10. fejezet

Ebbe a részbe kicsit fordul a történet :) Remélem tetszeni fog :P
Ja, és nagyon örülök a komiknak :) Továbbra is várom őket.

-Szia csajszi! –köszönt, és egy hatalmas ölelést kaptam tőle.
- Szia Dó. – nevettem miközben vissza öleltem. 
- Na mesélj! Mi volt ? – kérdezte pont amikor becsengettek.
- Jó volt nagyon, de majd mesélek délután. – mondtam mert a tanárnő már be is jött.
Szerencsére ez a nap gyorsan elment, mivel ma csak 5 órám volt, mert a 6. elmaradt. Dorina mondta, hogy a szülei nincsenek otthon, úgyhogy nyugodtan felmehetünk hozzá, és beszélgethetünk.
- Na ki vele. Hallgatlak. – szólt miközben letelepedtünk a nappaliba. – Mi volt ?
- Hát odaértem, Tomika pedig már várt az állomáson, Krisz pedig koncerten volt, szóval vele csak később találkoztam. Tomikával elmentünk kajálni, majd haza, és amikor megjött Krisz filmeztünk. Szombaton Tomikának randija volt, ezért szinte egész nap Krisszel voltam. Elmentünk sétálni, ittunk forró csokit, hógolyóztunk, amitől csurom vizesek lettünk. Hazamentünk, filmeztünk, és ott aludtam vele, mert elaludtam a filmen. Vasárnap Tomika elmondta, hogy milyen volt a randija. Azt hiszem, hogy össze jön majd neki. Vagyis remélem, mert nagyon tetszik neki a csaj. 5 körül a fiúk kikísértek, és elbúcsúztunk. Kb. ennyi röviden a hétvégém. – összegeztem neki.
- Húha. Vele aludtál ? – kérdezte, egy olyan nem is tudom milyen mosollyal az arcán.

- Igen, de mondom, hogy csak véletlenül, mert elaludtam. Légy szíves ne kombinálj. – magyaráztam, de tudtam, hogy ezt nem fogja csak úgy annyiba hagyni.
- Aha, és jó volt ? – kérdezte nevetve.
- Micsoda ? Dó! Mondom, hogy csak aludtunk.
- Oké Viki, hallom, de mond csak minden rendbe van ? – kérdezte, én pedig tudtam, hogy ebből már nem jövök ki jól. Felesleges tagadnom a dolgot, hiszen átlát rajtam. Túl jól ismer.
- Nem tudom. – sóhajtottam és elkeseredetten néztem rá.
- Héj mi a baj ? – fogta meg a kezem. . Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz.

- Igen tudom. Azt nem tudom, hogy mit mondjak. Furcsa volt ez a hétvége.

- Ezt meg, hogy érted ? – ráncolta a homlokát
- Ahj Dó, ez nehéz. Nagyon nehéz, Valahogy úgy értem, hogy amikor megláttam, hogy Krisz nem jött ki elém az állomásra elszomorodtam, és amikor megláttam úgy neki rontottam, hogy majdnem hátra esett. Úgy, hogy amikor átölel legszívesebben örökre úgy maradnék, és nem engedném el soha, úgy, hogy amikor megpuszil ég utána az arcom, és annyira imádom az illatát. Nem tudtam tőle a filmre figyelni. Amikor pedig jöttem haza és megölelt azt hittem, hogy elbőgöm magam. Mi van velem Dorina ? Hm ? – tört ki belőlem kétségbeesetten, és még magam is meglepődtem ezeken a szavakon, de Dó már csak ilyen. Vele igazán őszinte tudok lenni, még olyan dolgokról is amiket még magamnak se merek bevallani.
- Húha. Itt komolyabb a baj mint hittem. – szólalt meg kis idő után. – Kicsim, egyértelmű, hogy tetszik neked Krisz.
- Micsoda ? Nem! Az nem lehet. Nem tetszhet nekem. Ő nem. Ő a legjobb barátom. Az unokatesóm legjobb barátja. Ráadásul még híres is. – mondtam, vagyis inkább hadartam, majd a párnába temettem a fejemet.
- Na és ? Akkor mi van ? Viki hadd ez abba. Nézz rám! Hallod ? Viki, nézz rám! – szólogatott, én pedig felemeltem a fejem. – Most mi bajod van ? Héj! Most miért sírsz ? – mondta miközben átölelt, nekem pedig már patakokban folytak a könnyeim.
- Dó. Nem akarom ezt. Nem akarom. – szipogtam.
- Állj már le! Mi van veled ? Hm? Mit nem akarsz ?- nézett a szemembe.
. Azt, hogy nekem tetszen Krisz. Annyira veszett ügy lenne az egész.  – mondtam, majd kifújtam az orrom.
- Már miért lenne? Ne beszélj butaságokat Viki. Gyönyörű vagy. Nincs olyan pasi akinek ne tetszenél. – biztatott mosolyogva.
- Ugyan már. Ő csak a legjobb barátja unokatestvérét látja bennem, aki néha meglátogatja őket. Semmi többet.
- Miért te mit látsz benne ? Szereted őt Viki ? – tette fel azt a kérdést amitől a legjobban féltem, és amire még magam se tudom a választ.