Reggel arra keltem, hogy Krisztián valakivel telefonon beszélget. Halkan felültem, majd vártam, hogy letegye. Amikor észrevett, hogy fel vagyok rám mosolygott és végigsimított a lábamon, végül a keze ott maradt a combomon. Egy kicsit beszélt még, majd elköszöntek és rám nézett.- Szia. Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni. Orsi hívott, hogy mikor megyek haza. – hajolt közelebb és adott egy puszit a számra.
- Nem baj, és mikor mész haza? – kérdeztem miután átültem az ölébe.
- Majd ha Tomika megjött. Fogalmam sincs. – mondta, aztán megcsókolt.
- Megyünk reggelizni? Éhen halok. – mosolyogtam rá a csók után.
- Persze, mehetünk. – válaszolta. – Csak előbb szerintem felöltözök. Nem hiszem, hogy egy bokszer alsóba akarok anyudék előtt lenni. – nevetett.
Megvártam, amíg felöltözik, majd lementünk.
Nagy meglepetésemre a földszint üres volt, csak Chloe ugrált a lábunknál.
- Apu munkába, de anyu hol lehet?– néztem csodálkozva Krisztiánra.
- Fogalmam sincs.
- Mindegy, lehet be kellett mennie munkába, vagy valami. Gyere együnk. – húztam a konyhába.
Gyorsan megreggeliztünk, majd visszamentünk a szobámba.
- Fel kellene öltöznöm. – húztam a számat.
- Nekem jó vagy így is. –jött oda hozzám.
- Oh, azt elhiszem. –nevette, ő pedig megcsókolt. Folyton csókolózunk, nagyon sokat, és egyre jobban akarom. Annyira imádom, szeretem. A legjobban az egész világon. Belehalnék, ha most elveszíteném. Sose gondoltam volna, hogy egyszer mi ketten, de most, hogy ez van, nem cserélném el semmiért. A szerelem az egyik legszebb dolog a világon, az pedig, hogy ezt vele élhetem át, még boldogabbá tesz.
- Szeretlek. – suttogtam közel az ajkaihoz.
- Én is téged.
- Nem akarom, hogy itt hagyj. Nem bírom nélküled. Kegyetlenül hiányzol olyankor, amikor nem vagy itt velem. – néztem fel a szemébe.
- Te is nekem kicsim, de tudod, hogy akármennyire is szeretnék, nem maradhatok. Már csak 1 hónap. Azt már kibírjuk, ha már ennyit kibírtunk. Aztán sülve-főve együtt leszünk, ígérem. Már csak 1 hónapot kell kibírnunk. – ölelt meg én pedig szorosan hozzá bújtam.
- Úgy szeretnék már túl lenni ezen az egészen. – sóhajtottam.
- Elhiszem. – mondta miközben a hajamat simogatta.
- De mindegy, hagyjuk ezt a témát. Inkább csináljunk valamit. – bontakoztam ki az ölelésből.
- Jó ötlet, de mit? – nevetett.
- Először is én felöltözök, aztán elpakolok, és utána eldöntsük. Jó? – kérdeztem.
- Persze. – bólogatott. Oda mentem a szekrényemhez, kivettem egy térdig érő kicsit bő farmert és egy pólót, majd bementem a fürdőbe. Ott gyorsan átöltöztem, fogat mostam a hajamat pedig csak felfogtam egy copfba, aztán visszamentem Krisztiánhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése