2011. május 26., csütörtök

54.fejezet




A szobámba visszafeküdtem az ágyba, majd felhívtam Dorinát. Reménykedtem benne, hogy felveszi. Pár perc csörgés után bele is szólt.
- Szia. 
- Szia. Ugye nem ébresztettelek fel?  - kérdeztem.
- Dehogyis. Már rég fel vagyok. 
- Akkor jó. Tudunk ma találkozni?
- Persze. De történt valami? – aggodalmaskodott.
- Nem. Vagyis igen, de mindegy majd elmondom. 3-kor a teázóba? – ajánlottam.
- Ott leszek. 
- Köszi. Akkor majd találkozunk, szia. 
- Szia. – köszöntünk el, majd letettem.
Ez után kikeltem az ágyból, átöltöztem, és mivel úgy láttam, hogy süt a nap, ezért felvettem egy színes nadrágot, és egy lenge felsőt, majd elpakoltam az ágyamat. Bementem a fürdőszobába, ahol megmostam a fogamat, kifésültem a hajamat és kicsit kisminkeltem magamat. Pont kész lettem, amikor megszólalt a telefonom.  Először azt hittem, hogy Dorina felejtett el valamit, de ahogy megláttam Krisztián nevét a kijelzőn, kicsit megijedtem. Vettem egy nagy levegőt, kifújtam, majd felvettem.
- Szia. – köszöntem neki.
- Szia. Na, milyen volt az este? – kérdezte. 
- Öö, nem valami jó. Elég hamar haza is jöttem. – mondtam. – És te? Voltál Tomikával? –tereltem a témát. Nem akartam neki elmondani telefonon keresztül, hazudni pedig utálok, ezért jobb, ha most nem beszélünk erről.
- Nem, nem mentem, mert eléggé elfáradtam estére, és a fejem is megfájdult kicsit, szóval inkább otthon maradtam.
- De már jól vagy? 
- Igen, reggelre elmúlott. Szerencsére. Egyébként kérdezted anyukádat a keddről? 
- igen, mehetek.
- De jó. Örülök.
- Én is, nagyon. 1-re ott leszek. Ki tudsz értem jönni? – kérdeztem.
- Nem tudom még. Ha nem jön közbe semmi, akkor igen, de ha nem, akkor majd Tomika kimegy érted. 
- Rendben. Viszont, én most leteszem. Anyu szólt, hogy ebéd.
- Oké, jó étvágyat. Majd beszélünk.
- Köszi, szia.
- Szia.
- Krisztián! – kiáltottam még bele, hogy ne tegye le.
- Igen?
- Szeretlek. – mondtam már halkabban, mosolyogva.
- Én is téged kicsim. – suttogta, majd letettük, én pedig leszaladtam a konyhába. Anyuval ketten gyorsan megebédeltünk, aztán átvonultunk a nappaliba és megnéztünk közösen egy filmet. Mire vége lett, már ¾ 3 múlott, ezért úgy döntöttem, hogy elindulok. Amikor odaértem, bementem, de Dorina még nem volt ott. Rendeltem egy jeges teát, aztán leültem egy asztalhoz, és vártam, hogy megérkezzen Dó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése