2011. május 18., szerda

47. fejezet

Itt is van, remélem, hogy ez is tetszeni fog :) A komikat pedig köszönöm :P

Az étterembe végül még is csak megengedtem Krisztiánnak, hogy fizessen, majd utána elindultunk haza, mivel már elég hideg volt. Otthon, beköszöntünk még anyuéknak, aztán felmentünk a szobámba.
- Én lezuhanyozok gyorsan jó? Vagy szeretnél előbb te? – kérdeztem.
- Ne, menjél nyugodtan. Majd én megyek utánad. – mosolygott, mire én csak adtam neki egy puszit és bementem a fürdőbe. Siettem, nem akartam nagyon megvárakoztatni. Gyorsan lezuhanyoztam, aztán felvettem a pizsamámat és visszamentem hozzá.
- Mehetsz is. – ugrottam be az ágyamba.
- Gyors voltál. - mondta miközben felállt.
- Siettem. – takarództam be, ő pedig bement a fürdőbe.
Én befészkeltem magam kényelmesen az ágyba, és amíg vártam Kriszre, addig bekapcsoltam a tv-t. Kapcsolgattam, amikor megláttam, hogy az egyik kedvenc filmem van, az Utóirat: Szeretlek, ezért elkezdtem nézni. Kb. már 15 perce tarthatott, de mivel már rengetegszer láttam ez nem zavart. Annyira belemerültem, hogy csak azt vettem észre, hogy Krisztián lefekszik mellém.
- Ez mi? – bökött fejével a tv képernyőre.
- Utóirat: Szeretlek. – motyogtam.
- Ez valami romantikus? – kérdezte, mire én csak bólintottam.
- Nem létezik, hogy még nem láttad ezt a filmet. – néztem rá.
- Hát pedig létezik. Most te ezt végig nézed?
- Bizony végig, de figyeld, lehet neked is tetszeni fog. – bújtam oda hozzá és adtam neki egy puszit.
- Azt kétlem, de oké, ha akarod, nézzük.
- Köszönöm. – mosolyogtam rá.
Krisztiánt szerintem nem nagyon érdekelte, mert folyton a telefonját nyomkodta, és engem simogatott, puszilgatott, ami azért nagyon jól esett. A film végén kikapcsoltam a tévét, majd ránéztem Kriszre.
- Ugye nem volt annyira szörnyű? – kérdeztem.
- Nem nagyon figyeltem. Valami más kötötte le a figyelmemet. – suttogta közel a számhoz.
- Igen? És mi? – ellenkeztem vele, mire ő válaszul megcsókolt.
 Szenvedélyesen csókolóztunk, majd apró csókokkal halmozta el arcom, illetve nyakam. Az egyik keze hajamban kalandozott, másikkal pedig derekamnál fogva húzott magához egyre közelebb. Már a felsőmet tolta feljebb, amikor hirtelen, mint a villámcsapás eszembe jutott, hogy hol vagyunk ezért leállítottam.
- Krisztián.. ne .. itt ne. – toltam el magamtól pihegve.
- Persze, ne haragudj. – mászott le rólam, de én visszahúztam.
- Hidd el, hogy én is akarom..akarlak, őrülten kívánlak, de nem itt ahol a szüleim a szomszéd szobába vannak. – suttogtam pár centire a szájához.
- Nem kell elsietnünk, én addig várok, ameddig csak akarod. – puszilt meg, majd tényleg lemászott rólam, de szorosan magához húzott és átölelt.
- Köszönöm. Szeretlek. Mindennél jobban. – bújtam a nyakához.
- Én is téged kicsim. – mondta, miközben a hátamat simogatta. Egy ideig így feküdtünk, majd engem pár perc múlva elnyomott az álom.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése