb mosolyra húzódott a szám. Egy rózsaszín lávalámpa, ami tökéletesen passzol a szobám színéhez. Olyan régóta szerettem volna már, de eddig még nem vettem magamnak. Nagyon örültem neki.
- Köszönöm Dó. Nagyon szeretlek. – öleltem meg.
- Ugyan, nincs mit. Én is nagyon szeretlek. – ölelt vissza.
Pár percig még így álltunk, majd leültünk beszélgetni. 3 körül megérkezett Dorina anyukája, én pedig úgy döntöttem, hogy ideje haza mennem. Dorina kikísért, elköszöntünk egymástól, még egyszer megköszöntem az ajándékom, majd elindultam haza.