6. fejezet

Ennek nagyon örülök, de tudod mi lesz még előtte ? – élénkült fel teljesen.
- Micsoda? – ráncoltam a homlokomat.
- Hát a szülinapod te butus. – nevetett ki.
- Juj tényleg.
- 18 leszel, belépsz a felnőttek világába.
- Bizony. – aranyos volt, hogy szinte jobban várta mint én.
- Olyan bulit csinálunk neked Tomikával.  – lelkesedett.
- Krisztián! Állj! Még nem is biztos, hogy eltudok jönni. – állítottam le nevetve.
- Hát akkor mi megyünk hozzád. -  nagyon eltökélt volt. – Vagy várj! Március 3. milyen nap ? – kérdezte és elkezdett kutatni az IPhone-ja után.
- Csütörtök. – vágtam közbe.
- Na az pont jó. Akkor szombaton el is jöhetsz. Mit szólsz? – nézett rám kérdő szemekkel.
- Nekem jó lenne. Kérdés, hogy anyunak is jó lenne-e. – bizonytalanodtam el, de úgy látszik Krisz mindenre gondolt.
- Ugyan, velük majd Tomi beszél, amúgy is tudják, hogy itt jó kezekben vagy. – kacsintott rám.
- Azt tudom. – nevettem el magam, és kiittam az utolsó korty kakaót. – Nem megyünk ? – kérdeztem.
- De, mehetünk. – mondta és intett a pincérnek, én pedig elkezdtem keresni a pénztárcámat.
- Ugyan hagyd. A vendégem voltál. – szólt közbe Krisz, amikor ideért a pincér.
- Nem, dehogyis. – ő meg mintha meg se hallotta volna, már fizetett is. – Utállak. – mondtam neki, természetesen csak viccelődve.
- Jaj, dehogyis utálsz. – nevetett, miközben kinyitotta nekem az ajtót.
- Hát persze, hogy nem. – pusziltam meg. – Köszönöm.
- Semmiség. – mosolygott rám. Csendben mentünk egymás mellett, amikor Krisz egyszer csak megállt. Hátra fordultam, de ekkor egy hógolyó száguldozott egyenesen felém, a mellkasomra.
- Te most megdobtál ?
- Én ? Dehogyis. – játszotta az ártatlant.
Úgy döntöttem ha ő így, akkor én is. Fogtam egy kis havat, összegyúrtam és neki dobtam. Ezt egy hosszú hó csata követte. Szerencsére a nagy hideg lévén nem sokan voltak körülöttünk. Amikor, már kezdtünk fázni, és kicsit vizesek is lettünk jobbnak láttuk, ha elindulunk haza. Nem akartunk megfázni. Hazafelé az utat már nyugodtan tettük meg.
- Menj zuhanyozz le, én addig csinálok teát. – szólt Krisz miközben felakasztotta a kabátját.
- Rendben, köszi. Igérem sietek. – mondtam neki, nem akartam, hogy sokáig legyen a vizes ruháiba.  Mivel már fél 8 volt és gondoltam nem megyünk sehová, ezért a pizsamámat veszem fel, ami egy kockás nadrágból és egy topból áll. Bementem a fürdőbe, megmostam a hajam, megtörölköztem, felöltöztem. Szerintem ezt ilyen gyorsan még sose csináltam.
Kimentem, és mondtam Krisztiánnak, hogy mehet ő is.
- Oké. Köszi, hogy siettél.  Ott a teád. – mutatott az asztalra.
- Köszönöm.
Elkezdtem lassan inni, és közben Krisztiánon gondolkoztam. Ahoz képest, hogy Tomikához jöttem egész nap Krisztiánnal vagyok. Ami nem zavar, mert szeretem őt nagyon, csak kicsit furcsa. Jól éreztem ma vele magam. Szokatlanul jól, nem értem. Ezen gondolkoztam még, aztán Krisz hangja  zavart fel.
- Kész vagyok. – szólt, én pedig felnéztem. Ami akkor fogadott,  arra egyáltalán nem    számítottam.  Ott állt előttem egy száll törölközőbe, vizes hajjal. Azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Letaglózott, hogy ilyen dolgokat vált ki belőlem. Úgy éreztem magam mint akit leöntöttek egy vödör forró vízzel, a szám pedig a padlót verdeste. Láttam már őt póló nélkül a nyáron, de akkor még nem volt  így kidolgozva a teste.