Nagyon meglepődtem, ezen az egészen, és miután feleszméltem pár másodperc után, azonnal eltoltam magamtól.
- Héj, ez meg mi volt? – kérdeztem tőle.
- Én azt hittem, hogy te is.. – kezdett el magyarázkodni.
- Hát nagyon nem. Nekem barátom van, akit szeretek és attól, mert ittam veled pár koktélt és eljöttünk táncolni, még nem azt jelenti, hogy már is rám kell másznod. – mondtam neki. - Jó értem, ne haragudj. Sajnálom, viszont én most akkor megyek, ha te nem úgy gondoltad, ahogy én. – tartotta fel a kezeit, majd intett egyet, hátrafordult és elment, én pedig tátott szájjal néztem utána. Miután már meguntam, hogy ott álljak, és páran nekem is jöttek, úgy döntöttem, hogy megkeresem Dorinaékat, hogy én haza megyek. Pár perc keresgélés után, egy boxba meg is találtam őket.
- Figyeljetek, én megyek haza jó? – álltam meg előttük.
- Micsoda? Miért? Tök jó a buli. – mondta Dó.
- Hát neked lehet, nekem már nem annyira. – sóhajtottam, mire ő csak kérdőn nézett rám, de én csak legyintettem. – Majd holnap elmondom. Viszont én most megyek, fogok egy taxit. Ti maradjatok még nyugodtan. – mosolyogtam.
- Biztos? – kérdezte Peti én pedig csak bólogattam. Elköszöntünk egymástól, majd én kimentem, beültem egy ittlévő taxiba, bemondtam a címet és elindultunk. Útközben végig az a csók járt az eszembe, és Krisztián. Iszonyú bűntudatom volt. Tudom, hogy én nem csókoltam vissza, sőt, de akkor is. Egy másik pasival voltam végig, és ez nekem rossz. Nem tudom, hogy elmondjam-e ezt neki, hiszen lényegében, semmi nem történt, mégis rosszul érzem magam. Végül úgy döntöttem, hogy el fogom neki mondani, de majd személyesen. Ezeken merengtem, amikor már csak azt vettem észre, hogy az autó lelassít a házunk előtt. Kifizettem, majd bementem. Lerúgtam magamról a cipőmet és egyenesen felszaladtam a fürdőszobába. Ott ledobáltam magamról a ruhát és beálltam a zuhany alá. Gyorsan lezuhanyoztam, majd kiszálltam, megtörölköztem, felvettem a pizsamámat, bedőltem az ágyba, pár perc múlva pedig már aludtam is.
Reggel iszonyú fejfájásra és napsütésre ébredtem. Ránéztem az órámra, ami fél 12őt mutatott. Kinyújtózkodtam, majd kiszálltam az ágyból és lementem a konyhába. Anyu már főzte az ebédet.
- Szia. – köszönt miután észrevett.
- Szia. Tudsz adni valami fejfájás csillapítót? – kérdeztem miközben leültem a székre. Anyu nem szólt semmit, keresett nekem egy tablettát, majd elém rakta egy pohár vízzel. – Köszi.
- Mi volt a buliba? – nézett rám. – Láttam nem vagy valami jól.
- Ne is kérdezd. Szörnyű volt. Volt egy srác, aki leitatott koktélokkal, táncoltunk, aztán meg megcsókolt. – mondtam, majd ahogy kimondtam az asztalra borultam.
- Micsoda? – csodálkozott anyu.
- Ja, ne is mond. persze rögtön eltoltam és haza is jöttem, de akkor is. Kicsit olyan rossz, mert egész este szinte nem is gondoltam Krisztiánra, mert ezzel a fiúval voltam. Tudom, hogy nem volt semmi, de lelkiismeret furdalásom van. Ez normális? – néztem rá elkeseredetten, mire ő csak mosolyogva bólogatott.
- Természetes kincsem, hiszen szerelmes vagy.
- Szerinted elmondjam neki?
- Ahogy gondolod. Bár én a helyedbe elmondanám, ha ilyen rosszul érzed, magad ettől. Jobb lesz utána neked. Nem hiszem, hogy megharagszik, hiszen te nem csináltál semmit. Jobb lesz, hogyha elmondod. – biztatott.
- Akkor elmondom neki, de személyesen. Lesz egy kis szabad ideje a héten. Elmehetek ugye? – kérdeztem.
- Mikor is pontosan?
- Kedden mennék, aztán pénteken koncertezik itt, és vele haza jönnék. Jó?
- Rendben, nekem jó. Csak ne felejtsd, hogy a szóbeliden még nem vagy túl.
- Nem felejtem, nyugi. Viszont most megyek, felhívom Dorinát. – mondtam, majd lepattantam a székről s felszaladtam a szobámba,
- Héj, ez meg mi volt? – kérdeztem tőle.
- Én azt hittem, hogy te is.. – kezdett el magyarázkodni.
- Hát nagyon nem. Nekem barátom van, akit szeretek és attól, mert ittam veled pár koktélt és eljöttünk táncolni, még nem azt jelenti, hogy már is rám kell másznod. – mondtam neki. - Jó értem, ne haragudj. Sajnálom, viszont én most akkor megyek, ha te nem úgy gondoltad, ahogy én. – tartotta fel a kezeit, majd intett egyet, hátrafordult és elment, én pedig tátott szájjal néztem utána. Miután már meguntam, hogy ott álljak, és páran nekem is jöttek, úgy döntöttem, hogy megkeresem Dorinaékat, hogy én haza megyek. Pár perc keresgélés után, egy boxba meg is találtam őket.
- Figyeljetek, én megyek haza jó? – álltam meg előttük.
- Micsoda? Miért? Tök jó a buli. – mondta Dó.
- Hát neked lehet, nekem már nem annyira. – sóhajtottam, mire ő csak kérdőn nézett rám, de én csak legyintettem. – Majd holnap elmondom. Viszont én most megyek, fogok egy taxit. Ti maradjatok még nyugodtan. – mosolyogtam.
- Biztos? – kérdezte Peti én pedig csak bólogattam. Elköszöntünk egymástól, majd én kimentem, beültem egy ittlévő taxiba, bemondtam a címet és elindultunk. Útközben végig az a csók járt az eszembe, és Krisztián. Iszonyú bűntudatom volt. Tudom, hogy én nem csókoltam vissza, sőt, de akkor is. Egy másik pasival voltam végig, és ez nekem rossz. Nem tudom, hogy elmondjam-e ezt neki, hiszen lényegében, semmi nem történt, mégis rosszul érzem magam. Végül úgy döntöttem, hogy el fogom neki mondani, de majd személyesen. Ezeken merengtem, amikor már csak azt vettem észre, hogy az autó lelassít a házunk előtt. Kifizettem, majd bementem. Lerúgtam magamról a cipőmet és egyenesen felszaladtam a fürdőszobába. Ott ledobáltam magamról a ruhát és beálltam a zuhany alá. Gyorsan lezuhanyoztam, majd kiszálltam, megtörölköztem, felvettem a pizsamámat, bedőltem az ágyba, pár perc múlva pedig már aludtam is.
Reggel iszonyú fejfájásra és napsütésre ébredtem. Ránéztem az órámra, ami fél 12őt mutatott. Kinyújtózkodtam, majd kiszálltam az ágyból és lementem a konyhába. Anyu már főzte az ebédet.
- Szia. – köszönt miután észrevett.
- Szia. Tudsz adni valami fejfájás csillapítót? – kérdeztem miközben leültem a székre. Anyu nem szólt semmit, keresett nekem egy tablettát, majd elém rakta egy pohár vízzel. – Köszi.
- Mi volt a buliba? – nézett rám. – Láttam nem vagy valami jól.
- Ne is kérdezd. Szörnyű volt. Volt egy srác, aki leitatott koktélokkal, táncoltunk, aztán meg megcsókolt. – mondtam, majd ahogy kimondtam az asztalra borultam.
- Micsoda? – csodálkozott anyu.
- Ja, ne is mond. persze rögtön eltoltam és haza is jöttem, de akkor is. Kicsit olyan rossz, mert egész este szinte nem is gondoltam Krisztiánra, mert ezzel a fiúval voltam. Tudom, hogy nem volt semmi, de lelkiismeret furdalásom van. Ez normális? – néztem rá elkeseredetten, mire ő csak mosolyogva bólogatott.
- Természetes kincsem, hiszen szerelmes vagy.
- Szerinted elmondjam neki?
- Ahogy gondolod. Bár én a helyedbe elmondanám, ha ilyen rosszul érzed, magad ettől. Jobb lesz utána neked. Nem hiszem, hogy megharagszik, hiszen te nem csináltál semmit. Jobb lesz, hogyha elmondod. – biztatott.
- Akkor elmondom neki, de személyesen. Lesz egy kis szabad ideje a héten. Elmehetek ugye? – kérdeztem.
- Mikor is pontosan?
- Kedden mennék, aztán pénteken koncertezik itt, és vele haza jönnék. Jó?
- Rendben, nekem jó. Csak ne felejtsd, hogy a szóbeliden még nem vagy túl.
- Nem felejtem, nyugi. Viszont most megyek, felhívom Dorinát. – mondtam, majd lepattantam a székről s felszaladtam a szobámba,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése